Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-11 / 46. szám
Szatmár, 1902. november 11. SzATMAR-NEMETl. ellenzésnek minden létalapja magától összedől; mert: nemcsak a tért és levegőt szűkítik, de utóbbit hallatlan módon is rontják az udvaron elhelyezett tüzifaraktár, tehén és lóistáló, trágyatelep, s a bel- és szenyvizek raktározása és elpáiologtatására fentartott tó ! Ugyan kérjük szeretettel a zárda intézőit és közegészségünk hivatott őreit, hogyan lehet a több ezer személyt magában foglaló zárda és tartozékainak közvetlen-közeiében megtűrni a nyilt ég alatt korhadó és gombásodó nagy rakás fákat, az amúgy is szűk udvaron ? mily indokból engedhető meg a nevelőintézet udvarát istálóval szűkítve szegélyezni? továbbá korunk romlott férfi-cselédjeit miként lehet itt eltűrni? s végül az ártalmas bűzt és baczilust termelő csapadék és szenyvizeket felfogó tónak miként lehet a tanulmányi és sétakertben helyt adni ? — Hát kérem, a több mint 5 hold terjedelmű zárdatelepből csak 346 négyszögöl terűlet szükségeltetvén az uj utcza czéljaira, tisztelettel kérdjük Hámon kanonok úrtól, mint a zárda főnökétől : nem vesznek-e igénybe több területet a felsoroltak, s üdvös-e ezeknek a régi módszer szerinti fentartása? — A kérdés első részére igen, második felére nem lesz bizonyára a főnök ur válasza, s ha ez igy van — mert másként nem is lehet — ugy-e bizony ki kell telepíteni az intézeti főépületek közeléből úgy a fatelepet, mint istálót és tót egyaránt ? — Igen, és ennek legalkalmasabb helye épen azon közel 1 holdnyi terület lenne, melyet a kertvégéből szabályos téglány alakban elszakitand az uj utcza. Itt lenne helyén a szükséges gazdasági udvar, mert korunkban még a falusi urilakoknál is el van különítve a baromudvar, s a fatelep és istáló helye parkírozandó lenne, úgy a levegő javítása, mint az egytömegben úgy is 4 holdon felül maradandó telep szépitési czéljából; mig a tó egészséges földdel való feltöltése után tanulmányi kertrészül szolgálhatna, — mert nem hihetjük el, hogy erre szükség lenne, mivel kétségtelen, hogy ellehet vezetni a Zárda- utcza mentén a kerítés mellett a csapadék vizeket, minden nagyobb nehézség nélkül, és a szenyviz tartányokban lesz felfogható, úgy mint például kaszárnyáinkban van. A dolog pénzügyi oldala sem képezhet nagyobb akadályt, mert hiszen az uj utcza helyért oly szép összeget fog fizetni a város, mely az istálló áttelepítését és az uj utcza mentén szükséglendő kerítések előállítását fedezni fogja, sőt bizonyára a tó feltöltésre is fog jutni belőle. Az elmondottak szerint tehát a zárda in- tézőségének saját legjobban felfogott érdekéből nem ellenezni, hanem szorgalmazni kell az ui utcza nyitást! A uj utcza nyitásánál közvetlen érdekelt többi telek tulajdonosok, szintén csak jól felfogott érdekükben tesznek, ha a város által felajánlott kártalanítási árt elfogadva nem késleltetik a Verbőczy-utczának Istvántérreli összeköttetését, mert az elveendő területek és épületekért káruk megtéríttetik, s haszon lesz számukra: megmaradó telküknek kétségtelen érték emelkedése 1 Mindezek után, a Verbőczy-utczának Ist- vánterreli öszzeköttetésénél közvetlen érdekelteknek ajánljuk, érdekeik helyes felfogásával nem akadályozni többé ezen közérdekű ügynek megvalósítását, s ha mégis egyikük vagy másikuk ezer. oly rég óta húzódó közügy békés megoldását továbbra is ellenezné : Kérjük a hatóságot a kisajátítási jog haladéktalan megszerzését kieszközölni és érvényt szerezni valahára a 61656/III—1897. belügyminiszteri szám alatt jóváhagyott 52/1897. sz. azon közgyűlési határozatnak, melyben kimondatott: az Istvántérről a zárdakerten át a Kinizsi- utczára egy uj utcza nyitása, s ezáltal Ver- bőczy-utczán át, városunk Németi í észének a Rákóczy-utczávali összeköttetése 1 .. ..ö Városi közgyűlés. Szatmár, 1902. november 10. A városi törvényhatósági bizottság tegnap délután tartotta meg november havi rendes közgyűlését. Ezt megelőzőleg a szatmárhegyi állami elemi iskolák részére vásárolt telkekre vonatkozó szerzó'dések tárgyaltattak egy külön e czélra egybehívott rendkívüli közgyűlésen, mely határozat- képes számban összegyűlvén a szerződéseket jóváhagyta s nyomban átalakult rendes közgyűléssé. A rendes közgyűlés lefolyását a következőkben adjuk. Hitelesítő küldöttség kirendelése után a polgármester havi jelentése következett, melyet egész terjedelmében közlünk: Tekintetes Törvényhatósági bizottsági közgyűlés ! Törvényhatóságunk állapotára s intézkedéseimre vonatkozólag az 1886. XXI. t. ez. 72. §-ának n. pontja értelmében a folyó év október haváról jelentésemet a kővetkezőkben terjesztem elő: Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában a törvények és szabályoknak megfelelőleg intéztetek s az ügyek kezelésében nehézségek, akadályok és összeütközések nem fordultak elő. A váios közönsége teljes tudatában azon rendki- kivül fontos s messze kiható kulturális és nemzetiségi politikai következményeknek, melyek a népoktatás államosítását sürgették, ezelőtt három évvel egyhangúlag elhatározta a törvényhatóság területén létező s a közvagyonból és jövedelemből fentartott felekezeti elemi népiskolák államosítását. A törvényhatósági bizottság ezen elhatározását, miként emlékszünk már hosszas mozgalom előzte meg, végre eljutottunk ezen nagyfontosságu munkálat befejezéséhez. A kormány jóváhagyta az államosítási szerződést s ennek alapján az iskola építési kölcsönt a m. jelzálog hitelbank folyósította. Visszatekintve a nagy munkálatnak egyes lényegesebb fázisaira, úgymint az egyes felekezetekkel az iskolák átengedése iránt folytatott tárgyalásokra, a vallás és közokt. és belügyi kormányokhoz intézett számos feliratokra, személyes közbenjárásokra, az államosítási szerződés feltételeinek megállapítására, iskola telepek számára telkek vásárlására, építési kölcsön kieszközlésére, az iskolák ideiglenes elhelyezésére, az államosítás alól kivont róm. kath. elemi iskolára vonatkozólag az iskola jövendő helyzetét meghatározó módozatok megállapítására és az ezekkel kapcsolatos mellékkérdésekre, nem hagyhatom érintetlenül, hogy igen sok akadályt kellett elhárítani s az, hogy a munkálat végre sikeres megoldást nyert, főképen dr. Cho- rin Ferencz, városunk volt országgyűlési képviselőjének az érdeme, ki minden lehetőt elkövetett a czél elérésére, sőt képviselői mandátumának lejárta után sem szűnt meg városunk ügyeit meleg érdeklődéssel kisérni s a hol lehetett, érdekeinket előmozdítani. Ezenkívül sokat köszönhet a város közönsége, e munkálat sikeres befejezése tekintetében Halász Ferencz miniszteri osztálytanácsos ur odaadó, lelkes közreműködésének is. Most tehát, mint emlitém, abban a’stádiumban van az ügy, hogy az államosítási szerződés a kormány részéről jóváhagyatván, a m. jelzálog hitelbank az iskolaépítés czéljára kért kölcsönt leszámítolta s annak kifizetését az osztrákmagyar bank itteni pénztárára utalta ; a városi tanács a kölcsönösszeget, amely a leszámolás szerint történt levonások után 470,456 korona 95 fillért tett ki, a közpénztárra bevételre utalta s számvevőséget az utalvány érvényesítésével megbízta. A pénz fölvétele folyó hó 7-én történt s ugyanakkor arányosan elosztva el lett helyezve a hely. beli pénzintézeteknél. Az iskolatelepekül kijelölt helyeken az államosítási szerződés jóváhagyása reményében az építkezések már a nyár folyamán megkezdődtek s már annyira haladtak, hogy még ez évben tető alá jutnak. Kivételt képez az állami iskolák úgynevezett I-ső telepe, melynek helyéül az ev. ref. egyház és Magos Menyhért-féle Rákóczi-utczai és a Tóth György- féle szinházközi telkek jelöltettek ki, e helyett a Ko- lozsváry és Komka-féle Rákóczy-utczai telkek alkalmasabbaknak mutatkozván, a telep helyének felcserélése elhatároztatott s ezt a vallás- és közokiatásügyi kormány is jóváhagyta azzal, hogy a Magos és Tóth Györgyné-féle telkeket, valamint az ev. ref. egyháztól vett telket a város közönsége a beszerzési árban bocsássa át Meszlényi Gyula püspök részére. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a gazdasági szakbizottság is s a cserét foganatositandónak javasolta. A dolgot az késleltette s az késlelteti jelenben is, hogy az elcserélendő telek egyike a Kolozsváry Károly-féle árverés alatt adásába, a lovak vásárlásába, a cselédek félfogadásába, elbocsátásába, — egyszóval mindenbe. — Megszokta, hogy minden az ő kívánsága szerint legyen intézve. Ha gyámja eleinte ellenkezett vele, bezárkózott szobájába s nem jött ki addig, mig az nem engedett. — így lassan, de biztosan ő lett az ur a háznál, pedig még alig volt 18 éves. Bármennyire szerette is a főhadnagyot, nem mert a neje lenni, félt, hogy a szeretett férfi oldala melleit elveszíti önállóságát, hogy nem érvényesülhet mindenben az ő akarata, az ő szeszélye. A főhadnagy a nem várt kosárral elindult bolyongni, remélte, az idő meghozza a feledést! Leginkább az ország kisebb fürdőit kereste fel, de azért az ismerkedést mindenütt kerülte. Egy évi bolyongás u'án hogy hogy nem a bikszádi fürdőbe vetődött. Ott épen az Anna bálra készültek. A fürdő tele volt a vidék intelligentiájával. — Alig kapott szobát is. Szeretett volna abban a perezben visszafordulni, de a bérkocsis lovai nem voltak abban az állapotba^, hogy a négy órai utat pihenés nélkül megteheték volna vissza a vasúti állomásra. Nem volt mit ternie, mint ott maradni. Úgy sem ismeri őt senki ezen a vidéken — gondolta, — meg aztán nem megy le vacsorázni, felhozatja a szobájába. — Holnap majd csak nem lesznek annyian. Nem is hagyta el szobáját s este felhozatta az étlapot. — A vendéglős sejtve, hogy az érdekes vendég nem akar lemenni a bálterembe, maga ment fel hozzá az étlappal. — De főhadnagy úrhoz csak lesz szerencsénk a bálterembe? A hölgyek bizonyára nagyon fognak örülni, a fess tánezosnak. — Már pedig én nem megyek le. — Különben se szoktam tánczolni. — — Pedig hallottam, a midőn a hölgyek, — látva a főhadnagy urat, — örömüknek adtak kifojezést. Nagyon feltűnő lenne, ha nem méltóztatna lejönni. — No hát lemegyek, de tánczolni semmi esetre sem fogok. A vendéglős sietett a hölgyeknek megvinni az örömhírt. A főhadnagy belátva, hogy le kell mennie, előszedte atilláját, szalon nadrágját, lakk czipőjét, felöltözködött s lement a bálterembe, hol már a walzert lej tették a tánezoiók, A nem tánezoló urak serege mögött az ajtóhoz dőlve húzódott meg. A walzer után kis pihenő volt. A válogatott szép hölgykoszoru a pamlagokon ülvé pihente ki a walzer fáradalmait. Alig sétált egy két pár. — Egyszerre csak a mint a czigány ráhúzza a négyest jelző „harangszót“ megnépesül a terem közepe. Az urak sietnek tánezosnőikhez s párosán járják körül a nagy termet, enyelegve, tréfalózva egymással. Alig maradt egy néhány idősebb hölgy ülve' még a fiatal mamákat is tánezra kérték fel az urak, mi ma már igazán csak vidéken szokás. De mégisl A leányok legszebbike, a volt alis- pánnek távoli rokona, egy igazi bácskai fekete szépség — ki most itt van látogatóban, egyáltalán nem akart tánczolni. — A főrendező hiába ostromolta (oizonyára előre fentartotta magának a jogot, hogy a bálkirálynővel ő tánczolja az első négyest) a leány azonban hajthatatlan maradt minden kérés és könyörgés daczára. Egyszerre csak mintha felvillanyozták volna, koromfekete szemei szinte láthatólag tüzet fogtak, szive hangosan dobogott, ajkai remegtek. Tudja mit, — szólt a főrendezőhöz — ha azt a huszárfőhadnagyot ide hozza, azzal eltánczolom az I. négyest, a másodikat pedig hálából Önnel. A főrendező sietett a parancsnak eleget tenni. Bemutatkozott a főhadnagynak. — Főhadnagy ur, kérem, legyen a vis-a-vim. — Sajnálom, nem tánczolok. — De az a hölgy, ki ott ül egyedül, épen Önnel akar tánczolni. A főhadnagy odapillantva, megismerte az ő régi szerelmét. Csak hogy el nem szédült, remegett egész énjében, alig bírta megismételni előbbi kijelentését hogy nem tánczol. Szeretet! volna láthatatlanul eitünni de nem volt bátorsága, meg nem is akarta, hogy megszólják, vagy hogy a történtek pletykára adjanak okot. Azalatt a pillantás alatt, melyet a leányra vetett, elvonult előtte egész élete, életének minden keserűsége, elhagyatottsága, ssztfosztott reménye, elveszített boldogsága. Úgy szeretett volna ajtó félfához dűlve elsiratni egész életét, vagy kitépni önkezével vérző szivét, hogy ne szeressen, ne érezzen, ne sajogjon, ne fájjon az többé soha. De ........tehette. Ott kellett állnia s mutatni a közö nyös, az érzéketlen, a szívtelen — a mindennapi közönséges embert._____________________________ Fo lytatás a mellékleten. férfi-szabó-mühe'.yéből kerülnek ki a legelegánsabb ® e ® Ä Elismert pontos : férfi-ölfö nyökj melyekhez ugyanott a legjobb JtL és előnyös • a o minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak “= ■■ kiszolgálás!! =r Üzlethelyiség: Deák^tér S. säj«, o városháza kötelében.
