Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-23 / 43. szám
Október 23. Szatmár, 1900. S ZÁTMÁR-NÉ M ET!. ként eladási árt számítva 2 K. 40 fillér ........ 25920 K. 3. Régi épületek eladásából 2000 K. Összesen 67920 K., melynek évi 5% kamata . , 3393 K. Az áthelyezés tehát 60400 K. befektetés vagy 3020 K. évi teherrel szemben, 67920 K. érték vagy 3395 K. évi jövedelem állana elő. Újabb megterheltetés helyett — jövedelem szaporulat. A jelenlegi állatvásártérnek, a belsőségek alakítása után fennmaradó 8 hold 1200 négyszögöl pótolná a Szentvérben igénybe veendő városi tulajdont képező 9'/2 kataszteri hold területnek ez időszerinti jövedelmét, azért nem vétetett számításba jövedelmezőség tekintetében. A fentebbi részletes jövedelmezőségi kimutatásban csakis a vámbevétel szaporodás volna kifogásolható, ugyde tudva azt, hogy a Szamos balparti felhajtás sokkal nagyobb mint a jobbparti, tehát a hidvám bevétel szaporodásának már ez utón is elő kell állania. Nem számítva azon körülményt, hogy a jobbparti felhajtás a vásártérnek áthelyezése folytán nagyobbodni fog, mivel a jobbparti idegen birokosság megszabadulva a városon és hidon való nehéz közlékcdési viszonyoktól inkább fogja felkeresni városunkat és nem fog a forgalom szétforgácsolódni a kissebb vidéki helyek vásárjaira. Nem zárkózunk el azonban azon felmerülhető kifogással szemben, — hogy azon terület mel re az áthelyezést javasoljuk — talán inkább fentartandó volna a város jövőbeni terjeszkedésére? Véleményünk szerint ha a szükség úgy kívánná, e területről az állatvásártér áthelyezéée az udvari-ut baloldalára sohasem fog szám- bavehető nehézségbe ütközni. De a városnak megfigyelt fejlődése ezt a legközelebbi 30—40 év alatt még alig fogja követelni. Az álíatvásártér forgalma pedig az áthelyezés által a Honvéd, Wesselényi, Peiényi utczákra és a Nagy-bányai útra szoritkona, miáltal a város legnagyobb része megszabadulna a heti- és nagy vásárokon előfordulni szokott torlódásoktól, a mely most annál inkább figyelembe veendő, mert a létesített villamos vasút azoknak veszélyes voltát még inkább fokozni fogja.“ Színészet. Hétfőn, f. hó 15-én a »Kis szökevény« adatott negyedszer, leszállitott helyárakkal. Kedden, (okt. 16.) Rákosi J. és Szabados 13. „A bolond“ ez. nagy operettéje került színre itt először elég szép számú közönség előtt. Alig nehány éve annak, hogy az osztrák múzsa termékei nagy részben kiszorultak a magyar színpadról, s igy a Viener-Gemüth produktumaitól a Prater obszcén humorának Ízléstelenségeitől megszabadultunk, de csak azért, hogy néha a frivolitással kaczérkodó franczia, vagy a semmitmondó s annál többet mutogató angol müveknek adjunk helyet. S ha figyelemmel kisérjük színházaink reportoir- ját, bizonyára a heti műsor nagy része ilyen darabokból telik ki. Iiyen körülmények között igazán jól esik az embernek, ha egy olyan törzsgyökeresen magyaros darabot lát, mint a mai a milyen. — Szövege Malonyai egy bájos elbeszéléséből van véve, ezt alakítja át Rákosi ügyes technikai ismeretével s szini hatásra valóban jogot formáló gyakorlottságával — Operette szöveggé. — A zenéje meg épen elragadó ; a régi magyar dal- motivumok, az egyházi zene ünnepélyes hangja, a rythmikus melódiák valósággal elragadják az embert. Szóval egy minden izében magyaros dalművet láttunk, mely mindvégig a legnagyobb élvezetet képes nyújtani, s finalcivel pedig maradandó hatást gyakorol. — Ha kifogásolni valót keresnénk benne, legfeljebb azt találnók, hogy a vallásos elem túlságos szerepet játszik benne, a mi ugyan a darabnak nem hátránya, — de a közönség azon részének szempontjából, mely a darabban nem az aesthetikai, vagy morális, vagy pláne vallási alapelveket keresi és látja, hanem a legtöbbször a legmélyebb erkölcsi és vallási igazságok megjelenítésében valósággal satyrát gondol látni ; ebből a szempontból a színpad nem alkalmas terrénum — vallásos elemnek ilyen irányú felhasználására. A mi az előadást illeti, az egyike volt az évad legjobbjainak Hosszú távoliét után ma volt e'őszőr alkalmunk Rétin Lillával — mint újonnan szerződtetett taggal — találkoznunk s ha ittléte kellemes emlékei még megvannak közönségünk lelkében, úgy mai szereplése sokkal nagyobb garanczia annak ezuláni fenmaradására nézve. Rövid pár év alatt játékban, hangban oly óriási haladást tőn, hogy művészete díszére válik akármelyik vidéki színpadnak. Nem is volt hálátlan közönségünk iránta, minden énekszámát frenetikus tapsviharral jutalmazta s mi e helyen is őszinte örömünknek adhatunk kifejezést, hogy színtársulatunk ily szép tehetségű művésznővel gazdagodott. Dicsérettel kell megemlékeznünk még Szalkayról is, ki ma újabb oldalról mutatta be tehetségét s Bimbó tragikus szerepét oly megkapó közvetlenséggel s erős drámai hatással interpretálta, hogy akármelyik drámai művésznek is dicsőségére szolgálna, rgen sikerült alakítást mutattak be Krémer és Hetényi is, s jóizü humorizá- lásuk gyakran ragadta nevetésre a közönséget. A többi szereplők is buzgó törekvéssel igyekeztek kellemessé tenni az összbenyomást, s a kar is alapos készültséggel egészítette ki a teljes sikert: A Il ik felvonásban előforduló „Palotást“ Perczel Rózsa és Karola lejtették finom bájjal és ügyességgel a közönség élénk tetszésnyilvánításai között ujrázták meg. Szerdán másodszor került színre »A bolond« ez. operette, de az érdeklődés sokkal kisebb volt, mint az első előadás alkalmával s a színház is majdnem üresen állott. Csütörtökön Bisson vigjátéka, »Családi örömök« hozatott színre. A darab igazi produktuma a franczia telivér pikantériát kedvelő s a frivoütás- tói sem irtózó szellemnek. Valóban a magyar színpadok annyira el vannak látva eféle léha ürességekkel, hogy mint fentebb megjegyeztük, a heti műsor nagy része azokból telik ki. Magyarázatot nehezen tudnánk adni ennek a körülménynek, de az bizonyos, hogy ha magyar szerző kisértene meg ilyen vakmerőséget s a színpadon engedne meg magának ilyen szabadságot, a felett a szerző felett a közvélemény, meg a színpad is hamar napirendre térne. Egyébiránt feltűnő ez a darab Bis- sontól is, ki különben egyike a leggenialisabb szerzőknek s szellemének szikrázása látszik a mai darabban is az egész második felvonáson át. A mi az előadást illeti, itt is csak azt jegyezzük meg, mit egy más alkalommal már említettünk: a sikamlós részlet egy darabban sohasem lehet point, arra nem szabad a figyelmet külső eszközökkel is felhívni, azon az igazi művésziesség csak átsiklik és nem érzékit. Egyébiránt az előadás < sszevágó volt s Holéczy az Angéle, Markovits Anette, Cathryné Thibandierné, Cathry Terillack és Krémer Thibandiere szerepében sikerült alakítást mutattak be. Pénteken, okt. ‘19-én a Szu'amith került színre mérsékelt helyárakkal szép számú közönség előtt, összevágó s jó előadásban. Szombaton, okt. 20-án, Kontijózsefbájoszenéjii operettéje, a „Talmi herczegnő“ került színre felház előtt. Az előadás minden tekintetben megfelel a kívánalomnak. Különösen ki kell emelnünk a kar szabatos s összhangzó énekét. Nagy hatást ért el a szerződtetett 3 ballerina gyönyörű táncza, melyet a közönség megismételtetett. Sza- lóczy Ivona szerepében könnyed játékával s szép énekével gyönyörködtette a közönséget. Jászai M. Margaritta szerepét ügyesen alakította. Sialkay Lajos, mint Darius hcrczeg jeles s tul- ságoktól ment komikumával mulattatta a közönséget. Jól alakítottak még Csőregh (Gaston) és Hetényi (hr. Cognac) szerepében. Vasárnap, f. hó 21-én két előadás volt. D. u. a »Gésák« került színre csaknem üres ház előtt. Este: »A három pár czipő« czimü darabot újította fel a társulat. A közönség, mely a színházat félig megtöltötte, élvezetes előadást nézett végig s a szereplőket nyúlt színen többször megtapsolta. Különösen ki kell emelnünk Holéczy I. »Klára« szerepében, ki igazi otthoniassággal töltötte be azon szerepkört, melyre hivatva volt. Szalkayné (Léni) közvetlen elevenséggel játszott s énekszámait a közönség többször megismételtette. Jól alakított Szálkái Fink Lőrincz szerepében s humorával többször megnevettette a közönséget. Hetényi „Mayer“ szerepét jóizü humorral adta elő. HÍREK. — Megbízás. A király ő Felsége hadusfalvi Ludmann Gyula ezredest, a helybeli 12. honvédgyalogezred parancsnokát, városunk társadalmának osztatlan szeretet és tisztelet által környezett alakját a budapesti 79. honvéd gyalog dandárparancsnokság ideiglenes vezetésével megbízta. Sajnálattal vesszük tudomásul a népszerű főtiszt távozását és egyszersmind örömünknek adunk kifejezést fényes tehetségeivel méltán kiérdemelt előléptetése felett. —- Kinevezés és kitüntetés. Ő Felsége a király Lenz Győzi t, a honvédelmi minisztérium IV. ügyosztályának vezetőjét, a hadusfalvi Ludmann Gyula ezredes távozása következtében, a helybeli 12. honvéd gyalogezred parancsnokává nevezte ki. Egyidejűleg ő Felsége Lenz Győzőnek érdemei elismeréséül a 3. osztályú vaskorona-rendet adományozta. —- Előléptetés. A pénzügyminiszter Papp Gyula helybeli adóhivatali pénztárnokot a Vili. — Miért-e könnyek? Talán boldogtalan ; vagy ? A férfi felkapta fejét, átölete a leáhyt. — Boldog vagyok, a boldogság könyei ezek! A te tiszta csodás szerelmed feledtet velem mindent. Most már nem félek semmitől. Erős leszek, hogy méltó lehessek erre a nagy szerelemre. És mindketten úgy hitték azt a nagy boldog- j ságot, a mit a szivük érzett. De hát másként volt megírva az ő sorsuk a sors könyvében. A férfit elfogta az ellenségnek egy portyázó csapata. A leányka nem menekült. Oda lépett a parancsnokhoz s bátor hangon szólt hozzá. — Jó uram, ha őt elviszitek, vigyetek engem is ő vele. Nem tudunk mi egymás nélkül élni. A fiatal tiszt csodálta a leány bátorságát. A mint végig nézett a leányka gyenge virágszál termetén, valami csendes szánalom fogta el a lelkét.- Szegény leány te — mondta a leánynak — nem tudod mit akarsz. Nem is a te számodra való hely az, a hova e férfit visszük. A börtön vár reá s talán a ha'ál. Kár volna ilyen szép virágért, hogy a börtönben hervadjon el. A leányka mosolyogva válaszolt. — Jó uram, akkor te nem ismered a szerelmet. Az volna halálom, ha elszakítanátok tőle Én nem félek a börtöntől, ha vele lehetek. Ugy-e szabad lesz vele mennem ? A tiszt elfordult. Nem akarta, hogy lássák azt az áruló kcnycseppet, mely ott ragyogott a izemében. Aztán újra oda foidult az el fogottakhoz. — Legyen tehát. ElőreI S a kis csapat megindult előre. Mikor a táborba értek, a tiszt jelentést tett. Szólt a leányról is. Mindenki bámulva hallgatta annak hősies lelkét. Sajnálták is. Maga a vezér ajánlotta neki, hogy szabadon bocsátják. Hiába. Ő csak azt kérte, hogy maradhasson. A férfit börtönre vetették. A leány követte oda is. És ott is boldogok voltak. — Boldog vagyok — mondta a leány — hogy megoszthatom veled a börtön magányát s boldog leszek, ha veled halhatok. A férfit meg emésztő gondok gyötörték. A lelke, egész valója visszariadt attól a gondolattól, hogy a gyenge leányt magával ragadja a halálba. De nem tudta, mit tegyen. Nem sokáig gondolkodhatott, mert jöttek érte, hogy kihallgassák. Sokáig tartott ez. S mikor vége volt, a férfit nem vezették vissza a börtönbe. A leánykát is elő vezették a penészes börtönből. Szegény leány nem értette a helyzetet. Örült, hogy újra láthatta szerelmesét s újra szabadok lehettek. Nem vette észre, hogy a féifi sem tab többé. Nem nézte ő, milyen uj fényes egyenruhája van szerelme-ének. Ő csak a hőst látta benne, kit szeretett. — Ugy-e most már mehetünk tovább? -— | kérdezte a leányka. — A férfi elpirult. Elfordította tekintetét s : úgy válaszolt. — Nem megyijnk, Itt kell maradnunk, ha élni akarunk. A leány ka nem kérdezte miért? Bízott a férfiban. De nem sokáig tartott hite, bizalma. Romba dőlt minden reménye, minden boldogsága. Egy reggel riadót fújtak. A sereg lóra pattant s megindult. A gyenge leány nem maradt el, hiába kérte a férfi, hogy maradjon vissza. — Nem! megyek veled, bár hova vezess is. És mint. Csak akkor állt meg, mikor látta, hogy magyar sereggel állnak szemben. Remegés futott végig egész valóján. Nem tudta, mi történik vele. Csak nézte szerelmesét, ki fel fogta fegyve rét s oda szögezte a magyarra. Most már megértette a leány is a helyzetet. Felsikoltott. Aztán oda rohant a férfihez, ki kapta annak övéből az egyik pi-ztolyt s nem várva semmit, keresztül lőtte a férfi szivét. És még csak meg sem siratta. Addig tudta szeretni, mig szegény volt. Volt ereje a börtönbe követni s szenvedni vele együtt mert volt hite, bizalma a férfiban. De mikor megtudta, hogy az a férfi, kit rajongva szeretett, áiuló lelt, akkor alászállt a szerelem De volt még annyi ereje, hogy nem engedte, hogy lelkének ideálja saját hazája ellen fordítsa fegyverét. Keresztül lőtte az áruló szivét. Valószínűleg ő is ott lelte halálát. : z az a mese, mit a lcányhűségről akartam mondani. Nem ma történt. Talán ma már el sem hiszik, hogy valahailyenemberek iséltek, Deér,
