Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-19 / 8. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZ ATM ÁR-NÉMETI-U IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Eötvös-utcza, a „Korona“-szálIodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. eg_______ Vá rosunk vasúti politikája. Szeretjük hangoztatni és nem ok nélkül, hogy városunk az északkeleti magyarság védő bástyája, országunk e részének legnyomatékosabb helye, e táj kereskedelmének, iparának, műveltségének legszámottevőbb pontja. Mind ezen kiváló sajátságok felemli- tése, hő óhaja, még magában mind kevés. Tényleg úgy áll a dolog, hogy Szat- már-Németi szab. kir. város rendelkezik mind azon sajátságokkal, melyek következtében, helyes és kitartó törekvések után városunk oda fejleszthető lesz, hogy a fenti és sokat jelentő tulajdonságok városunkat jellemezni is fogják, vagyis : úgy műveltségre, mint ipar, kereskedelem szempontjából, városunk az ország e részének legszámottevőbb helye, valódi góczpontja leszen. Ezek elérésében nagyon fontos szerepet játszik városunk vasúti összekötte- tese, a melyről ezen alkalommal, a közügy érdekében, részrehajiatlanu1 óhajtunk ! egyet-mást elmondani. Már akkor, midőn városunk helyett Királyháza kapta meg azt a vasúti forgalmat és elágazást, a mely ezt a helyet jellemzi, városunk vasúti politikáján olyan sérülés történt és olyan érzékeny ütést kapott, hogy daezíra az azótai forgalmi emelkedéseknek, ezt még ma is sajnosán érezzük. Tagadhatatlan, hogy városunk hivatalos vezetősége nem tévesztette szem elől soha, hogy a kínálkozó alkalmakat, a vasúti összeköttetéseket illetőleg meg ne ragadja, valahányszor arról volt szó, hogy azon összeköttetések városunkra haszonnal fognak járni. Ez a buzgó törekvés eredményezte, hogy városunk jelen vasúti összeköttetései, illetve elágazásai ol}ran nyomon haladnak, a melyből e város biztos haladása, fejlődése, a személy forgalom, közgazdaság, ipar és kereskedelem tekintetében bizton várható. Ahegyi és erdődi vasút kiépítése, elteWfiTve attól, hogy városunk piaczára nagy vidéket terelt és igy közgazdasági szempontból felette fontos tényező, az által is nagyon nevezetes, hogy szőlő-gazdaságunkról, igazában, csak e vasút kiépítésétől lehet szó. Szőlő-gazdaságunk rendszeres és tervszerű üzeme pedig városunk közgazdaságának megint egyik nagyon fontos kérdése. A fehér-gyarmati vasut-vonal megteremtése is, noha ennek további összeköttetése Mátészalkával önmagától értetődik, városunk piaczának egyik előkelő tényezője, a melyről bővebben beszélni is fölösleges. A bikszádi vasut vonal kiépítése, a mely- ! nek késlekedése, a pénzügyi'’iszonyoknak Európaszerte ismeretes nehézségei miatt történik, megint hivatva van az egész Avas-vidéket városunk érdekkörébe hozni és piaciunkat, különösen az avasi erdőségek kihasználásával, nagyban emelni. Vasúti politikája tehát a hivatalos városnak mint az eddig felhozottakból látjuk, észszerű, gazdaságos és maradandó értékű. De menjünk tovább: köztudomású, hogy az u. n. Ecsedi-láp lecsapolásával roppant terület lett szabaddá, vagyis gazdaságilag müvelhetővé téve. Halljuk, hogy ezek a gazdag tápanyaggal biró földek rengeteg tengeri termést hoznak, a nélkül, hogy évek hosszú során ezt a temesztményt változtatni kellene. Halljuk azt is, hogy a lápi területekről eladott repeze 40—50%-al drágább, mint egyéb repezéink. Azt is halljuk, hogy a kendert is nagyon érdemes e földekben termelni. Mind ezen körülmények, kell hogy a hivatalos várost arra sarkalják, hogy e kanaáni földeket, illetve, ezek termeszt- nyeit, a mi piaczunkra hozassa be. Ezi pedig úgy érjük el, ha városunkat Vetés, Csenget, Tyúkod, Porcsalma, Ökon tó, Gyűrtelek, Kocsord irányában vasúttal összekötjük és az összeköttetést kiterjesztjük Mátészalkáig. Ennek a vasúti politikának a keresztülvitele városunk közgazdaságának első rangú és felette sürgős kérdése, melyet — ha késlekedünk és a vasúti össze köttetés N.-Károly tói indulna ki, ez városun ki a olyan károsodással járna, melynek nagyságát és messze kihatását, mi — ma még csak mérlegelni ,;em tudjuk. A fentebbiekben kifejtett és méltányolt helyes vasúti-politika folytatása tehát első sorban az u. n. lápi-vasut, a mely összeköttetés után, városunk piacza, tényleg számottevő leszen az országban. így és csakis igy várhatjuk, hogy ezen zsilipeken fog városnnkba befolyni az az anyagi haszon, mely e várost, túl sok kiadásai és költséges fejlődései mellett is megszilárdítják és a kívánt ipar, kereskedelmi és közművelődési központtá emelik. Szóba került a febr. havi városi közgyűlésen, F.-Gyarmat és M.-Szalka vasúti T Á R C Z A. Óh mondd... Oh mondd nekem szeretsz-e te Iingemet szép szőke lány? Hadd álljon már világosan Előttem a nagy talány ! Talány vagy te, szőke szép lány, Előttem megfejthetetlen ... Bűvös fényű bolygó csillag Holdsugaras éjjelen . .. Édes szavad lágy zenéje Fülemilének éneke... Mintha vön’ bus szerelmi dali, — Úgy tetszik az énnekem. Óh mondsza hát, szeretsz-e te Engemet szép szőke lány!? — Nyíljék ki a rózsabimbó — Legyen nyilt a — nagy talány !. .. ____ D. Nagy Sándor. Bo riska. Milyen leány is volt az a László Boriska j Mikor belefonta fekete hajába a piros pántlikát, felkapcsolta karcsú derekára a piros lajbit, magára vette az ünneplő szoknyáját s igy aztán a felvégen végig pattogott, utánna nézett bizony annak még a két mankón járó öreg koldus is. Hát még aztán a tánezban? Úgy járt az a két csikorgós kis csizmája, mintha dróton húzták volna. Aztán milyen szépen tudott annak a szemébe kaczagni azzal a két fekete szemével ! Nem is volt egyetlen ezál legény Is, aki ne bolondult volna utána s ne irigyelte volna a Kerekes Pista sorsát. De hát az ő boldogsága is bubánatra fordult. — Hallod-e te Pista! rivalt rá egy este az öreg László Péter uram — hallod-e te Kerekes Pista! Azt mondom én neked, hogy ne koptasd a csizmádat hiába, nem való az én Boriska le ányom olyan lárifári embernek, amilye í te vagy szép öcsém ! Nem született az fekete kenyérre ! Jó lesz, ha békét hagysz az ajtóm kilincsének Hogy megváltozott a színe szegény Pistának e csufondáros szavakra! Szeretett volna a fokossal nagy hirtelen oda suhintani az öreg fejebub- jára, de az erő is elveszett a két kezéből. Boris pedig, szegény László Boris ! úgy hullott a köny- nye, mint a zápor eső. De hiába sirta veresre azt a két szép szemét! Megkérte a biró fia és neki hozzá kellett menni. . . . Nagy lakodalmat, hét országra szóló dá- ridót csaptak. Nagy öröm, nagy vigság kaczagott a László Péter uram házában . . . csak a szegény Boris lelke fázott a nagy keserűségtől. —- Boris hugo,m, Boris lelkem, hov ■ lett az a régi virágos kedved? Mi lelte azt a két szép orczádat, hogy olyan halovány ? Hej ha tudták volna? — Boriska lelkem, édes párom, mit csináltál a két szép s.emeddel, bogy úgy tele van könynyel ? Nem felelt az egy árva szót sem csak nézett, nézett. Lelke elkalandozott messze, messze ; Pistát kereste, a ki piros csákóba, sarkantyus czizmába öltözve viselte szivében a nagy világ buját, baját. . . . Telt az idő nagy nehezen, bubánattal, keserűséggel. Két keserves esztendőt gyötört le azóta szegény László Boris Egyszer csalt egy késő este, sötét éjjel megpendíti valami a Borisok háza előtt, mintha sarkantyút pengetnének. —- Jaj Istenem ! nézz ki Boris, mi zakatol az ablak alatt? Engemet hívnak, utánam jöttek. Óh dehogy zakatol, dehogy jöttek! Hunyja be a szemét édes uram, majd meglátja, jobban adja reggelre az Isten. Újra megcsörren valami, mintha kardot csörgetnének — Eredj Boris, nézd meg mit csinálnak a kis kertben ? Kapával vágnak, sirt ásnak, engem temetnek. —- Dehogy ásnak, dehogy temetik, nem hallok én semmit. — Pedig jól hallotta, meg is súgta régen a S2;ive, hogy a Kerekes Pista kardja csörömpöl. — Eredj Boris, kergesd el azokat az embereket. • I — Megyek édes uram elkergetem. — Aztán kiment, de bizony nem kergette ő el. Oda borult, rája borult, arra a szegény katonára, csak úgy félve sitgta-bugta az ő bubánatos nagy szerelmét. Aztán felkapta a fejét. — Te Pista, miért jöttél te most ide, miért kisérted a lelkemet? ... De mégis milyen jól tetted! Úgy vártalak, jaj, hogy vártalak édes lelkem. Aztán csókolta. Utánad jöttem édes Boriskám, elviszlek
