Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-13 / 46. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjeleni^ minden kedden.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendók.

HIRDETÉSEK:

készpénz fizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza.

____ Telefon 80. szám

Vá

rosi közgyűlés.

Szatmár, 1900. nov. 12.

A közgyűlés a biz. tagok szép számú jelenlétében a polgármester elnöklete alatt tartatott meg, főispán akadályozva lévén az elnöklésben.

A havi jelentés tudomásul vétele után tárgyaltatott a belügyminiszter általunk már Ösmertetett leirata, mely szerint tudatja, hogy a régi törvényszéki tornyosház már most lebontható, mert a Vigadó tervei rövid időn belül jóváhagyatnak. A közgyűlés tudomásul vette a leiratot s a lebontást elrendelte.

Az építési szabályrendelet módosítása a belügyminiszter leirata értelmében eszközöltetett.

Az adó leírásokra vonatkozó tanácsi előterjesztés elfogadása után tárgyaltattak a gazd. szakosztály előterjesztései.

És pedig első sorban a németi ev. ref. lelkész 1200 kor. és a hegyi gör. kath. lelkész 200 kor. személyes pótlékainak utalása tárgyában. A szakbizottság javasolja a pótlékok utalását jövő évjan. 1-től kezdve. A hegyi gör. kath. lelkész pótlé kára vonatkozólag azon megszorítással, hogyha a hegyi g. k. egyház 1902. év végéig nem Önállósittatik, vagy a szatmári g. k. egyházhoz nem csatoltatik, e pótlék valamint az összes lelkészi javadalom is beszüntettetik.

Mátray Lajos indítványozza, hogy a németi ev. ref. lelkész részére a pótlék visszamenőleg is utaltassák. Jákó Mihály nem fogadja cl a határozati javaslatot. És

azt indítványozza, hogy a közgyűlés a pótlékot ne szavazza meg.

Domahidy Ferencz hivatkozik arra, hogy a németi hivek lelkészüket elbírálják, Ha ők meg vannak elégedve vele, a közgyűlés nem tehet egyebet, minthogy a pótlekot megszavazza.

Dr. Kercsztszcghy Lajos most is e'- lenzi, mint az első esetben ellenezte a pótlék utalását. S azért eltekintve minden személyi vonatkozástól indítványozza, hogy a pótlék ne utaltassák. Emelje mindenik egyház egyházi adó utján, ha szükséges a lelkész fizetését.

Dr. Fejes István az egyöntetűség szempontjából nem tartja méltányolnak, hogy a pótlék csupán egy lelkésztől elvonassék.

Mátray Lajos nehogy a fontos ügy a szavazás megoszlása következtében érdemileg szenvedjen, indítványát visszavonván, csati ikozik a tanács javaslatához. Polgár- mester a határozati javaslatot szavazás alá bocsátja. A határozója javaslat nagy szótöbbséggel elfogadtatott

A honvédelmi miniszternek a 15-ik cs. és kir. huszár-ezred pótkeretének városunkban elhelyezése tárgyában kelt leiratára kimondotta a közgyűlés, hogy a pótkeret elhelyezésére a régi honvéd-laktanyát, kellő átalakítás után az állam rendelkezése alá bocsátja.

Walkovits Sámuel azt kéri, hogy az alapbér — 3000 K. — engedtessék el neki. Indokul felhozza a honvédzenekar nyári távollétét, a hegyi vasút megnyitását és azt, hogy a kert későn adatott át neki, a gőzfürdő pedig még most sincs készen. A gazdasági szakosztály nem véleményezi a kérelem teljesítését. Hogy rósz üzlete volt, ez saját hibájából is történt, mert a közönség kívánságaival ne n sokat törődött. Az üzleti idő is sokkal rövidebb, hogy sem ily kérvényt is alaposan elbírálni lehetne.

Dr. Keresztszeghy Lajos módosíttatni kívánja a javaslatot, mert annak az az értelme, hogy most nem adunk, de 2 hét múlva adunk.

Indítványa elfogadtatván, a határozati javaslat úgy módosíttatott, hogy kérelme indokolt nem lévén, elutasittatik.

Berki István felvette a városi pénztártól azon telekrész árát, melyet a város az ő telkéből elvett. De most, midőn ő kapott a várostól közteret, azt kéri, hogy a fizetés alól mentessék fel.

Dr. Nagy Barna pártolja a kérelmet, mert Berki I. telke a kisajátítás által idom- talanná tétetett, a melyért a belügyminiszter rendelete alapján Berki I. a város ellen pert indithat. Most azt mondja, hogy ha a 6 négyszögöl (200 korona) ára elengedtetik, nem fogja a várost perelni.

Dr. Kelemen Samu ellenzi az indítványt, s azt várta az érzékeny beszéd után, hogy nagy Barna kifizeti a kérdéses 204 koionát.

Nagy Barna személyes kérdésben szólal fel és válaszolja, hogy ne tanitsa őt Dr. Kelemen nagylelkűségre. Polgármester közbeszólása után, hogy személyeskedéssel a közgyűlésen foglalkozni nem lehet, a közgyűlés akként határozott, hogy a kérelmet nem teljesiti.

Hosszabb vitát támasztott a vásártérT Á R C Z A.

Betyár vagyok . . .

Betyár vagyok, hat vármegye zsiványa;

A vesztemet hat vármegye kívánja.

Az ál dóját! pedig meg is üzentem,

Ha keresnek, tudják meg, hogy

»Künn a pusztán — árokházán születtem.«

Hogy mért vagyok ilyen nagyon üldözött; Hogy miért van szállásom a lomb között, Haj! nem tudja senki, csak az Istenem,

A ki látja a magasból:

»Sem az apám, sem anyám nem ismertem.«

Fütyöl a szél, vágtat a ló alattam;

Egy huzamba' hat mértföldet haladtam. Pedig messze f nylik még a mécsvilág,

Hol kedvemte dalolhatom:

»Jaj de átkos én előttem a világ.«

Ha messze van, repülj lovain, vigy arra; Hogy öleljen babám selyem két karja.

Ott a csárda, benne ég a mécsvilág,

Ott tudom meg, igaz-e, hogy »Kalapomnál haldoklik a gyöngyvirág.«

____ Izsó György.

Ad

él.

Megunta a magányt, azt az egyszerű, csendes falusi lakot, ahol az anyai szeretet édes melege fejlesztette őt szép, üde bimbóvá. Vágyott a nagy világ zaja, változatossága után. Megakarta ismerni azt a nagyvárosi életet, amelyről nénje

levelei után volt csupán fogalma, aki egy nagyvárosi színház tagja.

Addig könyörgött, mig végre anyja megengedte, hogy nénjét meglátogassa a nagyvárosban.

Mikor nénje oldalán először a színháznál megjelent, a színpad festett világa oly különös hatással volt reá, hogy perez alatt elhatározta magát, hogy nem tér vissza többé a kis faluba, ő is lakója lesz annak a csábos világnak, melyben nénje él.

Alig egy pár nap múlva lázas izgatottsággal indult nénje karján az igazgatóhoz, hogy szerződtesse őt. Másnap Adél, az egyszerű falusi kis leány már ott állóit kifestett arczczal, fényes rövid ruhában a színpadon s midőn a függöny előtte fölrepült, a mellette állók ruhájába kapaszkodott, hogy a lámpaláztól le ne dűljön.

Adél alig 17 éves és szép volt.

Alig hogy az első színpadi kísérlet bevégződött, bizalmasan közeledett feléje a szinház ifjú énekese s bókolni kezdett neki.

Adél a hetedik égben érezte magát. Haza érkezve, azonnal megírta édes anyjának, hogy nem megy vissza s levele végén odatette, hogy nagyon - nagyon boldog.

Előadás után az énekes rendesen lovagjává szegődött. Adélnak végtelenül hizelgett a hódítás. Boldog volt.

Az ifjú énekes mind mélyebben tekintett azokba a tüzes, szép szemekbe, a melyekből az ég azúrkékje tükröződött vissza.

— „Szeretsz?“ — kérdé gyöngéden átölel ve. — „Szeretlek“ — feleié Adél remegő hangon.

Boldog volt mindakettő;

De nem soká. — A szépség átka Adél nyomában járt. A szinház látogatói közül egy csinos, nyúlánk ifjú is módot talált, hogy közelébe férkőzzék s bemutassa magát.

Az ifjú énekes remegett a dühtől s a féltékenységtől. Sejtette a veszélyt, melybe Adél jutott

A közönségbeli ifjú oly szépen beszélt, hogy Adél szive mini hevesebben dobogott.

— Ugy-e maga szeret engem, Adél? kérdé szenvedélyesen. Adél nem felelt, csak hévvel megszorította az ifjú kezét.

László, — mert igy hívták a fiatal énekest, gyötrődve tapasztalta, hogy Adél mindjobban meghidegüi iránta.

Egy szép napon Adél már nem várta meg Lászlót, hogy karján a színházhoz menjen, már jóval előbb elment hazulról Sándorral, az uj imádóval.

Az öltözőben kínos jelenet következett.

László szemrehányást tett, Adél nem is védte magát. László sirt, Adél kaczagott.

Másnap Adél már Sándorral vacsoráit a Zöldfánál, a hol a színészek szoktak étkezni. László is ott volt.

A társalgás folyamán László és Sándor szúró megjegyzéseket ti ttek egymásra.

A vetélytársak közt izgatott szóváltás következett. Sándot párbajra hívta ki Lászlót. Megvívtak.

Midőn Adél hírét vette, hogy László karján egy veszélyes, mély sebet kapott, sajnálni kezdte s résztvevőleg nyilatkozott róla.

Sándor ezt hallva, többé nem kereste fel Adélt. És Lászlót sem.

Adél buskomor lett. Már nem kaczagott többé, de sírva gondolt rá, hogy könnyelműen eljátszotta boldogságát. Most már mind a kettő gyűlölte őt Napokig töprengett, hogy most már mit tegyen.

László ott járt-kelt mell :tte felkötött karral, de egy szót sem szólott hozzá s neki ezt tűrni kellett.

Eszébe jutott, hogy mily édesdeden kérdezte