Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-24 / 52. szám
Szatmár, 1901. december 24. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. METI-I IPAR! HITELSZÖ / ETKEZET“ HIVATALOS Megjelenik; minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre Egyes szám ára 20 fillér. Kor. SZERKESZTŐSÉG ÉS KI ADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szá!lodával szemben, Antal Kristóf úr házában (VVeinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szalmáról!, £ kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. Karácsony ünnepén. Üdv neked, gyermekvilág! ki oly epedve várod s hozsannával fogadod a karácsony estét. Üdv neked, keresztyén család! kinek házad Bethlehemmé változik Karácsony estéjén, hol fölcsendül ma is az angyali szó: „Nagy örömöt majd hirdetek, melyen örvend ti Szivetek.“ Ti vagytok szebbik fele életünknek, vázok az élet sivatagán! Üdv nektek, család és gyermekek! hozzátok vonulunk be karácsony estéjén, mi férfiak, családapák, hogy megtöltsük szivünket égi örömmel, a szeretet mennyei érzésével, mely, mint permeteg az áléit virágot, felüditi lelkünket az élet kopár sivatagán. Mily aranyos ártatlanság, vidám gyermekzaj, őszinte öröm tölti be házunkat ez ünnepi estén! Az arezokon derű, a szemekben mosoly, a szivekben szeretet! . . . S ha nézem a család örömét, megcsendül lülemben a rég elmosódott dal: „Az Istennek szent angyala, mennyekből hogy alászálla ..." Gyermekkorom régi emlékei zsonganak szivem körűi. Karácsony esti hópelyhek, jégvirágos ablakok, esti harangszó, áhitatos családi ima, .őszhaju nagy szülék — mind itt rajzanak szemem előtt s szivemben: „gyermek vagyok, gyermek lettem újra...“ Emlékeim hatása alatt egy könycsepp lopózik szemembe. Méri is nem ehetünk mindig gyermekek?! T Á R C Z Á. Az életből. A szatmári »Szegény gyermekeket felruházó egylet« 1901. évi deczcmber hó 14-iki estélyén felolvasta Mátray Lajos, lapunk felelős szerkesztője. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy mi legyen jelen felolvasásom tárgya, mely Önöknek, T. Hölgyeim és Uraim, becses tétszésöket, csak némileg is kinyerje. Mert tudom azt, hogy: meg nem hányni-vetni, hogy mit cselekszünk könnyelműség — noha számtalan eset van arra is, hogy épen azzal hibázzuk el sokszor dolgainkat, hogy nagyon fontolgatjuk és addig fontolgatjuk, mig — elrontjuk. És mig igy gondolkozom, eszembe jut a nagy Napóleonnak egy mondása, a ki, midőn száműzetésében iáéit sok mindenféléről behatóan gondolkozni, azt tartotta — egyebek között, hogy: az okos ember, mielőtt valamihez hozzáfogna, sohasem mulasztja el, hogy az asszonyok tanácsát, az illető ügyben, ki ne kérje. Bizony — szokta volt mondogatni, ha én is híven követtem volna e felfogást, most nem a száműzetés keserű napja volna osztályrészem. Megkérdeztem tehát a napokban egy kedélyes társaságban, egy kedves, szellemes hölgyet, hogy tehát ne vétsek a nagy Napoleon felfogása ellen, hogy: mit gondol, mily tárgy volna alkalmas arra, hogy e díszes közönség előtt, néhány perczig elbeszélgessek? Forduljon az ember, igy szólt a válasz, az életűé ma este gyermekek vagyunk mindnyájan. Együtt örülünk a mieinkkel, az ő örömük a mienk is. A szeret t találékony utakon lopózott be hozzánk, n ndenkinek juttatott valamit adományából. A gyermek azt mondja arra: a kis Jézuska hoztál Mi tudjuk, hogy a legtisztább szeretet adta azt! Igaz, hogy ennek a szeretetnek a forrása a kis Jézuska, ki egy ily estén Bethlehemben született. Ha semmi egyéb nem volna, a mit a Jézus örökségül hagyott maga után az emberiségnek, csak a Karácsony — hát ez maga egy olyan drága kincs, a mivel nem vetekedhetik semmiféle emberi intézmény. Ha all az, hogy minden emberi nagyságnak, minden emberi erénynek bölcsője a család, -— ha áll az, hogy az élet nagy munkamezejéről megpihenni „haza“ megyünk, a családi körbe, az otthon-ba, hol jjabb erőt nyerünk a munkára, a, küzdelemre; ha áll az, hogy mint a madár a maga puha fészkére, úgy a férfi az édes otthon-ba vonul az élet zivatarai ellen, hol hű feleség s szerető gyermekek osztoznak gondja, ^ . bajain — akkor a családi kört égi áldásnak kell tekintenünk, egy darab mennyországnak e sivár földön. A Kará.'sony ünnepe ezt a földi mennyországot aranyozta be a szeretet sugaraival, ezt teszi tisztábbá, nemesebbé az önzetlen szeretet által. Oh ha a családok életében állandóan ott hez; ez azon örök forrás, melyből egyebek között, az érdeklődés is fakad. Ez eiég ügyes és okos felelet! Tehát az élet! Persze: hogy a társadalmi élet! Hiszen csak vegyük e mai estélyt is: nem kimagasló jelensége-e a mi társadalmi életünknek, högy e díszes közönség, Önöli T. Hölgyeim és Uraim, áthatva nemes, emberbaráti szeretettől, vállalkoztak arra, hogy a nélkülözés, a nyomor könyeit, ez estély követ- keztében is segítenek letörölni, s a szegény fázó gyermekek didetgő tagjait meleg ruhákkal takargatják be? És tényleg az élet! Az élet mindig oly változatos ! A fényárban úszó, gazdag paloták ellentéte, a roskatag, hideg kis házacska; a minden vágyai teljesedése közepeit blazirttá lett gazdag, a napi kenyérért fáradó munkás, a reszketeg kezű koldus mindmegannyi ellentétes alakok, melyek az élet nagy regényét tarkítják, melyben, számottevő e jelen társadalmi ólet is, melyben tehát mi is egy-egy szereplő vagyunk. Önöknek is T. Hölgyeim és Uraim ! volt egy kis alkalmas idejük, nehány fölösleges fillérjük és mindenek fölött emberbaráti nemes érzelmük, hogy megjeleltek ezen az estélyen s ezzel érezhetően segítenek a szegényeken. Nekem is akadt egy pár gondolatom, a melylyel belehelyezkedem az Önök érdemes társaságába és jól esik otthor.iasan éreznein magamat a jószívűség ezen egyenlőjogi: köztársaságában, mely einbert-embertőí el nem választ, sőt ellenkezően: a mely a különböző társadalmi állású és gondolkozásu egyéneket, a jótékonyinaradhatna a karácsony esti hangulat! ha ez az öröm virág a szeretet szárnyai alatt soha el nem hervadna 1 . . . Kívánjuk, hogy igy legyen ! Kívánjuk, hogy a kis Jézuska által szerzett öröm állandó otthonra találjon a családokban s a szeretet napja soha el ne fellegesedjék szivök fölött. Boldog családok, boldog társadalmat, boldog hazát alkotnak. Legyen boldog a szeretet által egész magyar hazánk! —y. Iparunk érdekében. »Ne alkudjunk, hanem segítsünk.« Már mégis kielégítem a Demeter kívánságát, nehogy hétről-hétre lealkudjon egyet-egyet munka-társaimból, mert ebben a körben sokadmagammal szeretnék működni, olyanok közt lehetőleg, a kik nem sajnálják a fáradságot a mások bajával ingyen foglalkozni. En azt hiszem, hogy városunk mintegy 24 ezer lakosa közt, kell, hogy legalább tiz ilyen ideálista akadjon, sőt szomorú jelenség volna, ha ebben a feltevésemben csalatkoznám. Ez a tiz ember szerintem az ismeretsége körében még más húszat is megnyerhet segítségül és igy felszaporodva bevonnák az egyes iparágak egy-egy bizalmi férfiát az aktióban. Ebből állana szerintem az iparpártolók társasága. Hogy mi mindent nem lendíthet egy ilyen lelkes had hanyatló iparágunk sorsán, azt egy újság czikkben nem lehet felsorolni, de különben épen arra valók a lelkes pártfogók nagy száma, hogy után járjanak a bajok felderítésében és a segítség módjának a megtalálásában. ság nemes eszméjének gyakorolhatására megnyeri és összehozza, ezáltal a jelen társadalmi válaszfalakat döntögeti s a jövő társadalmat erősebbé teszi. * * * * Az életről lévén szó, gondolatom elkapódik és önkénytelenül is a ködös messzeségbe téved, keresve az élet történetét, a társadalom alakulását. Hallottak már Önök T. Hölgyeim és Uraim a Korálszigetek alakulásáról ? Tudják, hogy a végtelen vizek alján véletlenül megakad egy pár ázalagféle állatocska, majd újak, majd ezrek meg ezrek verődnek egybe, a vizek mélyéből kibukkannak és megszilárdulnak. íme: az élet alapja, az élet-legelemibb része! A végtelenségből, a khaoezból hasonlóképen jött létre ez a szép, nagy világ s a világon levő minüen — közöttük mi, sajátságos emberek is. Mert — bántás nélkül legyen mondva: sajátságosak, sokszor nagyon is furcsák vagyunk mi emberek. És ha nem vagyunk is épen olyan sokféleszinüek, mint a tengerek mélyén élő korálféle állatocskák, de színlelésben azok számát eléggé fölülmúljuk és egymástól is elég sok mindenben tudunk különbözni, mig egymással egyezni, bizony kevésben tudunk vagy kevésben vagyunk hajlandók. * A mi azonban a legfurcsább embereket is közel tudja hozni egymáshoz, ez a: jó szív, s az emberek által emelt bármilynemü válaszfalakon felül emelkedni tudó nemes érzés, mely nem kérdi, hogy: ki milyen nemzetségü, nem kérdi, hogy: ki milyen vallásu és hogy: milyen vagyoni helyzettel bir ? Báli Idényre legjobbnak bizonyolt minden létező kivitelben a legnagyobb választékban WmSZ GYULA posztó és gyapjúszövet üzletében (Szalmára Deák-tér 2f. sz.) szerezhetjük meg. Valamint a legújabb Vyétli mellények.
