Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-22 / 4. szám

Szatmár, 1901. SZATMAR-NE M E T 1. Január 22. menne a kedve egy második darab írásától. Ez í a mi speciálitásunk, s hogy ha hazai iró refiek- : tálni akar közönségünk jobb ízlésére s miveltsége meg a társadalmi morál követelményeire, hirtelen újítónak kiáltjuk ki, s annak sorsa ezzel már el is dőlt. Kaviár kell nekünk, hogy csiklandozzon sőt már az sem bánt hogy ha ez a csiklandozás olyan eszközökkel történik, hogy lehetetlen finom lelkű és érzésű embernek arczpirulás nélkül végig nézni. Pikantéria mindig és mindenben még pe­dig a javából, frivolitás lépten nyomon könyv­ből, festményen, levelező-lapon, s főleg a színpa­don igazán leplezetlen alakban. így kapjuk ezt a mai darabban is, mely a bohózatok azon fajához tartozik, a hol ne keressünk rendszert, eszmét, természetes fejlődésü bonyodalmat; minden kép­telenséget és lehetetlenséget összehord s igy ter­mészetesen hasztalan keresünk benne logikus kö­vetkezetességet Cselekvénye nincs legalább is nincs olyan, miről érdemes lenne bohózatot írni; egy össze-vissza kuszáit epizód halmaz, alakjai nem képe.-.ek fi yelinet kelteni, epizódjai a sok­féle helyzet rendszertelen felhordása s feltárása miatt nemcsak egymással összefüggésben, egé- szökben, de külön-külön is hatástalanul hagynak. A mi komikum van benne, bízvást elmaradhatott volna, mert durva, s érthetetlen. Főszemélye Du- faures (Hetényi) is kettős alak s mig az első fel­vonásban ha nagyobb érdeket nem is tud kelteni de legalább megfelelő a cselekvésnek, addig a későbbiekben érthetetlen, s naiv komikummal van élőnkbe állítva úgy, hogy absolute nem ér­dekel, sőt indokolatlan átalakulásával határozot­tan bosszant. Nehéz lenne elmondani azt, a ini történt a darabban, de nem is szükséges. A ki látta bosszankodva hagyta el a színházat, e kong- lamea um láttára, a ki pedig nem látta, örven- dek, ha kivonatosan óhajtja tartalmát. A mi az előadást illető az is megfelelő volt a darabnak ; tájékozatlanság, szerep nem tudás, külsőségekkel való hatás keresés jellemzik általában. Szalkay és (Etienne) Hetényi sürü extemporizataikkal akar­ták kárpótolni a hiányokat, de az ő gyakorlott komikumok is hatástalan maradt a sok képte­lenség közepette. Általában kár volt a darabért az igazgató áldozatkézsége, s a színészek fárad­sága, s hisszük hegy az igagató Is napi rendre tér a darab felett. Karczolatok a hétről. A szódavizet és bikszádit is megadóztat ák. Most már még több okunk van hangoztatni a jelszót: „Uraim! Tiszta bort öntsünk a pohárba!“ * A szerény polgári szódavíz se hitte volna, hogy ilyen megtiszteltetésben részesül. Kimondták rá, hogy luxus ital. llát a pezsgő már most micsoda? * Hallottuk a közgyűlésben, hog}^ milyen ki­tűnő ivó-vizeink vannak a városban. Kérdeztük is, hogy hol? De már erre nem kaptunk feleletet. * Hanem a kő ^jövedelmek fokozása iránti javaslattételre kiküldött bizottságnak is nehéz helyzete lehet. Hiszen már alig talál valamit, a mi még nincs megadóztatva. Pedig még lehet találni. Én például még a következő luxus-czikkeket ajánlom minél nagyobb megadóztat is alá: Vajas kifli, sósperecz, tojás, tej és lyuk leves; szappan, czipő, nyakkendő, világosság, levegő, stb. H ÍREK. — Antal napja alkalmából id. Dr. Farkas Antalt, közéletünk kimagasló, általános tisztelet és becsülésnek örvendő alakját, tisztelői barátai közül számosán üdvözölték. Az üdvözlők sorában testületileg vett részt az így védi kar, a városi hatóság, a Kölcsey kör. Csatlakozunk a jó kivána- tokhoz s őszinte szívből kívánjuk, hogy az ün­nepelt még sok számos évet érjen meg teljes megelégedésben és boldogságban. — Jurista bál. Vidám, pezsgő élet költözött szombaton (19-én) este a Vigadó termeibe. A kir. törvényszék jegyzői kaia egyesülve az ügyvéd­jelöltekkel taiíotta meg már előre is fényesnek Ígérkező bálját, mely a farsangi mulatságok króni­kájában párját ritkítja. A ma sziik világban nap- ról-napra hallhatjuk a panaszt, hogv a régi hires, nagy báloknak vége van örökre s ma nurii sike­rül egy bál sem úgy, mint hajdan szoktak sike­rülni. Jól cselt látnunk ma, hogy ez a felfogás alapot nélkülöz s mikor a Vigad'.) fényesen dí­szített tánctermén végig tekintettünk, látva Sza­már város és a vidék legelőkelőbb köreiből össze­gyűlt közönséget, a sok szép asszonyt és leányt, a régi kép elevenedett fe! előttünk, a régi bálok hatása alá kerültünk s ez a hatás ellenállhatlan erővel ragadott el mindenkit. Valóban zavarba jő «2 ember a roferáda Írásánál, nem azért, mintha nem lenne mit Írni, sőt ellenkezőleg igen is sok van s nem is azért, mintha a fényes si­ker konstatáíása s a rendezőség iránti őszinte elismerés kifejezése bizonyos sablonszerüséggel fenyegetne, hanem azért, meit akarva és nem akarva, bizonyos összehasonlításokra kell kiter­jeszkedni az embernek s mig az egyik előnyét kiemeli, a másik apprehenzióját zúdítja fejére. Ám legyen, számoljunk a következményekkel s jelentsük ki, hogy a szatmári Vigadó régen nem fogadott magába olyan szép és előkelő kö­zönségei, mint most s úgy a rendezés preczizi- tása, valamint siker tekintetében méltán tekint­hetjük a mait az idei farsang legelitebb báljának, a többiek koronájának. Érz:m ugyan, hogy még ezzel nem mondtam eleget, nem szimolUtm még be az előkelő közönséggel s nem a valóban szó katlan jókedvvel. Hiszen igaz, hogy a jó kedv és bál syponim fogalmak s egyik involválta a másikat, de itt kétszeresen is azok s ezért kel! nekünk arról külön is beszámolnunk. Minden bálnak meg van a maga karakterisztikája, egyik­nek patriarchalis jellegével járó s a szünetig ki­tartó természetes jókedv, mely a szünet után a blazirtságnak ad helyet s az asztalok sürü pohárcsengései vegyülnek össze az alig egy pár tánezosnak szóló zene akkordjaival. A másikra a kisvárosi kasztrendszer nyomja rá a maga bé­lyegét, a harmadikban pedig az igazi jókedv ki­tart végig, közvetlenségével hat s ragad magá­val mindenkit s ilyenkor még gardedamnak lenni is kellemes dolog —Er. öl a jókedvről kell még beszámolnunk s konstatálnunk azt, hogy az kitartott hiven a reggeli órákig, a mi ismét a rendezőség érdeme, ki ezenfelül gondoskodott arról is, hogy a jelenlevő hölgyeket külsőleg is emlékeztesse egy csinos tánezrend a szatmári jurista bálra. — Végül tudjuk, hogy a közóhaj­nak leszünk tolmácsolói akkor, ha kifejezést adunk azon vágyunknak, hogy bárcsak jövőben is alkalmunk lenne beszámolni egy hasonló bál feledhetlen sikerétől s kifejezést adni a rende­zőség iránti őszinte elismerésünknek. A jelenlevő hölgyek névsorát a következő­leg sikerült egybeállitani. Asszonyok: Jékey Ilona, Biky Károlyné, Heinrich Viktorné, Schwent Jószefné, Zsákmány Józsefné, Roykó Alfrédné, Hérmán Mihályné, Dr. Vajay Károlyné, Dr. Dezső Kálmánná, özv. Ke­resztes Sándorné, Tóth Mórné, özv. KishaliViy Lajosné, Szeőke Sándornc, Ináncsy Károlyné, Markos Imrémé, Uray Gézáné, Utay Károlyné, Dr. Matolay Gáborné, Galba Lajosné, Unger Istvánhé, Nagy Lajosné, Félegyházy Ferenczné, Tóth Elekfié, Kanizsay Imréné, Dr. Kölcsey Ferenczné, Hérmán Istvánné, Unger Gézáné, Borús Józsefné, Bossin Józsefné, Litteczky Endréné, Palády Lajosné, Leit- ner Endréné, Matyasovszky Kálmánná, Küszrter Albertné, Dr. Halász Jenőné, Banner Antalhé, Gyene Károlyné, Lázin Endréné. (A karzaton) Gyenge Zsigmondné Beználc Aladátné, Beznák Ella, Toperczer Emma, Er­délyi Dinesné. Somogyi Erzsiké, Helmeczy .tó- zseíné, Borús Zoltánná, Tóth Juliska, Dr. Schöu- pflug Jenöné, özv. Hock Béláné, Daróczi Endréné, Joós Juliánná, Lengyel Imréné. özv. Balogh Ist- vánne, Csohán Antalné, Délczeg Lajosné, Böször­ményi Margit, Kanizsay Jenőné. Leányok : Nagy Anna, Biky Kornél, Schwam- mer Gizella, Zsákmány Margit, Németh Olga, Maróthy Mariska, Tóth Margt, Gödé Erzsiké, Kishalmi Irénke, Ináncsy Margit, Matyasoszki Mariska, Nagy Leona, Uray Olga, Félegyházi Ilona, Böszörményi Eszter, Streicher Berta, S<ent- Iványi Krisztin, Borús Jolán, Korányi Margit, Litteczky Margit, Erzsiké, Palády Erzsiké, Vodiá- ner Olga, Leitner Margit, Dienes Erzsiké, Posz- vék nővérek, Lázin nővérek, Gyene Mariska, Bossin Gizella, Kanizsay Etelka, Haraszkó Ilona. A mi a fényes erkölcsi siker mellett az an\agit illeti, a mi főleg a Kölcsey kört érdekli első sor­ban, mert annak javára rendeztetett, a mint érte­sülünk, a bevétel körülbelől 650 korona. Felüi- fivetéseikkel járultak hozzá a következők: Uray Géza 13 kor., Galba Lajos 8 kor., Uray Gáspár 7 kor., Radó Bertalan 4 kor, Lővy Miksa 4 kor., Hérmán Mihály 4 kor., Dr. Vajay Károly 2 kor, Tóth Mór 3 kor., Dr. Schönpflug Jenő 10 kor., Szatmári Zzigmond 2 kor., Bakcsy Gergely 1 kor., O.sváth Elemér I kor., Dr. Frieder Adolf 2 koronát (Referens.) — Kiküldetés. A belügyminisztérium a vi «.léki színészet országos rendezése és a színi kerületei megalakítása czéfjából közelebb érte­kezletre hívta meg a városok polgármestereit. A tanács az értekezletre Papp Géza főjegyzőt, a szinügyi bizottság elnökét küldötte ki. Az érte­kezlet szombaton lartatott meg. A szőnyegen forgó kérdéshez Papp Géza is hozzá szólott, pártolta a színi kerületek megalakítását, hangsúlyozván egyúttal, hogy a kerületek igazságosan kerekit- tessenek ki. Az előadói tervezet szerint városunk N.-Károly, N.-Bánya, Zilah, Szilágy-Somlyó, Mun­kács és Beregszász városokkal .képezne egy színi kerületet — Gyűlés. A Kölcsey-kör választmánya f. hó 14-én tartott ütésének fontosabb határozatai: Ki­mondta a választmány, hogy ezután a közgyű­lést minden év decz. havában fogja megtartani. A kör a budapesti országos muzeum és könytár egyesületbe belép s a febr. 2-án tartandó alakuló közgyűlésen magát Bakcsy Gergely múzeumi szak­osztályi elnökkel képviselteti. A választmány fel­kéri a várost, hogy a régi megyeház lebontása alkalmából előkerült régiségek közül azokat, me­lyek elhelyezésre érdemesek, adja át az egyesü­letnek. Hasonló czélból felkéri az egyesület a vármegyét is. — Eljegyzés. Bihari Ferencz városunk fia, miskolezi ev: ref. főgymn. tanár eljegyezte Halmy Mariska urhölgyet, Halmy J. miskolezi ev. ref. főgymnasiumi tanár leányát. — Alapítvány. Márk Endre debreczeni ügyvéd, helybeli ev. ref. főgimnáziumunknál levő nagyobb alapítványát ez évre is 100 koronával növelte, a debreczeni ev. ref. főiskola részére pedig, mint a debreczeni lapok Írják 20,000 koronás nagy ala­pítványt tett — Jubileum. Az 5 ik gyalogezred tegnap ün­nepelte meg Miskolczon, a hol az ezred törzse már 32 éve elhelyezve van, fentállásának félszázados évfordulóját. Emlékünnepélyt rendezett ez alka­lomból a helybeli zász'óalj is. És pedig délelőtt ünnepi isteni tisztelet volt a székesegyházban, délben pedig bankett a tiszti étkezőben. Az ez­red szerveztetett 1851 jan. 21-én. Első tulajdonosit Lichtenstein herczeg volt. Az ezred részt vett 1859-ben a magentai, solferinói, 1866-ban’a cus- tozzai csatában, hol annyira kitüntette magát, hogy Albrecht főhercheg babérkoszorúval tüntette ki. — Adomány. Pemp Antal kanonok* beiktatása alkalmából a f.-bányai r. k. legény-egylet czélja- ira 800 K. alapítványt tett. — Képviseltetós. A szatmári ev. ref. főgym- názium igazgató tanácsába a város képviselőjéül az uj belrendtartási szabályzat alapján a tanács által Dr. Vajay Károly tiszti főügyész ajánltatott megválasztásra a közgyűlésnek. — Eljegyzés. Dr. Vityi József erdődi ügyvéd f. hó 12-én eljegyezte Nagy Ella kisasszonyt, Nagy József halmi-i ügyvéd kedves és müveit leányát. — Kinevezés. Ilosvay Gusztáv szolgálóiról a főispán tiszteletbeli főszolgabírónak kinevezte. ­— Eljegyzés. Somogyi Etelka ev. ref. tanító­nőt, városunk polgárának Somogyi Sándornak leányát eljegyezte Fényi Gyula ev ref. tanító. — Alapítvány. Id. Hérmán István, a szat­mári ev. ref. egyház egyik legrégibb presbitere, városunk köztiszteletben álló polgára, polgár- mesterünk édesapja, a szatmári ev. ref. egyház­nak 2000 koronát adományozott alapitványképen a saját és elhunyt neje nevében azon kikötés­sel, hogy az egyház az alapítvány Kamatait az egyház czéljaira felhasználhatja. Elismerésre mél'ó szép példája a hagyományos protestáns Áldozat- készségnek. —- Adomány. A debreczeni ketesk. és ipar­kamara a helybeli iparos- és kereskedő-tanoncz- iskolának a 900/901 isit. évre 300—300 K. se­gélyt adományozott. — Vörösmarty-ünnepély. A helybeli tanító­képző itjusága folyó hó 27-én rója le a kegyelet és emlékezés adóját a Szózat költője iránt. Az ünnepélyre, mely a Czeczil-egyesület helyiségében lesz megtartva, e helyről is tisztelettel hívja meg a Vörösmarty Önképzőkör Vörösmarty tisztelőit és az ifjúság barátait. — Meghívó. A szatmári kathohkus legény- egylet 1901. február hó 3-án, — vasárnap A „Vigadó“ összes helységeiben az egyléti liá: ujra-épitése javára műkedvelői előadással egybe­kötött zártkörű lánczmulatságot rendez. A belé­pés dija : személyjegy 1 kor. 60 fill., családjegy 4 kor., karzatjegy 60 fillér. Felülfizetéseket köszö­nettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk.- A mu­latság kezdete este Wá órakor. Jegyek előre válthatók: Botos Gyula, Hronyecz Antal és Ing- lig József urak üzletében. — Adományok a szatmári ev. ref. egyházban Az 1900. évben az úri sz. asztalhoz kenyeret ad­tak: dr. Fekete Som né, Szimonisz Albertné, özv. Bokorné, Farkas Jánosné, Keresztes András, özv. Joó Ignáczné. Bort adtak: Horváth Béla, Hérmán Mihály, dr. Vajay Károly, Keresztes András, özv. Dobos Istvánné. A szegény isko'á-> gyermekek felruházására adakoztak : Szatmárnémeti sz. kir. város 100 kor, az Ezres asztaltársaság 245 kor., Boros Zoltán Aranycs-Medgyesrűl 20 kor., az izr. népkonyha 12 növendéknek adott ingyen ebédjegyet az egész téli időszakra. Ruha se­gélyt adtak: Mátray Lajosné, Regéczy Sándorné Biki Károlyné, Sepsy Sándorné, Ary Lajosné, Mikó Lajosné, Pethő Györgyné, Nagy Juliska. E czélra fordittatott a Szatmáii-íestverök alapít­ványából 100 kor., ezenkívül a Halmi János és Héber alapítványok kamatai. Isten áldása legyen az adakozókon ! — Az iparos olvasókör által e hó G. napján rendezett házias tán ez mulatság összes bevétele 531 k. és 58 fillér, a kiadás 387 k. 58 fill. — s s igy a tisztajövedelem 144 korona volt. Felül­fizettek Uray Géza ügyvéd 10, Bakcsy Domokos,

Next

/
Thumbnails
Contents