Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-03 / 14. szám
Szatmar. (900. április 3. 14. szí TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁB: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak 8zatniáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. A városi óvoda szervezésének kérdéséhez. Múlt havi számunk városi törv. hatósági bizottsági közgyűlésének rovatában említettük, hogy az oly régen rozoga állapotban lévő' u. n. «városi ovoda» újjá építésének, illetve szervezésének ügye végre valahára mégis kezd már a bizonytalanságból, habár nagyon halvány körvonalakban is, kibontakozni. Lapunk, mely több alkalommal emelt szót a régi ovoda rozogasága és egészségtelensége ellen, mely igyekezett felszínen tartartani e kérdést, sürgetvén, a népnevelés ; fontos érdekében az uj ovoda létesítését, most, hogy már a szálló ige, az égetően j szükséges közohaj, kezd alakot magára fel- | venni, egyet-mást elakarunk ez úttal is mon- ! dani, az uj városi ovoda kérdését illetőleg, azon reményben, hogy a kibontakozó szervezkedésnek hasznos szolgálatot teszünk. Az egész ügy mai álláspontja ez : az ovoda-egyesület átadja a városnak a jelenlegi telket és egy pár ezer forintnyi összeg alapját, a város építtet alkalmas ovoda helyiségét és keresztül viszi, hogy fentartásá- ról illetve tanerővel való ellátásáról, ennek ^fizetéséről, a kormány gondoskodjék. Az ezen ügyben, a városi törv. hat. bizottság által kiküldött szervező bizottság, mint értesülünk, már jelentett is a városi tanácsnak, ajánlván a Rákóczy-utczai 25 számú teleknek megvételét, vagy az uj óvodának, a régi ovoda helyiség telkén való felépítését. Erre vonatkozólag volna nekünk nehány szavunk. Nem helyeseljük az ajánlatok egyikét sem, nem pedig azért, mert : ha egyszer a város belemegy abba, hogy ovodát építtet, legyen ez az építkezés olyan, hogy a közszükségletnek legalább is jó nagy időre, megfeleljen. Már pedig : ha a Rákóczy-utczán építtettünk, e helyhez városunk egyes részei oly távol esnek, hogy gondolni sem lehet arra, hogy ezen esetleg felállítandó Rákóczy-utczai ovoda a jelenlegi közszükségletnek megfelelhetne. Szükségesnek tartjuk, hogy adja el a a város a Rákóczy-utczai mai ovodai telket, ezért kap olyan összeget, a melyen két igen tágas telket vásárolhat, a város két különböző részén, sőt még pénze is marad; a helyett, pl. hogy a tervbe vett utczában, a hol különben is sok az iskola, a hely szűk, hogy szinte életveszélyes a forgalom, építtetne a város egy nagyobb ovodahelyiséget, két óvó munkássá gát igénybe veendő, építtessen az általunk ajánlott két különböző helyén a városnak egy—egy ovodát, ugyancsak egy—-egy óvó munkásságát igénylőt és ezzel meg lesz oldva az a fontos kérdés, hogy lesz a városnak a kültelkekre, a vasúti távoli helyekre és tanyákra való tekintetből is, két önálló óvodája és nem fogunk úgy járni mint pl. a németi ovoda is, a mely már is nagyon szűk, pedig még csak két éves múltja van s már is kiegészítéséről kell gondoskodni. Csak gondoljuk meg : a vágóhíd felőli részekből mily utat kell megtenni annak a kicsiny gyermeknek a jelenlegi óvodáig ! Nemkülönben a vasút környékéről a nevezett helyiségig. Egy kissé gondosan kell csak a város területén körül tekinteni és önkénytelenül szembetűnik az, hogy : a város jövő fejlődésére való tekintből is, mely helyekre kell a város uj óvodáját elhelyezni. Ezt vevén figyelembe, még azzal a sok alappal biró váddal sem illethetik a szervező bizottságot, hogy: minden a belváros ré szére loglaltatik le, a városunk külsőbb részei fejlődésének rovására. Ennyit ez ügyben most, majd ha látjuk a fejleményeket, megint fel fogjuk venni a kérdést. Gyermekeink érdekében. Az az úgyszólván napi jelenség, mindenfelé a világon, hogy a büntetőtörvény előtt mily gyakran és mily sok gyermek, vagy ifjú jelenik meg, súlyos vádakkal terhelve, melyek, sajnos — vajmi sokszor igazak, önkéntelenül tereli arra gondolatunkat: hogy gyermekeink érdekében, mint a jövő társadalom érdekében, egyet-mást elmondjunk; annál is inkább: mert a mai társadalom hibái is a múlt bűnei, a hogy neveljük ma gyermekeinket, olyan lesz majd a jövő társadalom. A baj, melyről szólunk, mint a ragályos betegség, egyáltalában a mételyezés utján teljed. Ennek pedig csak az veheti elejét, aki egyrészt állandóan szemmel kiT Á R C Z A. Azt sem hiszed .. Azt sem hiszed, hogy én téged Szeretlek ... Azt sem hiszed, hogy sohasem Feledlek. Ha nem hiszed, ne is higyjed Barna lány ; A sötét föld enyhít szivem Bánatán. Ha meghalok, ne sirasson Senkisem, Ki is sima 1 Nincsen nekem Senkim sem J . . . De ha mégis koporsómra Köny hullna - . . Keltsetek föl, oh keltsetek Föl újra. Keltsetek föl, ha a rózsám Eljönne, Ha megtérne, ha hullana A könye . . . Keltsetek föl s ha nem kelnék Fel többé, Mondjátok meg : legyen áldott Örökké ! Radnai Gyula. A kőszivü ember. A »Piros csizmá«-hoz czimzett polgári vendéglőben tartototta a »Kőszívű asztaltársaság« rendes összejöveteleit. Három agglegényből és körülbelül tizenöt fiatal emberből állott ez a bohém-kompánia. Amolyan kisebb hivatalnok volt valamennyi, akiknek még gondolni se ign szabad arra, hogy »páros élet a legszebb a világon.« Ők is tisztában voltak ezzel és azért alakították mng a »Kőszívű asztaltársaságot« melynek csak azok lehettek tagjai, akik lemondtak a nősülésről. A kis helyiség, a hova minden csütörtökön és vasárnap este összejöttek, tele aggatva jelmondatokkal »Nincs szív, nincs szerelem 1« »Nem házasodunk meg soha...« »Éljenek az agglegények 1« és még számos rövid mondat hirdette az asztaltársaság czéljáí. Érdekes volt ennek a kompániának az alapszabálya is. Igaz, hogy nem látta a belügyminiszter, de azért érvényben tartották valameny- nyien. Veszedelmes pontokból állottak ezek. A második paragraphus például határozottan kimondja, hogy ha egy tagot férjhezmenendő leánynyal sétálni látnak, 5 litertől 10 literig büntetik. Egy bálban való megjelenés pedig a kizárást vonta maga után. Amikor összjöttek, az asztalfőn rendesen Kisváry József, az egyik agglegény foglalt helyet, aki a »legkőszivübb« embernek bizonyult valamennyiük között. Szerették is ezt az embert mindnyájan; de meg is érdemelte, mert a világért sem maradt volna el egy perezre se attól az asztaltársaságtól. Valóságos lelke volt ő annak a kompániának. Miden összejövetelkor a legdühösebben agitált ez a 40 év körüli ember a házasélet ellen. Sokszor oiyn nagy lelkesültség fogta el a tagokat, hogy vállukra emelték Kisváy Józsefet és diadalmasan hordozták körül a kis teremben. Természetésen ilyenkor már rendesen mindegyiknél az 5-ik vagy 6-ik üveg járta és ez a körülmény is nagyban hozzájárul ehhez a nagy lelkesültséghez. Nagy, erőteljes ember volt ez a Kisváry József. Égyszer sem halottak tőle, hogy betegnek érzi magát. De annál többet panaszkodott a szemével. Minden Összejövetelkor, a mikor a házasság ellen tört pálezát és a női hűséget ostorozta, egyre törölgette a szemét. — Hiába, öregszem már . . . nagyon gyenge a szemem?... mondogatta és az a vig kompánia csodálkova nézte azokat a nagy könycsep- peket, melyek e hatalmas ember szemeiben ragyogtak. Hogyha nem ösmerték volna olyan nagyon ezt a „kőszívű« embert megmertek volna esküdni arra, hogy valami nagy, mélységes bánat áztatja azokat a színlelt szemeket. De még csak gondolni sem mertek erre és megnyugodtak abban, hogy Kisváy Józsnefnek már elgyengültek a szemei .. . Egy csütörtök este feltűnő vígan volt a Kalapok, ingek, GAIylvÉ WOIÍes NYAKKENDŐK a tavaszi és nyári idényre megérkeztek s Szatmáron sehol nem található választékban és rendkívül olcsó árban eladatnak VAJDA MIHÁLY divatáru üzletében Szatmár, Deák-tér 10. szám.
