Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-07-29 / 31. szám
I 9ü2Hf30 \ VI. év. Szafmár, 1902. jutius 29. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. V ' A „SZATMARVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMAR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^jelenils; minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (^/einberger-nyomda). Mindennemű dijak Sz&tmáron, a Adóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Teleíon-szám 80. ---Ko ssuth Lajos születésének száz éves fordulója alkalmából. A magyar nemzet ez év szeptemberében ünnepre készül. Ünnepli a szabadság, egyenlőség és testvériség diadalát; ünnepli a haza atyja, Kossuth Lajos születésének száz éves évfordulóját, akinek nevével Magyarország újjászületése van egybeforrva. Eseményekben és tanulságokban gazdag kort rejt magában az elmúlt száz esztendő. Emberfölötti küzdelmek tanúja, fényes honfiúi erények szülője, a jövőben való hitünk reménye, záloga! Valamint az évszázados tölgynél, melynek a szemlélő csak erőteljes törzsét, lombdús koronáját látja, de ültetőjét nem ismeri, ép oly kevéssé jut eszébe a bámulónak, hogy a hatalmas fa — egykor gyenge csemete — miféle viharokat állott ki, minő viszontagságok közt nőtt nagygyá, hányszor tépte meg pusztitó orkán s fenyegette a megsemmisülés. Ritkán méltányolja a késő utód azt a csendes, igénytelen munkásságot, melylyel a földbe rejtett gyökerek a ía életerejét fenntartották és táplálták. Ezer éve annak, hogy a kicsiny, de bátor hét magyar törzs Attila birodalmán hont alapított s dicsőséges küzdelmekkel megvetette az ezer éves magyar állam alapját. És megtartotta azt külső ellenség támadásai, íestvérharcz dulása, vallási villongások s oly sok belviszály után, egyedül testvér, jó barát nélkül, idegenek között! A történelemből tanultuk megismerni a hazánkat fenyegetett veszedelmeket s tanultuk ismerni a honszeretet s önfeláldozás számtalan ragyogó példáját. A lefolyt évszázad legnagyobb eseményei még közel vannak, nagy alakjai még közöttünk s emlékünkben élnek s csodába illő fényes tetteikről most is regéket beszélnek. Kevesen vannak már a nagy események élő tanúi, akiknek homloka körül glóriát fonnak az elmúlt dicsőség fényes sugarai. A késő nemzedék ma már csak a távol ködén át szemléli a lefolyt évszázad nagy eseményeit. de látja azt, hogy bár ezernyi baj és veszély sújtotta e hazát, az isteni Gondviselés minden viszontagságok közt megmutatta a kivezető utat. Ha végig tekintünk a történelem lapjain, büszke örömmel látjuk, hogy a magyar haza megalapítása óta épen a legnagyobb megpróbáltatások idején volt legnagyobb a nemzet ellent- állási ereje, áldozatkészsége s a legválságosabb időben csodákat művelt..?, világtörténelemben példátlan hazaszeretete. Minden nemzedék számára jelölt ki az ég férfiakat, kik a hazaszeretet szent tüzét ápolták a kialvás ellen s mig egyrészt a kishitüek csüggedő erejét élesztették, másrészt a nemzet javát, mint világitó szövétnek, nagy tettekre vezették. A múlt század közepén a nemzeti érzés föllendülésének nagy munkásai és zászlóvivői között is óriás Kossuth Lajos, kinek lángszavára századok mulasztását pótolta a nemzet. Kossuth Lajos nagy szelleme, fenkölt egyénisége, rövid néhány év alatt teljesen átalakította az elavult intézményeket s a nemzeti öntudat felébresztésének hatása alatt az 1848-iki törvényhozás hatalmas alkotásaival bámulatba ejtette az egész világot. Ezen korszak megteremtője iránt méltán viseltetik hálával a magyar nemzet minden igaz fia s szivének egész melegével, hazafiságának őszinte rajongásával kell megragadni mindenkinek az alkalmat, hogy Kossuth Lajos száz éves születésének évfordulóján, ez évi szeptember hó 19-én minél fényesebb legyen a nemzet ünnepe. Minden nemzet csodákra képes nagyjai emlékéért s egy-egy alkalmi évfordulójukat világraszóló ünnepséggel üli meg. Csak a hálás, lelkes magyar nemzetnek kellene biztatás arra, hogy ünnepelje Kossuthot? Lám, már az olasz képviselők elhatározták, hogy eljönnek Budapestre megnézni, miként ünnepli meg a, magyar nemzet e világraszóló napot. Mozduljon tehát a szív, az agy és a kéz! Bizonyítsuk be ezen a napon, hogy nem feledtük még el tartozásunkat, szivünkben nem hidegült el a hála s tegyünk szent fogadást, hogy méltók akarunk lenni Kossuth Lajoshoz, aki egész életét áldozta fel a haza oltárán. Bizonyítsuk be, hogy hazánk ujjáalkotójá- nak emléke lángbetükke! van beírva szivünkbe, amelyet nem töröl ki onnan soha semmi 1 Adjunk kifejezést érzelmeinknek nyíltan, szabadon, mint az önérzetes polgárokhoz s igaz hazafiakhoz méltó ! Tekintsük nemzeti ünnepnek szeptember 19-iket; üljön ünnepet a hármas bérez s a T Á R C Z A. Feleségemnek. Nincsen a világon Drágább kincs tenálad: Aranyért, gyémántért Oda nem adnálak . . . Az arany, a gyémánt, A fösvénynek drága: Bírnék bármennyivel, Volnék szegény árva... Az én boldogságom, Csak a te hűséged: Az én gazdagságom A te egész lényed. Baka Elek. A hajlítható ember. Az öreg Tenkei Tamás egyszerű városi hivatalnok volt. A fizetése alig rúgott többre hatszáz forintnál, de a lankájából, mely egyike volt a város legszebb gyümölcsöseinek, annyi jövedelme volt, hogy abból magából tisztességesen megélhetett volna feleségével és két leányával. Mindemellett az öreg mor- ezus volt és rövid, kivált ha pénzt kértek tőle s értett légyen a nyelvén, a ki a zsebét meg akarta környékezni. Kivált, hogy bálba vigye a leányait, e tekintetbe nem akart az öreg kötélnek állani. Lyonkor meg kellett mozdítani minden mozgathatót, valóságos hadjáratot kellett intézni ellene, tele csellel és fogasokkal, hogy a bál idejére nyélbe lehessen ütni a dolgot. Akkor is, mikor a jogász-bálba akarta vinni Tenkéné a két lányát, már hetekkel előbb el kezdték ütni a vasat titkon. Hol az egyik leány, hol a másik leány, hol az asszony kunczoráltak egy pár hatost most erre, most arra, mikor mire, tulajdonképen pedig egy gazdag vacsorára, borra, szivarra, a mivel az öreg Tenkei ellen az ostromot meg akarták indítani. Mikor aztán úgy két héttel a bál előtt Tenkei egy este a szokottnál későbben tért haza a hivatalból, a mint egyhangú kopogása halatszott a tornáczon, Tenkeiné nagy lelkendezve futott eléje. — Jajj, lelkem öregem, csakhogy itthon van! Azt hittük már haza nem jön vacsorára 1 Pedig hogy vártuk! Ha mindig a tenyerén hordozná a lányait, akkor sem járhatnának jobban kedvibe. Nem is képzeli, milyen finom falatokat készítettek magának 1 Ugyan mit gondol, mit főztek ? — Túrós galuskát. — Az is eledel ? — Marczafáokot. ' — Nem is azt. Annál is jobbat. — Akkor hiába töröm a csürhejárást, mert már ezeknél jobbat nem ismerek. — No jöjjön, szagoljon be a konyhába ; de csak a kulcs lyukon ; ha kitalálja a szagáról ; nem bánom. Jól felcsavarja ám az orrát 1 Az öreg Tenkei szaglászott. — Ha keresztre húznak sem tudom. — En meg meg nem mondom, ha még ügy fúrja iá az oldalát a kíváncsiság. Várjon vacsorát. Nem sokáig kellett várnia. A lányok csakhamar h i d ál. a vaC'oiá’ TenUc s/.eme-sxája elállott. A óit a/, oi log .»1 . Nem i . ő ön V 'lna eleget enni. Csak úgy hányta a«, utu a... i„.e, minima a ,a tár kergetné. Nem is rágta, csak nyelte, mint a rucza. Közbe dicsérgette; Felséges... Pompás... Ilyet a gróf sem eszik... A király is megnyalhatná utána a száját... Ha a pápa enne belőle, tiz esztendővel tovább élne... Nincs más ?... Ezt az utolsó tál ételnél kérdezte. — Nincs. Mi kellene még ? Tenkeit mintha hidegbe mártották volna. — Semmi. Csak kérdem. — Jó volt ? — Megjárt. — Jólesett ? — Eshetett volna jobban is. — Hát mi hibát lelt benne, hogy olyan szomorú, mint a kinek dinnyeföld nem jutott. Sz az elébb még hogy dicsérte! — Akkor nem jutott eszembe, hogy ezt egy hétig megkoplaljuk. — Már hogy mondhatsz ilyet ? — Hallgass! Tudom a természeteteket! Egyszer hopp, máskor kopp. Mikor egy kis pénzmagra teszek szert, akkor van dinom-dánom rogyásig, azután akár bérbeadhatja, vagy zálogba teheti az ember a fogát 1 — Hát volt idő, mondd meg, — hogy ne került volna valami az asztalra. — Volt idő? Volt idői? De miért nem volt? Mert ennek a vén bolond Tenkeinek addig rágjátok a fülit, mig a földalól is pénzt teremt! Tenkeiné számított erre a kitörésre. Ránézett a leányaira, azok elkezdték kötőjükkel szemüket törölgetni s kimentek a szobából. Erre Tenkeiné kifakadt: — Ilyen maga. Ilyen is volt teljes világéletében! WF" Üzlethelyiség: férfi-szabó-mühelyéből kerülnek ki a legelegánsabb • « • A Elismert pontos ==-■— férfi-öltönyök, melyekhez ugyanott a legjobb ===== és előnyös ----® • • minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. zr~ ===== kiszolgálás!! Ueák-tér 2. s*., ti városháza kötelében. ^
