Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-13 / 46. szám
Szatmár, 1900. SZATMÁR-NÉMETI. November 1B. nek a Deáktérről elhelyezése tárgyában kelt szakbizottsági előterjesztés. A szakosztály a mellett van, hogy a mostani állapot tartassák fent s a németiek kérelme utasitassék el. Kovács Leó szólalt fel először, falusi szokásnak tartja azt, hogy a piacz egy helyen legyen, a minek az a következménye, hogy a város közepe egy trágya domb. Hajtassák végre a régi határozat, parkiroz- tassék a piacz. Seres István Debreczenben is járt és azt látja ott is, hogy a piacz szét van osztva, meg gazdagottak már a piaczi urak, gazdagodjanak mások is. (Elénk derültség) Mátray Lajos úgy látja, mintha a né- me' i rész mostoha gyermeke volna a városnak. Akármit kér a németi nép, a közgyűlés mindig elutasítja, e miatt aztán nem csoda, ha e nép között elégületlenség van. Pártolja a kérelem teljesítését. Dr. Keresztszeghy L. nem érti a Szatmár és Németi közti megkülönböztetést, hiszen egy város vagyunk. Azt pedig nem hiszi, hogy ha a káposzta, murok, stb. az István-térre vitetik, a kereskedések is oda vándorolnának. Ezek nélkül pedig a kérelemnek értelme nincs. Czélszerütlennék pedig nagyon is az, mert a város egy nagyobb részét arra kényszeríti, hogy zöldség bevásárlás czéljából igen messze menjenek. Tiszti főügyész hangsúlyozza, hogy a hatóságnál németi és szatmári polgár németi és szatmári ügy nem létezik. Csomay Imre eló'adja, hogy a mostani Deák-teret a város nagy áldozatokkal létesítette. A németiek kérelmét ki lehet elégíteni a baromvásártérnek a szentvérbe helyezése által. A szóló, úgymond, nem azonos politikai felfogásokban a piacz területi urakkal (derültség) de ezen kérdésben velük tart, mert a piacz széthelyezését a városra nézve károsnak tartja. Dr. Nagy Barna nem helyesli a vásár elhelyezését, hanem azt kívánja, hogy az üres szekerek tiltassanak el a Deák-térről, mert ezek töltik meg a piaczot. Németinek pedig szintén engedélyeztessék külön zöldség piacz. Sőt biztosra veszi a felszólaló, hogy helyszűke miatt, idővel sok piaczi áru eladása a németi István-térre fog szorulni. A gazdasági tanácsos nem tarja helyesnek a vásár elhelyezését. De azt igenis helyesli, mint ahogy az árpád utczával történt, hogy egyes, szekereken behozott áruczikkek másutt áruitassanak, tőle László: szeretsz? S ő mily rajongással mondta —- s; eretlek. S mindennek vége — vége. Egyszer, a mint Adél öltözője ajtajában állott, László egykedvűen haladt el mellette. A tőr szúrásánál fájdalmasabban esett ez Adél szivének. Ajkába harapott, elfordult s öltöző szobája tükre előtt sirva borult az asztalra. így találta őt egyik barátnője. Adél az érkező lépéseire felrezzent. Felugrott az asztal mellől, átölelte barátnőjét s vállára hajtva fejét, zokogva suttogá neki : — Menj La- czihoz, hivasd ki öltözőjéből s mondd neki, én kérem, bocsásson meg, szeretni fogom igazán, nagyon. A barátné siker nélkül járt küldetésében. László kijelentette, hogy nagyon sajnálja, de a történtek után nem tehet másként. Midőn Adél az üzenetet hallotta, előrántott zsebéből egy kis revolvert, melyet pajzán jó kedvében egy ízben Lászlótól vett el s szivének irányozta. Barátnője kikapta kezéből s Adél ájultan rogyott össze. Midőn feleszmélt, a színház csöngetyüje éppen megszólalt, mely őt a színpadra hivta. És ő ment, révedezetten tekintő szemmel, ingadozó léptekkel, szivében gyilkos fájdalommal. Es azóta Adél ott jár-kel szótlanul, beesett, halovány arczczal vidám társnői között, mint egy megtestesült bünbánat, mint egy élő halott. A távol kis faluban pedig a szegény édes anya dicsekedve mutogatja Adél levelét s örömkönnyek közt beszéli mindenkinek, hogy az ő leánya a nagyvárosban milyen nagyon — nagyon boldog. hogy a kocsi forgalom korlátoltassék, igy nem lesz szerencsétlenség. Ezután polgármester bezárja a vitát, s minthogy 20 biz. tag Írásban névszerinti szavazást kért, azt elrendeli. Többen hozzászoknak a kérdésfeltevéséhez. Végre abban történt megállapodás, hogy a kik a jelen állapot mellett vannak s a németiek kérelme ellen, azok igennel szavazzanak, az ellenkező nézetüek nemmel. Nemmel szavaztak Domahidy Ferencz, Kováts Leó, Boronkay József, Debreczeni Károly, Gyulay Lajos, Mátray Lajos, Seres István, Szakáll László, Veréczy Antal, Vallon Ede, Zabari Ferencz, Dr. Korbay Károly, Békéssy Géza, Kőrösmezey Antal, Pethő Antal, Erdey István, Raáb Sándor. Igennel 45, nemmel 17 biz. tag. A kérdés eldöntése után a biz. tagok nagyrésze eltávozott. A fehér-gyarmat m.-szálkái és beregszászi vasút előmunkálatainak költségeire engedményesek 1600 koronát kérnek. Kelemen elismeri, hogy m.-szálkával leendő összeköttetésünk felette fontos. De ezt a másik vonalról mondani nem lehet. A mi terménykivitclünk északra, Galiczia felé irányul. Ha mi F.-Gyarmat vidékének Beregszász fel; vasutat adunk s igy rövidebb utón közelíthet meg egy Galicziához közelebb eső piaczot, akkor e vidékeket nemhogy magunkhoz csatolnók, de elveszítjük, mert jelenleg e vidék piacza városunkban van. A m.-szálkái vonal sürgős, mert a megye a Károlyba elvezető összeköttetést sürgeti. De félő, hogy a Beregszászi vonal miatt, ahol egy hidat kell a Tiszán építeni, soká húzódik a dolog. Javasolja azért, hogy azon feltétel alatt adassák meg a kért összeg, hogy csak a m.- szalkai vonal építtessék ki. S az e czél- ból kezdendő tárgyalásokra egy kis bizottság kiküldését véleményezi. Hasonló szellemben szólal fel Antal Dániel. Közgyűlés az indítványt elfogadta. A belügyminiszter felhívására kimondotta a közgyűlés, hogy városunk az orvosi díjszabás szempontjából a főorvos véleményével ellentétesen a 3-ik fokozatba a hegy 4-ik fokozatba osztassek. E szerint, ha perre kerülne a dolog, a városban egy nappali látogatásért fizetni kell 3, egy éjjeli látogatásért 4 koronát. A hegyen 2, illetve 3 koronát. Az I. és II. kerületbe Ruprecht A. és Gábriel József halálával megüressedett biz. tagsági állásra a váiasztás elrendelése után a közgyűlés fél 6 órakor véget ért. Színészet. Az elmúlt héten a színház igazgatója, oly darabokat hozott színre, a melyekről lapnunkban már ismételten is megemlékeztünk, ezért, ezúttal csupán a hét uj darabjáról Írunk. Sajnálattal látjuk, hogy napról — napra a közönség csak nem akar a színházba járni, s az igazgatónak folytonos deficzitje van. Bizony, bizony, meg fog történni az a banális dolog, hogy itt hagy bennünket a színtársulat, pedig ilyesmi még nem történt meg Szat- márral I így áliván a dolgok, nem értjük, hogy a szinügyi bizottság beérte egy sikertelen gyűlés egybehivásával és napirendre tért a színház jelen helyzete fölött, holott erkölcsi kötelessége volna, hogy minden egyes tagja lelkiismeretes fáradságot csinálna abbó', hogy bármily uton-módon, közönséget teremtsen elő I De mire való is tulajdonképen a szinügyi bizottság, ha akkor, midőn a színház rászorul, nem tud vagy nem akar segíteni ? Midőn ezeket irjukj jól tudjuk, hogy a szinügyibizottság nem publikum gyűjtő bizottság, de azt meg érezzük, hogy az adott viszonyok között onnan kell az erkölcsi mozgalomnak kiindulni, és sikerre is fog vezetni. Szombaton, Fabricc Carre és Paul Bilhaud hatásos vigjátéka, „A menyem“ került színre fél-v ház előtt. Ä darab maga bőven rendelkezik azokkal a technikai kellékekkel, melyek hatásra képesek s melyek kárpótolni vannak hivatva a tartalom *gész hiányát. Lassan indul a cselekvény s az első lelvonásban valóban untató vontatottság- gal halad, de csak azért, hogy annál erősebb s hatásosabb epizódokkal ragadjon magával a többiben. — Cselekvénye kevés, vagy legalább is nem több, mint az ilyen zsánerű daraboknál szokott lenni; az anyós mindennapi s már nagyon is elavult szekatúrái, a meny önfeláldozása, kínos türelme, a fiú kétes ingadozása az anya és feleség között, az apa élhetetlensége s egy pár mellékes alak semmitsem tevő, sőt még csak nem is igen mondó beavatkozása, képezik a darab főbb motívumait. — Nem is ezekben van érdeme, hanem az epizódok ügyes összeállításában, a komikum közvetlenségében, a bonyodalom egyszerűen természetességében és az alakok változatosságában; s ezekkel a kellékekkel valóban nagy hatásra képes. — Természetesen itt is hasztalan keressük azokat a mélyebb psychologiai okokat, melyek logikai indítékai a cselekvény, vagy az alapeszme fejlődésének sőt talán, ha magát az alapeszmét is keressük, bizony naiv eredményre juthatunk, de ezközös hibája az újabb — főleg franczia — vígjátékoknak, melyek inkább helyzeti komikus szituácziókkal, mint inkább mélyebb s az alapeszme komikumával igyekeznének hatást elérni. Általában véve a darab alkalmas arra, hogy hosszasan felszínen maradjon s olyan előadásban, mint aminőben most volt alkalmunk látni, rendkívül élvezetes is. Marko- vits a Márta szerepét ritka intelligencziával s páratlan ügyességgel ábrázolta, hogy a mi jelentéktelen is a darabban, az ő alakításában jelentékenynek látszott s a mi művészileg másodrendű volt, az is feltűnt és kidomborodott. Mai játéka igazán feljogosít arra, hogy a legnagyobb elismeréssel adózzunk művészi alakításának és játékának is nagy sikerét konstatálhassuk. Mellette Cat- ryné osztozott a siker nagy részében s ügyes felfogással, diserét finomsággal kreálta Leverdierne nehéz s hálátlan szerepét. A férfiak közül Heté- nyi a nála már megszokott gyakorlottsággal s találó alakítással járult hozzá a siker egészéhez; jók voltak Szepessy, Krémer és a többiek is kisebb szerepeikben. A mi az összbenyomást illeti, általában véve igen kedvező volt s hisszük, hogy a darab többször is megismételve képes leend nagyobb közönséget vonzani. Vasárnap délután félhelyárakkal — „Viola, az alföld haramiája“ adatott. Este rendes helyárakkal Gyöngyi népszínműve, a »Hortobágyi virtus« — került színre félház előtt. — A darab cselekvénye a népéletből indul ki, de a kivitelben sok olyan motívum van, a mi a néptől nagyon is távol áll. —- A bonyodalom is az első felvonás végén éri el legnagyobb fokát, s igy az ember minden perezben várja a megoldást, mely azonban még soká késik, s igy a két utolsó felvonás vontatottan haladva nyújtásokkal, kitété- sekkel késlelteti a végkifej lést. A darab nyelvezete is távol áll a nép nyelvétől, sőt néhol feltűnően válogatott. A tragikuma .erős, megrázó ugyan, de nincs kellően előkészítve, s nincs ii kellően megokolva a második felvonásban történtekkel A mi az előadást illeti, az általában véve jó volt. Holéczy a Verőn szerepében, mély tragikai felfogással, s megfelelő alakítással játszott, mellette Krémer osztozott a sikerben s természetes alakítása ma kivált az egészből. Réthi L. meglehetős ideges alakot mutatott be a Teruská szerepében, de kedves énekszámaival nagy tetszést aratott Kemény, mint Barna Gyurka erősen látszott küzdeni a darab nyelvezetével, mely egyáltalában be nem illeszthető választékosságánál fogva — egy kanász legény ismert életkörébe, s néhol nagy ügyességgel tudta legyőzni ezt a nehézséget s igy természetességével ő is kárpótolni igyekezett a darab ilyen hiányait. Jó alakítást mutatott be Hetényi is, ki egyébiránt művészi sokoldalúságának nap-nap után fényesebb tanúbizonyságát adja. Az előadás összbenyomása általában véve kedvező volt s a darab minden fogyatékossága mellett is nagy hatást ért el, a mi igen természetes is, ha az ember párhuzamba állítja a heti műsor nagy többségét alkotó franczia és angol operettekkel. HÍREK. — Szobor leleplezés. Vasárnap délután leplezte N.-Bánya közönsége szülöttjének, Lendvay Mártonnak, a hires drámai művésznek szobrát. A gyönyörű, napsugaras őszi idő, az impozáns nagy közönség, a nagy számú küldöttségek, a sok szebbnél-szebb koszorú, mind megannyi tényezők voltak, melyek az ünnepély méltó sikerét előmozdították. A belügyminiszter részéről gróf Hugonnay Béla főispán volt jelen, a vall. és közoktásügyi minisztert Kováts Béla kir. tanfelügyelő, a vármegyét Nagy László alis pán képviselték. Városunkból a törvényhatóság részéről Papp Géza főjegyző és Dr. Fechtel János törv. biz. tag voltak jelen és koszoruzták meg a szobrot. A helybeli »Kölcsey-kört« pedig Mátray Lajos és Bakcsy Gergely tanárok képviselték és gyönyörű koszorút tettek a szoborra a kör nevében. Az ünnepély lefolyását röviden, a
