Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-06-03 / 23. szám
I TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZ ATMAR-N EMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^jelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak viasza. Teleíon-szám 80. »<A vidéki városok terhei. Vonatkozással a vidéki városok polgármestereinek a napokban Szegeden tartott kongresszusira. Nemzeti erősbödésünk egyik legsarkalatosabb tényezője a vidéki városok fejlődése. Mig az ország egyes részein alig vehető észre a magyarosodás s az ezzel járó művelődési emelkedés, sőt sajnosán tapasztalhatjuk a nemzetiségek térfoglalását, addig a vidéki városokban terjed a magyarság, fejlődik a magyar kultúra. Aki ezelőtt másfél évtizeddel látta Pozsonyt, Temesvárt, Szombathelyet, Debreczent, Nagyváradot, Szatmári, stb. stb., ma alig ismerne rájuk. Nem az épült uj paloták, a rendezett ut- czák lepnék meg első sorban, hanem részint az a magyar szellem, amelynek azelőtt nyomát alig lelte ezeken a helyeken, részint az a minden tekintetben való nagy előhaladás, melynek nyomában tagadhatatlanul nagy terheltetések is járnak. De nemcsak a kulturális téren, hanem a közgazdaság, főleg az ipar és kereskedelem fejlesztésében nagy munkát végeznek a vidéki városok, erejüket meghaladó áldozatkészséggel, anélkül, hogy ezen nemzetfejlesztő munkában az állam részéről megfele’ő támogatásban részesülnének. Az állam jóakaratu tehetsége csak addig terjedt a múltban, amig anyagi támogatásra nem került a sor, sőt ha valami előnyt nyújtott, arra már jó előre meghirdette a üczitácziót; amelyik város nagyobb összeget, több anyagi előnyt, hozzájárulást akart és tudott a vásárra vinni, az lett a győztes, esetleg a közérdek rovására is. A vidéki városok milliókat áldoztak kulturális, közegészségi, közbiztonsági és forgalmi intézményekre, de az állam ezeken kivül még egy sereg állami funkeziót is a nyakukba sózott. Ma már a legtöbb vidéki város tisztviselőinek és alkalmazottainak legalább fele állami funkeziót végez, a kézbesítéstől felfele és ez nagyon megfontolandó dolog! Nem kell messze mennünk, hogy ennek a káros hatását szomorúan tapasztaljuk. Városunk is eljutott addig a pontig, amelyen túl már képtelen az állam helyett teljesítendő feladatok ellátásának terhét viselni. És ez a teher évről-évre növekszik. Újabb törvények újabb terheket raknak a vidéki városokra; a sürü egymásutánban megjelenő miniszteri rendeletek rohamosan szaporítják azokat a funkeziókat, amelyeket az állami hivatalok és hivatalnokok helyett kell a városoknak végezniük. Amig az ezekkel járó terhek nem támadták meg a vidéki városok fejlődésének alapját, hazafias érzéstől áthatva teljesítették is a vidéki városok ez irányban az államhatalom által eléjük szabott kötelességeiket, azonban most már eljutottak oda, hogy az állami funkeziók ellátásának terhe veszélyezteti kulturális és közgazdasági továbbfejlődésüket s az állam felette sürgős és nagyon jóakaratu segítő karjára van gyors szükségük, hogy a visszafejlődést meggátolják. Ez adta az impulzust ahhoz a mozgalomhoz, hogy a vidéki városok együttesen lépjenek fel s az állami terhek könnyítését kérjék. A városok képviselői: a polgármesterek gyűltek össze tanácskozásra a múlt napokban is Szegeden. A kongresszusnak egyik sarkalatos programmpontja, hogy a vidéki városok helyzetét megbeszéljék s megállapítsák azon módozatokat, amelyekkel az állam által a városokra rótt terhek elviselhetőkké lesznek. Nyújtson az állam megfelelő anyagi támogatást azoknak a terheknek elviselésére, amelyek tulajdonképen az államot illetnék. A vidéki városok ezen kívánalma nemcsak jogos, hanem igazságos. És ha az államhatalom oly jóindulattal viseltetik a vidéki városok fejlődése iránt, amint ez magából a dolog természetéből önként következik: úgy a vidéki városok ezen felette fontos mozgalma nem lesz hasonló eredményű azokhoz az egyéb hasonló természetű mozgalmakhoz, amelyeken sok szép szó-beszéd folyik, deputácziót menesztenek, banketteznek ... de a végén — nincs a dologból semmi. A vidéki városok fejlődésében van az ország gazdaságának titka, ereje, ennek lehető segítségére lenni az államhatalomnak is saját érdekében való munkálkodás. Szőlőink és gyümölcsfáink megvédése. Küzdelem a szőlöpenész, az oidium, a gombák, rovarok stb. ellen. Kitárta immár teljes pompáját a természet. Viruló gyümölcsfák, zöldelő szőlők közt gyönyörködve, reménykedve és mégis aggódva jár a gazda : vájjon lesz-e a virágból gyümölcs ? E kérdésre a feleletet ne csak a sorstól várja a gazda, hanem önmagától is, T Á R C Z A. A költészet. (Kerr.er Justinus). Mely fájdalom a költészet És a dal, az ihletett Csak abban a szívben ébred, Melybe mély gyász üt sebet. De a legmagasztosabb dal Legfőbb fájdalom gyanánt Szellemként bolyongja halkkal Át a szív sivár lakát. , . Németből: Szabados Ede. Egy tisztviselő szomorú vége. Egy szép este a nem kevésbbé szép végrehajtó’ Iván Dirnitrevits Cservjakov ott ült a földszint második sorában a látcsővel a színpadra nézett, a hol a „Cornevillei harang ck“ at adták. Nagyon odafigyelt és végtelen boldog volt. Most hirtelen elfin toritotta az arczát, szemei szinte kidülledtek üregeikből, lélekzete elakadt. Cservjakov elvette szeme elől a látcsövet, előre hajolt és.. .hapezi! ! Nagyot tüsszentett. Cservjakov sem jött zavarba, zsebkendőjével megtörölte arczát és — minthogy udvarias ember volt, körülnézett, hogy nem csinál-e valakinek kellemetlenséget azzal hogy tüsszentett. De mégis megzavarodott. Azt látta ugyanis, hogy egy öreg ur, aki éppen előtte ült az első sorban, nyakát és kopasz fejét keztyiijével törütgeti és valamit motyog magában Cservjakov megismerte az előtte ülő kopasz öreg urat: Brisakov volt, a pénzügyminiszteiium egyik legmagasabb rangú tisztviselője, tábornoki ranggal. — Bizonyára a fejére tüsszentettem,— gondolta magában Cservjakov.— Nekem ug^an nem feljebbvalóm, de mégis nagyon kellemetlen a dolog. Bocsánatot kell tőle kérnem. — Bocsásson meg exexellencziás uram ! Rátüsz- szentettem a fejére . . . véletlenül . .. — N-m tesz semmit. — Az Istenre kérem, legyen szives leülni... Ne zavarjon !. . . Cservjakov még jobban megzavarodott. Nagyon nyugtalankodott. A felvonásköz alatt odament a tábornokhoz. — Exexellencziás uram! Én az élőbb véletlenül a fejére tüsszentettem ! . .. Bocsásson meg . ., hiszen legyen meg-győződve... egyáltalában nem volt szándékom — Hagyja el kérem!. Hiszen már el is felejtettem a dolgot és ön most megint előhozza ! — szólt a tábornok cs ajkai idegesen remegtek. — Meg azt mondja, hogy elfelejtett és csak úgy szikrázik a szeme a dühtől!— gondolta mngaban Cservjakov, miközben bizalmatlanul tekintett a tábor nokra. — Még csak szóba sem akar velem állni. Pedig meg kell neki magyaráznom, hogy éppen nem volt szándékomban . . . meg hiszen tüsszenteni j csak muszáj. Mikor hazaért, elmondta a feleségének, hogy milyen ügyetlenséget követett el. Úgy látszott, hogy a felesége nem tartja a dolgot olyan fontosnak. Eleinte ugyan megijedt, de mikor megtudta, hogy Brisakov nem annak a minisztériumnak a tisztivselője a melynél a férje szolgált, megnyugodott. — Azért mégis jó lesz, ha átlépsz hozzá és bocsánatot kér>z tőle ! — vélekedett az asszony. — Még utóbb azt hinné : azt sem tudod, hogy mi illik, mi nem. — Hiszen éppen ez a furcsa ! Én bocsánatot kértem tőle, de ő olyan csudálatosán viselkedett .... egyetlen komoly szót sem lehetett vele beszélni. Különben nem is volt nagyon alkalmas az idő a beszélgetésre. Másnap aztán Cservjakov legszebb ruháját vette föl, megnyiratkozott és elment Brisakovhoz, hogy megmagyarázza neki a dolgot . . . Mikor belépett a tábornok fogadószobájába, ott egész sereg kérvényezőt talált és ott volt köztük a tábornok is, aki már átvette tőlük a kérvényeket. Miután még nehány folyamodást elintézett, megpillantotta Cservjakovot. — Tegnap a színházban, ha még méltóztatik rá emlékezni, exczellencziás uram — kezdte el mondó- káját a végrehajtó — tüsszentettem és . . . véletlenül ráliisszentettem ... a . . . a ... fe . . . Bocsásson meg, kérem .. . — No, már ez bolond egy dolog!... Ugyan, az Isten szerelmére, mit akar még? — szólt a tábornok indulatosan s a sorban következő folyamodóhoz fordult. — Még csak nem is akar hozzám szólni! — gondolta magában Cservjakov és elsáppadt. — Tehát ItColb Mór Aki házat, birtokot es erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési díj mellett) óhajt, ugyszinte birtok hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses- jelzálogkölcsön közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2 ik szám. vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe es meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.
