Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-11 / 46. szám
46. szám. c'' VI.; év. Szatmár, 1902. november II. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMARVARMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^jelemig minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, ? kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. ........... — Eg yről-másról. m. Az István-tér rendezése. Városunknak közterei közül, a pártját ritkító szép Deák-tér, a közelmúltban fedett csatornával láttatott el; planiroztatott; féltöltetett; diszere szolgálni hivatott fasorokkal ekesitte- tett; évek óta hasznavehetetlen mély furásu kútja rendbehozatott, s végül, hogy mást ne említsek, pompás keramit burkolattal szegélyeztetek. Második közterünk, a méreteiben imponáló és végtelen nagy jövőjű Arpád-utcza is, annyi szép és üdvös átalakításon ment keresztül a közelmúltban, hogy maholnap bizonybizony alig fog reáösmerni a ki pár ev óta nem látta, — igy például: a piaczi forgalomnak egy jelentékeny részé ide lett terelve, dísztelen nyílt árkának egy része helyett fedett (beton) csatornát nyert, másik része pedig betömés által tümettetik el, s mindezeknek folytatásául rendezve leend bizonyára, tagadhatatlanul jogos kövezési kívánalma is; stb. — úgy, hogy a Rákóczy- és Attila-utczák torkolatától, a Bá- nyai-utig terjedő része, már is megérdemli, hogy nrpád-utcza nevét: Árpád-térre változtassuk 1 Szép, igen helyes, és a messzi jövőre is kedvező hatásúak voltak, úgy ezen munkálkodások, mint a Rákóczy- és Hám János-utczák koczkakőburkolattali ellátása, valamint a felemlített köztereket összekötő tágas Széchényi-utczá- nak rendezése, keramit burkolat és kettős fasorokkal! diszitése. De itt megállanunk nem szabad, hanem habozás és halogatás nélkül kell folytatni a rendezési és szépítést üdvös munkálatainkat, ott, hol erre égető szükség van és a hol reményt feladó csüggedéssel panaszkodik városunk pol- párságának legmagyarabb és legtörzsökösebb része : Németi. Igen, városunk Németi része is hovatovább nagyobb sulylyal kér már abból a sok újítás és hasznos dologból, melyek osztogatásánál oly mostoha módon lett mellőzve ezen városrész. Egy kis mükövezést, s villamos va- sut-féle delikát dolgokat a jó Németiek is szívesen fogadtak volna, de ha már ezekből, sőt piaczi áruhelyből sem juttatott ezidőszerint az osztóigazság részükre: rendezzük legalább hamarosan a szomorú képet nyújtó István-teret, melynek 3/4-ed részén sáros időben elakad a forgalom, száraz időben pedig megölő a kövezetlen talajról felszálló porfelleg! A kövezetlen három oldalonni házsor mentén megfelelő kövezett kocsiút s vizfolyókák készítésével, és a mostoha voltát jelző dísztelen pusztaságok befásitásával, ezen jelentékeny köztelünket is széppé és környezetére egészégessé lehet tenni, — minden nagyobb költség és drága befektetés nélkül, ha az eddiginél több jóakarat lesz, és nem sajnálnak egy kis fáradozást az intézőköröknek erre hivatotjai, az elismerés és hálás megemlékezés azon legszebb gyümölcséért, melyből számunkra bizonyára bőven kifog jutni. Hisszük és reméljük, szavunk nem hangzik el a pusztában és úgy méltányos, mint jogos, szerény kívánalmunk mielőbb teljesítve leend! IV. A Verbőezy-utcza meghosszabbítása Istvántérig. Alig van közérdekű ügyünk, mely oly szomorú elbánásban részesült volna, nagy idő óta, mint éppen a czimben irt. — Ugyan is: Több mint 6 évvel ezelőtt, a Zárda-utczá- nak rendezése alkalmából, 65 előkelő németi részi polgár, beható alapossággal indokolt kérvényt intézett városunk közgyűléséhez azon czélból, hogy forgalom megosztás, szépészeti és közegészségi szempontokból, Istvántérről a Zárda kerten át uj utcza nyitasssék, a Kini- zsi-utczára, Verbőczy-utczába torkolva, vagyis, hogy a Verbőczy-utcza meghosszabbitassék, Tankóczy József telke és a Zárda kertjén át az Istvántérig. És daczára annak, hogy ezen uj utcza nyitást a közgyűlés bölcs belátással még 1897. évben elhatározta — s ezen határozat miniszterileg is jóváhagyatott — közgyűlésünk ezen közérdekű határozatának megvalósítása évről-évre késik. Kutatván a késedelem okát, kiderült, miszerint a közóhaj megvalósulásának legfőbb, mondhatni egyedüli komoly akadálya a zárda főnökének ellenkezése, ki nagy létszámú nevelőintézetük telepének megcsonkítása és szét- darabolása ellen azért tiltakozik, mert nézete szerint a tervezett uj utcza nyitással nemcsak levegőtere szűkülne a zárdának, de kisebbed- vén területe, nem lenne meg a felső-leányiskolához múlhatatlanul szükséges tanulmányi zöldséges kertnek se megkívánt térfogata és ezzel léte lenne veszélyeztetve — Hámon kanonok ur szerint. Az ellenzés oly nyomós érveinek látszanak ezek, hogy első pillanatra lefegyve- rezettnek kell érezni magát a közérdekért küzdőnek, mert hiszen oly végtelen nagy jelentőségű közérdek városunk legnagyobb nevelő- intézete, a zárdának létfeltétele és virágozása, hogy ezért háttérbe kellene szorítanunk sok minden közérdekű dolgot. Azonban az ügy behatóbb vizsgálata után, az első pillanat látszata megváltozik és az T Á R C Z A. A bolygó főhadnagy. Irta: Erdőssy Vilmos. Botfalvyné zsurján, mig a férfiak a játszó szobába, a leányok a zongora mellé vonultak, addig az asszonyok a kis szalonban a svadron uj főhadnagya közzé csaportosultak. A főhadnagyot alig pár hete helyezték Szabadkáról ebbe a fészekbe, “— mint a hogy a tisztek Botfáivá', elnevezték — s már is ő lett az asszonyok legkedvesebb embere s leghübb udvarlója. — A leányok társaságát feltűnően kerülte — de hogy miért, azt nem tudták tőle sohasem megtudni. Pedig elég bőbeszédű volt ám mindég. — Minden alkalommal tudott valami érdekes történetet mesélni s a legegyszerűbb dolgot is olyan érzéssel adta elő, mintha csak mindaz mit elmesél ő vele történt volna meg, — El is nevezték őt az asszonyok „arany- szájú főhadnagynak“. — S a mi még különösebb volt, nem udvarolt ő soha egynek, egy asszony társaságában nem is találta jól magát, sőt kerülte is az alkalmat, — ő csak akkor volt boldog és megelégedett, akkor tudta a legérdekesebb történetet a legszebben előadni, ha a városka asszonyai mind körülötte csoportosultak. — De nem is volt ő reá egyetlen férj sem féltékeny — mi szintén nagy érdeme egy huszártisztnek. — az asszonyok most is arra kérték meséljen nekik valami érdekeset. — Valami érdekeset? Nem jut ma semmi „különös“ az eszembe. — Ej! hát gondolkozzon csak kissé — monták neki.. — A szép szőke kis doktoiné még a karjába is öltötte jobbját, csakhogy mulattassa őket. — No találtam már valamit, — (pedig bizonyára tudta már otthon melyik mesét fogja ma az asszonyoknak elmondani.) — Brávó! — kiáltá meglehetős hangosan s jó kedvvel a háziasszony. — Foglaljatok hst helyet Édeseim. — Volt az én régi ezredemben egy főhadnagy. Fess, gavallér gyerek, kinek becsülete ép oty szeplőtlen volt, mint barna arczbőré. — A legszolidabb 5 volt az egész ezredben. — Sohasem kártyázott, nem ivott, kerülte a huszártisztek léha kalandjait. Egyszer nagy hirtelen 2 évi szabadságot kért, s nagy titokben minden bucsuzás nélkül hagyott ott minket. — Találgattuk ennek a hirtelen elutazásnak az okát, de seliony se jöttünk rá, mig egyszer aztán én véletlenül megtudtam ; annyira szerettem és becsültem őt, hogy soha senkinek nem árultam el a titkot. Itt önöknek azonban elmondhatom, ha megígérik, hogy nem tudakozódnak a főhadnagy kiléte felől; különben is nem igen tudnák meg, mert az itteni bajtársaim közzül egy sem szolgált atban az ezredben. A hölgyek feszült figyelemmel hallgatták az érdekesnek Ígérkező elbeszélést. Az én főhadnagyom szerelmes volt. Nem olyan volt az ő szerelme mint a többi huszártisztekké, vagy a jogászgyerekeké, hanem egy mindent magával ragadó imádás, rajongás, bálványozás. — ;Önök persze azt hiszik, hogy azért volt olyan boldogtalan, mert reménytelenül szeretett s szerelmese még csak pillantásra sem érdemesítette? Sőt ellenkezőleg. A leány is a rajongásig szerette őt. — Persze nem volt meg az az átkozott kautió — szólt közbe a kis doktorné, ki maga is egy bakatisztbe volt szerelmes s kautió nem lévén a vörös s idősebb doktorkával is meg kellett elégednie. — — Dehogy nem volt. — Volt az is. Az asszonyok összenéztek. Nagyon különösnek találták, hogy meg van kautió, szeretik egymást, a főhadnagy szolid ember, nem iszik, nem kártyázik, fess huszártiszt, s még sem lehetnek egymásé? — A zsarnok apa volt az oka ugye? mondá a kövér patikusné. — Vagy a főhadnagy egy kipattant régi szerelme miatt inkább akarta a mama megakadályozni az eljegyzést — jegyezte meg a háziasszony. — Egyik sem. — A leány árva volt, gyerek koiában meghaltak szülei s gyámja csak örült volna, ha ez a házasság létre jön. — Na ez igazán érdekes — kiálták egyszerre a hölgyek. — Szeszélyes volt a lány s egyedül szeszélyén múlt. hogy nem akart a főhadnagyhoz menni. Árva lévén, gyerekkora óta megszokta, hogy mindenben az ő akarata — nem is jól mondom, — a szeszélye vezette. Gyámatyja eleinte beczézgette, minden kívánságát teljesítette, s ez volt a baj. — A leány nagyon korán megszokta, hogy minden az ő szeszélye sze- rint legyen. — Befolyt a gazdálkodásba, a termés elKolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési díj mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérleire vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.
