Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-24 / 52. szám
Szatmár, 1902. SZATMAR-NEME T I. Deczember 24. verekkel vívják, mert az a ficsur, aki gond nélküli viszonyok közt sokszor egész napját célbalövéssel és kardforgással tölti el, gyalázatos előnyben van pl. egy olyan egyénnel szemben, aki idejét, önmaga képzése és fentartása vagy ezekkel kapcsolatosan: családjának, a társadalomnak szenteli.“ Az ilyen hamis felfogás szerinti becsület föltozóknak, jobban mondva krakellerek-nek aztán a párbajozás az összes tudomásuk, a mely- lyel egyetemben — ámbár kevesebb értékűek a semminél — a társadalomban akárhányszor erőszakoskodásokat, terrorizmust követnek el. A győri agiíáczio mindenek fölött a párbaj teljes kiirtására tör. És hogy ezt elérje a nagy közönséghez fordul és kéri, hogy támogassák őt, úgy mint az egyes törvényhatóságokat utcsmáló törekvésében. E törekvéseket a következőkben tartjuk czélra vezetőknek. Átirat a törvényhozó testülethez, mely szerint, meg kell változtatni a párbajvétségre szabott enyhe, mondhatni semmi büntetést. A ki párbajt viv, szándékos emberölés vétséget kövei el, mint ilyen: ennek módozatai szerint büntetendő: f'egyházzal és nem egy pár napi komédiázással, mint ez ma, törvényes formák keretében történik. Majd ha a párbaj viszketegségben leledző ficsúrok tapasztalni fogják a fegyencz életet, bizonyára megcsappan a kedvök a becsület — foltozó mesterséget tovább is kultúrálni. Ott van a törvény, azért törvény a töi- vény, hogy mindenkinek kivétel nélkül igazat szolgáltasson és hogy ezen igazságszolgáltatás, a humánus gondolkozás alapján az egész társadalomra kiterjedjen, erről megint nekünk polgároknak, akik a társadalmat alkotjuk, kell józan felfogással gondoskodnunk. A párbaj büntetésére alkotandó uj törvény nem különben szigorúan sújtsa a segédeket úgy mint az egyes ott szereplő orvosokat. Ennek aztán hova-tovább az lesz az eredménye, hogy a párbaj mánia szükebb és szü- kebb korlátok közé lesz szorítva és az a fiatal nemzedék, a melyik ilyen viszonyok között fog- emberré alakulni, más fogalmakkal fog bírni: agy embertársának becsületéről, mint a társadalmat domináló törvényekről. Arról is vettünk értesítést, bizonnyára az vés komám. A mellett, hogy jól esik ismét rád gondolnom, az én egyhangú falusi életemmel lelkemben mély nyomott vágott két jelenségéről akarok megemlékezni. Lehet, hogy ennek a megemlékezésnek a fele megint csak filozófiai leczke lesz, de ezt már kénytelen vagy bevenni kedves komám, ha végére akarsz jutni ennek az Írásnak. Mindkét jelenség utazásomban jött elém. Az egyik pár perez alatt Miskolcz-Kassa között s személyvonaton történt. A véletlen ugyanis egy idegen, ifjú férfival s egy szintén ifjú nővel hozott össze. Férj és feleség, de nem egymásnak férje és felesége vol'ak; még kevésbbé voltak tilos gyönyörben utazók. Diós-Győrből mentek Kassára, a hívők istenitiszteletére. De nemcsak ők mentek, hanem szekerén zarándokolt még valami tizenhét hivő, azoközül, akiket nazarénus néven szoktunk nevezni. Diós-Győrből Kassára menni egy istenitiszteletre, s nem is valami hires prédikátort hallgatni, hanem egyszerii-n hittestvéri csókra, ölelésre, jelét adni, hogy a munkás szeretet elevenen él bennük: valami nevez- hetetlen erővel kényszeritett, hogy megemeljem előttük a kalapomat. Szóba állottam velük. Nehéz volt hozzájok férnem, mivel olyan se urak, se parasztok voltak;'vagyonos, de iskolázatlan nép. Tudakoztam tőlük a nevüket. Nem mondták volna meg egy olyan darab gyémántért minő a magas Tátra. A férfi a nőre, a nő a férfire mutatott: a testvérje vagyok. Ennyi volt a bemutatkoujabbi halálos végű párbaj pressziója alatt, hogy: az összes orvosok fel lesznek szólítva, hogy a párbajoknál tagadják meg a jelenlétet. Egy szóval: a társadalom megint megmozdult, megint forrong, hogy a párbajt, ezt a szembeszökő igazságtalanságot, ezt a meghatározott formában súlyos testi sértésre vagy gyilkosságra kényszerítő bűnös üzelmet, a társadalomból kiküszöbölje. Vajha ezen üdvös mozgalmat a kívánt siker koronázná! Elvégre: a vad ököl jog korszaka régen elmúlt és csak egyöntetűen akarni kell, hogy a párbaj, mint ennek egyik maradványa, a lomtárba kerüljön. A Társadalom megszólal, itél és az ügy el van döntve. Veritas. Gondoskodás a nép jólétéről. (K) Csak alig egy-két éve, csendesen minden hűhó nélkül kezdte meg a gazdasági munkás-pénztár működését s most e rövid idő leforgása után látjuk Darányi Ignácz földmive- :ésügyi miniszter ezen alkotásának korszakot alkotó jelentősége van. — E rövid idő alatt oly sikereket ért el ezen intézmény, melyet elég sajnos, igen kevés magyar intézménynél tapasztalhatunk, a melyet teljes mértékben megbecsülni kötelességünk, mert ez az intézmény humánusan és reálisan karolja fel a nemzet alacsonyabb rétegeinek érdekeit. A nemzetnek ezt az alacsonyabb rétegét állandóan veszély fenyegeti. Majd felforgató karokkal akarják a haza ellenségei a társadalmi rend ellen izgatni, majd a középkar sötétségét terjesztik benne azok, a kiknek a sötétség — éltető elemük. Csakis a munkások érdekeit lelkiismeretesen felkaroló intézményekkel óvhatjuk meg népünkét e métely ellen és tarthatjuk meg a haza számára. Ilyen intézménynek bizonyult a gazdasági munkás és cseléd segély-pénztár, melynek tagjai a háromszáz ezeret is meghaladják — sőt napról-napra szaporodik. A pénztár derekasan és becsülettel teljesiti feladatát s mindenütt megnyerte a nép bizalmát. A kik ismerik a mi jó magyar népünket, hogy az mily bizalmatlan és elfogult az urak újításával szemben, azok kellőképen tudják méltányolni azt az eredményt, a mely a nép bizalmának elnyerésében áll. — És Íme a hosszas és haszontalan kísérletezés után végre sikerült megtalálni az intéző köröknek azt az orvosságot, melynek türelmes és czélszerü használásával a föld népének nagy sebeit behegeszteni lehet. Ez az orvosság pedig a cseléd és munkai- pénztár. Örömmel üdvözöljük a fövmivelésügyi miniszter ezen újabb rendeletét, melylyel a pénztár hatáskörét oly terjedelmesen kibővítette, hogy azt a temetkezési és kiházasitási egyletek jogkörével is felruházta. — Áta’ário- nosan tudva van, hogy milyen nagy szerepet játszanak a mi népünknél a temetkezési és biztosítási egyletek. Alig van nagyobb községe az országnak, hol temetkezési egylet ne lenne. A szegény ember, aki véres verejtékkel a mindennapi kenyerét, ha mást nem is, de legalább azt az egyet akarja biztosítani magának, hogy tisztességes módon helyezzék örök nyugalomra. És a mily népszerűvé lett ez az intézmény olyannyira irreális. A egyleteket ép oly műveletlen, az üzleti életben és a biztosítási ágban ep oly teljesen járatlan emberek vezetik mint maguk a tagok s nap-nap után buknak, magukkal rántva sok száz tagot, a kik a verejtékkel megszerzett filléreiket éveken át rakták be a temetkezési, biztosítási vagy kiházasitási egyletekbe. Sokat olvashattunk az ilyen egyletek panaszairól, nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is. De most, hogy gazdasági munkás és c eléd pénztár is van, megváltozik lassanként a régi állapot, mert ez állami intézmény a legszilárdabb s legbiztosabb alapon áll s a mi e nemben páratlan áll a nép rendelkezésére, hogy biztosítsa magát. Nem lesznek többé panaszok, nem vész el a népnek keservesen összekuporgalott fillére ! íme ez a munkás és cseléd-pénztár megalakításának közvetlen eredménye. Ez az intézmény az, melylyel az állam a legszorosabb kapcsolatba jöhet a néppel és éppen ezért is bárminő áldozatok árán, ezen intézményt támogatni, erősbbiteni kell mindaddig, mig csak a legszegényebb napszámos ember is tagja lesz. / Es ebben a munkában támogassa az államot minden erejéből a vagyonos és művelt magyar társadalom ! H I R E K. — Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva. — A karácsonyi ünnepek alkalmából lapunk t. előfizetőinek, olvasó közönségének s munkatársainak boldog ünnepléseket kívánunk. zás. Épen elég arra, hogy a legigazabb felebaráti szeretet fényénél bét boldog embert lássak bennök. Lassanként megmozdult a nyelvük s szóiani kezdettek egy ujabb hegyi predikátiót készületlenül, tanulatlanul, a szív teljességéből, mint hajdan a názárethi ács fia. Nem lehetne papira vetnem egy rövid levélben, amiket hallottam tőlük, ámbár felette szeretném vele megbizonyhani előtted kedves komám, hogy minő távol van a keresztyén világ legnagyobb része a bibliai kereszfyénségtől. Csak egy pár parancsolatszerü hittételüket irok elődbe. Egyik ez: ne ledd, hanem cselekedjed a jót! — Kedves komám, te is! A másik ez : Az Istennek csak kétféle népe van, hivő és hitetlen. Nem hallod a Krisztus szavát kedves komám ?! A hatmadik ez: a bünbocsánatot kérni, keresni, megérdemelni kell! Kedves komám, mondd meg a papotoknak, hogy kérésén hozzá bibliai szöveget s a legközelebbi bűnbánó vasárnapon erről beszéljen a szószékből. Te pedig menj el a templomba s hallgass figyelemmel. Úgy annak a diósgyőri hívőnek kétszeresen áldásos lett akori utazása. Mindebből pedig jegyezd fel azt a tanúságot, hogy akiket nem ismerünk, azokat el ne Ítéljük hitükért, hanem leikükbe nézvén, ismerjük meg őket s ismerjük el róluk, hogy többek a hitben mint mi vagyunk s hamarabb lehozzák a földre a diósgyőri hívók ketten az egész mennyországot, mint én és te, kedves komám, egyetlenegy csillagát lehoznánk. Ami mennyünk örökre oda fent marad; az övék leköltözött. S most már gyerünk lejebb, a föld alá, a hová nálatok tettek valami nagy úri halottat, mikor átutazóban voltam ott. Jó lélekkel mondhatom, hogy. kevesebb oka volt a gyászoló tömegnek a sírásra, mint a pirulásra. Százakat érő koporsó, szemfedő, aranyakra váltható koszorúk halmaza! S mindezeket elvitte a magával egy rothadásnak indult halott. Azaz hogy, dehogy is vitte! Utána dobálta az élők hiúsága! Nem tudom, mit éreznek mások a hiúság ilyen dobzódásain ? Én csak szomorkodni tudok. Mert avagy minek a föld alá semmivé lenni semmibe menni drága koporsó, kincsekkel felérő szemfedél, selyemszalaggal, arany verettel ellátott koszorú ? Édesebb lesz tőle a siri álom? Könnyebb lesz alóla a feltámadás? : Vagy talán a férgek közül csak a mágnások ülnek majd a lakomához, ha látják, hogy a hulla mágnás volt életében ? S a parasztjának felkopik az álla?! Olyan filozófust mutas nekem, kedves komáin, aki mindezekre a kérdésekre jóválaszt fog adni. Akkor elállók attól a végső akaratomtól, hogy engem valaha festetlen fakoporsóban tegyenek le a földbe; a nekem szánt koszorúk árán vegyenek a szegény gyermekeknek meleg ruhát télire. Egyelőre azonban csak őszinte könyeket s tartós emléket kíván s csak ezekre tudna büszke lenni holta után is szerető komád Merengő Péter. férfi-szabó-mühelyéböl kerülnek ki a legelegánsabb « © ® férfi- öStonjfisk, melyekhez ugyanott a legjobb • • o minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak, Elismert pontos és előnyös =-= ===== kiszolgálás!! gaf“ Üzlethelyiség: Deák^tér !£• a városlííiíííi kötelében.
