Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-25 / 26. szám
V. év. Szatmár, 1901. junius 25. 26. szám TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Wcinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. A szatmár-németi függetlenségi és 48-as párt újjászervezésének közgyűlése. Vasárnap d. e. 11 órára hirdették a falragaszok, hogy a szatmár-németi függetlenségi párt újjáalakuló közgyűlést tart. Mintegy 150—160 választó polgár jelent meg a közgyűlésen, mely ujjáalakulónak volt hirdetve, de a jelekből itelve, már régen, tudnivaló volt, hogy nem újjáalakító, hanem szétzüllesztő leszen az, hiszen — sajnos, hogy itt az önérdek már az előző szervezkedő értekezleten annyira lelreismerhetellenül előtérbe tolakodott, hogy az,- ami a gyűlésen történt, előre gyanítható volt. Tudjuk azt mindnyájan, a kik ismerjük a szatmári politikai pártviszonyokat, hogy itt egy eiős ellenzéki párt van, mely mint Ugrón párt szerepelt a mull képviselőválasztás alkalmával. Ez időben alakult városunkban az u. n. Kossuth-párt, melyről csak annyit tudtunk, hogy Uray Géza alakította és hogy volt tisztikara a mely egyszersmind csaknem az egész pártot magában foglalta. Tehát mint mondani szokás: nem sok vizet zavart. Ez a párt, éppen mert magát nagyon gyengének érezte, a múlt képviselőválasztások alkalmával az u. n. Ugron-párttal szavazott, mely alkalommal az ellenzék kisebbségben maradt. Ezután évek múltak, mialatt a két párt hangadó férfiai keresték azokat a pontokat, melyek a két pártot egybehozzák s igy jutott kifejezésre az az óhaj, hogy az Ugrón és Kossuth-párt alakuljon egygyé és képezzen egy erős ellenzéket. Erre nézve volt a múlt húsvéti ünnepek alatt a Károlyi szállóban, zgy értekezlet, melyen Dr. Farkas Antal, a helybeli független polgárok érdemdús nesztora és évek hosszú során keresztül vezére, elnökölt. 0 a megmondhatója, engedje meg, hogy reá hivatkozom, hogy ott, az ő elnöklete alatt történt, hogy a két ellenzéki frakezió tagjai kimondták, hogy: hajlandók egyesülni, minden mellék elnevezéstől menten, óhajtanak egy erős ellenzéki pártot képezni. »Szatmár-németi függetlenségi 48-as párt« elnevezés alatt. Ugyancsak ez az értekezlet egy szervező bizottságot is küldött ki, melynek feladatává tette, hogy a párt újjászervezését, egy közgyűlés elé dolgozza ki. L Ezen szervezőbizottság elnökévé választatott Ur. Farkas Antal, a volt Ugron-párt elnöke, ki ezen elnöki jogát alelnök társára Uray Gézára, a volt Kossuth-part elnökére bizta, mintha előre sejtette volna már, vagy talán éppen tudta is, hogy ez az átalakulás sok kellemetlenséggel fog járni, a melyektől szabadulni óhajtott. A szervező bizottság Uray Géza elnöklete alatt többször ülésezett és mindannyiszor sajnosán tapasztalható volt, hogy a két párt egyesítésének törekvése alatt titkos tervek lappangónak. Éppen ezért, lapunk felelős szerkesztője f. hó 2-án indítványba tette, hogy: mondja ki az értekezlet, hogy a két pártot, u. m. a helybeli Ugrón- és a Kossuth-pártot megszűntnek tekinti, hogy helyette egy nj pártot „Szatmárnémeti függetlenségi 48-as párt“ czimén kíván életbe léptetni. Ezt az indítványt egyhangú lelkesedéssel fogadta el a szervező bizottság, melyben akár az »Ugrón«, akár a „Kossuth“ párt elnevezésnek szine-nyoma sem volt. Ha nem volt Ínyére Uray Gézának ez a javaslat, miért nem tiltakozott az ellen? Ebben az értelemben kapott a szervező bizottságtól Uray Géza, mint a szervező bizottság elnöke felhatalmazást arra nézve, hogy az alakuló közgyűlést egybehívja. Ebben a megnyugtató értelemben tett a szervező bizottság akkor kijelölést a „Szatmárnémeti függetlenségi 48-as párt“ tisztikarának megválasztására vonatkozólag. És mi történik ? Bizony nagyon furcsa dolog történt, melynek feltüntetésére lássuk magának a párt-köz- gyülésnek a lefolyását, úgy a mint volt. A párt-közgyülést Uray Géza megnyitja és a fentebbi sorokban kifejtett pártszervezkedési mozgalmakat érintve kijelenti, hogy a városunkban létezett Ugrón és Kossuth pártok, mint. ilyenek a jövőre megszűnnek és helyettök egy egységes függetlenségi 48-as Kossuth-pátt fog életbe lépni, illetőleg: a két párt a fentebbi néven hajlandó egyesülni és egy erős ellenzéket képezni. Erre hallgatók között zúgás és nyugtalanság támad, melynek közepette Mezei Béla választó polgár odalép az elnöki asztalhoz és igy szól: Kérem az elnök urat, mi nem igy egyeztünk, hogy Kossuth pártot alkotunk, hanem abban állapodtunk meg, hogy se Ugrón párt, se Kossuth-párt nem lesz, de lesz helyette független 48-as párt! Én nem tudok arról semmit, hogy egyikünk is beleegyezett volna abba, hogy T Á R C Z A. Clariss levele. A »Szatmár-NémetD számára irta : Jékei Károly. Károly ! Bocsássa meg, hogy a megszólítást ilyen szokatlan formában írom első levelem elejibe, de sokat gondolkoztam és nem tudtam más, helyesebb megszólítással illetni magát, a mely nekem megfelelt volna s a mely a maga kényes érzékét se sértet te \olna. Nekem úgy tetszik, minha ez bizalmasabb volna, mintha nem volna olyan erőltetett, fanyar, mint: édesem ! kedvesem ! nem volna már oly közhely: imádott angyalom, stb Maga ez marad nekem véges-végig : az enyém! Károly! S mégis bocsánatát kérem a megszólításért, habár magam elismerem annak melegségét, közvetet- lenségét, bizalmasságát. Igen! mert más ridegnek találja, mert igy csak azokat szólítjuk meg, akikkel bizalmasabb barátságban vagyunk, de nem igy a választottakat De én ezt igy tartom helyesnek s ez elég ok nekem arra, hogy mással is elismertessem helyességét. Maga jól ismer engem, nem ütközik meg szavamon ; tudja, hegy eme tulajdonságom nem affektált nyakas- ság, hanem a mai nevelés által belém ojtott: akaraterő! Az erő tudása. Miuő szépen lefestett engem a „hazug históriá“- ban, talán azt hitte a közönség, hogy hófehérbe vagyok, hogy amolyan szendés, tudatlan, falusi libácska hódította el magát. Nem! Én szivvel-lélekkel világvárosi leány vagyok. Kiforrott bennem az erő : az eman- czipált, az egyenlő én! aki nem ismeri el az oldalborda meséjét, aki akar és tud is a férfi-akarat felett j főlényt gyakorolni. Maga azt hitte eleinte, hogy aféle cukorbabát talál bennem. No, ne higyje ! korántsem | vagyok az ! Maga sem hitte el. A huszadik század I romlottságát ismerem; engem nem rontott meg, de ennek a századnalc miazmás lelte járja át tüdőmet. Részt kérek a világ örömeiben, vágyaiban, mulatságaiban, élvezem a kéjt, a gyönyört, mert megszerettem ; hanem dolgozni nem szeretek. Mi nők abban külön- í bözünk maguktól, hogy nem bérszolgák vagyunk. Zsol- dért dicsőülünk, de nem dicsőítünk! Űzöm az összes sportokat. Úszom, sétálok, hegyeket mászok, krokét verek és tenniszezem ; karikázok és hajtok négyes fogatot. Szeretem a férfi társaságot. Járok kávéházba és nyilvános helyekre. Mondják, kaczér vagyok, pétiig csupán fin de siécle-féle szokás. Makulátlan vagyok, mint a hófehér liliom. Hogyan egyeztethető tehát össze temperamentumom azzal, hogy én végtelen gyöngéd, ideális szerelmes vagyok: magába. Szeretek, mint egy 15 éves kis bakfiss leányka, a kinek az első áldozástól megtisztult leikébe először lopózik bele az ő-nek halvány képe. Szeretek, szerelmes vagyok 1 de nem vágyteljes szerelem hevit, óh, nem! Tiszta, szűz, első szerelem tartja fogva a szivemet. Kacagnak érte, jól tudom. Alig is hisznek, de maga — tudom, érzem — hisz nekem. Tudja Károly, úgy elfogul a szivem, ha már tudom az óra közelségét, amikor az Oktogonon édes jó atyámmal várjuk. Elfeledek akkor mindent, levetem ezt a pór csuhát, a melyet ez a század rakott í reám. Elfutok akkor az emberek elől, magával vagyok; kivüle nem látok akkor senki mást, nem hallom a világváros kábító zaját, elmenekülök a liget hús fái alá, az ujhodó májusnak örvendeni. Mint két bohó gyermek kergetjük egymást a fűben, tapsolunk, ha labdánk valamelyikünket megérinti; ha elfut a labda messze, versenyt futunk érette s a nyertes jutalma édes csók leszen. Bohó gyermek vagyok akkor, de csak, ha együtt vagyunk, ha egymással mulatunk. Ha belé kerülünk az emberáradatba, megint átváltozom századvégi világvárosi lánynyá s megint csak rovom a napot egymás után. Bocsánatát kértem először a megszólításért. Mikor e levél megírásához hozzá kezdettem, még az a durcás Clariss voltam, aki nem ismer földi hatalmat aki kimondott szavát törvénynek tekinti. íme, az első sorban már megbántam. Elég volt nevének említése s már a durczás Clariss bohó Clarissa enyhült és bocsánatért rebeg kedveséhez. Mondják maga elhízta magát, hogy engem meghódított. Nem vártam magától. Ki is jelentem nyomban, hogy szerelmes vagyok ugyan de, — nem magába. Én egy férfibe vagyok szerelmes. Ki az a férfi? Mi köze hozzá. Elég ha téves címzés folytán e levél magihoz kerülvén, megtudta nevét: Károly! — Károly! Mintha mást nem nevezhetnének igy. Nem, és nem I Én magát nem szeretem 1 1 Haha! micsoda szeszély! — kiált fel maga ! Pedig, lássa, nem szeszély, hanem szörnyű valóság. Maga megírta a férfi jellemzését abban a nehány utolsó szóban amelylyel a hazug históriáját befejezte. Férfi ! Olvasta Lengyel Laura tárczáját? nos magára ismert
