Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-03 / 49. szám

Szatmár, 1901.

SZATMAR-NEMETI.

Deczember 3.

serpenyőjét; mígnem én a védelem enyhületével kívánnám ellensulyoztatni, helyrebillenteni a másikat.

A közvádló kir. ügyész ur a törvény sok szavával a szájában hirdeti, hogy bűnöst keresünk; én pedig a törvény szelíd szellemével a szivemben vallom, hogy a bűnöst keressük.

A kir. ügyész ur azt akarja megszavaztatni Önökkel Esküdt Urak, hogy bűnhődjék cselekedetéért, aki elkövette; —még hogyha nem tudta is, mit cselekszik; (szemet szemért, fogat fogért, életet életért). Mig azonban én inkább annak a szószólója óhatjok lenni, mely szerint ki-ki csupán a maga igaz érdeméhez képest la- koljon.

Mert, bizony mondom: ne vegye senki közülünk a maga lelkiismerctére, hogy Dálye Vaszalika a másért és másképen bűnhődjék, semmint csupán csak miben igazán bűnös. Nehogy különben még a mi belső biránk, a mi lelkiismeretünk, számon találja tőlünk kérni a mi elitélö szavunkat 11..

A vádnak első főkérdése azt akarja az Önök szavával eldöntetni, hogy Dálye Vaszilika bűnös a Pap Juori szándékos megöletésében. A második fő kérdése pedig annak elítélésére irányul, mintha Dálye Vaszalika külön bűnös volna a Pap Kosztén szándékos megöle- tésének kísérletében. Vagyis, hogy Dálye Vaszilika kétszeresen bűnös. (Mintha bizony nem volna elég abból az egyszeres is ? 1)

Akárcsak azt mondanók, hogy teszem föl, a sikkasztó, a ki kétszer egymásután nyúl a reá bízott pénzhez, hogy zsebeit megtöltse, kétszeresen bűnös? Avagy hogy még kéznélfekvőbb példára mutassak: ha ki, mondjuk egy félmilliót sikkaszt, no az már pláne egy fél milliószor bűnös . . .

Hogy eme kipéldázott téves fölfogásra ne jussunk, mindenekelőtt azt kell helyesen eldöntenünk, ha hogy csakugyan kétrendbeli külön bűncselekmény róható-e a D. V. terhére ?

Merem állítani, mikép’ adott esetben csakis egyet- len-egy rendbeli bűncselekmény elkövetéséről lehet szó, tágabb értelemben persze, folytatólag elkövetve. Akár az itten példázott gyakorlati fölfogás szerint vesszük, akár pediglen a törvény elméleti irányításához képest

A törvényi elmélet ugyanis azt tanítja, hogy ha egy és ugyanazon akaratelhatározás folytán követtetik el egy, vagy több bűnös cselekmény, már aztán akár úgy, hogy több cselekménynyel okoztatik a bűnös eredmény, (több ütéssel a halál), akár pedig úgy, hogy egy bűnös cselekménynyel okoztatik több rendbeli eredmény (egy ütéssel többeknek a testi sérelmezése): a büntetendő cselekmény is csak egynek vétethetik.

Már pedig a D. V. akarat elhatározása (hogyha ugyanő nála ezt a szót egyáltalán használhatnék), egy és egységes vala, mint az ő cselekedetének lelki rugója. Igen, egy és ugyanazon akarat-elhatározás következménye lön mind a három lövés. A mit egyébiránt nyilvánvalóvá teszen azon körülmény is, hogy a lövések közvetlenül egymásután következtek.

Mindenesetre tehát csakis egy, folytatólag elkövetett bűncselekménynek lényegéről lehet szó. Annál is inkább, mivel hiszen a bűncselekmény elkövetésére kényszerítő alkalom is egy és ugyanaz voltaképpen.

A második lényeges körülmény, a mely az Önök szavazatától várná eldöntését, a melynek fölvetett kérdésétől azonban elütött engema t. kir. törvényszék bölcsessége: hogy szándékos emberölés és illetve szándékoséin berölésnek a kísérlete forog-e fönn; avagy nem-e olyan szándékos testi sértés, a mely következményében Pap Juonnak a halálát okozta, s illetőleg olyan súlyos testi sértés, a mely Pap Kosztánnak 20 napon túl gyógyuló betegséget okozott ?

Hogyha eme megkülönböztetésnek a taglalatába mindennek daczárá ime belebocsátkozom: teszem ezt a törvény rendelkezésére alapított lelkiismeretes kötelességemnél fogva, mely szerint védői tisztemhez képest, föl kell hívnom az Esküdt Urak b. figyelmét, hogy az Önök elé terjeszteni megengedett kérdéseknek megváltoztatását, kiegészítését, esetleg uj kérdéseknek is a föltevését indítványozni viszont törvényadta jogukban áll.

Ugyde, hogy miért tartom én lényegesnek és tehát szükségesnek eme kérdés, illetve megkülönböztetés előterjesztését Önök elé? Azért, mert hogy én nem hi- hetem el, a minthogy nem járulhatok hozzá sem nyílt szóval, sem pedig hallgatagsággal annak elhitetéséhez, mintha adott esetben csakugyan szándékos emberölés, meg ennek a kísérlete forogna fönn!

Ugyan, az Isten szerelmére kérem, dehát Így keletkeznék az emberi bűnök egyik legrettenetesebbike: a szándékos, a bűnös szándékú emberölés ? 1

Ez a szegény, szerencsétlen D. V. reggel még, mint jóravaló, becsületes ember kelt föl; és magához vevén szokott fegyverét, (revolverét) vele a máiéföldön szarkákra kezd lövöldözni. Majd a korcsmába vetődik, a hol a falusi politizálásnak, no meg kortesitalnak sunyi ördöge összehozza mondhatni egyik legjobb emberével, Pap Kosztánnal és ennek a fiával, Pap Juonnal. Emigy járnak aztán ők együttesen és vállvetve, egyik helyről a másikra, kis korcsmáról nagy korcsmára. Mígnem bekövetkezik a könnyen sejthető eredmény: szóváltás, helykelkedés, asszonyi kotnyeleskedés, tülekedés, kölcsön duhajkodás, stb. stb. szóváltások, nevetségesen együgyü éllel, a melyek azonban a kortes- kedésnek alkoholos légkörében elmérgeződnek. „Te szegény zsellér vagy; én meg földbirtokos gazda.“ „Néked pedig gyermeked sincsen; mig engem azokkal is megáldott az Isten.“ „Hát ha mid van, azt az áldást sem magadnak köszönheted.“ „Te kortes pénzért s,a vazoi a zsidóra; nemhogy a saját fajtádra szavazná! inkább.“ És igy továbbés igy tovább

Elég az hozzá, hogy — hiszen hallottuk itten, miként következett be a szomorú vég, hogyan történt meg a baj és hogyan lön D. V. a falujában kikiáltott gyilkossá. Mivelhogy t. i. eme tragikus összehasonulás- ból ő került ki győztesen; ő maradt életben.

Előbb a faluban, azután már elvégre itten a törvény termében is elhangzott a nehéz, a rettenetes, az igazságtalan vád.

Ejh 1 tehát csakugyan ilyen volna a szándékos emberölés bűnesete?!

Haki, mint D. V. a gondolatkábitó alkoholos italoknak mámorában, hevületében (mert nagyon sokat összeivott a szerencsétlen), nekitüzesedve, nekilázadva, részeg szóval, zsibbadt idegzettel, amiként méltó itattak hallani, görnyedező, kushadt testtel, támolygó, reszketeg tagokkal ráront az ő versengő czimborájára, megtorolandó a maga — elismerem, rendkívüli szánalmas módja és helyzete szerint — saját, valamint felesége (dőzsölő társa) vélt meggyaláztatását s ha ki ekként az ő szerencsétlenségére éppen keze ügyébe eső pisztolyhoz kap és azzal lő: az legalább is annyira nem szándékosan ölt embert, valamint nem cselekszi azt p. o a párviadalból győztesen kikerülő városi párbaj hős.

Nem; nem ahhoz, hogy a szándékos emberölésnek rettenetes szégyenbélyegét süthessük a D. V. lelkére, kötelességünk mindenképen tisztába jönnünk a felől, ha hogy szándékozott-e D. V. egyáltalán embeit ölni? és különösen Pap Kosztánt, meg Pap Juont megölni állhatott-e az ő szándékában ?

Hát hiszen, hogy ki mikor szándékszik valójában és biztosan embert’ölni: azt csakis az Isten tudhatja; a ki az emberi vesékbe lát. Minékünk, gyarló földi embereknek csupán csak az adatott, hogy az emberi cselekedetek ' külső jeleiből következtethessünk, njilv.inulá- saiból Ítélhessünk, úgy, ahogy.

Imhát éppen az előttünk ismeretes külső jelekből Ítélve, e főtárgyalás anyagából következtetve, kérdem: lehet-e szándékos cselekedetről szó ottan, a hol szándék nincsen; metthogy a szándékra indító ok, valamint a szándékot irányító czél hiányzik ? !

És merem kérdeni: lehel-e a D. V. elkövetett cselekedetében komoly, elhatározott és tehát büntetendő szándékról szó; aholott a cselekedetnek sem indító okát, sem pediglen irányitó czélját a magunk fölfogásával kitudni egyáltalán nem vagyunk képesek I

Hadd kérdezzem továbbá Önöktől, Esküdt Urak; lehet-e a D. V. szándékos emberölésére vonatkozó kérdésre „igen“-nel felelni, midőn a szándékosságnak, az oknak és a czélnak vezető nyomára sehol, a lefolytatott tárgyalás egész anyagából rájönnünz, sőt arra még csak következtetnünk sem lehetett ?

Mélyentisztelt Esküdt Urak! M dón az Önök elé terjesztett kérdéseknek eldöntését ujfent a magam bizodalmával intézem jó lelkiismeretükhöz, egyszersmind a D. V. védelmének reám bízott érdekében kérve-ké- rem, hogyha döntő szavazatukat netalán bármi kétely, bármi kétség nehezítené: úgy akkor jusson eszükbe s jussén a szivükbe és nyújtson megnyugtató eligazodást az Írásnak eredendő igazsága: „inkább száz bűnös meneküljön, semmint csak egyetlenegy ártatlanul szenvedjen 1 “

Színészet.

Hétfőii, félhelyárakkal a »Csárda virága« került színre szép számú közönség előtt. Az előadó szereplők közül fel kell említenünk Margittayt, Győrét, Miklóssyt és Mészárost. A női szereplők gyöngék voltak.

Kedden, ez idényben harmadszor a „Vesztaszüzek“ lett színre hozva, kevés közönség előtt. Színészeink mind ennek daczára elismerésre méltóan igyekeztek hivatásuknak megfelelni, amit el is értek.

Szerdán, november hó 27-én félhelyárak mellett, »Santoy« került ismétlő előadásra. Közönség elég számban volt az előadáson, mely ezúttal is kívánni valókat hagyott hátra.

Csütörtökön, november 28-án Abonyi Árpád kor- rajzszerü énekes népszínműve, a „Mikolai biró“ került bemutatóra, igen kevés közönség előtt. Akárki mit beszél, nem rossz ez a darab, tőrölmetszett magyaros alakjai, nyelvezete, a benne előforduló énekszámok mind csak arról tesznek tanúságot, hogy Írója testestől-Jelkes- től magyar ember, kit darabjának megírásánál a magyarság eszméjének bemutatása vezetett. Meséje rövid, de annál hatásosabb. Nincs benne semmi felesleges eziezoma, nincs benne semmi kivetni való. Meséje a következő: Mikolai Dávid (Győré) uram nagy ellenségeskedésben van a szomszédos Laczkovicscsal, ki mellesleg mondva nagyon a császár embere, ezért különben az egész falu módnélkül haragszik reá. 1711-ben történik a darab, éppen akkor, mikor a politikai viszonyok mindenütt német ellenesek. A politikától eltekintve, Mikolai uram másért is haragszik- Laczkovicsra; ugyanis meghalt feleségének Laczkovics uram annak idején erősen udvarolt és szerelmi ajánlatokkal folyton környékezte; de az asszony, daczára, hogy férjét nem szerette, hű marad annyiban hozzá, hogy házának becsü- 1 :tét teljesen tisztán tartotta. Laczkovics iránt való viszonya csak plátói lehetett, amit a férj, Mikolai egészen más szemüvegen nézett, ő házát bemocskolni látta, azért még holta után is gyűlölte feleségét; később Laczkovics anyagilag tönkre megy és adós-levelét a különben gazdag Mikolai biró magához váltja, hogy a nagy kúriából kiűzze a gőgös Laczkovicsot. Eme tervét azonban nem tudja keresztül vihetni, amennyiben leánya Évi és Laczkovicsnak fia László, szeretik egymást; László, hogy Mikolait megengesztelje, magához hivatja, de helyette maga az öreg Laczkovics fogadja, hogy az adós-levelet rendezze, illetve a fizetésre haladékot kérjen. A gőg és dacz összeütközését látjuk most. Laczkovics gőgös, Mikolai daczos, egyik sem akar sem meghajolni, sem megtörni. Laczkovics eltépi dühében az adós-levelet, kit a felbőszült Mikolai ezek után a gubernátornak akar b jelenteni. A harmadik felvonásban Laczkovics leánya, Katinka (H Lévay Berta) megkeriti azon levelet melyet néhai Mikolainé irt Laczkovicshoz, melyben tudtára adja, hogy ha nem is szereti az urát, de hozzá hű marad; ügyes epizód-jelenetek közt e levelet kézhez kapja Mikolai, ki most teljesen megbéküt önmagával, felesége emlékével és végül Laczkovicscsal is; a fiatalok egybekelését is örömmel veszi és atyai áldását szívből adja reájuk. Ezzel vége a darabnak. A szereplők sok igyekezett és kellő gonddal játszották végig a darabot. Legelső helyen említendő H. Lévay Berta, ki szebbnél-szebb dalait igazi mély érzéssel énekelte el, játéka pedig mindig a művésziesség volt. Győré feltétlen dicséretet érdemel kitűnő alakításáért. Raskó Erna ez estén igazán elemében volt, kifogásta- janul adta Évi szerepét. Rédei István (Cselkó) hatásosan látszott s reá szolgált az elismerésre. Szépen alakított Csáki is. Mészáros Alajos (Matyi) sok jóizü mókázást csinált és ezzel nagy derültséget. A darab előadásának összhangja mindvégig kielégítő volt.

Pénteken, nov. 29-én zsúfolt ház előtt, zónában a „Notredámei toronyőr“ czimü regényes színműt láttuk. Az előadó szereplők közül Raskó Erna, Győré és Mar- gittay aratták a legtöbb tapsot.

Szombaton, nov. 30-án igen szép számú közönség előtt »Szulamith« czimü zsidó daljáték ment. H. Lévay Berta és S/alay Vilma (Szulamith) kitünően voltak dis- ponálva; igen szépen énekelt mindkettő. A közönség hálás és elismerő volt hozzájuk, mert tapsokkal bőven jutalmazta. Csáki ma este sokkal jobban volt dispo- nálva, mint máskor; játéka is simább volt. A kiállítás — illetve a rendezés — kifogástalan volt.

Vasárnap, deczember 1-én a mikolaiak bevonulása alkalmából megismételték a „Mikolai bírót“ igen gondos és összevágó előadásban.

HI REK.

— Királyi kitüntetés, ő felsége a király hiripi

és iv ács kői Szuhányi Ödön ivácskói földbirtokosnak, a közügyek terén szerzett érdemi elismeréséül a IIL osztályú vaskorona rendet adományozta. A közügyek őszeden és odaadó munkásának, a legfelsőbb helyről történt kitüntetése vármegyeszerte megelégedést és igaz örömet kellett. Mert Szuhányi Ödön a vármegyei középosztály egyik legrokonszenvesebb tagja, mindenki tiszteli becsüli őr, úgy is mint embert, úgy is mint közélelünk egyik kimagasló alakját. Az érdemek egész lánczolala az ő közéleti szereplése. Volt főszolgabíró, kél czikluson át képviselte a krassói kerületet mint szebadelvü párti képviselő s ezen állásától őriként vált meg választói nagy sajnálatára: A vá - megyei közig, bizottságnak már több mint egy évtizede szorgalmas tagja s ezen kiv’ül Kovács Eduárd halála után felé fordult a Széchenyi Társulat bizalma is, a mely őt igazgatójának választotta meg. Hogy közművelődési intézményünk élén minő hasznos szpl- galatokatt tett a kisdedóvás terén, mindenki tudja, a ki figyelemmel kisérte cultur intézményünk működését. E léren érdemei hervadhatlanok, úgy hogy meg- örökiieite nevét vármegyénk cultur történetében. Több éven át volt a katonai vegyes felülvizsgáló bizottság elnöke is, szóval mindénütt ott találtuk őt, a hol nobile officiumból szolgálni kell a közügyeket. Ilyen férfiúra méltán fordult a trón figyelme, hogy érdemeit méltassa. A ,ni részünkről is boldogságot kívánunk a kitüntetett derék férfiúnak! A rendjelet a főispán ur a f. hó 5-én tartandó rendkívüli közgyűlésen adja át

— Személyi hir. Nagyváradi Baranyai Imre, a 78-ik honvéd gyalogdandár parancsnoka, november 26 án segéd tisztje Szakái Pál főhadnagy kíséretében Nagy-Károlyba utazott, hol is másnap szemlét tartott az ottani honvéd zászlóalj fölött.

— Uj táblai biró. Ó felsége a király Df. Bakó József debreczeni kir. Ítélő táblai titrtárt, ugyanazon Ítélő táblához, ítélő bírónak nevezte ki.

— Előléptetés. Az igazságügyminiszter Galba Lájos szatmári kir. tszéki elnököt a IV. fizetési osztály, (6000 koronás) Dr. Matolai Gábor kir. tszéki bírót a 3600 kor. VIII. fizetési osztály l-ső fokozatába léptette elő. ; „f

— Kinevezés. Nagy Károly ev. ref. lelkész'', helybeli tanfelügyelőségi tollnoket, lapunk volt főmunkatársát a vallásügyi miniszter segédtanfelügyelővé nevezte ki. Gratulálunk.

— Eljegyzés. Pál István Szatmár németi i kir. tszéki. albiró vasárnap váltott jegyet Szentiván) i Ilona kisasszonynyal, Szentiványi Sándor gyógyszerész kedves és müveit leányával.

— Vendég művésznő. Paulayné Adorján Berta, a nemzeti színház elsőrendű művésznője, deczember 4, 5 és 6-án nálunk fog vendégszerepelni, a következő darabokban: 4-én: A bagdadi herczegnőben, 5-én. A 47 ik czikkben, 6-án. A szigetvári vértanukban. Ajánljuk a kiváló művésznőt közönségünk szives jóindulatába.

— Beosztás. Holley Ferencz nyugalmazott ka- teszteri főmérnök, a szatmári felmérési felügyelőséghez szolgálattételre osztatott be.

— Áthelyezés. Bogcha Pál m. kir. honvénd had biró-gyakornok ki tanulmányozás végett több időn at a helybeli kir. tszéknél volt, Kassára lett áthelyezve.

— Uj zászlóalj-parancsnok. Obaner Rezső cs. és kir. őrnagy, Cattaróból Szatmárra lett az 5-ik gyalogezredhez mint zászlóalj-parancsnok áthelyezve.

— Adomány a népkonyha javára. Hieronymi Károly városu ik orsz. képviselője a népkonyha javára 30 koionát, Fried Dezső és neje nagy-szekerési föld- birtokosok pedig 50 koronát adományoztak.

— Távozó villamvilágitá8i igazgató. Mint biztos forrásból értesülünk, Fröhlich Róbert városi villamvi- lágitási igazgató jövő év január hó 1 - tői megválik je« len állásától.