Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-03 / 14. szám

Szatmár, 1900 i S ZATMAR-NEMET1 Április 3. séri a gyermeket s másrészt természetszerű­leg és hivatásánál fogva első sorba köte­les a gyermekre felügyelni. Ez a tanító és a szülő. Azután következik felelősség te­kintetében a társadalom, E három tényező közreműködése lelkiismerete nélkül, a gyer­mek, kivált ha hajlama is a rosszra viszi, el van veszve. Ámde a társadalom ez idő szerint maga is forrongásban van, nagyon el van foglalva a maga sokléle bajával, s igy nem igen marad ideje, hogy a kicsinyekkel is gondljon. Épen ezért, a nevelés terhe ma annál nagyobb sulylyal nehezedik a szülő és a tanító vállaira, illetve az iskolára. S daczára annak, hogy ez tagadhatatlan tény, azt látjuk, bog ez a két nevelő sem felel meg kötelességének. Az iskola úgyszólván tejesen elzárkózik a világtól, a gyakorlati élettől s a mit tanít, azt, kivált a kis diá­koknál csak a vizsga számára tanítja. Tan­tárgyakat magoltat és nem élő tudmányt, szavak és fogalmak tömkelegét szorítja a gyemnek eszébe és nem kapatja életböl- cseségre. Az iskolákból kikerülő ifjú oly rideg, ferde, egyoldalú lény, hogy sem a család­ban, sem a társadalomban, sem az élet­ben, annak küzdőterein nem találja meg a helyét. Tanult valamit, talán sokat is, csak azt nem tanulta meg, hogy elsajá­tított ismereteinek miként kell hasznát venni, hogy azokkal hogy kell beleillesz­kednie abba a nagy erkölcsi testületbe, a melynek emberiség a neve. Szóval az iskolából kikerült ifjú ma nem egyéb lel­ketlen gépnél. Kedélye, szive megrozsdá- sodott. Tanították, de nem nevelték kellően A szülői ház sem az a meleg fészke többé a nevelésnek, a melynek lennie kel­lene. A mai életküzdelem fásulttá tesz az apa és anya kedélyét, a társadalom igaz­ságtalanságai feldúlják lelkiállapotát s a hit mécse mind gyöngébben pislog a csa­ládi tűzhelyen. Mit lát itt a gyermek 1 Lé­lekemelőt, kedélyfejlesztőt, sajnos, vagy nem, vagy keveset! A legtöbb esetben azonban azt látja, hogy bizony az apa nem igen törődik vele s kötelességének eleget vélt tenni azzal, hogy őt az isko­lába adta és megfizette érte a tandijat. Pedig a szülőnek és az iskolának karöltve kellene működnie a gyermek fel­nevelésén. A szülőnek ellenőriznie és ki­»Koszivü asztaltársaság.« De nem is volt ezen mit csodálkozni, mert névestélyt tartottak, Kis- váry Józsefnek a névestélyét. Most beszélt csak ez a kőszívű ember na­gyon sokat. Szemei is gyengébbek voltak most mint máskor. . . többször törülgeite beszédköz­ben zsebkendőjével. Olyan tűzzel beszélt a nők hűtlensége, csal- fasága mellett, hogy ismét eksztázisba jöt a mai- felig elázott kompánia és újra körűlhordo: ták a hatalmas embert a kis teremben Az a »kőszívű« ember mini egy szobor ál lőtt egy pillanatig, aztán vadul ordította : — Barátaim 1 Fiaim! Ne higyjetek a lányok­nak sohal Nincs szív, nincs szerelem ! — is­médé még egyszer, aztán lerogyva székében sirt, zokogott mint a gyermek. . . . Amikor magához tért, kérdőre vonták Kisváry Józsefet ezért a jelenetért, mert nevet­ségesnek tartották azt, hogy a »Kőszívű asztal- társaság« elnöke még sirni is tud. — Hát részeg vagyok, nagyon részeg . . . és ilyenkor sirni szoktam . ... Belenyugodtak ebbe a mentegetőzésbe és Kisváry József maradt a régi »kőszívű« ember a kompánia előtt . . . . . Ismét összeült a társaság, de alig voltak egy órát együtt, amikor a harangok rémes kon- gása jelezte, 'hogy tűz van. A »Kőszívű asztaltársaság« rohant a szer­tárkocsik után, mely éppen abban az utczában tartott, a hol Kisváry József lakott. — Te, nálatok van a tűzi — kiáltott fel egy fiatal ember, aki Kisváry mellett haladt. A hatalmas ember a tűz felé pillantva, mint egy oroszlán ordított fel. __ _____________ eg észíteni kellene az iskola működését, viszont az iskolának tekintettel kellene lennie a szülői ház légkörére és az élet követelményeire. Az iskolának nem szabad magát önczélnak tekintenie, viszont a szü­lőnek is igazodnia kellene az iskola elé tűzött czél után és nem volna sza­bad sem az egész munkál az iskolára bíz­nia, sem az iskolát működésében akadá­lyoznia. Szóval a szülőnek az iskolával közösen kellene törekednie arra, hogy a gyermekből egész ember váljék. A migez nem fog bekövetkezni, addig a gyermekek, minden törvényes intézkedések daczára, zülleni fognak s a részeges, csavargó, kol­duló és tolvaj gyermekek száma szapo­rodni fog. Akarattal mellőztük ez úttal gyerme­keink egészségi viszonyait, a mai iskolai és családi élet-követelmények mellett, azon szándékkal, hogy erről, mint a társadalom szintén egyik fontos jélenségéről, más al­kalommal fogunk megemlékezni. Színészet. Hétfőn, márcz. 26. a bájos zenéjü »Granadai éji szállás« második előadása volt, íélhelyárakUal, mégis kevesen voltak a nézőtéren. Különben rossz választás volt népelőadásnak egy szöve­vényes menetű opnrát választani; szinte csudal- kozva kérdjük az igazgatótól: mire valók, Ita ilyen alkalmakra nem, azok a jó régi népszín­műveink ? Kedden, márcz. 27. Prém Józsefnek »Vándor madár« czimü újdonsága került bemutatóra. Meg­ütközve néztük végig ezt a »pályadijat nyert« gyarlóságot. A drámai irodalom mai elárvult ko­rát mi sem illusztrálja inkább mint ez a jelen­ség, hogy iiyes drámai müvek, ma, még pálya- dijat is nyerhetnek! A vígjátéknak keresztelt, de minden vígjátéki indíték nélkül összetákolt da rab erkölcsi értékéhez gyarló, mondhatni bosz- szantó volt az előadás; még ebben a színi idényben jobban nem unatkozott a közönség mint a „Ván­dor madár“ pályanyprtes újdonság bemutató előadásán. Szerdán, f, hó 28 án, a kedves »Lili« csi­nált egy kis élénkséget a már lankadó szini szezón végén. Bizony sok is nálunk, a hol min­dig csak egy közönség jár a színházba, október től áprilisig, mipdennap színházba járni! Csütörtökön, f. hó 29-én Fényesinek volt jutalomjátéka Étre az alkalomra irta Tábori, a társulat tehetséges komikusa »Szulamith« paródi­áját. A darab ugyan nem paródia, de azért egy estét el :g sok tréfás ötlettel és helyzettel tud be­tölteni. Ízléstelenségekkel, sértő p'kántériákkal nincs spékelve e darab, a ki egy estét vidám — Meg kell .mentenem! — hajtogatta, ahogy csak kifért a torkán ét rónánt egyenesen a már lángokban álló épület felé. Nem tudták feltartóztatni a nagy erős embert, belerohant a biztos veszedelembe . . . Amikor eloltották a tüzet és az elpusz­tult épület beomlott falai között kutatni kezdtek, ott találták egy c>omó tégla alatt majdnem szénné égve a »kőszívű« embeit. Egy fiatal, szőke leány ruczképét szorította görcsösen hideg ajkaihoz. Most aztán megértetek a »Kőszívű asztal- társaság« tagjai azokat ja nagy könycseppeket, melyek oly gyakran jelentek meg Kisváry József szemeiben . . . A szív varázsolta azokat elő ! S. B. Egy asszony gondolatai. Hányszor zúgolódik az ember sorsa ellen- Lám, a föld egyes részeire sem esik egyelőén a fénysugár: mig egyfelől a tavaszi virágzás oly dúsgazdag, hogy annak csak egy kis része vá1- hatik gyümölcscsé — addig a föld másik részén szenyved nyomorog fű, fa, virág, bár mindkét rész egy ugyanazon édes anyaföld gyermeke. * Legigazságtalanabb biró a szenvedély. * Lány és asszony szerelem ? Ábránd és való Melyik édesebb ? Ábrándozva élni át a valóságot * Semmi sem oly rövid mint a boldogság. Gizella. kaczagásban akar átélvezni, nézze meg «Mamzel Szulamith«-ot. Pénteken, f hó 30-án, Madách : »Ember tragédiá«-ja került színre kevés közönség előtt, ez alkalommal is : Arday mint Éva, Morvay mint Ádám és Rakodczay mint Luczifer igen kiváló alakításában. Szombaton, márcz, 31-én, »Eszter« Zöldi Márton bibliai zenedrámája adatott jó fél ház előtt. A darab tárgya a bibliából van meritve. Eszter történetét tárgyazza, a ki népe iránti sze­rétéiből Ahasvérus persa király feleségévé, s né­pének a Hámán által tervezett lemészároltatás- tól megmentőjévé lesz. A zene és hangszerelés, habár nem valami magas konczepczió, de elég csinos. Van benne Hadásszának (Guti) Mardocha- inak (Érczkövi) és Mézesnek (Tábori) egy pár szép szép dala, továbbá Vásti királynénak, me­lyeket az illetők szépen adták elő. Kár, hogy a zenekar kiséret, mint majdnem mindég, most is nagyon erős volt, Esztert, a lelkes honleányt, ki népéért feláldozza életét, szerelmét, Arday nagy drámai erővel és kiváló hatással alakította. Ércz­kövi a darab végén gyönyörűen énekelte a kol nidrét. A »Szatmár-Németi-i Ipari H^teesxö vetkezet« közleményei­Elárusító és minta-csarnokunk meg­nyitása. Szatmárvárosának régi törvény- vényszéki épületében Deák-tér 11. sz. a. A Szatmár-Németi-i ipari hitelszövetkezet ideiglenes elárusító és {minta-csarnoka megnyílott. Iparos tagjainknak nem kell többé a vásárokról hazaczipelkedni holmijukkal, In­gyen elhelyezhetik áruikat az elárusító és minta-csarnokban, hol a közönségnek mindig szeme előtt van. — Elárusítónk iparkodik ott el is adni az árukat. — Árait az iparos határozza meg; s csak akkor fizet 5°/0-ot, vagyis az ár '/^-ad részét az elrak­tározott áruból, ha azt eladni sikerült. A c-arnokböl az árut bármikor elle­het vinni, akár a piacra, akár haza, akár vásárra. A tulajdonos maga is eladhatja az árut a csarnokban, vagy oda viheti a vevőjét, ha az véletlenül egyenesen az iparost ke­reste volna föl. így boltban tarthatja készítményét az is, a ki maga boltot nem tart. Elfogadunk minden ipari készít­ményt, legyen az bármi. Tagjaink tagsági minőségüket tagsági könyvük fölmutatásával igazolják; a kik pedig még nem tagok, azok belépési nyi­latkozatot a csarnokban kaphatnak s árujokat is elfogadjuk, mig a tagul fölvétel megtörténhetik. Az iparosokon áll tehát egyedül, hogy megmeneküljenek a hazacipelés és megint piacra hordás minden gondjától és fáradsá­gától teljesen ingyen; s hozzá még piacon kívüli időben is pénzt láthatnak készítmé­nyeik után. — Itt az alkalom érvényesíteni azt a szép elvet, hogy: „Segíts magadon és megsegít az Isten.“ HÍREK. — Személyi hir. Uj dandárparar.csnokunk, Vukovits János m. kir! honvéd ezredes múlt hó 27-én foglalta el állomását városunkban. Üdvö­zöljük városunk falai között. — A tagosítás ellen. Szombaton Uray Géza ügyvéd vezetése mellett, a tagosítás foganatosí­tása ellen a debreczeni kir. táblánál voltak : Zabari Ferencz, Virág András, Mikó László, Moldvai Bálint, Boros István, Lukács Ferencz, Bartha Elek és Tereli Mihály, a hol azon re­ményt merítették, hogy a tagosítás ügyében uj szavazás várható. — Királyi kinevezés. Hehelein Károly ung­vári plébánost, nyugalmazott főgimnáziumi igaz gatót a király O felsége a helybeli székes kápt?- 1 in egyik üresedésben levő stallumára kanonok­nak kievezte. — Adomány. Meszlényi Gyula püspök a szatmári r. k. egyházmegyei lelkészek nyugdíj alapjára 20 ezer koronát adományozott. — Kinevezés. Meszlényi Gyula püspök az a »rer . addig férfi szabó Szatmár, Petőfi-utcza 1 sz. alatt a Károlyi szálloda közelében, készít férfi öltönyöket teljes felelősség mellett csakis fővárosi minta szerint a raktáron levő legjobb minőségű gyapjú szövetekből mérsékelt árak mellett. Minden egyes ruhadarab elkészítésére nagy gond lesz fordítva.

Next

/
Thumbnails
Contents