Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-10-21 / 43. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRBIEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleniminden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I Egyes szám ára 20 fillér. k or. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szalmára», a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. r------— Sz qfcnoru állapotok. , V. A minél Vömben előforduló Szalmái' vármegyei kivándorlások szomorú képét tárják elénk annak, hogy a nép nem tud megélni idehaza. Eddig jóformán kivándorlások olyan helyeken fordultak elő gyakrabban, a hol a megélhetés már a helyi viszonyok szerint is, meg volt nehezítve. így Felső magyarországból vagy az Erdély részi megyékből. Ma azonban vándorol az ország lakosa, tekintet nélkül a helyi viszonyokra, mindeuünen Szatmár vármegyében igazán esemény számba ment, ha valaln rá szánta magát, hogy: szerencsét próbál, túl, messze tengeren, idegen világrészben. Ma? ma már alig van vonat, mely néhány embert akárhányszor pedig több családot, ne röpítene Amerika felé! Városunkból is történtek a napokb. n kivándorlások. Ma is többen várják útlevelüket, íoldmivelő, munkás emberek mennek ki, mert azt mondják, hogy már itt nem lehet megélni. Szomorú, nagyon szomorú dolog ez ! hogy a magyar ember, a ki annyira szereti a földet, úgy leikéhez van nőve hazája : eltökéli magát és örökre búcsút mond annak. Ha nyerészkedési vágy hajt, izgat, csal ki valakit . . . érthető, hogy az illető megy szerencsét próbálni. Ha a dologkerülő, rest ember szánja cl magát a nagy útra, azt hívén, hogy majd ott könyü szerrel, munka nélkül meg fog élni — ez is érthető. — De mikor már a dolgos, munkás nép szánja el magát a kivándorlásra — ez már nagyon megdöbbentő jelenség. Nem lehet mondani, hogy congressusokat ne tartottak' volna e tárgyban és lehet, hogy a szép összejövetelek jól is sikerültek : elhangzott sok szép beszéd stb., de hogy még nincs semmi, sőt még nagyobb mérveket ölt a kivándorlás, azt a tények szomorúan igazolják. Gyűlések és tanácskozások helyett czélra- vezetőbb volna s szegény nép helyzetén segíteni, kiváitképen olyan fog'alkozások meghonosításával, a melyeket teli időben űzhetne a munkás. A tavasz, nyár, ősz csak eltelik. Ha az időjárás alkalmas, (nem olyan abnormális mint az idei) keres is magának a munkás ember, tatán még télrevalója is lesz. De ha az időjárás rossz, ha az esztendő csapással sújtott, mit tegyen, miből éljen a szegény munkás nép? Bizony nehéz dolog ez ! Azért kellene az egyes vidékeken megkedvelteim a különféle, téli foglalkozásokat, melyek mégis legalább kenyerét biztosítják a munkás kéznek. Azért kellene az államnak, hiszen mindenünkkel az államnak adózunk, úgy szólva mindenünk az államé, nagyobb súlyt helyezni arra, hogy a nagyobb vidékü városokban gyárakat létesítsen, a melyekben a dolgos kéz mindig mindig találjon munkát. Városunknak is pl. mily nagy terjedelmű vidéke van és vájjon hol talál a munkás állandó téli foglalkozást? A Neuschloss-féle fűrésztelep is, városunkban a mely pedig igazi áldás e városra, mert 300—400 szegény embert foglalkoztat állandóan, letataroltatván a közeli erdőségek, elmegy majd innen — és mit fog csinálni az a sok szegény ember? Hol fog munkát kapni? Bizony Szatmái-Németi szab. kir. városról is jobban gondoskodhatna a kormány ! Ebben a városban kellene néhány virágzó gyártelepnek léteznie, mely e város és környékének szegény népét folytonos munkájával tartaná! E város és vidékének helyrajzi viszonyai olyanok, hogy egy nagyobb szabású bőrgyár virágozhatna itt. Lapunk, csak a múlt évben is, ismételten felvetette a fonó és szövő ipartelep itteni létesítését. Nem törődik vele senki. Ha a Neuschoss féle fűrész telep is elmegy, az egy gőzmalmon kívül (pedig ez sem dolgozik rendesen) nem lesz e városnak semmi gyártelepe ! Azon is lehetne pedig segíteni, hogy a Fűrésztelep ne menjen el. Megképeztetvén egy vidéki munkás ember, hogy miért vándorol ki, igy felelt: — Uram nincs itt munka tavaszig! Dolgoznánk mi napi 20—30 krajczáré.it, de nincs mit, nincs kinek. Egy városunkbeli gazda embertől kérdeztem, hogy miért hagyja el hazáját, otthonát, rokonait ? így felelt: Uram a búza ára 6 frt nekem pedig 7 forintba is benne van az idén! Miből T Á R C Z A. Búcsú. A bucsupára int. Isten véled édes! Egymástól el kell mindörökre válnunk, Nem egyesíthet végzetünk e földön, Csak fenn az égben megváltó halálunk. Csókolj meg, de nem égő szenvedéllyel, Csöndes, lemondó tiszta szerelemmel,] Melynek szent lángja nem e rut világé, Mely lenyügző, gyarló bilincsbe nem ver. Csókolj meg, édes, még egyszer s utolszor, Egész szerelmeddel, rnelylyel szerettél, Csókolj meg úgy, mint egy hideg halottat, Ki soha, soha többé vissza nem tér 1 Szabados Ede. Képek az életből. Szép holdvilágos nyáii éj van. Fönt a légtenger óriási magasságában apró bárány fellegek haladnak hosszú vonalban napnyugat felé. Az ember szinte hallani véli azt a tulvilági, egészen elhaló morajt, mely- lyel a magas szférák csillagmezőin áthaladnak. Pedig csalódik ! Az az elhaló nesz, az a harmonikus suttogás nem földöntúli zene, két fiatal szív suttogása, melyet szárnyaira vett a nyári áltnos, esti szellő. — Lásd édes — szólt az ifjú — beh szép igy az élet, szerelmet vallva lágyan, suttogóan őrölünk a mennyei mának, mely boldogságával eltakar. Nincs ennél édesebb g,. ünyör, mint két madárka egy ágon, együtt lenni páros szerelemben. Ez az üdv az üdvük üdve. Szerelem a valódi kincs. Te vagy az én egyetlen örömöm ezen a küzdelmes világon. Itt élvezem melletted az egyedül boldog tiszta békét. Nem irigylem a tudóst, ki az ég titkait kutatja, sem a gazdagot, kinek bálványa az arany, én százszor boldogabbnak érzem magamat, ha ajkad bokráról rózsákat szedhetek . . . Úgy .. . úgy . . . hajtsd vállamra gyönyörű fejedet, a világ minden hírnevénél, minden dicsőségénél, minden koszorújánál szebb koszorú nekem, ha reám omlanak aranyos fürteid. Vigaszom, reményem, őrangyalom, úgy e szeretsz ? — Szeretlek — mond a lány. — De mondd: végtelenül, kimondhalatlanul! — Igen, végtelenül — kimondhatatlanull — Ugy-e, mint ahogy a költő mondja ? „A leány ne kérdje: honnan, mely hazából Jöttél? és azt se kérdje, hogy ki vagy? De olvassa ki szemed borújából Egész bensődet; lényed, sorsodat És olvadjon fel, szeressen magától, Ahogy egy forrás magától fakad És amit érez, ahhoz hű legyen: Szeressen mélyen, tisztán, végtelen. S mi te vagy neki, ő is az legyen Neked. Az élet összes czélja, álma. Szivetek úgy ragyogjon szüntelen, Ahogy a testvér-csillagok világa. O hittel szálljon tiszta fényeden S de halj meg érte, hogyan kivánja; Szerelemben boldog csak az lehet, Kik igy szeretnek és ki igy szeret.“ — Csak azután te e! ne hagyj — veszi át lágy suttogással a beszédet a leány. — Mint fához a borostyán, ragaszkodom hozzád. Nélküled nem tudnék élni egy pillanatig se. Te vagy az én életem. A világra mit se hallgass, csupán nekem higyj és ... és ... ne kételkedjél. — Most pedig — édes — mennem kell. Ugy-e, sokat ábrándoztunk? „ÁbrándozáSxaz élet megrontója.“ * Madárka rebben fel éjjeli szállásáról, a szerelmesek pedig érzékenyen elbúcsúznak . . . Modern leányok. Bizarr szoba. Minden részében pazar fény, megejtő báj ragyog. A bútorokon ékes arabeszk. Bársony szőnyegek a falon. A talaj szinte süppedez. Pompás tükrök, végig szegve dús folyondárral. Locsogó szökőÄ férfi-szabó-miihelyébő! kerülnek ki a legelegánsabb • • • A Elismert pontos — ..... íé safä äi ernyők, melyekhez ugyanott a legjobb —__ és előnyös e © ® minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. —= kiszolgálás!! Üzlethelyiség: Deák«tér ££• a városháza kötelében. á
