Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-22 / 4. szám
Szatmár, 1901. január 22. SZÉPIRODALMI-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HETILAP. HIV A T A L 0 S Megyeiem^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Uj adók. Az utóbbi két városi közgyűlés azon ténye, hogy egyenként életbe léptet bizonyos uj adó-nemeket, városszerte visszahatást keltett. Igazat kell adnuk Dr. Kelemen Samu v. bizottsági tagnak, a ki azon véleményének adott kifejezést a jan. 14-ki v. Közgyűlésen, hogy annak a bizottságnak, mely évekkel ezelőtt azért küldetett ki a közgyűlés által, hogy tegyen javaslatot az iránt, miként emelhetné a város bevételeit, a közterhek csonkítására, illetve enyhítésére nem igy, egyenkét kellene javaslatát megtennie, hanem egybefoglalóan be kellene terjesztenie mind azon megállapodásokat, melyekből a közterhek apasztását rém .i.k. Annál is inkább szükséges ez, mert tanácstalanul áll a közönség, hogy meddig és mily arányokban fogja a város az uj adó-nemeket életbe léptetni ? mert 1900. decz. havától máig már kétszer nyomatta a hivatalos bélyeget olyan adó-nemekre melyek fölött érdemes sokáig elgondolkodni és bizony-bizony több szót emelhetni azok ellen, mint mellettük. Sok polgár ad kifejezést abbeli véleményének, hogy az a bizottság, mely az eddigi uj adó-nemeket javaslatba hozta, igy az adó-nemek egész sorozatát javasolhatja, a közgyűlésen pedig, mint a jelekből látszik, a többséget könnyű a v. tanácsnak megszerezni. így azután se vége, se hoszsza nem lesz az uj és újabb adóknak! így megtörténhetik, de azért ez sem bizonyos, mert minden a kezeléstől függ, hogy a községi adó néhány százalékkal le fog szállni, de mellette annyi fajta mellék terhekkel leszünk körül véve, hogy a helyzet a múlt évi 98 százalék vagy az ez évi 95 százalék községi adó terhével szemben még nyomasztóbbnak lesz mondható. Azért a Polgármesternek, mint e „kiküldött bizottság“ elnökének nem kellett volna ragaszkodni ahhoz, hogy időről-időre nyújtson be a bizottság a közgyűléshez ilyes, a város jövedelmét, újabb adók nemében, emelő javaslatot , hanem épen magának a közügynek az érdekében, bele kellett volna mennie abba a javaslatba, hogy bizottsága nevében, mind azon javaslatokat, melyeket a város közterheinek apasztását illetőleg jónak látnak, egyszerre nyújtsák be, hogy igy tiszta képet nyerhessen akárki arról, hogy meddig és mily arányokban látja a bizottság helyesnek a külön adónemeket és mily tárgyakra. Mert a mai helyzet, mint ezt lapunk felelős szerkesztője a jan. havi közgyűlésen mondotta, csak a bizonytalanság útvesztőjébe vezet és a szükséges bizalom helyett, bizalmatlanságot fog eredményezni. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a ,,Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Mi a magunk részéről,-a szóban forgói dologban azt tartjuk, hogy bajos dolog a közterheket uj adónemekkel . kevesbíteni, sőt nem csak bajos dolog, hanem egyenesen nem is fog sikerülni, mert akár az egyik ujjúnkat vágjuk meg, akár a másikat, fájni fog egyik úgy mint a másik. Ha mi 98 százalék pótadót fizetünk, sajnos, de kiszorítjuk és meg kell lennie. Ha csak 90—95 százalék pótadót fizetünk és mellette egy csomó uj városi adót? ugyan melyik mégis az előnyösebb ? Nagyon helyesen tenné a Polgármester ur, ha a jövőben egyáltalában pihenteti ezen uj nemeket, ott felejti a hivatalos akták legalján (mi nem fogjuk keresni és senki sem fogja, bizonyos!) és ezt az 'egypár szerencsétlen uj adó-nemet pedig, melynek jövedelme elcsepeg-csupog különben is a kezelésnél, a belügyi kormánynál „ad acta“ felejteti a Polgár mester ur. A mi különben a jövedelmek fokozását és igy a pótadó ‘’/okának esését illeti, nem jó helyen kereskedik az a bizottság. Nem uj adónemek 'behozásával lehet ezt elérni, hanem : a város gazdálko fásának vezetésében behozott más rendszerrel. Először: Redukálja a város az u. n. luxus kiadásait mind addig, mig a közpénztár jelenlegi nehéz állapota jobbra nem fordul. Másodszor: Ne építkezzék, a haladást ne erőszakolja, mert ennek magától kell jönnie. És ha igy a város egyet pihent, le fog esni magas pótadónk nagy arányokban. Harmadszor: Siessen a város értékesíteni, tanya-rendszer szerint, letarolt nagy erdőségének helyét és meg fogjuk látni, hogy magas pótadónknak le kell szállania. Negyedszer: A kormány segítségével állítson a város, a németi részen, egy nagy szesz-gyárat és marha-hizlaló', esetleg ezu- kor-gyárat; ez gazdagsági viszonyainkon fog nagyot lendíteni, a vidék forgalmát ide tereli, terményét értékesíti, a gyár maga fog annyi adót fizetni, mint a mi összes pótadónk! Es ez nagyon fontos dolog! Kössük össze az ecsedi-lápi földeket, városunk vasút hálózatával, mert nagy időkig különösen a tengeri termést illetőleg, ezek a földek valóságos kanaáni gaz- dagságuak és kimerithetetlenek és városunk gazdasági piaczát hivatva vannak, nagyban emelni. így gondolkozva, azt hiszszük, nem megvetendők ezen módozatok és különösen a város terheinek csökkentését tartva szern előtt, fölöttéb biztosabbak mint azok az uj adónemek, melyeket városunk törv. hatósági közgyűlése az utóbbi időkben megszavazott. Mi lelkűnkből örülnénk, ha a város, utat-módot találna arra, hogy jövedelmét fokozza, a nélkül azonban, hogy ezzel ne járjon együtt a polgárok semmiféle más HIRDETÉSEK: készpénz fizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nfem adatnak vissza. ________Telefon 80. szám. __________ eg yéb megterheltetése, hanem a közterhek esése s igy a polgárok anyagi emelkedése legyen természetes következménye. Ha ily mozgalmak élén látjuk a hivatalos várost, szívesen nyújtunk segítő kezet, ellenben nem tudunk hinni az olyan gondolatban, melynek ellentmond a tapasztalás. Színészet. A lefolyt hétnek két nevezetes napja vplt: Szalóczi Irén kedves primadonnánk jutalomjátéka a régi jó „Kornevillei harangokban“ melyet Szalóczyrégi fényében kedvességében újított föl. Elvitázhatatlan hogy a szépszámú közönség csak is a Szalóczy kedvéért volt jelen a régi operetten. A két másik nevezetessége a szombati és vasárnapi uj darabok bemutatása volt, melyről ismertetésünket lentebb adjuk. Egyéb napokon a szezon ismételt előadásait láttuk, a közönség lanyha, mondhatni: semmi pártolása' mellett. Kedden, f. hó 15-én Szalóczy Irén jutalom- játéka volt. Sok évek óta üres házak előtt cseng- tek-bongtak, az utók visszajöttekor újra megszóllak jó öreg »Kornevilli harangok.« Az uj és izgalmas után vágyakozó közönség unta a szentimentális eszmét, mely »Planquelte« minden munkáját jelemzi ma a szeszecciós világban kedvesebb a Iéhá banális zene vagy könnyed táncz- melódia. A |„Rip-Ripet“ és „Kornevilli harangokat“ lomtárba juttatták Lidney felkapott operettái. s ugyancsak' vállalkozó szellem az, a ki pláne jutalomjátékul kikeresi egyiket, vagy másikat a könyvtár legelrejtettebb pókhálós zugából És ez a merész vállalkozás fényesen sikerült a Szalóczy Irén jutalomjátéka alkalmából. Telt ház; babérnak, csokornak, virágkesaraknak sem szeri, sem száma s a virgoncz, temperamentumos fiatal színésznő könyező szemekkel meghatva csókolja meg a közönség szeretetének bizonyítékát, a hatalmas babérkoszorú lecsüngő szalagját. S mintha ezen az ünnepies estén a szép nagy közönség előtt vigabban szólott volna az annyira-ismeretes »Bim bam-bim bam-bim-bam.« Soha < levenebb Serpolettét nem láttam mind e kedves leány, ki talán — tekintve az operai stylii zenét — kissé szeczessioson is játszott, de friss, fáradhatatlan maradt, daczára a szüntelenül felhangzó »hogy volt«-nak. De nem csak Szalóczy tett ki derekasan magáért többr szereplő társai szintén nagyban hozzá járultak az est sikeréhez. Réthi Lina megfelelő coloratur szerepéban remekelt, Keménynek úgy a szerepe mint az éneke kifogástalan volt — ez a sok oldalú intelligens szinész igazán nyereség a társulatra — Kiváló dicséretet érdemel Csőregh. is kinek sikeresen érvényesült tiszta, csengő tenorja. Gáspár apó szerepét Szepesy játszta; úgy az őrülési je:enetben, mint a harmadik felvonásbeli énekével sok megérdemelt tapsot aratott, Hetényit annyira elragadta a jó kedv, hogy tulon-tu! is- kodlenákta szerepének komikumát. Egyáltalán kedély és jóakaratu törekvés, játék és rendezésben egyaránt jellemezte az előadást. Krérner és Cathri kis szerepeikben buzgólkodtak, csak a karok voltak némely énekszámban gyengék. Szombaton ismét premier volt, és pedig az ismeretes társszerzők Valabreque és Henequin bohózatának „Coralie és társá“-nak a premierje elég szép számú közönség előtt. Ha magyar szerző elég vakmerő lenne egy irányú és tartalmú darabbal a közönség elé lépni, annak bizonyára elSalon ruháinkat a legelegánsabb kivitelben WIDISH GYUIvA posztó- és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg a leíis^olulalib szabott árak mellett.