Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-03-11 / 11. szám

Szatmár, 1902. SZAT MAR-NEME TI. Márczius 11. A polgármester havi jelentésének elfoga­dása után olvastatott a belügyminisler leirata az 1902. évi költségvetés tárgyában. A II. oszt. végrehajtói állás betöltésénél közgyűlés Bura Sándort, mint egyedüli pályá­zót, egyhangúlag megválasztotta. Olvastatott Domahidy Viktor köszönő le­vele néh. Domahidy Ferencz elhunyta alkal­mából a családot ért veszteség felett a városi hatóság által kifejezett részvét tárgyában. A múlt év november havi adók elő- és leírásánál Csomay Imrének azon megjegyzése volt, hogy azt minden hónapban halljuk s igy a törzsvagyon ez által nem szaporodik, nem kellene az adókat olyan mértékben kivetni és igy mindig okot szolgáltatni ilyen törlésekre. Pap Géza főjegyző ebben a tárgyban el­oszlatja Csomay aggályait és az előterjesztett indítvány fölött kéri a közgyűlést, hogy napi rendre térjen, mely úgy is történt meg. A törvényhatósági joggal felruházott váro­sok polgármestereinek 1901. évi aradi értekez­letéből Zechmeister Károly győri polgármester átiratot intéz, mely szerint az állami teendők­nek a törvényhatóság által végeztetett munká­lataiért kárpótlás adassák. Közgyűlés tudomá­sul veszi, illetőleg e tárgyban a kormányhoz feliratot küld. A Szamos-hid vámszedésének jogát a vá­ros továbbra is megtartani óhajtván, a belügy­minisztériumhoz eziránt kérelmet terjeszt. A budapesti poliklinikai egyesület támoga­tásánál közgyűlés kimondja, hogy évi 10 kor. tagsági díjjal az egyesület pártoló tagjai közé lép. Az 1901. évre felvett városi kisebb épü­letek, javítások és munkálatok tételénél a gazd. szakbizottság azon előterjesztését, hogy ez há­zilag teljesittessék, közgyűlés elfogadja. a vágóhidnál termelt mesterséges jég bérbe­vétele iránt a helybeli mészárosok kérvényt ad­tak be, mely szerint táblánként 36 lillérért há­rom éven át hajlandók a jeget megvenni, ez­zel szemben egy másik vállalkozó táblánként 63 fillért igér évente. Tanács javasolja, hogy a jég a mészáro­soknak adassák. Dr. Kelemen Samu bizottsági tag, nem­különben Dr. Keresztszeghy Lajos ellenzik a mészárosokkal megkötendő jégmonopoliumot. Elnöklő főispán szavazás alá bocsájtván a tanács javaslatát, az akként végződött, hogy a tanács javaslata mellett 30, *llene 25-en sza­vaztak. Az állami népiskolák czéljaira szolgáló 4-ik teleknek megvételére vonatkozólag közgyűlés 16000 korona értékű telket hajlandó megvá­sárolni, melyet a gazd. szakbizottság előterjesz­tése után elvileg el is fogad. A hegyőröknek hosszú csövű lőfegyverrel való felszerelését — illetve ennek megengedé­sét a közgyűlés egyhangúlag elfogadja. Az Árpád-utczai ároknak megszüntetésére vonatkozólag, mely kérdést lapunk felelős szer­kesztője vitt a zöld asztalhoz, közgyűlés el­rendelte, hogy a betoncsatorna költségeit, mely 11000 koronára rug, a belkövezési alapból rendeli fedeztetni es kívánja, hogy a munká­lat még az idén foganatosíttassák. Végül Udvarhelyvármegye közönségének azon átiratát,' mely szerint az elemi csapás ál­tal megsemmisült mezei termények után adó ne fizettessék, közgyűlés elfogadja. Színészet. A lefolyt színházi héten egy újdonságot a „Zsába“ czimü franczia bohózatot láttuk, még pedig kétszer, u. m.: kedden és csütörtökön. A keddi előadáson nagyszámú közönség jelent meg, mig csütörtökön fél háznál is kevesebben voltak. Az újdonság, mint legtöbb franczia bohózat — mely vígjáték alkotásra nézve szellemes és ügyes; nevettető helyzetek, helylyel-közel jó és rossz vicz- czek, azonkívül pedig sikamlós részletek vannak benne, mely utóbbi bizony a jobb erkölcsöt sérti. Meséje a darabnak elég kuszáit s helylyel-közzel bizony nagyon is merész, egész az absurdumig. Hogy lehet benne nevetni az bizonyos s ha a szerzőket más intentió nem vezette, úgy czéljokat elérték: He- nequin és Duval szerzők ebien elég mestereknek mutatkoznak. Az előadás menete elég gyorsan folyt le ; sze­reptudás az egész vonalon meg volt ami minden­esetre elismerést érdemel. Margittay Gyula Barisard Anatol kályha-gyá­rost adta, sok humorral, nagy kedvvel és ambitióval; mikor megkapja a zsábát (innen a darab czime) Szi­lágyival együtt, ki Marcinelle orvost adta, a nevet- tetés dolgában nagy sikert arattak. Szilágyi ezenkívül minden jelenésben hatalmas komikus erőnek bizonyult, a kiben meg volt még az a dicséretre méltó szokás is, hogy a jó Ízlés ellen nem veit szándéka véteni. Szerzők hibája az, hogy olyasmit adnak fel, amit bizony tisztességes nő piru­lás nélkül meg nem hallgathat. Raskó Erna (Colette) és Barna Jolán (Susanne) sok kedvességet öntöttek szelepeikbe, melylyel játé- 1 ukat csak hatásosabbá tudták tenni. Halmay Cor- nélia Leclapierné anyóst sok találékonysággal és hu­morral adta, nagy derültséget keltve egész estén at. Az összjátékot a kisebb szerepek előadói mint Győré (Lehuchais) Rátonyi (Zenóbia) és Mészáros Alajos (Theodore) ügyes és életre való játékukkal nagyban fokozták. Általában az újdonságot a közönség egy része szívesen fogadta és sokat tapsolt az egyes szereplőknek. Szombaton este színtársulatunk derék művezető igazgatója Szilágyi Dezső vette jutalomjátékát, nem mint hirdetve volt „Hoffmann meséi“-ben mivel ezen darabot technical akadályok miatt, ezúttal még színre nem lehetett hozni, hanem a helyett elő lett adva Mol- liere egyik classikus vigjátéka, a „Fösvény,“ utána pe­dig »Fipsz, a hires nőszabó« czimü 1 felv. bohózat. A szatmári közönség szine-java jelent meg ez este a színházban, hogy kellően méltányolja a művezető di­rektornak azon nagy és óriási fáradságát, melyet Csóka Sándor bukása óta, mikor a színészek közbizalma igaz­gatónak tette meg, igen nagy és fáradságos munkát minden mellékes anyagi haszonért kezdettől fogva a legnagyobb kilartás és buzgalommal teljesített. Igazán örvendtünk annak, hogy olyan nagyszámú és díszes közönség gyűlt egybe ez estén, mert igazolva láttuk azt, hogy a szatmári közönség — ha kell — nem szűkkeblű és minden jóért, minden szépért tud is lelkesedni. A közönség körében gyűjtés folytán mint­egy 164 korona gyűlt egybe a jutalmazott anyagi ho­norálásaként. Szilágyi Dezső adta Harpagont, a hires fösvényt, kinek csak egész eleme, minden lénye a pénz és pénz körül forog. Szerepének legkisebb részét a kellő átér- zés, magasabb tanulmányra valló játék s mindenek fö­lött természetességgel adta. Az^érzelmek gyors és min­den átmenet nélküli sokféle kitörését szakavatottság és mély tudással teremtette meg, úgy, hogy a nagy- közönség igazán legnagyobb megelégedést tanúsított derék színigazgatónk iránt, ki ma este mutatta meg igaziban, hogy mire képes. Végül az ábrázolási tehet­séget kell még feltétlenül megdicsérni Szilágyinál, ki ebben valódi művészetet képes produkálni. A vidéki színészet tövises utjain, sok ilyen fényes erkölcsf és anyagi estét kívánunk e derék színésznek. A többi szereplők mind megannyian kitűnő han­gulatban voltak s igyekeztek a főszereplővel, Sziágyi- val mindenben versenyt tartani. Margittay, Barna Jolán, Raskó Erna, Mészáros Alajos, Halmay Cornélia azok, kiü szerepkörükben sikerrel játszottak. A kisebb sze­replők előadói hasonlókép kellően voltak disponálva. „Fipsz“-ről, a másik darabról is csak jót mond­hatunk. Vihary a czimszerepben, Margittay (Hollman), Barna Jolán (Liza) és Halmay Cornélia (Zephirné) sok élénkséget és ügyességet tanúsítottak. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán tegnap városunkban időzött. Délelőtt részt vett a köz- igazg. bizottsági ülésen, délután pedig a városi köz­gyűlésen, mindkét helyen az elnöki tisztet ő töltötte be» — Ünnepies mise. Azon alkalommal, hogy X1IL Leó O szentsége pápaságának 25-ik évébe léped, il egész kathulikus anyaszentegyházban niindenfdé na~y fénynyel ünnepelték e ritka jubileumot. Varosunk­ban a r. lcath. székesegyházban Meszlényi Gyula püs­pök nagypapi segédlettel ünnepélyes sz. misét tar­tott vasárnap d. e. 9 órakor, melyen megjelentek a Ah, az eltöltött napok mind fényben úsztak, csak néha-néha csinált férjem levele egy kis napfogyatko­zást. Szegény, minthogy élénk levelezésben álltam vele, folyton panaszkodott szomorú elhagyott szalma­özvegységéről, de azért oly jó volt, hogy folyton biz­tatott, hogy csak maradjak tovább. Én természetesen szót fogadtam. Valami azonban mégis elkedvetlenített. Azt ter­veztük ugyanis, hogy át fogunk rándulni a tátra- lomniczi lóversenyekre, a midőn a férjem levelét ka­pom, ki gyöngéden szerelmesen irt, mint rendesen. Szegény fiú, elbeszélte, hogy ő miként kínlódik ott­hon a vendéglői rossz koszton, panaszkodott a ren­detlen cselédei miatt s végre megemlítette, hogy va­lahogy eszembe ne jusson elmenni a lomniczi verse­nyekre, mert. . . mert .. . Az érveket elhallgatom, megvallom azonban, hogy eléggé hathatós érvek voltak. E mellett a levél olvasásakor valami hangulat fogott el, mert a férjem szomorú magánosságával ri­kító ellentétben volt az, hogy én pompásan mulattam, kitűnő étvágyam volt, társaságom pedig szintén re­mek. Ezért aztán nem is mérlegeltem a férjem leve­lében foglalt érveket, hisz a férjek érve sajnos —- mindig oly súlyosak, hogy a gyönge asszonyok nem képesek mérlegelni, — hangulatom után indultam, el­határoztam, hogy nem megyek a lomniczi lóversenyte, sőt azonnal összepakolok és haza megyek. Önök csodálkoznak ezen bizonyára s nékem sietnem kell Önöket felvilágosítani, hogy mit jelent ez az „elhatározásom.“ Képzeljék el a következőket. A lakásom kis alltányán állok s olvasom a fér­jem levelét. A midőn a lóversenyi részhez érkezem, feljajdulok: »Ah, vége a mulatságnak!« Aztán másodszor végig olvasom a levelet s ek­kor ezt mondom: „Tehát nem megyek a lóversenyre.“ Ekkor tűnődni kezdek, gondolkozásom hangula­tossá válik s ezt sóhajtom : „Minek is nem mehetek a lóversenyre !“ Végre még egyszer álgondolom a dolgot s ezt mondom : »Nem, nem megyek « Az asszon-yi elhatározás ezt a keletkezését egyébként csak a férfiak előtt részletezem, mert mi asszonyok jól ismerjük azt mikor le kell mondanunk valamiről akkor, m.dőn a férj kimondja ezt a szócs­kát: „nem.« Asztalhoz ültem s levelet Írtam a férjemnek. — Gyöngéd volt úgy a megszólítás, mint az egész levél s az volt benne, hogy végtelen bánt az a szalma- özvegységi kínlódás, melyben ő él s hogy ne is gon­doljon ő olyat, hogy én talán a lomniczi lóversenyre készülök, mert az egy perczig sem volt gondolatom­ban, sőt egy nehány nap múlva pakolok és haza megyek. Három nap múlva megjött a válasz, épen a ló­verseny napján. Ismét egy halom gyöngédség volt benne s az lepett meg, hogy a férjem a helyett, hogy abbeli el­határozásom, hogy a lóversenyre nem megyek, egy­szerűen tudomásul vette volna, ismét kért, hogy el ne menjek. Nyilván nem bízott az elhatározásomban. A do­log bántott egy kicsit, szinte apprehendáltam. Még ott álltam a lakásom kis áíltányán kezemben a levéllel, a midőn barátnőim úti ruhába öltözve jókedvűen jöt­tek felém. Ők természetesen bíztak s én természetesen a nélkül, hogy vonakodásom okáról valamit szóltam volna. Nincs kedvem, ennyi az egész — mondtam — és resteltem magamban, hogy ily gyáva asszony va­gyok, mert elvégre is kezdettem a kedvezőbb oldal­ról nézni a dolgot s elhitetni magammal, hogy lehet, hogy a férjem akaratja, ezúttal nem több, mint sze­szély, s hogy ennek ezúttal is mártírjává kell válnom. És hozzá az asszonyok pazar színekkel fes- tegették a mulatságot. Nem is tudom elemezni, hogy történt, csak egyszer észrevettem, hogy a való hely­zet hangulattá kezd átváltozni körülettem, melynek én gépiesen engedelmeskedtem, átöltözködöm s megyek barátnőimmel a lomniczi lóversenyre, elhatározásom pedig elpárolgott. Elindultunk hát Tátra-Lomniczra. Útközben, egy régi ismerősre akadtam, ki leány­kori udvarlóm, sőt kérőm volt. Rendkívül csinos ifjú, huszár-főhadnagy, s hogy Önöknek beváljam, titkon szerettük volt egymást s mégis — képzeljék — midőn, mint komoly kérő fel­lépett, kosarat kapott mamától, persze, mert nem volt meg a cautióm. Akkor azt hittem, hogy minden áldo­zatra képes. Fiatal, tapasztalatlan lévén, azt hittem és reméltem, hogy lemond a tiszti rangjáról és hivatalt vállal. De nem 1 Csalódtam keservesen. A csapodár Kolh Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvelitési díj mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe es meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös i-me- retsége folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.

Next

/
Thumbnails
Contents