Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-30 / 18. szám
Szatmár, 1901. SZAT MAR-NÉMET I. Április 30. ponkint számítva 20 frt jövedelme, az utóbbinak pedig estik 50 krajezár. Ebből látjuk, hogy a takarékosság- nem a kiadott összeg csekélységében áll, hanem abban, hogy a kiadott összegnek kevesebbnek kell lenni a bevettnél. Ha azonban jelentékenyebb a megtakarított összeg a kiadott összeg mellett, akkor már fukarság, majd a fösvénység következik be. Mi hát akkor a takarékosság? Az emberekre épen azt lehet mondani, amit a szokásra, hogy a hány ház annyi szokás, az ember is ahány, annyiféle. Van olyan ember, a ki öltözködés tekintetében rendkívül igényes, de étkezés tekintetében, nem válogatós; van aztán olyan, a ki a jól táplálkozást többre becsüli mindennél; van olyan is, a ki a szórakozásban, drága passiókban találja gyögyörüségét. De van olyan ember is, a ki mindenből a legjobbat, legszebbet, legkellemesebbet s általában a legdrágáb bat óhajta megszerezni, az ilyen embert fényűzőnek szokás nevezni. Hol van már most az okszerű határ? és mikből állhatnak a határ jelek? Látjuk, hogy egy napszámos úgy öltözködik, mint egy fóldmives, egy földmi- ves úgy mint egy iparos, egy iparos pedig úgy, mint kereskedő, vagy egy értelmi foglalkozású, vagy jó módú földbirtokos, a kisebb birtokos . olyan fényűzést fejt ki mint egy nagy birtokos; de halljuk is az ítéletet, hogy a tönkre jutás felé halad a nagyobbra törekvő. E szerint egy határ jelt a foglalkozás ad. Látjuk az életben, hogy egy egyszerű töldmives, iparos, kereskedő fia sok kitartó, szorgalmas tanulás által nagy jő- vedelmet hajtó foglalkozáshoz jut, a ki az egyszerű szülei háznál nyert nevelés folytán nagy igényekkel nem bírván, ke- j veset költ. Ismét látunk embereket, a kik a helyi tr, hogy szüleik óhajtásának eleget tettek volna, az iskolákban hanyagságuk folytán nem haladtak, más, kevesebb jövedelmet hajtó foglalkozásra kényszerültek menni, mint aminő volt a szüleik foglalkozása; ezek nagy igényekkel nyernek kevés jövedelmet, amelyet a hasznos és szügségesek közt különbséget tenni nem tudván, könnyedén és meg- gondolat'anul elköltenek a következő nap— Iréné ! Kegyed beteg, ugy-e fáj valamije végtelenül kell hogy fájjon. Miért nem osztja meg én velem a ki talán enyhíteni tudnám e fájdalmat. Én, ki önért amúgy is annyit gyötrődöm s aki mindég féltem, reszkettem bevallani, hogy imádom, hogy forrón szeretem, hogy nőmmé akarom tenni. — Nejévé. . . Szeret?. . . Kiáltá felugorva s őrülten kapva fejéhez. Oh hogy élek s át kell einem e perczeket . . . Én, aki mindent önnek köszönhetek, az ami vagyok, a mivé lettem . . . én kell, hogy visszautasítsam . . . Szerettem . . . Csalódtam . . . Nem lehetek az öné . . . Bérczy előtt pillanat al itt világos volt minden . . . Vak szerelmében nem vette észre Andor legyeskedését . . . Iréné alig fejezte be szavait, sírva akart om- lani vissza a kercvetre. Kálmán feltartotta: —- Iiéne! Sokkal inkább imádom semmint le tudjak önről mondani . . . Legyen bár megcsalva, szeretem, a nőmmé teszem, akar-e az lenni? — Neje .. . nem, nem lehetek soha . . . Gyilkos mérget vettem magamhoz, mielőtt ön jött . . Tudtam, hogy eljön .... Az ön karjaiban akarok meghani ........Hisz ön adta vissza az életet ... Késő minden, Óh . .. ügy folyt .... jaj . . . Szeretem Kálmán . . . Isten vele . . . bocsásson meg. Kálmán zokogva borult Irénére, a kinek halvány arczárói a halál s a fájdalom kínos tu- sája tükröződött le. A leáldozó nap áltört a szoba kicsiny ablakán s világossággal, fénynyel bori'á a szegény szenvedett s csalódott leányt. Másnap hallottam, hogy Bérczy Kálmán, HO:Om!ay .-sndort párbajban agyo llőtte. J. ! pal mitsem gondolva. Az ilyenek örö- | kös pénzzavarban, szükségben szenvednek. A másik határjel tehát a nevelés. A harmadiknak tekinthetjük a vagyont és a jövedelmet, a melyekből könnyű szerrel akadály nékül lehet az igényeket kielégíteni. Ilyen még a társadalmi állás is. Az előadottak szerint az igények a foglalkazástól a neveléstől, a rendelkezésre álló vagyontól és jövedelemtől függenek és társadalmi állástól. Az igények fejlődése mindennek a fejlődésénél rohamosabb, azért egy józan gondolkozásu ember arra törekszik, hogy azokat lehetőleg összhangba hozza társadalmi állásával, foglalkozásával, vagyonával és jövedelmével, nevelésével. A ki úgy hozza összhangba az igényeit főképen a jövedelmével, vagyonával, hogy a jövedelme teljesen felmegy az igények kielégítésére, az a legtávolabbról sem gondos és előre látó, mivel jöhetnek előre nem látott kiadások, jöhetnek csapások, amikor az igények már nem nyerhetnek oly kielégítési, mint előbb. A gondos, előre látó ember az igényeit lehetőleg annyira megszorítja, hogy jövedelmének egy bizonyos részét mindig félre teszi aira az időre, midőn kiadásai szaporodnak, vagy jövedelmei csökkennek, vagy csökkenhetnek, ekkor az igények kielégítése akadályokba nem ütközik, nem üt- közhetik. Vegyük csak azt, hogy egy napszámosnak állandóan egy korona napszáma van, ez naponkint magára és családjaira H0 fillért költ 30 füléit félre tesz az idő- közönkint előforduló szükségletek fedezésére, 10 fillért pedig félre tesz arra az időre, midőn nagyobb kiadásai lehetnek és nem képes azokat jövedelméből fedezni, 10 nap alatt egy koronát, 1Q0 nap alatt 10 koronát, egy évben 36 koronát és 50 fillért takarít meg. Ezen összeg a takarék- pénztárban 4°/0-kal kamatoztatva egy év alatt 1 K. 46 fillért jövedelmet hoz, 10 év alatt ilyen takarékosság és kamatozás mellett 400 koronára felgyűl. Hátha a helyett, hogy kamatoztatná kis tehénkét vesz? ennek tartozásait a család tagjai is eszközölhetik, a potom áron bérelt, vagy feles földből, egy kis szívességből nyert giz-gazból, tengeri kóróból. Most már a kis tehénke tejet is ad; bornyut is nevel, hízik is jó gondozás mellett, s a trágya is valamelyes érték. A tejből egy részt a család használhat fél, a másik- részt eladhatja, innen is egy kis jövedelem lesz, a felnevelt bornyuból jó pénz jön a házhoz. Pár év alatt már kis föl- decskét, majd kis házacskát lehet szerezni, azután a földecskéket szaporítani, javítani. Hány meg hány ilyen napszámos, csősz van városunkban is, a kik csekély jövedelmiket megtakaritgatva, marhákat nevelve és tartva, ezreket érő tekintélyes vagyont szereztek össze, s éltük alkonyán gyönyörködve tekintetnek viss a a kifelytett munkásságban, takarékosságban eltöltött életre, melylyel családjuk számára habár szegényes, de biztos jövőt teremtettek. De hát nem egy napszámost, a kinek nap-nap után kell az élettel küzdeni, hanem egy oly embert veszünk fel, a kinek jövedelme naponkint 10 koronát tesz ki, az ha jövedelmének egy tizedrészét teszi félre, az 10 nap alatt 10,100 nap alatt 100 koronát, egy év alatt 365 koronát, 10 év alatt legkevesebb 4000 koronát takarít meg a kamatokkal együtt. Mily jó azt aztán felhasználni a gyermekek magasabb kiképeztetésére az előhala- dottabb kornak kényelmesebbé tételére. Azt mondják sokan hogy az teljes lehetetlen, hogy a napi jövedelemből bármi is félre tétessék. Én erre azt felelem, hogy igenis lehet, csak akarni kell, és a jövedelem 10-ed része oly csekélység, hogy azt minden körülmények közöt félre lehet tenni, hogy miképen, arra n .- gyón sok példát lehet találni. Sokan azért nem teszik, mert fukarnak, fösvénynek látszanának. Ere csak azt felelhetem, hogy sokkal jobb, hogy ha csak látszik valaki fösvénynek b, mintha később valamely csapás bekövetkezése folytán nyomorúságba jusson, vagy pláne teljesen tönkre menjen a család. Más szempontból fogva fél a dolgot azt tapasztaljuk, hogy az egyes embert, a ki vagyonos, az emberek bizonyos tiszteletben részesítik, a mely a vagyonosra nézve hatalom lesz. Hát vájjon a népeknél, nemzeteknél, államoknál, nem úgy van-e ? Egy dús gazdag népet, nemzetet, államot, a többiek is tiszteletben részesítik es hatalmától rettegnek, a helytelen, s más nemzetek elnyomására irányuló szándéka előtt szemet hunynak, barátságát keresik. A nép, a nemzet, az állam egyes emberekből áll, az egyes emberek gazdagsága által lesz az is gazdag, tisztelt, hatalmas. Miután pedig mindenkinek hazahui kötelessége az, hogy hazájának mindenképen használjon, kötelessége tehát mint hazafinak az is, hogy szorgalma, takarékossága által vagyont gyűjtsön és Így tőle telhetőkép a faj, a nép, a nemzet, a haza tiszteletét, hatalmát növelje, hogy a szegény, az elnyomott, megsanyargalott haza fényre derüljön. Dr. Törzseök Káról}-. HI REK. Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva. — Személyi hir. A helybeli honvédség uj dandárparancsnoka, Rohf Ferencz tegnap városunkba érkezett s állását elfoglalta. — Kiállítás. A gazdasági egyesület fáradhatatlan buzgóságu titkárának kezdeményezésére a télen a megye különböző részein házi ipari tanfolyamokat szervezett, melyeken az azon vidéken készíteni szokott házi ipari tárgyak készítésében nyertek a jelentkezők szakszerű kiképez- letést, a közölt tárgyak értékesítéséről a gazd. egyesület gondoskodott s ezáltal a téli hón i pokra a lakosságnak kenyérkeresetet bi/tositó foglalkozást adott. E tanfolyamok eredményét szándékozott az egyesület a nagy közönségnek hemutatni s e czélból rendezte városunkban a házi ipari kiállítást, diszül felvevén annak keretébe a megye területén szintén házi iparszeríileg készült díszes női kézi munkákat is, A kiállításról tudósításunk a következő: Megnyitás. A kiállítás a Lövelde helyiségeiben rendeztetett. Földszint a munkatermek, a hol az egyes tanfolyamokon készült tárgyak készítés módja nyer bemutatást, vannak elhelyezve, az emeleten pedig a tulajdonképeni kiállítás. A megnyitás vasárnap délelőtt fél 12 órakor történt a vidékről és városról nagy számban egybesereglett diszes és előkelő közönség jelenlétében. Jelen voltak egyesületek és testületek képviseletében: Rubinek Gyula Budapestről az Omge titkára, a gazd. egyesületek országos szövetségének képviseletében, Szabó Kálmán és Májer Emil a debreczeni iparkamara elnöke és alelnöke, Fedák István, a zemplénvármegyei gazdasági egyesület titkára. Helyből: Hérmán Mihály polgármester a törvényhatóság képviseletében, a nőegylet testületileg, Jákó Mihály, mint a kereskedő-társulat elnöke, Dr. Farkas Antal, az iparos tanoncz-iskolai f. ii. biz. elnöke, Páskuj Imre a keresk. ifjak köre elnöke, a helybeli tanintézetek képviselői, a helybeli lapok szerkesztőségei stb. stb. A kiállítást fél 12 órakor a gazd. egyesület első alelnöke, Domahidy Sánd >r nyitotta meg, minthogy az elnök báró Vécsoy József betegeskedése miatt a megjelenésben akadályozva volt; Domahidy Sándor tartalmas megnyitóban hangsúlyozta a házi iparnak köz- gazdasági jelentőségét s köszönetét mondott a nőegyletnek a testületi részvételért, az ev. rm'. felsőbb leányiskola tanárnőinek, Ritoók Piroska Pilhoffer Ida és Poszvék Irén urholgyeknek az összes rendezési munkálatok körül kifejtett nagy tevékenységükért. Megköszönte végül a vendégek érdeklődését és a távolból jött képviselőket az egyesület nevében üdvözölte s a kiállítást meg- nyitottnak nyilvánította. A kiállítás. Az éljenzéssel fogadott megnyitó Hírek folytatása a mellékleten.
