Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-06 / 10. szám
IV. óv. 10. szám. Szatmár, 1900. márczius 6. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^j elemig minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomd a). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Közegészségügy államosítása. Ha az ember e világra születik, sokan örülnek és jogot formálnak hozzá, pedig tulajdonképen: az ember az államé. Ha birtokviszonyaink javulnak, ha gyűjt a család, a hozzátartozók megelégedéssel néznek a jövő elé, pedig tulajdonképen: az államnak van belőle mindenképen haszna. Így állván a dolgok, nagyon visszás a helyzet, hogy valahányszor a társadalom az államhatalomra szorul, mindannyiszor az után-járás egész sorozatát kell megindítani és a társadalom kimagaslóbb faktorait, valósággal mint gépeket mozgásba kell hozni, hogy valamicskét elérhessünk, attól az államhatalomtól, a melynek tulajdonképen tartozó kötelessége lenne a társadalom minden telmerülő vagy felmerülhető bajával szemben, minden ké- rés-kur.yorálgatás nélkül, a legfőbb közbenjáró és elintéző szerepét viselni. Ránk emberekre, kik a megélhetési formák mai sokféleségei közepeit a társadalmat ma belöltjük, mindenféle sok bajaink közepeit, melyek közé hébe-hóba csak akad egy-egy kedvesebb vidámabb jelenség is, tagadhatatlanul logfontosabb kérdés: a jóegészség kérdése. Ha az ember egészséges, csak megküzd a bajjal, ha egészségünk van, a kedélyünk is olyan, hogy inkább szembe- szállunk a küzdelmekkel. Az egészséges ember szinte kívánja a munkát, a fáradtságot, mert erre jól esik a pihenés, mely alatt erőt ^gyüjt a test a következő fáradalmakra. És az a biztos {udat, hogy az ember terheivel szemben győzedelmeskedik, az emberi lélekre mindig felemelő. Ellenben a beteges, az egészségtelen ember bizalmatlan erőtlen/- az élet terheivel szemben és nagyon sökszor csak terhe úgy a családnak, minta társadalomnak. Az egészséges szervez*ettől az állam is mindent várhat, a beteg embert ellenben nem használhatja semmiig. Az „égé sz s é g“ fontos kérdése körül csoportosul tehát úgy a társadalomnak, mint egyeseknek minden törekvése. Az „egészség“ kérdésének kell tehát fontosnak, a legfontosabbnak lenni magára az államra nézve is. És mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy a közegészség nagy fontosságú kérdése az, a melylyel aránylag az államhatalom épen úgy mint az egyesek vagy községek, a legkevesebbet foglalkoznak, sőt tovább megyünk: nem is törődnek. Az állam szereti az? . ha minél több egészséges fiatal erőt talál a „sorozó-bi- zottság“ katonának; szereti, ha a statisztika azt mutatja, hogy szaporodunk, erős- bödünk; szereti, ha vagyonosodás kérdése minél szélesebb körben terjed: de hogy azután mindezek elérésében a lehető gondoskodást megtegye, különösen, ha ez költségekkel is jár, ezt már igen enyhén cse- lekszi, vagy egyáltalán nem is teszi. Jönnek ugyan a formaságok: a hivatalos rendeletck, de ezek fölött, mint „jámbor szándék“ telett, napirendre szoktunk T Á R C Z A. Tiltott szerelem Meglesve minden röpke perez, Mit véled töltök együtt, De anynyi irigy szem előtt Gsak édesebh szerelmünk. Egy halkan suttogó szavad, Egy néma, mély tekintet, Egy sóhaj — mind csak közelebb Hozza még sziveinket. Egy ölelés, egy röpke csók, Kilesve és kikiizdve, Egy vallomás és ránk omol Az égnek minden üdve. S csak járunk a tömeg között Egy izzó örök vágygyal, Várva, hogy becseréli majd Szivünk a boldogsággal. Várva, hogy eljő majd a nap Bár ebbe még hihetnék! S megtudja az egész világ Szivünk igaz szerelmét. Oh|l hogy igy megrabolni kell Mi üdvöt rejt az élet! S ki tudja? Ma még a mienk, Holnap — — már semmivé lett. A harang tanácsa. Ezt a történetet egy régi irás hagyta reánk és olyan tanulságos az, hogy ... de várjuk végét. Történt pedig, hogy Örzse asszony özvegységre jutott. Férjét, ki öreg vala, eltemette, elsi- 1 ratta, meggyászolta. Éheit a gyászév is. Utolsó napján a gyászos menyecske teljes diszben el- menvén az ő lelkipásztorához, —- ki is nyájasan fogadja nyájának e csinos báránykáját. — Tanácsot kérni jövők, nagytiszteletü Uram. — Szólj leányom, hallgatlak, mondá a vén tiszteletes, csöndesen letévén kezéből a perga- mentbe kötött könyvet. — Van nekem egy szolgám, András. Derék legény. Mióta meghalt az uram, ő vitte az egész gazdaságot; nagyon derék legény. Most megkérte a kezemet. Mit csináljak, tiszteletes ur lelkem? Nagytiszteletü Tállya uram erősen megcsóválta fejét s imigyen szólt: — Per amorem Dei — ha szereted lányom, menj hozzá. A kackiás menyecske egyet rántott a vállán : — Jó, jó: könnyű ezt mondani. De hátha verni fog? Rosszul bánik velem? — Hm, hm! a nagytisz'eletü ur helyeslőén intett és bölcsen folytetá : — Igaz, már akkor inkább ne menj hozzá 1 — Örzse assony szeme bosszúsan villámlott. — Ne menjek hozzá? Hiszen nem vagyok én a falu vénje. Mi lesz a gazdaságomból? Meg aztán — itt lesütötte a szemét — nagyon is értjük egymást Nagytiszteletü uram a levegőbe bökött ujjával: HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nbm adatnak vissza. térni és igy szenved a közegészség nagy horderejű kérdése. A társadalom, a közegészség fontos kérdésében, a megkivántató nagy anyagi áldozatok híján, nem sokat tud lendíteni. Még legtöbbet cselekszik e téren a műveltebb osztályhoz tartozó egyén, a ki belátva az egészség kérdésének nagy fontosságát, a maga körében, iparkodik, erejéhez mérten egyetmást megtenni; dehát ez : egy csepp a tenger vizéből! A tanulatlan nép szinte ellenségképen fogad minden intézkedést, mely a közegészség javítását czélozza, annyira el vagyunk maradva! Épen ezért kell: hogy az állam vegye a kezébe a közegészség fejlesztésére szolgáló mozgalmakat. Mindnyájan az állam hasznára vagyunk, élünk és dolgozunk, méltán elvárható tehát, hogy ha mi életünkkel munkánkkal és vérünkkel szolgáljuk az államot, az állam is tegyen meg minden lehetőt, tekintet nélkül arra, hogy mibe kerül, arra nézve, hogy a közegészség viszonyai javuljanak. Ha a hadsereg szaporítása czéloztatik, ha egy uj, gyilkolóbb fegyvernem találtatott fel, mint egy parancsszóra: repülnek a milliók, az ország keserves filléreiből. Ha egy kaszárnyát kell építeni úgyszólván : máról-holnapra kész az és az állami hatalom, e tárgyban, az a legapróbb részletekig, szinte boszszantóan apró részletekbe megy, az egészségi kérdést illetőleg. Ha egy iskola kell valahová, esztendőkig kell kérelmezni, deputáczióskodni, — No hát akkor okvetlenül menj hozzá! Örzse asszony fejrevaló kendőjét igazgatta zavarral. •— Jó, de hátha iszákos lesz? Hátha más után szaladgál, hátha lönkre tesz? E pillanatban megszólalt a harang. Nagytiszteletü uram áhítattal gondolt templombeli kötelességére és aztán jósággal mondá: — Örzsi lányom! Nagy a te kétséged, ember nem tud arra szót mondani. Hanem hallod-e a harangot ? Menj haza, hallgass reá útközben, hátha a szavából megkapod a tanácsot. Az asszony eltávozott. Hazáig egyre hallgatta a harangot. Ezt hallotta csengeni biztató, vidám hangjában: — Menj . . . Menj! . . . Menj hozzá . . . Menj . . Menj. Ment is. Jól van, hát egy hónapra rá megesküdtek Andrással, a cselédjével, akivel úgy is jól értették egymást régóta. Telik-mulik az idő, hit urarnfia alig két hónap múlva megint beállit nagytiszteletü Tállya uramhoz Örzse asszony, de most már nem olyan kackiásan. Nagy fekete kendőt vett magára, könye barázdát szántott az arczára. — Hej, nagytiszteletü uram, nagy az én bajom. Nagytiszteletü Tállya uram lecsapta a könyvet a kezéből. — Hát aztán ugyan bizony mi bajod? — Hej ! lelkem nagytiszteletü uram 1 ... Itt megeredt az Örzse asszony könye és omlott alá sűrűn, csak úgy patakzott. A nagytiszteletü ur szelideu szólt hozzá: — Hadd hallom a bajodat, leányom, tán segítünk rajta ? Prém József.
