Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-02 / 40. szám
IV. év. 40. szám, Szatmár, 1900. október 2. ÉTI TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meájelenü$; minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: KÉSZPÉNZ FIZETÉS MELLETT JUTÁNYOS ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Kéziratok nem adatnak vissza. fellebbezünk. A gyülekezési jog lábbal tiprása. Hát már megértük azt is, hogy alkotmányunk hatályban létében az egyik leggyökeresebb jogát minden szabad polgárnak, a gyülekezési jogot lábbal tiporták városunkban. Azért mondjuk, hogy lábbal tiporták, mert nem tudjuk, ki cselekedte azt? Ugyanis: a népgyülés bejelentése idejében maga a polgármester itthon volt, sőt úgy tudjuk, hogy másnap is és csak harmadnap távozott, helyette a kiadványt a főjegyző, majd a közigazgatási tanácsos irta alá. Elég az hozzá, hogy el van a leg- égbekiáltóbb jogsérelem követve; de a legnagyobb sérelmet ejtette a Belügyminiszter akkor, midőn táviratunkból nyert értesülés után azonnal nem intézkedett a legemberibb jognak lábbal tiprása tárgyában, hanem hallgatásával hozzájárult a jog meg- sértéséncz. Hát a törvények, a jog, az igazság legfőbb őre is behunyt szemmel nézheti el a polgárok jogán ejtett akkora sérelmet? Valóban ilyeneket tapasztalva kétségbe kellene esnünk, ha a magyarok Istenébe vetett erős hit, rendületlen bizalom fenn nem tartana bennünket. Tudjuk, hogy csak úgy leszünk jó fai hazánknak, ha kötelességünket teljesítjük és ha jogunkat fel nem adjuk, küzdünk azért teljes erőnkből, azért ha kell, tudunk tűrni, tudunk szenvedni, mert erős a hitünk, hogy a küzdelem, a türelem, a szenvedés után a kivívott győzelemnek be kell következni. Ne bizakodjék tehát senki, hogy a a jég, az igazság, a törvény ellen irányzott merénylet boszulutlanul marad, mert a merénylet az, a mi megboszulja magát épen a merénylőn. Nem kutatjuk azért, hogy ki követte a legszen'ebb emberi jogunk ellen el a merényletet, megboszulja az maga-magát. De igenis éber figyelemmel fogjuk kisérni, hogy újabb merénylet kísérlete cl legyen hárítva s hogy az ellen mindenkor meg legyen téve az óvás, hogy a leggyökeresebb jogunk cl ne kallódjanak. Épen ezért tesszük most is, hogy annak a negyven kifogástalan Szatmár-németi polgárnak, egy értelmű véleménye alapján, a kik a népgyülést egybehívni, mint szervező bizottság, jónak látták, az ezt betiltó rendeletet a Nagyin. Belügyminiszter úrhoz, a haló ág utján megfellebbeztük és körömszakadtig kitartunk a mellett, hogy a törvény adta jogainkból egy hajszálnyit sem engedünk! A törv-hatóság utján, a népgyülés betiltása, illetve a gyülekezési jog megsértése ellen beadott fellebbezésünk a következő: Tekintetes Polgármester ur! A tervezett városi szálloda és Vigadó építése tárgyában bejelentet népgyülés megtartását betiltó és eredetiben itt csatolt 1488/900 Ein. sz. határozat ellen Kérjük ezen felebbezésünket a nagy- méltóságu Belügyminiszter úrhoz az ösz- szes iratok kapcsán felterjeszteni, ; hol is esedezünk, hogy a sérelmes határozat megváltoztatásával a tervezett városi szálloda és vigadó építése tárgyában óhajtott népgyülés megtartását engedélyezni méltóztassék. Tiszteletteljes fellebbezési kérelmünk indokolására felhozzuk azt, hogy a gondolat-szólás, gyülekezési és sajtószabadság mindnyájunk legszentebb, eg/- szersmint legemberibb joga, a melytől senki nem fosztható meg, különösen nem egy alkotmányos államban, mint a minő Magyarország, ahol bar véres küzdelmek árán az alkotmány felfüggesztését kérve, ezen joga, szabadsága, minden polgárnak meghagyatott s ezen jogát az előirt formaszerüségek betartásával mindenki szabadon gyakorolhatta és gyakorolja. Megengedjük, hogy fordulhat elő olyan eset, amikor vau ki jogával vissza akar élni, sa jog gyakorlásával törvénybe cselekményt kíván elkövetni. Ebben az esetben talán helye volna a népgyülés megtartásának, de ezt józan felfogású tisztviselő nem tiltja be még akkor sem, mivel módjába í áll a törvénybe ütköző cselekményt a rendőrséggel megakadá- yloztatni, miután, az kellő időben bejelentetik. Nekünk eszünk ágában sem volt büntetendő cselekmény elkövetése, nem kívántuk a közcsendet, nyugalmat megzavarni, sőt még csak az sem volt czéT lünk, hogy mi akarjuk a népgyülés által megváltoztatni a törvényhatósági közgyűlésnek a városi szálloda és vigadó építésére vonatkozó határozatát, hiszen mi tudjuk a törvényt, azt szeretjük meg is tartani. Mi nekünk egyedüli ezéiunk az volt, hogy kipuhatolható legyen az említett kérdésben az adófizető polgárok hangulata, esetleg az, hogy bebizonyítsuk, miként a hatósági közgyűlésen nem az adófizető polgárság képviselete nyilatkozott meg az említett szálloda és vigadó építésének elhatározásánál, hanem az önérdekkel párosult erőszak. Ami viszonyainkat ismerve, bizonyos az, hogy az építési költségek a közönséget fogják terhelni. Ennél fogva a jelen nyomasztó helyzetben, de meg bármikor is joga van a polgárságnak nyilatkozni, hogy akarja-e viselni a súlyosító teheket? vgyis: hogy akarja-e az épitkesést vagy sem? Bejelentésünket főleg azon okból nem vette tudomásul a tek. Polgármes- tei ur, hogy a szálloda építésének »ujabbi felszínre hozatala csak arra alkalmas, hogy a közönség nyugalmát zavarja fel, s az elégületlenség magvait szórja el.“ Ha olyanannyira szivén viseli az', a hatóság, ugyan kérdjük, akkor, mikor már ugyanaz a törvényhatósági közgyűlés azt határozta el, hogy a szálloda és vigadó építését mellőzi, miért tűzte újólag napi rendre ? Akkor nem gondolt arra, hogy a közönség nyugalma felzavartatik s az elégületlenség magvai elszóratnak ? Nem állott-e módjukban a szálloda és vigadó építését kívánóknak a törvényes utón, a nagyméltóságu Belügyminiszter úrhoz való felebbezés ? Hát az nem zaklatja fel a közönség nyugalmát és az által az elégedetlenség magvai nem szóratnak-e el, hogy ugyanaz, a ki a hatóság tekintélyének megvédésére van hivatva, az újabb napi rendre tűzés által ezen hatóságnak a tekintélyét megrendítette ? Mi szabad polgárai akarunk lenni a szabad hazának, kiknek legszentebb óhajtásuk, kötelességüknek pontos teljesítése, de egyúttal a kötelességekkel kapcsolatos jogok gyakorlása. Az itt csatolt és szerintünk törvénytelen határozatnak fulánkjait lelkében érzi minden önérzetes polgára városunknak és általános az óhaj, hogy vajha Nagy méltóságod igazságossága a megtiport polgárjogot, régi tisztességébe vissza állítaná és ezt hasonló támadásoktól a jövőben is védelmezze meg. Olyasmiről beszélnek széliében a városban, hogy a város orsz. képviselője tulajdonképen azért járt itt, — olyan váratlanul — hogy informácziókat nyerjen a dologról, melyek a tervbe vett városi építkezésre, meg a betiltott népgyülésre vonatkoznak. Nem tudjuk biztosan, de ha beszélt olyan emberekkel, kik tudnak őszinte szót, igaz véleményt adni, akkor tudja a képviselő ur, hogy mi a kötelessége fent is, meg itt isv O különben — sajnos — abban az óriási nagy tévedésben volt, mióta e városnak képviselője, hogy azt hitte, miszerint: városi tanácsunk meg a polgárok érdeke között nincs különbség s igya hivatalos város minden felterjesztésének hűséges mozgatója volt, habár az adófizető polgárok ellen irányult is, mint pl. a fellebbezés alatt álló építkezési kérdés is. E szerint: ha a kérdéses dolgokban is a polgármester és társai informálták és ő ezen informácziókon elindult, alapos hibát követett el maga ellen is, meg a város közönsége ellen is. Most kellene, hogy visszagondoljon a képvisélő ur arra. midőn az ő itteni hivatalos és vezető barátai, az ex-lex idejében, bizalmatlanságot akartak neki szavaztatni, ugyan ki volt az a lelkes elem, amely akkor Chor int e csúfságtól megmentette ? Bizony a polgárok és pedig legnagyobb részben a függetlenpárt hívei. Megérdemelné most ez a nép, hogy most megtaposott polgár jogáért, viszontszolgálat fejében, Cho- rín is sikra szálljon. Node: kiderül az igazság! mert az igazságra most sokféle habitust erőltet rá az erőszak, de elvégre is: kiüti a szeg a zsákból a fejét.
