Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-07 / 19. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A „SZATM AR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjeleni^ minden kedden.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr.

A m. kir. államvasutak nemzeti nevelés szempontjából tekintettel városunkra.

Lapunk i. évi ápril 16-iki számában „A vasúti internátus“ czimérü fejtegettük ezen kérdés fontosságát, említettük, hogy ennek az intézménynek a létesítésével városunk mintegy megkináltatott. "-Ez alkalommal a vasúti internátussal magával foglalkozunk, hogy végezetül megint visz- szatérjünk a nálunk elhelyezni szándékolt ilynemű intézményre.

I860, évi XXXVIII. t.-czikknck azon intézkedése, mely a szülőket gyermekeiknek 6—10 éves korukig való iskoláztatására kötelezi, a magy. kir. államvasutak alkalmazottai egynémely részénél leküzd- hetlen akadályra talál. Az alkalmazottaknak jelentékeny része ugyanis a legközelebbi községtől nem ritkán 10 —15, sőt 20 kilometer távolságra kap beosztást a vonalon s a zsenge korú gyermekeket ily nagy távolságra nem küldheti iskolába; de másrészt — miután éppen ezek az alkalmazottak a legszegényebbek — anyagi eszközökkel sem rendelkeznek, hogy gyermekeiket pénzáldozatok árán a szülői házon kívül bárhol is iskoláztathassák. Az ilyen gyermekek ezen körülmények folytan tanítás nélkül maradnak, irás-olvasás tudása nélkül nőnek fel, a mi a jelen kor viszo lyai között későbbi kenyérkeresetükben legnagyobb hátrányukra válik.

A m. kir. államvasutak igazgatósága felismerte ezen állapotok tarthatatlanságát, nemzeti szempontból igen fontos miségét, és a kérdést komoly tanulmány tárgyává tette. Kereste az eszközöket, melyeknek igénybevételével a helyzeten segíteni lehetne. S ime, nemcsak az említett, hanem

SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL:

; Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

talán annál még fontosabb dolognak, annak a nagyobb bajnak' jutott tudomására, hogy azoknak az alkalmazottaknak gyermekei, kiket a szolgálat érdeke idegen ajkú iskolákban nemcsak édes magyar anyanyelvűket elfelejtik, hanem az idegen irányú nevelés következtében —- amint erről ! számos eset tanúskodik — éles ellentétbe kerülnek szüleikkel, sziilő-gy ülölől ke vál- : nak s nemzetiségüktől, magyar hazájuktól elidegenittetnek.

Ez a körülmény még élesebb fényt vetett ezen állapotok t i th itutlanságáru s gyors intézkedésre sarkalta a morva 'ó köröket. A m. kir. államvasutak igazgatósága üzletvezetőségei által ki : ml..Kisszerű jelentéseket terjesztett elő a-"ól, hogy az üzletvezetőségek' területén ’•! eosztott alkalmazottaknak hány gyermeke nélkülözi az iskolai oktatást az iskolának nagy távolsága folytán, s hány olyan gyermek van a vonalon, kik magyar szülőktől származnak, de e szülők szolgálati beosztásánál fogva idegen ajkú iskolára varrnak utalva. Az ilyen utón összegyűjtött számadatok igazolták, hogy mily nagy és fontos feladat vár itt megoldásra. A m. kir. államvasutak igazgatósága nem is zárkózott el a nehézségek elől, hanem módját kereste annak, hogy e nagymérvű bajokat miként lehetne orvosolni.

Az, hogy a gyermekoktatás a szülők szolgálati beosztásának megváltozt ttása által nyerjen megoldást, szolgálati szempontból már az első tekintetre lehetetlennek bizonyult; igy t.hát a bajnak elhárítására más módozatokat kellett keresm, s felmerültekisténylegkülönfele kombinációk, így szóba jött a vandoitanilók intézménye; szóba került, hogy az iskolaköteles gyermekek a naponkint közlekedő személyvonatok igénybevétele melleit bizonyos gyüjHIRDETÉSEK:

készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek.

Kéziratok nfcm adatnak vissza.

____________Telefon-szám 80. ___________

tő

helyeken összegyüjtessenek, mely módozat azonban szintén keresztülvihctetlennek bizonyult, mert 6—-12 éves gyermekeket szülői felügyelet nélkül az idő különféle vis ontagságai között egészségük és testi épségük koczkáztatása nélkül vonatokon ide-oda szállítani nem lehet. Szóba jött továbbá, hogy az évek óta fennálló Kolozs- alaguti iskola mintájára egyes központokon kezdetlegesebb berendezésű épületek állíttassanak fel s ezekben a körülfekvő vidéken lakó iskolaköteles gyermekek olykép helyeztessenek e’, hogy hetenkint egyszer szülőikhez hazamenve, egy hétre való hideg élelmi szert hozzanak magukkal, az iskol zlatás helyén pedig naponta kétszer meleg levest vagy tejet kapjanak. Természetes, hogy ez a kombináció sem válhatott be, mint nem méltó ama nagy és tekintélyes morális testülethez, melyet „magyar kir. államvasutak« elnevezése alatt ismerünk, melynek ily nagy fontosságú, beléietébe is vágó kérdéseket, bár pénzál- chzntok árán, de magához méltóan kell megoldania; a megoldásra is vezette am. kir. államvasutak igazgatósága a mindezeknél sokkal költségesebb, czéljuknak és a kor igényeinek megfelelő nevelő-tápintéze- tek létesítése által.

A m. kir. államvasutak igazgatósága ugyanis az elmondottaknak teljes világításba heJyezese mellett a kereskedelmi ministeriumhoz fordult s az általa bemutatott tervek és költségvetések felterjesztésével kérte a kereskedelmi minisztert, hogy nevelő-tápintézitek létesítésének engedélyezésével ezen állapotokon segítene. Lukács Béla volt kereskedelemügyi m. kir. miniszter azonnal fölkarolta az ügyet s felismerve a helyzetet, tudatta a m. kir. államvasutak igazgatóságával, hogy kész a bajokon segíteni a kor igényeinek megfelelőleg léteT Á R G Z A.

Dal az üdvösségről.

Ifjúságom hajnal álma Bűvölt lelkem elé téged,

Az ringatta legelőször Ismeretlen, édes képed.

Éreztem, hogy évek múltán Meglalállak messze, messze S engem méltatsz ezrek közül Boldogító szerelmedre.

Elbolyongtam. Zord ulamban Fagy dermesztett, tüske tépett: L/gy kerestem küzdve, fázva Az álmodott üdvösséget.

S bár csüggedtem, nőtt hatalma Az cpedő, szomjas vágynak S azt súgta egy titkos sejtés: Valamikor megtalállak.

S évek múltán rád akadtam Beteg szívvel, kimerültén S hogy szemedbe t-. kintettem,

Már a földön üdvözöltem.

Ereztem, hogy százszor boldog,

Ki ott lehet közeledbe S ezerszer is meg van áldva,

K't te méltat-z szerelmedre.

S mégis, midőn boldogító,

Gazdag szived nekem adtad,

Hulló könyünk záporával Csiiitgattuk a fájdalmat.

S midőn édes ajakaddal Szomjas ajkamat lezártad,

Mintha búcsúja lett volna rtZ álmodott boldogságnak.

Mintha attól Teltünk volna,

Hogy egymásra rátalálva Üldözni fog mindhalálig A betelt vágy régi átka.

Szabados Ede.

A herczeg jön.

Sopronmegye egyik herczegi uradalmán vendégszerepeit a Nemzeti Színház egy szépségéről | hires művésznője. Négy est re ment el, de mi tagadás, közönség már az első két estén se volt; nem használt se a szépség, sem a művészet s az ! igazgató borús képpel járkált föl s alá.

— Ne féljen nagyságos asszonyom, fordult j egyszerre a művésznőhöz, holnap zsufi fisig tele | le;z a színház.

A tg hiszem, hogy csodál tud tenni, fe lelte a bosszús művésznő.

Fölviradt a másnap, a kis város lakói cső- |

dálkozva látták, hogy a főúton a színház szolgái két hatalmas, gyönyörű koronás karosszéket czi- pelnek végig. A benfentesek megkérdezték az igazgatót, hogy mit jelent az. A direktor elein tén mosolygott, hajlongott jobbra balra, mintha nem akarná megmondani, de végre halkan fülébe súgta a beníentesnek.

— Ne adja tovább . . . Titok . . . Este itt lessz a herceg Félóra múlva titokban az egész város tudta már, hogy itt lesz a Herczeg s egy óra múlva az esti előadásra nem lehetett már jegyet váltani. Ember ember hátán tolongott s ki- dagadó szemmel bámulta a két koronás karosszéket, mely;, közvetlenül a színpad előtt várta az uradalom’ birtokosát. Az előadással senki sem törődött, mindenki csak a széket nézte, de hiába, a herczeg csak nem jött, holott véget ért már az első lölvonás is.

— Hja 1 ... A herczeg nagy ur, az későn is jöhet. Sőt, későn is jön ! vigasztalta magát a közönség s a második fölvon isban kettőzött buzgósággál nézte a karosszékeket. Soha karosszéket még nem bámultak úgy meg, de hiába minden igyekezet, a nagy urnák hirenyoma sem volt s a darab végével a közönség haragosan ment haza s nem egy ajakról rebbent el a röpke sóhaj :

—• Csalás 1

De a direktor boldog volt s előadás után ragyogó arccal szólt a művésznőnek :

— Ugy-e, hogy csodát tettem.

S nevelve ölelt: át a két üres, de jövedelmező karosszéket,