Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-23 / 43. szám
IV. év. Szatmár, 1900. október 23. 43. szám. TÁRSADALMLÉS szépirodalmi hetilap. „SZATMÁR -NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS Megjeleni^ minden kedden. KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Közérdek. Már a nyár folyamán megemlékeztünk arról, hogy a Nemeli részi birtokossági egyesület, egy kérvényt adott be a városi Tanácshoz, hogy több fontos ok miatt, melyben kéri az állat-vásártér, jelenlegi helyéről, az államvasutak teheráru udvara közelében helyeztessék át. Már annak idejében megígértük, hogy ezen a közérdek szempontjából fontos beadványhoz, ezt részletesen ismertetve, hozzá fogunk szólni. Egy pár fontos ok nagyon mellette van a beadványnak. Lehetetlen kitérnünk az elül, hogy vásárok alkalmával a forgalom közveszélyes- a vashídon, vagy épen tenakad. Lehetetlen be nem ismernünk, a közutakra bevezetett helyi vasút következtében, hogy maga az utczai közlekedés már most irányt jelöl ki, az állat-vásártér áthelyezésére vonatkozólag. Azon körülmény pedig, hogy ezek mellett a jelenlegi állat-vásártér csupán a Szamos-balparti községekre igen kényelmes, miga Szamos-jobbparti irányú helységeiből, a vásárosoknak egész útvesztőkön kell magukat átvágniok, mig sok bajjal a hídfőhöz jutnak, határozattan azt kívánja, hogy egy, lehetőleg minden irány igényét kielégítő és a fentebbiekben felsorolt ellenvetéseket, megoldó helyre tétessék át a hidon- tuli vásártér. Mert, ha az állat-vásár a jelenlegi helyen továbbra is meghagyatik, úgy előbb- utóbb egy uj hid létesítésének kérdésével kell megbarátkoznunk, ez pedig nyilván való. hogy nagyobb szó — több költség. Hogy pedig az állat-vásártér elhelyezésének kérdésével egybe függ a Deák-téri SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. piacz széthelyezésének kérdése is, bizonyos, de egyszersmint igazságos is! Ne zsúfoljunk mindent a Deák-térre ! A Németi részi közbirtokosság kérvénye, szóról-szóra Így hangzik: „Városunk gazdálkodó és kereskedelmi köreinek figyelmét nem kerülte ki azon körülmény, hogy a jelenlegi állat-vásártér czéljának részben felel meg, a mennyiben a Szamos balparti községek ide irányuló forgalmát mig igen kényelmesen bonyolítja le, addig a Szamos jobbparti forgalomnak, — melynek, hogy a vásártérre ju-son, az egész városon és a közúti hídon keresztül kell mennie, — igen sok nehézséget okoz. E mellett közlekedési, közrendészeti és egészségi szempontokból is kívánatos volna, hogy az állat-vásári forgalom a városból teljesen kiszorittassék, vagy legalább is inkább e város szélén fekvő szélesebb utakra vagy utczákra tereitessék. Régi panasz, hogy a vásártér a vasúti indulóháztól távol fekszik és különösen nagyobb vásárok alkalmával, midőn az elszállítás több száz darabra megy, a közúti vashídon az áthajtás oly lassú és nehézkes, hogy sokszor az elszállításra vásárolt állatra ugyan az nap, — a sok időt igénylő áthajtás miatt — a vásár napján el nem szállíthatók. A panasz még indokoltabb lesz, ha figyelembe vesszük, hogy már a legközelebbi időben a városon is keresztül megnyitandó szatmárhegyi vasút, — naponként 6—8 vagy éppen vásárok alkalmával több vonatja is, — a forgalmat be nem látható mértékben megnehezíteni, veszélyessé, talán lehetetlenné fogja tenni. Ezen előre látható bajokon óhajt segi teni a németi gazdasági bizottság saját érdekei mellett, midőn indítványozza az állat-vásártérHIRDETÉSEK: készpénz fizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nbm adatnak vissza. __________~>i Telefon 80. szám eg-_________ nek a vasúti indóház teherrakodója mellé való áthelyezést. A város közönségének érdekeit egy ilyen áthelyezés legkevésbbsem sértené, sőt azt előmozdítaná. Pénzügyi és kereskedelmi-szempontból pedig határozottan előnyösebb lenne. A németi birtokosság legelőnyösebbnek tartaná, ha az ál lat-vásártér, a javasolt helyen, a vasúti rakodókhoz és a Wesse- lényi-utcza végétől az Udvari felől vezető utak közli térségre, közvetlenül a vasúti teherrakodó szomszédságában Szentvérdü- lőben helyeztetnék el. A jelenlegi állatvásártér területe 16 és fél kataszteri hold. Az előbb jelzett határok közötti terület pedig 20 kataszteri hold, melyből 9 és fél kataszteri hold a város, 10 kataszteri hold pedig magános tulajdonosoké. Tájékozás végett kimutatjuk azon költségeket, melyek remélhetőleg szükségeltetnének a javasolt áthelyezéssel. 1. Kisajátítás és kártalanítási költség 10 V2 kataszt. hold = 16800 négyszögöl á 3 K ..................... 50400 K. 2. Berendezés, kutak, korlátok és épületek.....................................10000 K. Ös szesen 60400 K., melyeknek évi 5% kamata . 3020 Kr. A mivel szemben a régi állat-vásártér értékesítésével remélhető bevétel lenne. 1. Vámbevétel szaporodás évenként 2000 K. minek 5°/0-al számított tőkéje..................... 40000 K. 2. Gőzmalom teleppel szemben belsőségek alakítására 18 telek á 600 négyszögöl összesen 10800 négyszögöl négszögölenT Á R C Z A. Leányhűség. A férfi szólt. Hangja remegetl a belső felindulástól s szemeiben lelkének minden szenvedélye ott csillogott. — Szeretni fogsz-e leányka mindig ? Gyenge lelked elég erős leend-e követni engem mindenhova? Mert az én életem olyan, mint a lehervadt levélé. Nem iudom, merre vet a sors. Tudni fogsz-e majd szegény lenni velem? Lesz-e elég erőd bujdosni velem, — ha bujdosnom kell. S ha a sors mostoha lesz, — meg tudod-e majd osztani velem a börtön sivár, örömtelen magányát? A leányka nagy, sötét szemeit odaszögezte a férfi tekintetébe s lágy, olvadékony hangon suttogott hozzá. — Szeretlek. Boldog vagyok, ha veled lehetek, ha szavadat hallhatom. Öröm lesz nékem az élet, ha megoszthatom a szegénységet veled. Gazdag leszek a nyomorban is, ha szerelmedet bírom. Ha kell, bujdosni fogok veled uttalan- utakon, — csak szeress ! És a börtön rideg sivársága menyországom leend, ha melletted lehetek. A férfi kiérezte a leány hangjából annak nagy, csodás szereiméi. Egy könycsepp pergett alá napbarnilotta arczán. Talán érezte, hogy méltatlan ő ekkora nagy szerelemre. Átkarolta a leány karcsú derekát s úgy susogott hozzá. — Én édes boldogságom te 1 A leányka könnyezett. Boldog volt, mert szeretett s bízott szerelmében. A férfi meg elfordította tekintetét. Valami nyomasztó sejtelem szállta meg a lelkét. Eddig dicsőségről álmodozott s most egyszere úgy félt, úgy remegett. Talán azt a gyenge virágszálat féltette, a ki ott ült mellette? Aztán felkelt. Átölelte a leányt ? megindultak együtt a hosszú, bizonytalan útnak. Egyik sem tudta mi vár reájuk, de most már nem feliek. A leány bízott a férfi szerelmében, erejében ; a férfinak meg erőt adott a gyenge leénv szerelme, És csak mentek tovább uttalan utakon . . . — Úgy lön, a mint a férfi modta. A férfi harczolt a szabadságért. Mint oroszlán küzdött napról-napra. Csak két gondolata volt, hazája és szerelme. Boldog volt, mikor szerelmese ölebe hajthatta fáradt fejét s az végig csókolta szöghaját, porlepte sebekkel borított arczát. A leányka nem undorodott a véres sbektől, mik úgy éktelenitették szerelmese arczát. Szép volt az neki igy is. Talán még szebb, mint azé- j lőtt régen. Hisz mindenesébe csak a férfi nagy hősies leikéről beszélt. Es a leányka büszke volt arra, hogy e hősnek szivét ő bírja. De aztán jött a megpróbáltatás ideje. A leányka nem rettent vissza semmitől, követte szerelmesét mindenhová. Megtartotta a mit ígért. Nem ijedt meg a szegénségtől, nem a nyomortól. Hetekig bujdostak az erdő rengetegében. Madár nem járta helyeken bujdostak, hol még virág se nyílt. A leányka nem panaszkodott. A fél fi lelkén kezdett erőt venni a csüggedés. Átkozta magát, a miért magához fűzte a gyenge leány életét. Fájt látnia a leánj'ka nj-omoruságát. Sokszor kérdezte tőle; — Mond csak édes, nem átkozod a perczet, mely velem összehozott ? Nem fáradtál még el a hosszas nélkülözésben? A lányka szerelmesen nézett a férfi arczába s boldogságtól reszkető hangon válaszolt. — Boldog vagyok, ha veled lehetek. Örülök, hogy megoszthatom veled a szenvedést. De hát nem vagyunk e boldogok? Egymásnak egymásért élhetünk. Nem zavarja szerelmünket semmi. Mi kell még nekünk? Áz erdő mindennel ellát bennünket. Csak most érzem igazán, mennyire szeretlek. A férfi arczát a boldogság pírja futotta át. Szólni akart, de nem jött hang az ajkára. Csak nagysokára tudott szóhoz jutni. Akkor is olyan szakga'ott hangon szólt: — Leány, áldom az Istenemet, hogy nekem adott tégedet! Még akart beszélni de hangját elfogta a zokogás. Á nagy, erős férfi zokogott a boldogságtól. A leányka meg felcsókolta az aláhulló könnyeket s úgy beszélt lovagjához.
