Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-03 / 49. szám
V. év. Szatmár, 1901. deczember 3. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona‘‘-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű d jak Szatmaron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Tzlefon-'Szäm 80. Olcsó hitelt kérünk. Most, hogy nagy hirtelen erősen befogott a tél, mint mondani szokás: „nagyon befütöt- tek a szegény emberek fájával“ és tanúi vagyunk a szegény nép kereset-képtelenségének s az ebből eredő nyomornak, önkénytelenül is eszünkbe jut: hogyha ezek az emberek olcsó hitelt élvezhetnének, kevesebb lenne közöttük a nyomorgó és sokkal több a munkájában megelégedett, De sajnos nem igy van a dolog; a szegény ember nagyon nehezen tud magán segíteni,mert az a forrás, a mely őt fölelevenitené, munkára képessé tenné, az olcsó és biztos hitel, nálunk még nem létezik. Pedig az olcsó és mindenkor biztos hitelben kell ma keresnünk existencziánk fő kellékét ! Az olcsó hitel tudna még segíteni az ela- adósodott magyar középoszlályon, az olcsó hitel tudná fölienditeni jobban az ipart és kereskedelmet és ugyan csak a biztos, olcsó hitel tudná a kisgazdákat, a mi derék, munkás parasztjainkat is a pusztulástól megmenteni. Bizony sajnos, hogy könyveket írnak a megélhetésről, a boldogulhatásról, de annak reális megvalósításával nem törődünk, Gomba módra keletkeznek : népboldogitó bankok, önsegélyző egyletek, szövetkezetek, de hát 100 esetben 99 szer vagy épen 100 szór, az osztalék nagysága a fő, igy ezután maga a nemes czél, csak czégér! Midőn mi tehát biztos és olcsó hitelt kérünk, nem az lebeg előttünk, hogy egypár hivatalnoknak meg a részvényeseknek csináljunk jövedelmet, hanem arra gondolunk, hogy a hitelre szorult egyén, igazán olcsó és mindenkor biztos hitelt .-találjon. Manapság külómben sűrűn találkozunk {ejtegetésével, kutatásával annak, hogy mi az oka a magyarság folyton tartó elszegényedésének ? és' mint lehetne e bajon segíteni ? Némelyek a pazarlásnak tulajdonítják a jelenlegi sanyarú helyzetet. Mások a robot, az úrbéri terhek megszűnésének. Ha minden érdek nélkül kutatjuk a baj egyedüli okát, lelkiismeret furdalás nélkül jogosan mondhatni, hogy részben mind a kettő hozzájárult azon sajnálatos állapotok beálltához, melyben e régi hazafias, tősgyökeres magyar osztály évtizedek óta sínylődik. De nem csak a magyar középosztály testén rágódik a pusztító féreg. Megtámadta az már a nemzet fenntartó osztályt, az iparost, a kereskedőt és a parasztságot is. Hogy a magyar középosztály fölsegélyezése üdvös akczió, hazafias tett, kétségbe vonni senki sem fogja, kit e hazához történelmi múltja fűz. De a magyar parasztosziály megmentése újbóli szervezése lelkiismeretbeli kötelessége mindenkinek, ki továbbra is függetlenül akarja élvezni az életet a magyar hazában. Az első segélynyújtás a reális alapon álló hitel legyen. A nemzet-gazdászat szempontjából figyelve a hitel kérdését, könnyen föllelhető az a vezérfonal, mely a kérdés tárgyilagos megoldásánál az Útmutató, a vezető szerepet dominálja. A kis kölcsön: nagy segítés, a nágy kölcsön: teher. Aí bankoktól, melyek jobbára üzleti alapon alakulnak, hogy az esetleges nyereményből a részvényesek minél nagyobb osztalékot élvezhessenek — csak nagy kölcsönt kaphat, kinek a birtoka a jogos fedezetre elégséges garancziául szolgál. Miféle káros hatással járt ez a kölcsönvevő kisgazdákra nézve, tapasztalhatni uton-utfélen mindaddig, mig a szolid alapon felépülő szövetke- . zet eszmejel meg nem valósítottak. (i■"> A szolid szövetkezetei* minden tekintetben megfelelnek a kitűzött czéínak. Vezető elemei rendesen a nép körében az értelmesebb emberekből kerülnek ki; a tőkebefektetést maguk a polgárok eszközük megtakarított filléreikből. Alacsony kamatlab mellett gyors segélyt nyújtanak. Elvök: olcsó hitel, szolid üzlet. A kisembereknek megadják azt az előnyt, hogy gaz- dáázati szakkörükben az iokszerü munkálkodás terjesztésére olcsó pénzsegitséget nyújtanak. Ha ilyen szolid üzleti czéllal, ha ilyen nemes intenczióval alakulnak a hitelt nyújtó szövetkezetek, úgy az eredmény, mint e téren elérni óhajtanak, biztos siker lesz. A kisgazda megveti alapját boldogulásának, az öröklött vagyont tetemesen növelheti: ez az eredmény egyénileg. Másrészt az összes népréteget átformálva megoldja a szocziaüzmus nagy, regen vajúdó problémáját. De a kisemberek kölcsönének, a földbirtok tehermentesítésének kérdését újabban egyes bankok szeretnék megvalósítani. Mert a törvény keretében megtestesített szövetkezeti eszmék, elvekhez fűzött remények szétfoszlottak, mielőtt valami eredményt produkáltak volna közéletünkben. Sajnos, a rosszul kezelt szövetkezetek igen sokat ártottak magának az eszmének. De ezen is lehel segíteni. Ellenőrzés gyakorlatidé minden irányban, különösen ott, hol a legkönnyebb mód föllelni a visszaélések forrását. Szóval a most hiányos törvény szigorítására múlhatatlan szükség van. Ne csak erkölcsi felelőséget vállaljanak a vezető emberek, hanem anyagit is az esetleges károkért, A társadalom és közgazdasági autonómia szellemébe teljesítse hivatását a hitelszövetkezet, az az állam éber szeme pedig folyton őrködjék a hivatalos funkezió menete íölött. Eredménye lesz idővel az, hogy az országos központhoz is mind nagyobb számmal fognak csatlakozni a szövetkezetek, mint fönsöbb hatóságokhoz, hol a csoportosítás, az együttes tevékenység minden előnyeit élvezhetik. Az illetékes faktorok a hiteltörvénynek reformjánál tartsák szem előtt azon axiómát, hogy egy országban sincs fejlődőt nemzet gazdaság, a hol a kamatláb magas: ellenben ott lendül föl nagyban az ipar és a nemzeti munkásság, hol legolcsóbb a hitel. Védő beszéd. Elmondotta a szándékos emberölés bűntettével és e bűntettnek kísérletével vádolt Dálye Vaszalika ügyében, 1901. nov. 23-án megtartott esküdtszéki főtárgyaláson: — ■ Dr. Herman Lipót, védőügyvéd. — Tekintetes Eskíitítszéki Bíróság! Nagyságos Elnök Ur! Mélyen tisztelt Esküdt Urakl Minekelőtte a Dálye Vaszalika bűnügyének érdemleges védelmére kelnék, engedtessék meg nekem, hogy Önök elé terjesszem tiltakozó észrevételemet a közvádló kir ügyész által Önökhöz intézett sajátszerü allocutióra s illetőleg ennek különösen egyik részére. A kir. ügyész ur ugyanis itten elmondott vádoló beszédének keretében, mintegy kerülő utón, jónak látta afféle elme-futtatásképen föltárni Önöknek az esküdszéki intézmény gyöngéit ; előadván, hogy az esküdtek verdiktjeit egyáltalán a hiábavaló s üres nagylelkűség hatja át. És a kir. ügyész ur emez általa vélt fogyatkozást a magyar esküdszéki intézménynek rövidideje múltjából, a maga ifjonti tapas alatának súlyával előhozakodva, kívánta ime feltárni. Hát, tisztelt Esküdt Urak, hogyha ez az Önökhöz intézett megrovási kaland az Önök hangulatának részrehajló keltése, az Önök lelkiösmeretbeli szavának befolyásolása akar lenni: úgy akkor az ellen én viszont ezennel tiltakozom védői állásom egész súlyával. Mig azonban az Önök méltó tiltakozás», hiszem, hogy szavuknak független és lelkiismeretes verdiktjében ugyancsak kifejezést fog találni. Mert ne feledjék első sorban Esküdt Urak, hogy amaz érdemeden megrovást nem a pártatlan bitó intézte Önökhöz, hanem csakis a fél, a vádoló ellenfél. Intézte pedig azt mindenesetre alaptalanul és helytelenül. Hiszen az ügyész ur is bizonyára tudni fogja, hogy általában mindenütt, ámde különösképpen miná- lunk Magyarországon minő szükségesség adott léteit az esküdszék intézményének ? Bizony minálunk az elmúlt hosszú századok keserves tapasztalata, tanúsága s okulása tévé parancso- lón szükségessé ezt az uj intézményt, mint a bekövetkezett évszázadnak egyik leghatalmasabb vívmányát, „mely után buzgó imádság epedett milliók ajakán.“ Mint mindenütt az egész világon, úgy legkivált minálunk, a mi hazánkban is az elmék gondjának, gondolatának megérését jelenti, hirdeti az esküdszéki intézmény behozatala. Minthogy kérem, mint mindenütt az egész világon, úgy minálunk szép Magyarországban is, merem kimondani: a törvény mostoha, még pedig gonosz mostoha. Rideg annak minden §-a, hideg annak minden betűje. Csak bűnöst, csak bűnt, csak büntetést és bünhödést ösmer. íme éppen itt van a kezemben a mi nagyhírű büntető törvénykönyvünk ; közel félezer § ! Nincseu ebben egyébről sem szó, mint csupán bűnösökről, bűnökről, büntetésekről és bünhüdésekről. Ám mutasson valaki nekem élő törvényt a jók- ■ nak megjutalmazásáról, avagy az erénynek dicséretéről szólót. Óh, ez csupán csak a lelkiismeretnek, a lelkiismeret törvényének vagyon fentartva. S amellett még a tételes törvények bizonytalanok és változékonyak is. Minálunk ez a törvény másutt meg az ; ismét másutt megint más. Sőt ugyanegy országnak a meghozott és szentesített törvénye, is ingadozik a körülmények szükségességével, változik az idők múlásával. Mígnem az emberek lelkiismerete, minden emberi törvények emez ősforrása mindig csak egy és ugyanaz. Nos ezért is kellett a kiegyenlítő igazságszolgáltatás sánczaiban bevenni az emberi lelkiismeret itélő- székét, az esküdtszék magasztos intézményét. A rideg és hideg törvénynek sorompóin átmelengető rést ezért kelle ütni. * Áttérek a Dálye Vaszalika ügyének védelmére. Úgy a vád, valamint a védelem részéről igen fontos kérdések lőnnek intézve az Önök lekiismereté- nek itélőszéke elé. Amely kérdésekre adandó feleletüktől függ aztán egy szerencsétlenségbe sodort embertársunknak, ennek a szegény Dálye Vaszalika vádlottnak a. sorsa. Mindnyájan, akik a letárgyalt bűnügynek elbirál- tatása körül résztvevők vagyunk, a magunk legjobb tehetsége szerint Ügyekszünk az igazat keresni, az igazságot megtalálni. Így pl. a kir. ügyész ur a közvád súlyával akarja lenyomatni az igazság mérlegének egyik
