Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-08-19 / 34. szám

Szatmár, 1902. SZATMAR-NEMETI. Augusztus 19. nyes magatartást tanúsít, hogy ha jegyzőnek nincs elég lelki ereje, csendes mosoly kíséreté­ben tüntető reverentiával parierozni a „felebb- való“ (! ?) előtt, — de van kellő testi ereje hozzá, hát akkor okvetlen kifogja dobni irodájából . . . Miéit kellett akkor megalkotni az 1900. XX. törv. czikket? miért végezzen valaki VIII. közép osztály? miért gyakórnokoskodik 1—2 évet? miért hallgassa még ellenfelül a közigaz­gatási tanfolyamot? ha mindezek után is csak „végrehajtó“ lehet!? Nincs physikai ideje arra, hogy a pálya megválasztásánál ambitionált szép és nemes hivatás betöltésével, tudását, községe, népe anyagi és szellemi jóléte érdekében ér­vényesíthesse ! ? Ellenben óriási módja van :t fellebbvalók- ban válogatni és azoktól, különösei^ pedig a hatósági rendeletekkel rögtönzött felebbvalók- tól méltatlanságokat szenvedni. . . . Tessék érdeméhez, állásához s hivatásá­hoz mérten megbecsülni a községi jegyzőt, tes­sék ennek egyik bizonyságául más közegekre, adószedőre, végrehajtóra, adótisztre stb. bízni az adókezelés és közig, végrehajtás funktióját: lesz kedve, lesz ambitiója s lesz mindenék felett ideje, hogy valódi hivatásának élhessen, hivatásának megfelelhessen. Elő példák mutat­ják, hogy ahol a jegyző hivatásának képes megfelelni, ott a népnek úgy erkölcsi mint anyagi viszonyai javulnak. N—é M—s. A testgyakorlás élettani jelentősége. Mint halljuk városunk fiatalsága is ismét újból akarja szervezni a tornaegyletet, felvéve abba a vívás tanítását is. — Ez alkalomból talán nem lesz érdekte­len, ha néhány szóval — az üdvös eszme megvalósí­tása érdekében — mi is hozzászólunk az ügyhöz s a testgyakorlással élettani jelentőségénél fogva bővebben foglalkozunk. Régi és nagyon igaz közmondás az, hogy : „az élet mozgás, a mozgás erő, az erő egészség.“ — Ezen törvénye a természetnek visszatükröződik a világ nagy mindenségén, a föld legelső szerves lényén az embe­ren épp úgy, mint a legparányibb állaton. Az emberi test mint egész nemcsak tagjai által végez mozgást, izmai nemcsak maguktól mozognak, hanem folytonos mozgásban van minden anyaga, — benne állandó anyagcsere van. Hol ez az anyagcsere zavartalanul megy végbe, ott egészség van; de ha egyik vagy másik szervben a természetes anyagcsere akadályozva van, ott betegség észlelhető. Ezen megdönthetetlen törvényen alapul az egész­ség fentartása szempontjából űzött testmozgásnak nagy- fontosságú jelentősége. Minél mélyebben hatolunk az emberi Organismus természetébe és ismerkedünk meg azon természeti tör­vényekkel, melyeknek testünk alá van vetve, annál in­kább tudjuk méltányolni a testgyakorlást egészségünk fentartása érdekében. Az emberi testnek egész élete önanyagainak foly­tonos cseréitől függ, melyek állandóan oiyképen vál­toznak és alakulnak át, miszerint maga a test is bizo­nyos idő múlva teljesen átalakul. — Ezen anyagcsere a táplálkozás, lélegzés és vérkeringés által állittatik elő. A táplálkozási rendszernek központja a gyomor. Mindenki tapasztalhatta s jól tudja, hogy a testmozgás, főleg pedig a testgyakorlás után az éLvágy jobb és erősebb. Szellemi munkával foglalkozó, keveset mozgó embereknél az anyagmozgás igen gyakran meglassudik s étvágytalanság áll be. Ennek pedig egyedüli orvossága a testgyakorlás, — mely az izomrostos bélcsatornára is határozott be­folyással van s igy az emésztő-szei vek anyagcseréjének leghatásosabb előmozdító szere. Óriási befolyással van a testgyakorlás a szívre s igy a vérkeringésre; — mutatja az, hogy erős testi mozgást végző embereknek erős izmu, nagy összehu- zódási képességgel biró szivök van, mig mások, kik ülő vagy kevés testmozgást igénylő életmódot folytat­nak, gyenge izmu a szivök, — ezeknél aztán igen gya­kori betegség a szivtágulás, minek oka az, hogy a szív a vérkeringésben beállott akadályok legyőzésére magát nagyon megerőlteti, ennek következtében aztán kitágul. Az erőtelen szív pedig a különböző oldalról jövő rom­boló hatásoknak nem képes sokáig ellenállani s igy az egész organismust a veszély lejtőjére todorja. Épen úgy legbiztosabb szer a túlvérmesség ellen. A lomha nyugalom megbénítja a szervek működését, mi által haszontalan zsírlerakódás képződik. A testgya­korlás — minthogy az a táplálék elhasznál sira s le­vezetésére — épp úgy az elhízás megakadályozására is nagy befolyással van. A tornázásnál a kellő izomtevékenység mindig mély és gyors belégzéssel jár, miáltal nemcsak a köz­vetlenül közreműködő izmok fejlődnek hatalmasan, ha­nem a mellkas is tágas és a2 egészségnek megfelelőbb kitágulást és kidomborodást nyer. Az emberi organizmusnak tehát tulajdonképeni szabályozója s egyszersmind egyedüli közvetítő a test és lélek között az idegrendszer. A tapasztalat bizo­nyítja, hogy azon emberek, kik sokat mozognak, vi- gabbak s kedélyesebbek, mint azok, kik életöket lomha nyugalomban töltik. „Ép testben lakhat ép lélek,“ — mondta báró Eötvös vallás és közoktatásügyi miniszter, — tehát hogy a szellemi élet egész erejében és való­jában nyilvánulhasson, az idegrendszer szerves mun­kásságának tisztának és zavartalannak kell lenni, — vagyis ez is folytonos anyagcserére szorul. — Az ide­gek élénk tevékenységéhez egészséges vér szükséges. Ha a vér gyorsabban ömlik az agy felé, akkor szellemi életünk is vidámabb, fogékonyabb lesz, mig ha a cse­kély mennyiségű vér jut az agyba, avagy nagy a vér­tolulás, úgy az idegrendszer rendszeres működése meg­gyengül, sőt igen gyakran megszűnik. — Ha tehát az anyagcsere természetes lefolyása meg van zavarva, ott a lelki állapotban is csakhamar zavar áll be. Sok példával bizonyíthatnám, hogy a mi lelki állapotunk lényegesen függ testi állapotunktól és hogy azt csak előmozdítjuk és emeljük, ha testünk egész­ségéről gondoskodunk. Miután pedig a testiélet folya­mata, mint láttuk vagy közvetve, vagy közvetlenül az izmok befolyásától függ, világos, hogy az izmo­kat fejleszteni, erősíteni, épségben tartani kell. Ne fe­ledjük azonban azt sem, hogy nem elegendő az ha az izmoknak csak egy részével gyakorolunk, a töb­biről pedig megfeledkezünk, mert ez esetben a milyen arányban fejlődik az egyik, épp úgy gyengül a másik. Az izmok csakis akkor felelnek meg életműködésük­nek, ha azokat egyenkint, összesen és összhangzato- sar. neveljük, erősbiljük. De ne csak az egészséges emberek tornázzanak, hanem egyes szervi bajban szenvedők is. Hiszen azt tudjuk, hogy a svéd tornászat épen arra való, hogy beteg embereket meggyógyítson. Különösen a gyer­mekek tornászásánál kellene erre nagy figyelemmel lenni. Külön csoportokba kellene osztani a gyenge vagy görbehátuakat a vérszegényeket a tüdőbetege­ket stb. s velők beteg testrészöknek megfelelő gya­korlatokat végeztetni. Legyen szabad Dr. Richternek a tuberkolosis ellen előirt gyakorlatait itt példaképen felsorolni: 1. Levezető gyakorlatok, kézzel, al és felkarral. 2. Lélegzést előmozdító gyakorlatok. 3. Mell tágító gyakorlatok 4. Feltesti gyakorlatok, Nálunk az ilyenekre nem is gondolnak, hanem ha gyenge a gyermek, vagy valami szervi baja van, egyáltalában eltiltják a tornától — mi egyenesen bűn. A testgyakorlásnak nagy fontosságát pedig már a görögök is belátták. — Bölcsei« tanítása folytán a test és szellem szerves egységének tudatára jővén, a nevelés egyforma tényezőjének tekintették mindkettőt, s hogy magukat az elkorcsosodás és elsatnyulástól megmentsék, sőt hogy annak üdeségét, épségét, alak­jának szépségét, szilárd és biztos mozgását előmoz­dítsák, hogy ekként az ifjút egész emberré neveljék, majd minden városban remek oszlopfolyosókkal kör­nyezett, hideg és meleg fürdőkkel, öltöző és társalgó szobákkal ellátott díszes épületeket, úgynevezett »gym nasiumokal« állítottak. A tornászat iránti kedvet aztán nyilvános játékokkal, ünnepélyekkel, versenyekkel fo­kozták. Hát a mai kor a görögök mögött akar maradni? — Oh nem. — Az országnak nehány százra menő sportegyesülete van már, csak városunknak nincsen csak kettő, a »kerékpár-egylet« s az »evezős egylet.« Remélhetőleg nemsokára lesz egy harmadik s legfon­tosabb is s az egész város közönsége siet majd pó­tolni a mulasztottakat, igy aztán az ember physikai ápolásának és nevelésének szüksége nálunk is elis­merésre talál. — Itt eddig is akarták a „czélt,“ de nem találták el az »eszközöket,« pedig ezek nélkül, hogy legyen azzá, a mivé lennie kell. Nagyon helyes, ha a tornaegylet vivóegyletté is alakul, mert »a mint a táncz a női test mozgásának költészete: úgy a vívás a férfié.« Ne azért tanuljuk és gyakoroljuk a vívást, mert szükségünk lehet reá — korántsem; a főszempont a »testgyakorlás* legyen, másodsorban gondoljunk csak a párbajra. — A ki a párbajért tanul vívni, abból soha se is lesz jó vívó. A vívás művészetének az előbb kifejtett élettani hatása mellett nagy a jellemképző ereje s nagy a ha­tása a lelki képességekre. A vívás a félénkből bátrat nevel, ki a veszélyben hidegvérű s nyugodt lesz. — Az igazi vívó, ki a párbaj kimenetelét ismeri, nem lesz sohasem krakéler, tartózkodik is attól, de ha kénytelen lesz rregverekedni, úgy megállja helyét. A vívás férfit s ifjút egyaránt a gyors elhatáro- zásta, a számítási képességre, találékonyságra ser­kenti, s bennök e kiváló tulajdonságokat fejleszti, nemesíti. Egyetlen sportág sem fejleszti ki az ifjú testét annyira, mint a vívás, melynél a bal kéz kivételével az összes testrészek mozgásban vannak. Hogy pedig ez az amúgy is elhanyagolt testrészünk még jobban el ne satnyuljon, a mai modern vivóiskolákbati már arra is gondolnak s kargyakorlatok által erősítik; sőt van­nak már igen sokan olyanok is, a kik bal kézzel is i^en szépen vívnak. Tudjuk, hogy a természet nem egyaránt nyújtja ajándékait, bőkezű itt, szűkmarkú ott; itt a testi tulajdo­nok kiosztásában pazar, amott fukar; egyiket gazdag­sággal áldja, másikat szegénységgel sújtja. De miért a gazdagság, az arany, a jólét, ha egészség nincs? Nemde hiábavaló minden. Ha tehát szegények, de egészségesek vagyunk, úgy adjunk hálát Istenünknek jóságáért s legyünk azon, hogy az egészség fentartá- sára szolgáló követelményeknek megfeleljünk. Ha pe­dig valakinek némi testi fogyatkozása van, úgy igye­kezzen azt helyre hozni. Gyermekeink nevelésénél pe­dig a mi gondunk legyen testűknek szép tökéletes for­mát adni. Ha igy teszünk, úgy saját mint gyermeke­ink tagjait s érzékeinket, mint értelmünk eszközeit tő­lünk telhetőleg tökéletesítettük s igy nem tehetünk ön­magunknak szemrehányást. Ha pedig az egyesület megalakult, a vezetőség igyekezzen tagjaival megkedvelteim e két nemes spor­tot; később aztán, ha majd az előmenetelben szépen haladnak, rendezzenek házi versenyeket s a közönség előtt nyiiváros ünnepélyeket, hogy bebizonyítsák a »maradiak« előtt, milyen más ember az, aki rendsze­resen tornász és viv, — mint a ki a boros vagy a kártya asztal mellett tölti szabad idejét. Természetesen elengedhetetlen feltétel, hogy már az újra alakításkor minél számosabb (legalább 40) tagja legyen az egyesületnek, hogy igy a tandíj is mérsékelt legyen. A tagok aztán szorgalmasan járjanak az órákra, mert eredményt csakis igy lehet felmutatni. — A kez­det nehézségein s a tornalázon túlesve, értelmes és ügyes vezetés mellett bizonyára szépen fog fejlődni az egyesület. Fel tehát előre! Sportsmann. HÍREK. — Ö Felsége születése napján, augusztus 18-án a város zászló-diszt öltött. A róin. kath. székesegyház­ban reggel 9 órakor volt ünnepi nagy mise, melyen az összes városi hatóságok képviselve voltak. Az isteni tiszteletre honvéd helyőrségünk is kivonult zenével s a szokásos katonai pompával járult az egyházi szertartás ünnepi fényének emeléséhez. 10 órakor az István-téri görög szertartásu kath. templomban tartott Melles Emil esperes ünnepi isteni tiszteletet, melyen a városi honoratiorok szintén meg­jelentek. Az ünnep előestéjén a honvéd helyőrség zenés takaródét rendezett lampionokkal, az ünnep reggelén pedig zenés ébresztővel járták végig a várost. A helybeli „Status quo Ante“ izr. hitközség temp­lomában is volt hálaadó Isteni tisztelet. — Szent-lstván napján reggel 7 órakor a plébá­niai misét a róm. kath. székesegyházban Tóth József h. lelkész mondja. Reggel 9 órakor az ünnepi nagy misét Hehelein Károly prépost-kanonok végzi s ezután Wolkenberg Alajos székesegyházi hitszónok tart beszé­det. Ez a nap a székesegyháznak egyúttal bucsunapja. — Kinevezés. A debreczeni ítélőtábla elnöke Szarka Imre végzett joghallgató, szatmár-németi lakost a debreczeni kir. Ítélőtábla kerületébe ideiglenes mi­nőségű díjtalan joggyakornokká kinevezte. — Kossuth Lajos születésének száz éves évfor­dulója alkalmából Halmos János Budapest székes fő­város polgármestere meghívta Szatmár város közön­ségét a Kossuth Lajos emlékére Budapesten a kere- pesi temetőben építendő mauzóleum alapkövének letéte­lére, mely f. évi szeptember 19.-én nagy ünnepélyes­séggel lesz megtartva. A meghívás a főváros törvényhatóságának köz­gyűléséből kelt, azonban annyira kerüli a hivatalos színezetet, hogy még hivatalos számmal sincs ellátva, jóllehet a hivatalos városhoz intéztetett. Jellemző az a tartózkodás a székes főváros képviseletére, mely még a Kossuth mauzóleum alapkőletételét is ily óva­tosan rendezi. Nem is csoda, hogy a. Kossuth-szobor ügye ezen képviselet előtt megbukott. — A szatmár-németi-i ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Táby Elek Nagy-Karoly székhelylyel be­jegyezve volt ügyvédet, a budapesti ügyvédi kamara területere történi elköltözése okából, a k«mara név­jegyzékéből törölte, továbbá Nagy-Károly székhelylyel Dr. Szabó Albert nagykárolyi lakos ügyvédet a ka­mara névjegyzékébe folytatólag felvette. — Cholera nostras. Folyó hó 14-én a Szatmár- hegyen Ferenczi József földműves cholera nostras tüne­tei közt súlyosan megbetegedett. A beteg elkülönítésé­ről és a fertőtlenítésről Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos, ki a helyszínén azonnal megjelent, tüstént intézkedett. A hatóság részéről is minden óvintézkedés megtörtént a betegség epidemikus fellépésének meggátlására. Különben aSzatmárhegyen elég gyakori a gyomot- hurut, ami annak tulajdonítható, hogy a gyenge tél miatt nagyobbára esővízzel teltek meg a vízgyűjtők. Ezek tele vannak baktériumokkal s állandóan veszélyez­tetik a közegészséget. Szükségesnek látjuk e helyen is felhívni a Szatmárhegyen nyaraló közönséget, hogy a vízgyűjtők vizét csak lölforralás után élvezze amennyire lehet, inkább a fúrt kutak vizét használja. — Uj igazgató. A patóházi állami iskola igaz­gatójává az előbbi igazgató lemondásával Marosán János, lapunk ismert munkatársa neveztetett ki. — Hivatalvesztés. Lüervald János városi szám­tiszt ügyében a belügyminiszter értesítette a főispánt, hogy nevezett az államszámviteltani vizsgálat letételét ismételten nyert időhaladék daczára sem igazolta, nincs észrevétele az ellen, hogy a nevezett ideiglenes alkal­maztatásának megszüntetése iránt a város közönsé­gét felhívja. A főispán a leiratot további eljárás vé­gett megküldötte. — Adóelengedés szélviharok miatt. A közigazga­tási bíróság olyan határozatot hozott, mely a gazda­körökben bizonyara örömet fog kelteni. Kimondotta ugyanis, hogy a szélvihar által okozott kárt elemi csapásnak kell minősíteni, melyért a károsultnak joga van adóelengedést kérni. Ez a határozat azért nagyon fontos a gazdákra nézve, meri eddig valahányszor a vihar okozta károkat bejelentették, a pénzügyi hatósá­gok mindannyiszor elutasítottak kérvényeiket — Átmenet az állami iskolákhoz. Pár hét még s megnyílnak államosított iskoláink kapui. Bár az uj állami iskolák telepein csak egy év múlva lesznek a tantermek rendeltetésüknek átadva, addig azonban, mint átmeneti időszakon, az állami iskolai oktatás csak a régi feleke­zeti iskolákban s talán pár bérelt helyiségben fogja kezdetét venni. Az átmenetet az uj rendszerű állami iskolákhoz megkönnyíti eme beálló tanév, miután úgy a tanítók, mint a volt felekezeti tanítványok ismét ta- lálálkoznak a megszokott tantermekben. így az átmenet sokban könnyíti meg az uj helyzetet úgy felekezeti, mint oktatási szempontból. Az egyházat szívesen adták át állami iskolai oktatás czéljából díjmentesen s egész felszereléseivel együtt iskoláikat, csakhogy abba még e tanéven át láthassák gyermekeiket s volt tanítóikat. Az a féltékenykedés és az állami iskola iránt itt-ott

Next

/
Thumbnails
Contents