Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-30 / 18. szám

Szatmár, 1901. április 30.

TÁRSADALMI É& SZÉPIRODALMI, HETILAP.

4’ .

A „SZATMAR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjeleni^ minden kedden.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

F.gész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr.

Egyes szám ára 10 kr.

Házi-ipar kiállitás városunkban.

Vasárnap délben, a Kosuth-kerti régi Lövelde épülete, épen olyan ritka, mint eredményeiben föltétlenül hasznos eseménynek volt tanúja, midőn az ott elrendezett s megyénk területéről beszerzett különféle házi-ipar termények kiállítása megnyittatott.

Közel déli L2 órára járt az idő, midőn Domahidy Sándor mint a Szatmár- vármegyei Gazdasági egyesület egyik alel- nöke, a kiállítást, a megye és a város in- telligentiájának szépszámú jelenléte mellett, egy hatásos beszed kíséretében, megnyitotta.

Tagadhatatlan, hogy a Gazdasági-egyesület becsületes és hasznos munkát végzett, midőn ezen kiállítást magáévá tette és azt czeljához juttatva, a közönségnek néhány napon át bemutatja.

Nem az itt a fő, hogy ez a házi-ipar kiállítás valami gazdag, hiszen ezt, kezdeményezéstől kívánni sem lehet, hanem az, hogy egyaltalában : vegre-valahára látjuk és pedig — a mi fő — a nagyközönségnek bemutatva, hogy a házi ügyesség, a kitartó, szorgalmas munka, mily szép eredményeket nyújt, hogy ez épen oly szükséges, hasznos, mint értékes!

Ezért mondjuk és ismételjük, hogy a vármegyei Gazdasági-egyesület vezetősége igen derék munkát kezdeményezett, midőn a nagyközönségnek bemutatja, a házi-ipar sokféle, csinosabbnál-csinosabb és soktekintetben értékes kiállítását.

SZERKESZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatináron, a kiadóhivatalban, fizetendők.

HIRDETÉSEK:

készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza.

________Tel efon-szám 80. hS-__________

És hisszük, hogy a Gazdasági-egyesület rajta lesz, a kezdet.jósikerétől indíttatva, hogy a jövőben is és pedig évenként legalább kétszer, u. ni. tavaszszal és őszszel; 'ezt a házi-ipari kiáliljtást állandóvá fogja tenni, s ezzel magát á\ kiállítást fogja tárgyakban gazdagabbá tenni, a nagyközön-■ ségben a hasonló munka 'kedvet felkölteni vagy fokozni, végre a házi-szükségletek beszerzését is megfogja könnyíteni.

Mindezek nyomában pedig, hogy az erkölcsi siker melleit az anyagi haszon fog járni, a mi pedig egyes vidékeknek valóságos mentő angyala, azt hisszük, ne:m szükséges bizonyítani. }

Különösen a szövés*; - kivarrás, hímzés és fonás terén láttunk á kiállításon igen praktikus és nagyon szép holmikat, a melyek kelendővé tétele, illetve piacz képessége, vármegyénk közgazdasági viszonyain van hivatva nagyot lendíteni.

Es épen az elmondottak következtében, a jövőre való nézvést, magának az egyes kiállított tárgyaknak kelendőségét tekintve, nem helyeseljük, hogy az ilyes házi-ipari dolgokat belépti dijak mellett lehet megtekinteni.

Ezen körülmény ellenkezik magával a Gazdasági-egylet minden törekvésével, mert ezzel nem azt érjük el, hogy mindenki, vagy sokan megtekintik és megszeretik a kiállitás tárgyait, hánem azt, hogy csak azok nézik meg, akiknek erre, épen akkor pénzük van.

Természetes, hogy mindennemű, bármily kezdetleges kiállitás, pénzbe kerül.

De mikor a megyei Gazdasági-egylet tudatában annak, hogy ezen ipar-ág bemutatásával milyen hasznos dolgot cselekszik, egyszersmint azt is tudta, hogy az nem jár semmivel és hogy arra, annak kiviteléré, úgy a megyének mint a városnak áldoznia tartozó kötelessége, különben czéltévesztett és elhibázott dolog az egész agitáczio, miután nem a föltétien közérdek- lőrés kapuit nyitottuk igy meg, hanem a kiváltságosak teremébe mentünk bekorlátolt számban.

A kiállított házi-ipar czikkek közkeletűvé tételét, ebből kifolyólag elterjedését akadályozza azon körülmény, hogy a kiállított és eladásra szánt tárgyak magas árakra vannak becsülve, vagyis igen drá- gák.

Különben ezen tárgyra még rövid idő múlva vissza lógunk térni.

A takarékosság,

A takarékosságról, erről az emberekre nézve olyan nagyon fontos, de sajnos napjainkban olyan ritka tulajdonságról akarunk egyet-mást, általánosságban elmondani, úgy, amint ezt egyéni szempontból szükségesnek és helyesnek látjuk.

Legelső kérdés az lehet, hogy mi is voltaképen az a takarékosság?

Ezen kérdés feltételére és az erre adandó feleletre azért van szükség, mert az életben latunk olyan embert, a ki naponkint 10 frtot költ és azt mondják rá, hogy fukar és látunk oiyat, aki egy frtot költ és azt mondják rá, hogy prédái.

Az igaz, hogy az előbbinek van naT A R C Z A.

Szeretett és csalódott.

Olyan szép fehérek arczai s olyan vakitófé- nyüek fekete szemei. Olykor- olykor dideregve kap ajkaiba, a mint a hidegtől reszketve kínálja virágait.]

— Tessék uraim ! Ibolya.

Az a szegény árva leány, a ki napról-napra kijár az erdő rengetegébe hogy az olvadó hó alól előszedje virágait, mikért pénzt kap, amikből él.

Ott áll minden nap a főtér szegleténél, ha biborba, bársonyba öltöztetnéd, gömbölyűbb termetét, gyönyörűbb arezot nem találnál. Hódolva omlanál lábai elé, hogy irgalmat kegyelmet esdi attól a csillogó .szempártól, a mely megaláz és felmagasztal. A rongyos ruha nem veszi el szépségét bámulva gyönyörködsz szépségében s meg kell hajolnod erénye előtt

Látom minden nap, hogy egy sugár termetű ifjú virágot vesz tőle. . . Mereven szótlanul néz mindég szemébe, sokszor elmegy mellette s néha távolból félve szánólag néz reá.

Megismerkedtem ezzel a fiatal emberrel, s bevallotta, nem tagadta, hogy érdeklődik utána. Gondoltam, hogy sajnálja a szegény leányt, a ki mert becsületes, küzd, szenved.

Egy hideg szeles reggel mind a ketten együtt vettünk virágot és Iré.ne sirt.

— Miért sir?

— Ne kérdezzék . . . Szenvedek . . ■. Fázom . . . Mióta meghalt jó anyám az élet is teher rám nézve. Eddig csak volt ez Íj a most már nincs.

Hiszem, hogy szívesen elfogadja jó tanácsomat, szólt az a sugár termetű ifjú, be fogja látni, hogy az kegyednek hasznára leend.

Aztán kért, hogy hagyjam őket magukra. Néhány nap múlva én is mindent megtudok s mert a szegény leány sorsa érdekelt s mert tudtam, hogy Ígérete ismeretlen barátomnak a leánynak előnyére válhat, magukra hagytam ^őket.

Az iíju szemeibe nézett a leányka s bátorította őt a nemes indulat melylyel az ifjú iránta viseltetik. Engedett kérésének, hogy kövesse őt s meghallgatta édes figyelemmel minden szavát.

— Látja kegyedre szép jövő várhatna foly- tatá az ifjú megkezdett beszédét — munkától nem irtózik s a becsületes mindennapi kenyeret könnyen megszerezheti. Én kegyed számára ki- eszközlöm, hogy egy divatkeVeskedésbe felvegyék.

Örömkönyektői csillogó szemeivel hálásan tekintett a szegény árva szép ismeretlenjére s reszkető hangján koszomé meg gondoskodó jóságos indulatát.

Néhány hó telt el. Iréné egész megváltozott. Az egyszerű, de divatos ruha feszülten simult karcsú termetéhez s szépsége elhódította még főnökének kalandokra vágyó fiát is.

Andor sokat legyeskedett Iréné körül s Ígéretei szerelmi vallomása s a jövő aranyboldogságával elbóditóttá a. szegény leány fejét.

Bérczy Kálmán, a ki Iréné számára a jövőjét biztosító állást nemes szándékkal és. tisztessé ges indulatával megszerezte, gyakran megvárta Irénét s mindannyiszor haza kisérte őt. Haza kisérte a nélkül, hogy csak ezélzást tett volna arra a forró szerelemre, melyet iránta érez.

Ma egy év után határozatra bírta magát. Meg fog, meg kell, hogy váljon mindent Irénének, hogy ő mennyire s milyen végtelenül szereti, hogy nejévé fogja, nejévé akarja tenni őt.

Irénével találkozott. Szomorúan jött az üzletből s midőn Kálmánt észrevette gyorsan törölte ki szeméből az arczára pergő forró köny- cseppet. — Odasietett elébe, szokásos előzékenységgel üdvözölte s midőn szomorúságáról kérdezősködött Iréné ezt mondta neki:

— Bérczy ur! Önnek én oly sok hálával tartozom s ön oly jó hozzám. Higyje' meg, nekem- végtelenül fáj, hogy ezt meg nem hálálhatom. Nagy dolog történt ma... a szivem csuda hogy 'bele nem szakadt . . . Nem segíthetünk . . . Nincs menekvés . Ne éitsen felre . Amit eddig ön még nem tett meg, kérem ha teheti, jöjjön el ma délután hozzám.

Bérczy megígérte s Iréné gyorsan távozott, talán épen azért, hogy alkalmat ne adjon neki aira, hogy haza kisérje. ”

Jobban, nehezebben senki sem várta a délutánt, mint ő. Halványan találta Irénét', amigt szerény kis szobájának csinos kézi munkával diszitett divánján ült.

Bérczy olyan sokai beszélt, olyan sokat kérdezett s Iréné nézett meredlenszótlanul maga .elé.

\ an szerencsém a n. é. közönség b. tudó- LöymjÍAQ TTJÜllA1UPIT]Pt Kazinczy~utczáró1 Deák-tér 6. sz. alá özv. André Aalajosné úrnő házába mására hozni, hogy jó hírnévnek örvendő JiClI|/llUlJ lilullulj GlilCL helyezem át és kérem a n. é. körönség szives bjzalmát és páitfogását mivel műhelyemben a legpontosabban készítek mindennemű szalon garnitúrákat, ebédlő divánokat, lószőr és ruganyos matráczokat; ócska, bútorok áthúzását, bútor csomagolást helyben és vidéken a belém helyzeteit bizalommal megfelelően a legpontosabban eszközlöm. — A n. é. közönség szives pártfogát

leérve maradtam mély tisztelettel í'"''7Ími<c Eirnrur

GÁlguo Uy UI igy kárpitos- és diszitő.

SOI V