Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-24 / 52. szám
Szatmár, 1901. SZATMAR-NEMETI. Deczember 24. A kik felületesen bírálják iparosaink szomorú sorsát, megelégesznek rendesen azzal az elitélő mondással: hogyne menne rosszul az iparos dolga, ha rosszul dolgozik és nem szállítja pontosan a felvállalt munkát. Hátha fordítva áll a dolog? talán azért pontatlan az elvállalt munka elkészítésében és azért dolgozik rossz anyagból rosszul, mert már kikopott mindenből. De bármiként álljon a dolog, akár az egyik néz- pont akár a másik való, mindkét esetben hivatva lesz az iparpártoló társaság tanácsával, jobb útra való serkentéssel a kifürkészendő bajokon segíteni. A többek közt az ipart pártoló társaságnak az is feladata volna, minden befolyásával közrehatni, hogy főleg középületek vállalatánál vagy igazi tárgyak beszerzésénél az idevaló iparos munkája vétessék igénybe. Hogy a hadi kincstár árlejtésén a kisiparnak szánt bakancs, csizma, felszerelés, lószerszám és ruházat beszerzésénél az iparosok is megkapják a megfelelő szállítást. A szállítás megszerzése mellett keresni a módot a mely iparosainkat képesíti az anyagok olcsó beszerzésére, a már meglevő hitelszövetkezet utján a befektetés fedezésére,Jaz elvállalt munka teljesítésére iparosaink közt azokat kiválasztani, a kikben megvan a ga- ranczia, hogy jó anyagból, jó munkát és a vállalat szerint pontosan fogják szállítani az árut. $zép hivatás jutna a pártolóknak, ha városunk közönsége körében propagandát csinálnának a körül, hogy lehetőleg idevaló iparczikkeket vásároljanak, megjelölve azon városi iparosok névsorát, a kikről meg- I győződtek, hogy jó munkát készítenek, szavatartók és | pontos időre szállítanak. Ez a segítő actió a debreczeni iparkamara közbenjárásával és a városi hatóság segítségével a kormánynál mindazon támogatást kieszközölhetné városunk iparosai javára, amelyet már eddig más városok a kisipar fejlesztésére megszerezték és hasznosan érvényesítettek. Ezek alatt értem a rajziskola felállítását asztalos, lakatos és építészek tanítására. Tímárjaink részére egy munka kísérleti telep létesítése iránt már történtek megbeszélések a polgármester elnöklete alatt, ezt az eszmét tovább propagálni és megvalósítani nagy vívmánya lenne az iparpártolási társulatnak. Már több Ízben kifejtettem ennek a kísérleti telepnek a nagy horderejét, most csak röviden jelzem, hogy ha tímárjaink ezen a kísérleti munka-telepen megtanulják az állati bőrök előnyös és jó kikészítését, a hasitó, simító és fordító gépekkel való bánás módot és ha a kormány arészükre az állami gépgyárból ilyen három gépet hosszú törlesztéses részletbe való megfizetés mellett rendelkezézökre bocsát, a város pedig ezekhez a gépekhez, a melyek közhasználatra egy közös gépházba lesznek elhelyezendők, csak olyan előnyös árban adja a villamos áram átviteli hajtó erőt, mint a helyi villamos vasútnak, akkor tekintve a helybeli olcsó és frequnens nyersbőr piacot, kétséget sem szenved, hogy nem kel! tímárjainknak félni a bőrgyárak versenyétől. Ennek az egy iparágnak a fellendülése a czipé- szek, szíjgyártók és czizmadiák megélhetését is biztosítaná. A helyi butorárusok helyzetére és más iparágak ügyére még visszatérek egy közelebbi czikkben. A most felsoroltakban csak egy nehány példával kívántam illusztrálni, hogy sok fájó seb vár orvoslásra kisiparunk mosatni helyzetében. Orvoslást és segítséget pedig csak társadalmi mozgalom utján várhatunk. Ennek a mozgalomnak azonban spontán és az ügy iránti szeretetből kell fakadni, ha némi sikert akarunk elérni. Azért az én meggyőződésem most is az, hogy nem kinevezett pártolókra, hanem önkényt jelentkező sovinistákra van szükségünk. Ilyeneket toborozzanak a helyi lapok szerkesztői, ha komolyan akarják, hogy váltságos helyzetben levő iparosaink sorsán lendítsünk; ennél értékesebb karácsonyi ajándékot nem adhatunk nekik. Teitelbaum Herman. A színház. A szezon fele lejárt s igy alkalomszerű, ha rá egy kis visszapillantást teszünk. Konstatálhatjuk, hbgy a színvonal sülyed évről-évre, a nélkül, hogy a szin- igazgatók kesergése helyett valami hasznos újítást látnánk, a mi a szinfiázlátogatási kedvet fokozhatná s ezzel együtt azt a czélt is biztosítaná, amelyre a színház egyáltalában hivatta volna. Nálunk a színháznak inkább van hasznos szórakozási, mint valami különös kulturális rendeltetése s igy nem nagyon számíthatunk állami támogatásra, mint pl. Kassa, Pozsony, Temesvár, hol a magyarság érdeke a színház fentartásával szorosabban összefügg. De azért nálunk is reputáczió kérdése, hogy a város úgy hivatalosan, mint társadalmilag találja meg a módját, hogy egyrészt a színészek megélhetését biztosítsa, másrészt tegye lehetővé, hogy kellő színvonalon álló előadásokkal és műsorral a szinházlátogatási kedv fokoztassék. A szinügyi bizottság, a városnak e hatósági szervezete volna hivatott első sorban a már veszedelmessé váló helyezt orvoslásának a módozatait kutatni. Nem azt a veszedelmet értjük, hogy a társulat a részvétlenség miatt jobb hazát keresve itt hagyna bennünket, mert erre a térre is átment már annyira az üzleti szellem, hogy egy oly minimális pártolást, amennyi a társulatot akár 6 hónapig sem kényszeritija távozásra, itt Szatmáron a róssz körülmények között is képes biztositani, hanem értjük a helyi színművészet által nyújtott szellemi anyagnak mindinkább értéktelenné váló dekadens fogyatkozását. Tíz év óta talán megkétszereződött e város intel- ligencziája, de fél-akkora lett a rendes színházlátogató közönsége. Ama szaporodás pedig kell, hogy legalább is nivellálja a rósz gazdasági viszonyok által okozott visszaesést a szinházközönség száma tekintetében. Hogy még sincs annyi szinházi publikum, nem is kereshetjük közvetlenül egyébben, minthogy nem történik az utóbbi években kellő gondoskodás olyan szervezetű társulatról, mely legalább közepes igényeknek megfelelő elődaásokat és némi változatosságot is nyújtó műsort produkálhatna. Ez a mostani derék és törekvő művezető, a ki oly szegényes repertoár mellett, három hónap óta alig 3—4 bukott újdonsággal s nagyobbára agyancsépelt lomtári darabokkal volt kénytelen szinházi hangulatot teremteni, el nem tagadható, dicsérendő munkát végez, hogy összetartani képes a társulatot, mely szervezetlenségében valóban mintaszerű. Négy-öt primadonna, Ez a jó Sídv, ez az emberbaráti nemes érzés segíteni a szegényeken, hozott itt ma össze bennünket: daczára annak, hogy mi itt egyetemlegesen különböző emberek vagyunk', de abban egyek és egyetértők, hogy szenvedő embertársaink arczárói letörűijünk egy könyet és ezzel, minden személyválogatás, minden válaszfal nélkül közelebb vigyük a társadalmat: az ember rendeltetésének találó megoldásához, az emberinem boldo- gitásához. És: igy szép az emberi így közelitjük meg az örök isten-eszmét! így lesz erős a társadalom ! * * * Mennyire az ember eredeti rendeltetésének kiforgatására, a társadalom gyengítésére és szerte-züllésére vezet, az a napjainkban sajnosán észlelhető vagyoni, nemzetiségi, de kiváltképen pedig a vallási feszegetés, szertehuzás, sőt több: bizonyos akna-munka. Mennyivel szebb és magasztosabb tötekvés: egymást gyámolitva, közös édes anyánknak, magyar hazánknak javán munkálkodni! * * * Nem akarom Önöket T. Hölgyeim és Uraim! untatni a vessző-csomó ismeretes meséjével, melyet, egygyé kötve, nem lehetett sehogysem eltörni, de szerte-oldva, azt a gyermek is könnyedén tördelhette el. A mi társadalmunk is ilyen vesszőköteg. Ha együtt érzünk, ha telhetetlenséggel, vagy kába agy szülte formaságokkal egymást nem zaklatjuk: erősek leszünk. Ha pedig mi magunk verünk ember és ember közé éket: sajnosán fogjuk felidézni a rég letűnt és bemohosodott szomorú idők sötét lertelmeit, melyekben a jó szív nem dobbanhatott meg, csak az elvadult érzelmek, dühös indulatok kihegyezett fegyverei puszti tották a jobblétre hivatott emberi társadalmat. * * * Az élet, a társadalmi állás, mely osztályrészünk, oly hamar összeroskad, oly hamar elröppen tőlünk ! Életünknek is csak a tegnapját ismerjük igazán, a mát még alig futottuk át s a holnapi az már bizonytalan. Támadjon hát fel bennünk a jóakarat, hogy ezt a rövid életet tegyük egymásnak minél kedvesebbé.^ Legyen életünknek tegnapja minél kedvesebb emlékű, a mája telve nemes törekvésekkel, hogy a holnapnak, akár érjük meg azt, akár nem: sok okunk legyen örülni! Ha igy fog bennünket egybehozni az élet, ha igy — egy porszemecskével is hozzájárulhatunk ez együtt- lét következtében is a társadalmi bántó válaszfalak ledöntéséhez: nagyon kedves emlékű lesz nekem ezen estély! És most: bár fagyos téli szél rázza kívül a lombtalan fákat, lehervadtak a természet virágai és csak jégvirágokat rajzol az ablak üvegjeire a tél figya, mégis én úgy érzem, úgy látom, idebent csupa rirágfakadás van, az arczokon a szeretet, a jó lélek, a jótékonyság üde virágai nyílnak, melyeket, csokorba szedve, összekötök e nap emlékéül a visszaem.ékezés szalagjával, melyre ezt Írom: A társadalom együttes fejlesztésére! a jövőbe helyezett bizalommal. kik természetesen egymásra Hezitálnak a darab főszerepének viteléért, ami elég gyakran indokolatlan szereposztásra vezet, határozottan sok, itfáig közönségünk túlzott igényei sem terjednek; ellenben drámai hősnő és vígjátéki társalgó nélkül valamire való társulat nem képzelhető. Ezek hiányában úgy a Nemzeti, mint a Vígszínház műsorának értékesebb termékeit, nemcsak az újakat, de a régieket is nélkülöznünk kell. Nem akarjuk mindezzel a jelenlegi társulat egyes tagjainak tudását és művészi képességét érinteni, s nem is lehet most itt e buzgó konzorcziumot valamiért is felelőssé tenni, sőt hálás elismeréssel lehetünk, a midőn fejetlenül, a vagyonilag tönkrement igazgató nélkül ebben a szervezetlen állapotukban mégis fen tudnak annyi érdeklődést a közönségben tartani, hogy nem kellett a színházat a téli idényre szégyenletesen bezárni. — Elnézést igényel a helyzet, de egyúttal be kell látnunk, hogy a jövőre nézve alapos megfontolás tárgyává lesznek teendők azon módozatok, melyek nemcsak a színház fentartását, de egyúttal a közönség igényeinek nagyon óhajos kielégítését is sürgetik. A hat hónapos idény okvetlenül leszállítandó oly módon, hogy november közepétől virágvasárnapig tartatnának az előadások. Az október hónap tapasztalás szerint nem válik be s a négy és fél havi rövidebb idény a bérleteket is szaporíthatja. A helyár.ak leszállításának sokszor emlegetett nem felel meg a czélszerüségnek, azonban a zártszéki és karzati ülő és állóhelyek ármérséklete bizonyára fokozná ezek látogatottságát. Legalább 3000 korona évi szubventió volna a társulatnak adandó, melynek egy része az államtól bizonyára kieszközölhető lenne, másik része pedig a napi 44 koronát tevő zenedijnak és diszletkopási járuléknak 30 koronára való leszállítása által adatnék meg. Mindenesetre némi újabb áldozat volna a várostól, de szemben ezen egyedüli müintézetünk létkérdésével attól elzárkózni nem szabacT. Nem tudjuk minő gondoskodás történt a jövő színi idényről. Az eperjesi színigazgató ajánlatában és viszonyaiban kevesebb garancziát találunk, mintha a mostani társulat kellő kiegészítéssel és megfelelő uj szervezéssel megtartható volna. A ipostani művezető, ki maga is kiválóan jó színész, talán képes is volna e társulatot a művészeti érdekeket s a közönség igényeit kielégítő módon konstruálni. Ha a város, vagy a művezető a Csóka Sándor itt levő nagy szertárát, ruha- és könyvtárát megszerezheti, úgy a terv a jelen viszonyok között a legczélszerübb megoldást találja. Dr. R. HÍREK. — Lapunk legközelebbi száma január 1-én, szerdán fog megjeleni. — Lapunk t. előfizetőinek, olvasóinak es munkatársainak boldog ünneplést kívánunk. Lapunk t. olvasóihoz. Lapunk nehány nap múlva hetedik évfolyamába lép. Ha visszatekintünk a lefolyt időre, igazolva fogjuk látni, hogy a „Szalmát-Németi' független gondolkozásával, a közügyek iránt tanúsított részlehajlatan magatartásával becsületesen megfelelt hivatásának. Épen ezért: bizalommal fordulunk a T. olvasóközönséghez, kérve, hogy lapunkat, fentebbi tulajdonságainál fogva pártolni s ezzel a jövőben is kifejtendő magatartásához erkölcsi erőt kölcsönözni szíveskedjék. Lapunk előfizetési ára a jövőben sem log változni: egy évre 4 korona, félévre 2 korona, negyedévre I korona. — Alakuló gyűlés. A Kölcsey-kör szakosztályai Hérmán Mihály polgármester elnöklete alatt a következőleg alakultak meg: Irodalmi szakosztály: elnök Mátray Lajos, alelnök dr. Fejes István, előadó dr. Dáv-id István. Társadalmi szakosztály: Elnök Kölcsey János, alelnök dr. Farkas Antal, előadó dr. Böszörményi Emil. Múzeumi szakosztál); Elnök Bakcsy Gergely, alelnök dr. Fodor Gyula, előadó Jankovits János. — Érdemes eszme. A napokban a városházán tartott Kölcsey-köri szervezkedő gyűlés, alkalmával, Hérmán Mihály polgármester egy érdemes eszmét vetett fel. Azt ugyanis, hogy a kör Társadalmi csak- osztálya, rendezzen egy ipari kiállítást, a melyen ozak szatmári iparosok vennének részt olyan készítményei - kel, amelyeket már megrendeltek. Hogy pedig rendelés minél nagyobb számban legyen, arról is a kör, illetőleg a szervező bizottság gondoskodnék. Mondanunk sem kell, hogy ez az életrevaló eszme, mig egyrészt a Kölcsey-kör Társadalmi osztályának is nagyobb tevékenységet biztosit, addig másrészt a helyi ipar fellendítéséhez nagyban hozzá fog járulni. — Puky Gyula — főispán. A királyi kegy nagy kitüntetésben részesítette Puky Gyula debreczeni nyug. kir. táblai elnököt; ugyanis a debreczeni főispánt, gróf Dégenfeld Józsefet saját kérelme folytán eddigi állaiiá- tól fölmentette és helyébe kinevezte Puky Gyulát, kit városunk közönsége jól ismer, mert hét évi táblai elnöksége alatt részint hivatalos, részint magán ügyek ben gyakran megfordult városunkban.
