Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-07 / 19. szám

Szatmár, 1901.

SZAT MAR-NÉMET I

Május 7.

sitendő és berendezendő, fokozatosan felállítandó nevelo-tápintézetek létesítése által. Éhez képest fölhívta a in. kir. államvasutak igazgztóságát, hogy az első nevelőtápintézet fölállítása érdekében Gyulafehérvár városával tárgyalásba bocsátkozzék, minthogy az első nevelő-tápintézetet az er- délyrészi vonalakon beosztott alkalmazottaknak gyermekei részére ebben a városban kívánja fölállittatni.

Gyulafehérvár városa a minister által kikötőit feltételeket nem fogadhatta el, ennélfogva a minister utasította a m. k. államvasutak igazgatóságát, hogy a tárgyalásokat ugyanazon az alapon Marosvásárhely városával ejtse meg; de itt megint az iskolahiány tette lehetetlenné a nevelőtápintézet fölállítását.

E közben Szeged városa megtudta a minister ebbeli szándékát, érdeklődni kezdett az ügy iránt, méltányolta az előnyöket, melyeket ily nevelő-tápintézet felállítása közvetve és közvetlenül az illető városnak juttat, s megmozdított mindent arra nézve, hogy a nevelő-tápintézet Szegeden helyeztessék el. És csakugyan a minister rendeletére Szeged városával folytatott tárgyalások a kívánt kikötéseknek minden tekintetben való elfogadása által eredményre vezettek.

Erről a m. k. államvasutak igazgatósága a ministerhez jelentést tett, a Szeged városával megkötött szerződést jóváhagyás végett felterjesztette, s egyben bemutatta az általa gondos előtanulmányok eredményeként készített nevelő-tápintézeti tervezetet s az annak berendezésére vonatkozó összeállítást.

A kereskedelmi minister tehát, a bemutatott tervek és költségvetés alapján, az első nevelő-tápintézetnek Szeged városában való felállítását engedélyezte. Az építkezés a Boldogasszony-sugáruton 1895 őszén megkezdett s az intézet körülbelül 160.000 frt építési és 36.000 frt beruházási költséggel 200 gyermek és 8 nevelő ifjúra berendezve, 1896 szeptember hó 1-én rendeltetésének már át is adott és azóta áldásosán működik.

Az uttörés nagy munkája ezek szerint megtörtént.

Már a növendékeknek első felvétele alkalmával kitűnt azonban, hogy a megkezdett utón tovább kell haladni. Az intézetbe való felvételért 1200 folyamodvány érkezett a m. á. v. igazgatóságához s ezek közül cs:.k 200-an voltak elhelyezhetők, 1000 gyermek még mindig iskoláztatás nélkül maradt.

Az irányadó körök figyelme most Horvátország felé irányult, a hol, főképen a Karaszt-hegység elhagyatott vidékein beosztott magyar alkalmazottak gyermekeinek iskoláztatásáról kellett első sorban gondoskodni. Oly város kiszemlésére volt tehát szükség, mely közel legyen e vasútvonalakhoz és hajlandónak mutatkozzék a kereskedelmi minister által követelt áldozatokat meghozni. Kaposvár városával kezdettek meg az ebbeli tárgyalások, s a város közönsége lelkesen felkarolván az ügyet, késznek nyilatkozott a szabott feltételek elfogadására.

Oly ügybuzgósággal működtek itt össze a városnak és a m. k. államvasutaknak megbízott közegei, hogy a szegedinek mintájára ott felépített nevelő-tápintézetet már az 1897/8-iki tanévre 1897 szeprember elején rendeltetésének át lehetett adni, nemcsak az érdekelt alkalmazottaknak, de az áldozatkész városnak is a javára, a mennyiben a nevelő-tápintézet kies, egészséges fekvése a városbelieket építkezésre serkentette s ezzel a város terjeszkedésére, uj és szebb városrész létesítésére lendületet adott.

Egy harmadik nevelő-tápintézet létesítése iránt is történt a m. k. álla i vasutak igazgatósága részéről intézkedés.

A szegedi és kaposvári tápintézetek pályázatai alkalmával kiderült ugyanis, hogy közel 800 olyan gyermek nem talál elhelyezésre, a kiknek szülői idegen nemzetiségek között tesznek vasúti szolgálatot. Ez a megdöbbentő szám arra indította a m. k. államvasutak igazgatóságát, hogy a kereskedelemügyi minister „előzetes engedélye alapján Szatmár-Némeli szab. kir. várossal — a mely város földrajzi fekvésénél fogva a felvidéki vonalakról összegyujtendö gyermekek elhelyezésére legalkalmasabb — e tárgyban érintkezésbe lépjen

„Közölte a várossal ugyanazon feltételeket, melyek alapján Szegeden és Kaposvárott a nevelo-tápintézetek fölépültek. Szatmár-Németi polgármestere, Hérmán Mihály, az eszmét fölkarolta, tárgyalt ez ügyben és létrejöttek a szükséges megállapodások. Szatmár-Németi hajlandó mindazon előnyöket biztosítani, melyek szeged és Kaposvár városok által ott fölállított tápintézetek részére szintén biztosíttatnak.“

Épen ezért kérdjük a polgármestert mint aki a fentiek szerint is legilletékesebb e tárgyban, mi az oka annak, hogy ez a fontos kérdés megakdt ?

Ezen fontos köz-kérdés további hivatalos fejleményeiről, a következő adatokat szereztük be: „Szatmár-Németi város közönsége az építési költségek fedezésére szolgáló törlesztési kölcsön felvétele, valamint a tápintézeti gyermekeknek a városi iskolákban leendő befogadása és hazafias nevelésének bitositása mellett késznek nyilatkozott 3400 □-öl területtel bíró, az iskoláktól alig 8—10 pereznyi távolságban fekvő, minden oldalról egészséges és jókarban tartott, aszfaltjárdák mellett jó kövezett, villám világítással ellátott utczákkal környezett egyik terét az építés czéljaira átengedni.“

Ezen a helyen, százados fákkal díszelgő kertben találna elhelyezést az intézet.

Szatmár-Németi várost különösen — már jelzett — geográfiai fekvése teszi a harmadik nevelő-tápintézet elhelyezésére alkl mássá.

E város, a még elhelyezendő gyermekek szülőinek beosztási helyét tekintve, úgy szólván központban fekszik, a hol tehát a Maramaros-, Szatmár-, Bereg-, Ugocsa-, Ung-, Szabolcs- és Zemplénme- gyékben állomásozó államvasuti alkalmazottaknak román, tót és rutén ajkú — egyébként is sok kívánni valót tenhagyó — iskolákra utalt gyermekei legkönnyebben lennének c óportosithatók.

Szatmár-Németi várost ezenkívül tiszta magyarsága, kultúrintézményei és rendelkezésére álló jól felszerelt iskolái, nemkülönben élénkebb ipari és kereskedelmi élete is alkalmassá teszi arra, hogy a nevelő-tápintézet keblében állítassák fel.

A történt megállapodások ily értelemben terjesztettek döntés és helybenhagyás veget a kereskedelemügyi ministeri- umhoz.

„Á harmadik nevelő-tápintézet felépítése tehát már küszöbön áll.“ Kézzel fogható tehát, hogy ezek u án, méltó érdeklődéssel fordulhat a város közönsége a kérdés felé, mely hivatva van arra, hogy városunkban ezen nemes eszme, mihamarább testet öltsön.

A nevelő-tápintézet létesítése a m. k. államvasutak legszebb, legnemesebb és lélekemelő intézménye, alkalmazottai legszegényebb része iránt való atyai gondoskodásának éiő, ehitathatlan bizonyítéka, mely az intézetekben nevelt gyermekek szüleit önkénytelen és örök halálra készteti a kenyéradó iránt, mely hála már alkalmat nyújtott megható jelenetekre, de a- mely nem találhat másban kifejezést, mint hű ragaszkodásban, odaadó szolgálattételben. Éppen ezért teljesnek és tökéletesnek kell

lenni e jótéteménynek, hogy mellőzöttek elkeseredése ne zavarja a jótettel járó megnyugvást, az abban való örömet. Még mintegy 800 gyermek szülője várja e jótéteménynek reá is való kiterjesztését. A mellőzés, hogy éppen az ő gyermekét ne n éri a szerencse, mely a másét boldogítja, elkeseredést kelt benne és méltán, mert a jónak is egyenlő mértékben való osztását várja, a mint egyenlő mértékben viseli hivataltársaival a szolgálat terheit.

HI R E K.

Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva.

— Udvari bál volt múlt kedden este a bu davt'ri királyi palotában, melyre orsz. gyűlési képviselőnk, Dr. Choiin Ferencz is hivatalos volt.

— Kinevezés. Ő Felsége a király Tschoffen György cs. és kir. őrnagyot alezredessé, Moltor Jakab cs. és kir. főhadnagyot századossá nevezte ki, a honvédségnél pedig Nagy Lajos II od oszt. századost I-ső osztályú századossá léptette elő.

— Kinevezés, Balázs Zoltán erdődi kir. já- rásbirósági albiró a f.-gyarmati kir. járásbírósághoz járásbiróvá kineveztetett.

— Áthelyezés. Rojkó Alfréd m. kir. honvéd főhadnagy Munkácsra áthelyeztetett.

— Szatmárhegyi nyaraló közönségünk és szőlőbirtokosaink örömmel fogják venni a szatinár- erdődi vasút amaz újítását, hogy úgy a hegyen, mint a városban, de Erdődön is ez évi május hó 15-től kezdve a föladott küldeményeknek a felek lakása és a vasút közötti szállítását a vasút maga látja el. Úgy, hogy mindenkinek módjában van holmiját a városbeli lakásán a hegyi szőlőjébe föladni és viszont a szőlőből a lakásába. A vasút előzetes .értesítésre elhozatja az árut s házhoz is "viszi, még pedig a lakásnak a léi által kijelölt részébe. Ez elhozatásnak, vagy házhoz vitelnek a dija minden megkezdett métermázsáért 20 fillér. Ezentúl mindenkinek házához viszik a holmit s az állomásokon csak annak szolgáltatják ki, a ki ezt külön írásban kívánja.

— A Lorántffy Zsuzsánna egyesület taggyűj- tése megkezdetett, az ivek a közönség között most hordatnak szét, s vidékre is szétküldettek. Tagsági dij évenkint 2 K. Aláirt tagsági ivek beküldhetők Biki Károly alelnökhöz, Dr. Böször tnényi Emil titkárhoz. Taggyiijlőivek kaphatók az ev ref. esperesi irodában.t (Rákóczy-u. 4 sz.) Az egyesületet, mely a prot. nőnevelés felkarolását tűzte ki czélul, melegen] ajánljuk a kezön- ség pártfogásába.

— Házépítő szövetkezet vasárnap f. hó 5-én a »Házépítő szövetkezet» beiratkozott tagjai gyű• lest tartottak, melyben ezek 3u ed része kötelezőnek nyilvánította ki belépését az egyesületbe.

— Közgyűlését a tiszántúli ev. ref. egyház kerület f. h. 29 és következei napjain tartja meg a kerület székhelyén, Debreczenben. A tárgya landó ügyek f. h. 18-ig adandók be a püspöki hivatalhoz.

— Egyháztanrács-ülés. A szatmári ev. ref. egyháztanács f. hó 5-én tartott ülésében számos beadványokat és ügyeket intézett el. Főbb tárgyai voltak: egyházmegyei főjegyzőre és tanács- biróra szavazott s a maga 5 szavazatát Ki sB r tálán keéri és Lovass Sándor nábrádi lelkészekre adta. A telekcsere-szerződést a főgimnáziummal id. Dr. Farkas Antal ig. tan. elnök szövegezésében elfogadta s annak aláírásával egyháztanács elnökséget megbízta. — Elfogadta a Sc’ief- teli és Reiter ezég bérleti szerződését. Hálás köszönettel fogadta néhai Böszörményi Károly 400 korona hagyományát s erről az örökösöket tudósítani rendelte. Továbbá köszönettel fogadta a néhai Dómján Bálint 400 kor. hagyományát. A városi tanács által kiutalt műit évi kántori lakbért s a tűzifa értékét egyházi pénztárba utalta s kimondta, hogy jövő negyedévtől kezdve az orgonista-kántornak a természetbeni lakást megadja. Az egyházi adóügyben és segélyezés végett beadott kérvényeket a bérleti szerződéseket letárgyalta s a hozott határozatokról feleket értesíteni rendelte.

— Megbízás, az igazságügyminiszter Schneller Károly ügyészségi aljegyzőt az itteni kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottul kirendelte.

— Hegyközségi közgyűlés volt f. hó 5-én, a városháza nagy termében, mely az alapszabályokon némi módosításokat eszközölt és a hegyközségi bírónak f. é. jul. 1-re felmondott, nem különben ennek fizetését 600 koronától esetleg füllcbb állapította meg, mig az eddigi usus szerint 1200 korona volt a hegybíró fizetése. Nem különben beszüntette a hegybíró melletti magán őrt és a hegybíró számára „utasításokat“ dolgozót ki. Vajha „rend“ szempontjából üdvösek is lennének az újítások.

Hitek folytatása a mellékleten.