Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-08-19 / 34. szám
VI. év. Szatmár, 1902. augusztus 19. 34L szám. * —-------------— TÁ RSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRISIEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A ..SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleníts; minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza.-- —— Telefon-szám 80. -— ■ A jegyzők és az adókezelés. A szó ideális értelmében a községi jegyző a népnek vezetője, oktatója, ügyes-bajos dolgaiban tanácsadója, akinek hivatása községe jólétének előmozdítása, törvények s a fennálló jogrend ismertetése által a népet ezek tiszteletben tartására polgári kötelessége teljesítésére buzdítani, a jótékony intézmények iránti bizalmat benne felkelteni. Haza és király iránti hűségre és szeretetére lelkesíteni, mindig hazafias és sokszor nemzetiségi missiót teljesíteni! Hát ez nagyon szép hivatás! Oly szép, hogy méltán megérdemli, miszerint — az országos tisztviselői rarig-lánczolatából kiszakítva, a sablonos előképzettségtől eltekintve — teljesen specialis kvalificatióval igyekezzünk reá embereket állítani. Epen e czélból lett meghozva az 1900. XX. törv. czikk is. Csakhogy a szó reális értelmében, a községi jegyző nem egyéb mint végrehajtó. A végrehajtás mellett pedig nem marad idő, ama szép es nemes hivatás betöltésére . . .! Mert az adó kezelés és a végrehajtás a jegyzőnek majdnem minden idejét igénybe veszi. Alig van nap, hogy pénzügyigazgatósági, adóhivatali, szolgabirói, kir. bírósági, községi bitói stb. számtalan és einem sorolható kimutatások és megkeresések alapján végrehajtást ne kelljen teljesíteni s e végből nem ritkán más községbe szállani ki; ehhez járul egy 2000—6000 lélekkel biró községben — esetleg körben — a kincstári, vármegyei, községi, társulati, egyházi stb. tartozások kivetése s ezek behajtása körül évnegyedenként teljesítendő általános jellegű végrehajtások s az ezek alapját képező kimutatások, külön külön könyvek és nyilvántartások összeállítása s kezelese . . .! Colossiális munkahalmaz ez minden jegyzői irodában és . . . fájdalom, ez a községi jegyző főfoglalása! Annyira főfoglalkozása, hogy különösen ott hol részben a községi képviselő testület kislelküsége, részben pedig a felettes közig, hatóságok indolentiája folytán — nincs a jegyzőnek kisegítő munkaerő rendelkezésére: a többi hivatalos teendőket vagy egyáltalában nem, vagy túlfeszített szorgalommal, erőt s egészséget nem kiméivé éjjel végzi. No de hát ez csak a jegyzőnek baj! Lett volna püspök.! Hanem van az érdemnek egy másik oldala is: Miként őrzi meg a maga iránti tiszteletet, ragaszkodást, bizalmat és szeretetet a jegyző annál a népnél, melyhez egyebet — az arra való idő hiányában —: soha sem szól, mint hogy: „Fizess“!!? Miután, bútoromat, pénzemet, marhámat, terményemet — bármi czelból is — valaki erőszakosan, zsandár szurony villogása mellett veszi el tőlem: — próbálja velem elhitetni, hogy javamat akarja, boldogulásomat igyekszik előmozdítani s a mit tesz, szeretetből cselekszi! Nem hiszem el neki s nem bízom a jó akaratában . . . annyival kevésbbé hiszi a nép s annyival kevésbbé bízik az öt zaklató „végrehajtó jegyzőben“ . . . Már pedig, bizalom hiányában a jegyzőnek minden nemes törekvése hiába való a népnél; s a bizalmatlanságnak leginkább a nép maga adja meg az árát! így pl. semmi más, mint a bizalmatlanság az oka egyik actuális bajnak, a „gazdasági munkás és cseléd-segély pénztár“ számára való taggyüjtés eredménytelenségének. Evek óta hiába hangoztatott esdő szó a jegyzők részéről: „Vétessék el kezeinkből az adókezelés és végrehajtás“! Még eddig nem hallották meg, vagy ha meghallották is, nem értették meg s nem teljesítették . . . Pedig jó volna meghallani, s főként jó volna teljesíteni e kérelmet! Ha a jegyzőknek időt adunk a néppel való foglalkozásra: a kivándorlással és a socziális kérdésekkel nem volna annyi baj . . .! Ez már nem a jegyzők érdeke, iez a nép érdeke, közérdek! Azonban itt a közs. jegyzők magán érdeke a nép érdekével szoros kapcsolatban áll. Mert mig egyfelől a népnek vezetőt, oktatót, barátot adunk: — másfelől a jegyzőt, az adókezelés és különösen a végrehajtással járó terhes kellemetlen s rájuk nézve mindenek felett megalázó ténykedésektől megkimélnők; ami pedig — tekintve a mai jegyzői kar intelligentiá- ját, magasabb qualificatióval járó társadalmi állását — nagyon is méltányos dolog s a jegyzők jól kiérdemelt megbecsülése volna. A jegyzők megbecsülése volna ezzel kapcsolatban azaz igen íurcsa és visszás állapot megszüntetése is, hogy igen sokszor harmadrésznyi qualificatióval kivenevezett hivatalos közegek, a nálunknál sokkal megasabb elméleti képzettséggel biró tehát már ex offo — magasabban álló községi jegyzők lelett — habár hatósági rendelettel kiküldve —• az adóügy s illetve a végrehajtás körüli teendőket illetőleg, ellenőrző s felügyeleti jogokkal ruháztatnak fel. Ezt az eljárást minden jegyző perhorreskálja. Ez a jegyzők tekintélyét és önérzetét érzékenyen sérti. Ilyen anomália más hivatali állásban nem létezik. A jegyzőkre nézve ez az állapot annyival inkább elviselhetetlen, mert igen gyakori az eset, midőn az ilyen apró „kiküldött“, megbízatása fontoss'ágától áthatna, ideiglenesen kölcsönzött hatalma korlátlan voltának mélységes hitében, oly nyegle rendelkező, föléT Á R C Z Á. Szépen ragyog... Szépen ragyog fent az égen a csillag: Gyászos éltein búra b múlt miattad. Nem kelletett szegény legény szerelme ; Áldjon meg hát az Úr Isten Nagy jóságos kegyelme ! Ragyoghat már csillagom fent az égen . . . Nem vigasztal, — mit ér most már az nékem ? Te voltál e földön az én csillagom ; Hejh 1 hogy én ezt u c.-illagot Már soha sem bírhatom 1 Ne ragyogj hát fényes csillag én nekem — Hisz’ miatta vált búra az életem . . . Elhagyott a földi éltem csillaga; Nem átkozom ! . . . pedig úgy fáj Szegény szivem miatta. Izsó György. Aranyhalu leány. Öt esztendős voltam, a mikor először láttam őt, Cdnkatonáimmal játszottam az udvaron és nagy hangon vezényeltem mozdulatlan hadseregemet, a mikor az édesanyám kiszóh, hogy jöjjek be tüstént, mert föl akar öltöztetni. Ez volt az én kicsi lelkemnek a legérzékenyebb oldala. Irtóztam az öltözködéstől, a feszes uj ruhától, a melyben nem szabad megmozdulni, nehogy baja essék valaminek. Aztán meg az öltözködés mosdással is jár és az én maszatos kis képem épp oly kevéssé tűrte a hideg vizet, mint széles e világon minden öt éves kis pubi. De hiába pityeiegLem el, hiába könyörögtem az anyámnak, hogy még csak egy iczi-piczikét hagyjon játszani (abban a hiszemben, hogy addig tán megjelenik az a vendég, a kinek a tiszteletére ki akarnak csinosítani, sőt az is hiába volt, hogy készakarva megbotlottam egy kőbe s jajgatva vágódtam hányát, — az anyám egyszerűen az ölébe vett és tiz perez múlva a legtökéletesebb gavallér voltam. Ez után a kellemetlen introdukezió után egy kissé ugyan durczásan vártam a vendégünket és elhatároztam, hogy bárki legyen is az, éreztetni fogom vele hidegségemet, de időközben egy közelben lebegő papírsárkány a melyet a szomszéd fiuk bocsájtottak annyira kiterelte a történtekről a figyelmemet, hogy az ablakon kihajolva, majd lezuhantam az emeletről. — Bob, kis Bob, vigyázz! — hangzott alulról és a mint letekintettem, egy nyúlánk, elegáns hölgyet pillantottam meg a ki elragadó mosolylyal integetett föl. Sose volt még nálunk. Anyám nem mondta meg, hogy kicsoda rokonunk vagy ismerősünk, de én nekem úgy tetszett, mintha ezer esztendeje ismerném azt az üde, friss mosolygó arezot, a melyhez hanyagul simulnak a szőke fürtök. És micsoda szőkeség! A nap éppen oda szórta sugarait, amikor megállt, hogy felszóljon nekem és abban a pillanatban úgy láttam, mintha arany koszom övezné gyönyörű fejét... Elvörösödtem, hogy olyan pajkos voltam és visz- szaugrottam a szobába. A szívdobogásom is elállt, úgy megszégyeltem magamat. De mire magamhoz tértem érthetetlen ámulatomból, anyus már bevezette a csodaszép, az aranyhaju ismeretlent, a ki kacagva emelt föl magához és boldogan kérdezte: — No, kis Bob, nem emlékszel már a Marcella nénire ? — Nem én! —- feleltem őszintén és mélyen a szemébe néztem az én uj barátnőmnek, a ki aztán majd- hogy agyon nem csókolt. Szokatlanul jól viseltem magamat az nap. És néztem, néztem azt a gyönyörű teremtést, a ki olyan érzéseket keltett a szivemben, oh, hogy ki sem mondhatom. # Aranyhaju Marczellám, mivé lettél! Tegnap ismét láttam utoljára. Gyönyörűséges szőke haja, a mely oly széfen fénylett a nap sugaraiban, fehérré vált egészen. És az a sima, piros arcza sápadt és ráncsos lett. Es az a nyílt, kék szempár homályossá, mint a tejüveg. Anyám pedig régóta nem érintkezett vele. Suttogtak, beszéltek róla, de nem bocsájtották át a küszöbön. — Miért ? Az ura elhagyta. Az aranyhajáért, a melybe úgy belebolondult valaki, hogy agyonlőtte magát érte. A szalonokban előbb diszkréten, aztán mind nyíltabban kezdték tárgyalni Jobichon Marcelle kalandját. A férj már régóta gyanakodott és a mikor a szép asszony imádója elpusztította magát, biztosra vette, hogy megcsalták. Hiába bizonygatta a szegény asszony, hogy ártatlan, hogy sohase hallgatta meg annak az embernek az esztelen kérését és éppen ezért rohant szerelmese a halálba — a férje nem hitte el neki. A világ még kevésbbé. Azt mondták, hogy szeretője volt és szeszélyből nem akart többé bűntársáé lenni. Azért ölte meg magát az ember. A férj is erről volt meggyőződve. És az, a ki egyedül tehetett volna tanulságot, már elnémulva feküdt a sírban. Jobichon elüldözte magától Marcellet. És a társaság kizárta. Régóta már. Az elátkozott asszony pedig . . . oh, mivé lett, mivé 1... Tegnap láttam. Elfordult tőlem. Nem akarta, hogy megismerjem. És bár a szivem összeszorult és a szemeim könynyel lettek tele, elmentem mellette némán, mintha valóban nem ismertem volná rá . . . Anatole France. Kolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési díj melleit) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe es meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.
