Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-26 / 13. szám
V. év. Szatmár, i90l. márczius 26. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖ V KTKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: '.gész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. _____ Telefon-szám 80. _________ Re ndkívüli városi közgyűlés. 1901. márczius 23. Nagyon fontos városunknak úgy anyagi, mint kulturális helyzetére és fejlődésére kiható, korszakalkotó kérdés elvi részének végleges eldöntésével és letárgya- lásával foglalkozott szombaton d. u. a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése. Az elemi népoktatás államosításának kérdése volt a fontos ügy, melyben a püspökkel folytatott tárgyalások eredményre vezetése után, a Halász Ferencz miniszteri osztálytanácsos elnöklete alatt tartott szükebb körű értekezlet, közelebb elfogadta azon főbb szempontokat és feltételeket melyek mellett a város a népoktatást az állam kezébe adná át, illetve a mely feltételek mellett az állam a népoktatás rendezését átvállalni hajlandó. A közgyűlésen minthogy a főispán a megjelenésben akadályozva volt, a polgár- mester elnökölt. Elnök megnyitván a gyűlést, ismerteti a kérdés előzményeit, a melyek a várost ezelőtt mintegy 2 évvel arra az útra terelték, hogy mivel a város a népoktatást a kor kívánalmainak megfdelőleg, saját erején rendezni uj tantermeket, tanítói állásokat, külterületi iskolákat, gazd ism. iskolát szervezni nem képes, adja át az iskolákat, illetve a rájuk fordított községi segélyt az államnak azon feltétel alatt, hogy a népoktatás rendezését az egész vonalon az állam, állami-iskola szervezésével '’egye kezébe Idő közben a város ismert ajánlatát a vallás és közokt. miniszternek meg tette. Az iskolák államosítása ellen Meszlényi Gyula püspök felebbezett, kegyúri jog alapján kötelesnek állítván a várost a r. k. iskola fenttartására. A többi felekezelek nem felebbeztek, hanem egyes, kisebb jelentőségű kifogásokat, illetve kívánságokat jelentettek be, melyek a végleges szerződés megkötésekor lesznek lehetőleg figyelembe vehetők. A vallás és közokt. kormány, kerülni akarván a látszatát is annak, hogy valahol erőszakkal akarna iskolákat államosítani, a püspökkel tárgyalásokat kezdett, melyek eredményre is vezettek. így most már nincs egyéb hátra, mint hogy a város és az állam rendezzék véglegesen egymásközt a kérdést, s igy a város, az elemi iskolák állami kezelésbe átadásával, költség viseiéseben és háztartásában a népiskolákra fordított kiadásokkal leszámoljon s azokat zárja le. Tankóczi Gyula tanácsjegyő felolvasta ezután az értekezleten megállapított határozati javaslatot, melyut a közgyűlés minden vita nélkül egyhangúlag elfogadott. A hatái ozat melyet közelebbi számunkban kivonatosan már közöltünk, de a melyet a tárgy nagy fontosságánál fogva most egész terjedelmében közre adunk, a következőleg hangzik. A városi tanács 1730/901 sz. végzéssel beterjeszti a törvényhatósági bizottság tagjainak a népiskolák államosítása tárgyában Halász Ferencz miniszteri osztály- tanácsos vezetése alatt tartott értekezletről fölvett jegyzőkönyvet,- azon véleménynyel, hogy a közgyűlés az abban foglaltakhoz járuljon hozzá. Határozat. Közgyűlés az értekezletnek tanács által is elfogadásra ajánlott javaslatait a városra nézve előnyösnek tartja s a város anyagi és kulturális érdekeinek kellő megvédése mellett minden módot és alkalmat meg akar adni arra, hogy a népiskolák államosítása városunk területén mielőbb végrehajtassák. Épen ezért közgyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy a szatmári r. k. el. fiúiskola czéljaira eddig szolgált telket és épületeket a r. k. el. fiúiskolát állandó használatában az alábbi feltételek mellett jövőben is meghagyja : a) A szóban forgó házastelek, mely a szatmári sz. tjkvben sz. hrsz. a foglaltatik ezután is Szatmár város tulajdonát ké- pezendi; b. ) A város azon időtől kezdve, a midőn az itteni elemi népoktatás államosítása iránt a közoktatási kormánynyal kötendő szerződés jogerőssé vállandj mindazon járulékokat, melyeket most a róm. kath. elemi népiskola javára tanítói fizetések és egyéb illetmények czirnén, dologi szükségletekre, épület fentartására stb. kiszolgáltat, végleg beszünteti; azontúl a r. kath. hitközség a várostól r. kath. elemi fiiskola czéljaira semminemű hozzájárulást nem igényel mindaddig, a mig a város ilyen czimen esetleg más felekezetnek segélyt nőm nyújt, a‘ mely esetben törvény szerint a róm. kath. hitközséget megillető arányos segélyt igényelni fogja. c. ) Azon esetben, ha a rom. kath. elemi fiúiskola, ezen hitközség tagjaira a népoktatási törvény 11 szakasza alapján kivetendő iskolai adóból, vagy más ehez hasonló forrásból tartatnék fent, — ezen hitközségi iskolai adózás egyáltalán nem érintheti a róm. kath. vallásu lakosoknak azon kötelezettségét, a melyet a város a közoktatási kormánynyal a népoktatás államosítása ügyében kötendő szerződésben a város közönségének egyetemére elvállalt. Mert a város által a népiskolák államosiT Á R C Z A. A gólyákról. Jó madár a gólyamadár, Legalább úgy néha, Mikor nem hoz pólyás babát A szegény hajlékba. Amikor, hogyha betéved Az egyszerű házba : Nem jön vele síró jószág, Csak a két kis lába! Mihozzánk is beköszöntött Nagy kelepeléssel, Nem az egész ajándékkal, Csakis a felével. Édes-kedves kis fiunknak Hozott két kis lábat . . . Neki köszönjük, hogy ma már Maga lábán’járhat. Köszönjük jó gólyamadár A te szívességed . . . Valamikor visszaadjuk Még mi is tenéked. Majd ha a te két kis fiad Messze-messze szállhat: Kérünk nekik az Istentől Biztos röptű szárnyat! Csak azután li is gólyák Akármerre jártok, Emlékezzék kis fiunkról Mindenkor imátok! Kérjétek majd a jó Istent Odafent a légben: Vezérelje két kis lábán Az igaz ösvényen ! Szilva István. A boszu. A nap épen nyugvóra szállt, a vadgalamb bugása fülemüle danája szólalt meg a berekben mikor a legény hazaért. Be se ment a malomba, ma nem volt kedve dolgozni. Leült a Nyárád- partra s hallgatta a viz sajátságos zsongását, a mint a kavicsos ágyon tova szaladva zümmögöt a leszálló éj csöndjében. így mult el a nyár. Ritkán találkoztak együtt csak a tánezban, vagy a Nyárád partján, ha vízért jött el Lili: de azért tudták, hogy egymásé lesznek, s nincs a földnek annyi kincse a miért odaadták volna azt az édes érzést, mely egész valójukat betölti, ha egymás közelében vannak. . . Nyárra ősz jött s a legényeknek be keHett rukkolni. Sirva kisérte ki az egész falu őket. Elől mentek a legények választottjaikkal, utánuk a szülők, majd az atyafiság. Nem titokban hanem mindenki szeme láttára folyt a bucsuzás. Sok, sok ígérettel édes csókkal váltak el egymástól, hiszen nincs abban semmi, hogy más is tudja a mit ők éreznek ; nincs abban semmi, hogy más is hallja, a mit ők egymásnak Ígérnek ! . . . —• Megvársz ? — Meg. Isten engem úgy segéljen ! Még egy csók, még egy ölelés, azután elváltak hosszú időre. Bokor Lac/.i csak most, hogy elvált kedvesétől látja hogy mennyire szereti. — Ha másé lenne, — szólt egy jó pajtásához. — megölném azt az embert ! — Hát Lidit? — Rá nem tudnék kezet emelni soha 1 .. . S öklével két nehéz könycseppet törölt ki a szeméből. A leányok elhatározták, hogy nem mennek t.ánczba. mig kedvesük vissza nem jön. Talán akad vagy egy közöttük, a ki meg is tartja ezt az ígéretet! . . . Hanem, hogy egy se lett halványabb, egy se lett soványabb, azt merem állítani. Legfeljebb a dal lett szomorúbb, mely ajkukról tovaszállt az eltávozott felé. . , A faluban egyszer furcsa hir futott szájról- szájra. A módos Kallós Pált fatolvajságon kapták az urasági erdőben. — Iszen nem első eset, hogy tilosban jár 1 — mondogatták, — csak még nem kapták rajta De hát addig jár a korsó a vizre, mig nyaka törik. No most a gőgös, alattomos embernek is majd csak a nyaka szakad ! Rámegyen a kő háza s még úgy lehet a földje is. . .
