Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-02 / 40. szám

Szatmár, 1900. Október 2. Válasz Tekintetes Csomay Imre ügyvéd ur nyiltlevelére. Régi közmondás szerint a szerencsétlenség ritkán jár egyedül, mert csirájában hordja a társát, lám ilyen szerencsétlen gondolat volt a »Vigadó« kérdése, amely már létté is hozta a városi taka­rékpénztár eszméjének a felfrissítését. Nekem bár egyik sem kell, de még ha bankistának is szid­nak érte, mégis nyíltan kijelentem, hogy a két nem nekünk való dolog közt, a »Vigadó < meg­valósítását tartanám a kissebb bajnak, mert mig a Vigadóval járó nagyzási hóbortot megfizeti majd a közönség évi 10"A>-os pótadó emelés árán, ad­dig a takarékpénztár esetleg olyan veszélyes in- tézménynyé vállhatna, amely koczkáztatná a város törzsvagyonának nagy részét, ha ugyan eleve is nem tiltakozna a belügyi kormány az ellen, hogy mint tervező kívánja a kötinényezett regále kár­talanítási papírok képezzék a városi takarékpénz­tár alap- vagy tartaléktőkéjét. Régóta nagyrabecsülöm én Csomay ügyvéd urnák városunk érdekében kifejtett buzgalmát és főleg közismert önzetlenségét. Most is elismerem, hogy ideáliler véve szép eszmét vetett felszínre a városi lak. pénztár tervével. — Igen ám, csakhogy az ideál és a valóság közt oly nagy az ut és az el­térés, hogy rendesen nyomon követi a csalódás azokat, a kik az eszményi szépet akarják oly körben diadalra vinni, ahol az iránt hiányzik az érzék. Szép volna ám és hasznos is a városi takarék- pénztár, ha úgy idealiter be tudnánk azt illeszteni a már meglevő hivatali körök és pénz­tár kezelése és a közgyűlés ellenőrzése mellett, majdnem költségmentesen, de hol találjuk aztán a garantiát arra, hogy az ilyen igazán olcsó ke­zelés bírni fog azzal az óvatos, körültekintő mű­ködéssel, amelynek a pénzintézet kezelésében hiányozni nem szabad ? Mindenféle vállalkozás és igy a takarékpénz­tári intézmény is jövedelmet igér, ha a kellő mennyiségű alaptőkén kívül megvannak azon fak­torok, amelyek annak szakszerű vezetéséi bizto­sítják és ebben nagy szerepet játszik a kezelés megbízhatóságán kívül, az az Úgynevezett —- jó értelemben vett — kereskedelmi szellem, amely azt a vállalatot a bureaukratizmastól távol tartja, hogy a közgazdasági élet napi vállalataihoz ido­mítsa a vállalat komplikált működését. A hol ezen kellékek bármelyike hiányzik, ott üdvös, hasznos intézkedés nem várható, már pedig úgy tudom, hogy eddig a városi hivatalnok qualificatiójába nem követelték a kereskedelmi tanulmányt és még kevésbe a kereskedelmi routint. Ne akarjunk hát a városi hatóság által olyan vállalatot vezettetni, amely hivatva van a közvetítő szerepét játszani a kölcsönkérő és kölcsönad.) közt, mert ennek egy nagyon fontod és kényes feladata többek közt a hitelbírálat. Ed a fontos teendőt végzik a részvénytársaságok, pénzintézeteknél jól, — rosszul — rendszerint a közgyűlésen válasz­tott 15—20 olyan nagy részvényes, akik a saját vagyonuk egy részévet is érdekelve vannak a kö­zös vagyon kezelésében és e mellett a részvény- társaság a nagyrészvényesek e fáradozását kü­lönböző dijakkal és jutalékokkal is honorálja. Téljes tisztelettel kérdem a tervező urat, váljon aitruisinussal kívánja a városi takarék- pénztárt vezetni ? Ilyen egy szerencsétlen vállalata van már a városnak, ez a villamvilágitás házi kezelése, a hol év-ek óta a legjobb akarattal működik egy cso­port, előkelő nevű városi képviselő a hatósággal egy külön bizottságban, és most már meglehe­tős károsodás árán kezdik beismerni a mit két, évvel ezelőtt a bizottságban, a lapokban, vala­mint a közgyűlésen hangoztattam, hogy el kell adni a vállalatot, mert a városi házi kezelés mind megkisérlett módjában romlást jelent, még ha a legjobb technikus kezeli is az üzemet, hisz a vállalatnak nemcsak ipari, de keteskedelmi ága is van és ehhez nem ért, de nem is tartozik érteni a városi hatóság. Meg van a tanúság és megfizettük az árát, igy tehát nem kívánjuk olyan téren az újabb kísérletezést, a hol a koczkázat veszedelmes is lehet. Sokszor hivatkoztak e tekintetben az or­szágban működő egy nehány városi takarékpénz­tárra, de hát úgy látszik, nem ismerik azok bel- viszonyait, mert különben tudnák, hogy a leg­többjénél a befektetett tőke vagy semmit vagy 4—5%-ot jövedelmez és hogy rendszerint a be- hajthatlan tőke egy része és a hátralékos kama­tok garmada a vagyon közt van kimutatva. Ha majd a mi magyar közönségünk felsőbb tízezre megtanulja a kultur nemzetek vagyo­nos osztályától, hogy mikép működnek azok a kisemberek érdekében ingyen, önzetlenül, és mégis egész odaadással, akkor igenis szabad lesz utánozni a Raiffeisen-féle községi pénzintéze­teket az osztrák és német minta szerint; addig pedig, mig ehhez az alapfeltételek vagyis a szé­leskörben divó al'ruismus hiányzik, bízzuk fő­leg a kereskedelmi vállalatokat a magán és rész­vénytársaság mindinkább terjedő részvényére. Ne terheljük a városi hatóságot főleg hi­vatásán kívül eső munkával és igy több ideje lesz hasznosan közreműködni és módot találni p. u. arra is, hogy mikép lehat a város fogyasztó Közönségét megvédeni a mészárosok kartelje ellen, hogy minél jobb és olcsóbb húst kapjon az adófizető polgárság, vagy hogy esetleg az utczák és terek necsak a záporeső által takarit- tassanak és talán néhanapján nagy szárazság idején locsoltatni is lehetne a nagy közlekedése tereket — végre pedig oh ábránd 1 — ha majdan még egy erdőt eladunk, annak árából necsak viczinálisokat és ráadásul Vigadót, hanem víz­vezetéket és csatornázást teremtsünk. Őszintén merem mondani, hogy bennem nem a bankista berzenkedik a tervezett városi taka­rékpénztár eszméje ellen, hanem városunk jól felfogott érdekében szólok, amikor az általam igen tisztelt ügyvéd ur ezen tervét végzetes kocz- kázatnak tartom. Szatmár, 1900. okt. 1-én. Teitelbaum Herman. SZATMÁ R-N É M E T I. HIRE K. Dr. Keszler Ferencz | pápai praelátus, a szé- keskáptalan nagyprépostja pénteken elhunyt. Fájdalommal és igaz részvéttel adjuk közre e szomorú hirt. Az elhunyt főpap úgy kiváló tudo­mányos készültsége, mint nagy műveltsége és külö­nösen emberszerető, szelíd, jó szivénél fogva egész társadalmunk osztatlan szeretetét és tiszte­letét birta. A nyár folyamán hosszabb külföldi körútra ment s útközben érte utói egy meghűlés következtében — a különben erőteljes férfiút, a kin a 71 évnek nyomásé látszott — a betegség. Betegen tért haza körútjáról s pár heti szenvedés után elhunyt. A megboldogult előbb a theológián tanított, a káptalannak már 23 éve tagja. Párat­lan szépséggel birta úgy Írásban, mint szóban Cicero klassikus latin-nyelvét. Ezenkívül a né­met, angol és franczia nyelvben is otthon volt. Temetése vasárnap d. u. történt. A székeskápta­lan a következő gyászjelentést adta ki: A szat­mári székeskáptalan fájdalmas szívvel tudatja kar­társának, méltóságos és főtisztelendő Dr. Keszler Ferencz pápai praelatusnak, a székeskáptalan nagy­prépostjának, szent Miklósról nevezett erchyi apát­nak, általános püspöki helynöknek, a püspöki hittani intézetprodirektorának, stb. élete 7 I., áldozó papságának 48. évében négy heti szenvedés és a szentségeknek ájtatos felvétele után f. hó 23-án történt elhuny tát. Temetése folyó hó 30-án dél1 után 'U4 órakor lesz, az engesztelő szent mise pedig október hó 1-én 9 órakor fog a székes- egyházban az egek Urának bemutattatni. Szatmár, 1900. szeptember 29. Az ö. v. f. n. — Személyi hir. Gróf Hugonnay Béla főis- pán kömlődi birtokáról (Komárommegye) szép'. 25-én a fővárosba költözött át. — Hangok a távolból.' Dr. Márk Ferencz, okányi (Biharinegye) ref. lelkész, lapunk illustris vezérczikk-irója, a ki folyton éber figyelemmel kiséri városi viszonyainkat, a vigadó építtetéséről azt Írja, egy czikk kíséretében, melyet jövő szá­munk hoz, hogy lesz még abból a vigadóból si­rató is. Példát vehetnének a Szatinár-németiek Békés várostól, a hol 200 ezer frtért építtettek ilyen vigadó félét és most Békés városa átkozza a ne­vét is mindazoknak, a kik ezen építkezésbe be­levitték a várost. Ha a városnak ily nagyszabású Szálloda kell, épütesse azt meg vállalkozó, de épen mert vállalkozó nincs, ez mutatja, hogy ily na­gyobb szabású szállodára nincs szükség. — Lóverseny »A szatmármegyei gazdasági egyesület« évi szokásos lóversenyét szept. 30-án tartotta meg elég nagy, de kiváló előkel lő kö­zönség jelenlétében. A verseny, bár érdekes finis- hekben volt alkalmunk gyönyörködni — általános­ságban nem mondható annyira sikerültnek, mint a múlt évi, mert az egyes dijakért aránylag sok­kal kisebb mezőnyök állottak a starthoz, mint a múlt évben. A mi azonban kiállott, meggyőző tanúbizonyságot tett lótenyésztésünk kiválósá­gáról. A mi az egyes versenyek eredményét il­leti, az a következő : 1. A mező-gazdák verse­nyében futott hét ló, melyek közül első lett a díjnak előző évi nyerője, Darabán S. (Udvari) Ke- sely-e, második Barazsu J. (Udvari) Kedves-e, har­madik Laky L. (Szatmár) Rigó-ja. 2. Idegenek versenyében (dijak 1-SŐ800 kor. 2-ik tétek összege, 3-ik saját tété. Táv. 2000 m.) 4 ló álott start­hoz, melyek a beérkezés sorrendjében a követke­zők. 1. Gróf Merveldt M. százados Mogorvá-ja 2. Borbély G. Bodrog-ja. 3. Schvent J. őrnagy Springinfeld-je. 4. Jármy J. Kati ja. Első könnyen nyerve jó harmadik. Totalizateur: 1 : 4. 3. Höl­gyek dijáért (1-sődij 400 K. ért. 2 ik 100 K. ért. Táv. 1600 m.) csak három ló futott s azok kö­zül is az egyik a pálya közepén lemaradt. Első lett Szerdahelyi A. Bellá-ja, második Szeöke Ö. Babám-ja. A verseny eleitől kezdve izgató volt, a mennyiben nem lehetett tudni, hogy a két ló közül melyik tör majd az utolsó perezben előre s csak az utolsó oszlopnál dőltei a verseny sorsa. Totalisateur. I : 2. 4. A tenyész versenyben (1-ső dij 800 kor. 2-ik 200 kor. Táv. kb.4000 m ) 6 ló álott a starthoz. A beérkezés sorrendje a kö­vetkező. 1. Reök Gy. Küzdő-je. 2. Br. Vécsey J. Vihar-ja. 3. Szeőke Ö. Babáin ja. Futottak még Horváth J. Vilmá-ja, Szerdahelyi A. Bellá-ja és Br. Vécsey J. Armidá ja. Első könnyen nyerve jó harmadik. Totalisateur. 1:2. 5. Az akadály- versenyben ismét csak 3 ló futott (dij 800 K. elsőnek, a második a tétek ossz. harmadik sa­ját tétét menti. Táv. kb. 4000) m. Első lett erős küzdelem után fejhosszal Gr. Merveldt Fritzi-je, 2-ik Liptay B. Vadász-a. A verseny sorsa csak a bírói tribün előtt dőlt el, a mennyiben Fritzi csak ott tört előre s verte le fejhosszal a vé­gig vezető Vadászt. Totalisateur: 1 : 3. A mi a rendezést illeti, mindenben kifogástalan volt, a miben Kovásznay Zs. századosnak van érdeme, ki páratlan szorgalommal s ügyes szakavatottság- gal intézte, ez évben is a verseny egész lefolyá­sát. A versenyt szépen sikerült —de sűrű pori'el- legbe borított— kocsi korzó,este pedig fényes bál fej ezte be. — Mihály napja alkalmából Hármán Mihály polgármestert, a dalegyesület elnökét a dalegye­sület szombaton este szerenáddal tisztelte meg- A menet fáklya és lampionok mellett este 6 óra kor indult el az ev. ref. főgymnasiumtól. A pol­gármestert Jaskovits Ferencz üdvözölte. Az ezek elhangzása után a polgármester a dalosokat meg­vendégelte. — Dr. Chorin Ferencz városunk orsz. kép­viselője, szerdán d. u. városunkba érkezett, hogy egy pár napot ismerősei, birátai, választói között töltsön. Több helyütt látogatásokat tett, csütörtök estére pedig barátságos vacsorára hívta meg a sza­bad 4vü párt végrehajtó bizottságát s befolyásosabb tagjait. A lakomán mintegy 100-an jelentek meg. Nagy jelentőségűvé tette a vacsorát azon pohárköszöntő, melyet a képviselő házigazda tartott s melynek keretében a politikai viszonyokról nagy érdekes­séggel nyilatkozott. — Kinevezés. A debreczeni itélő-tábla elnöke dr. Joanovics György Ernő szatmár-németi-i kir. törv.-széki díjtalan gyakornokot segélydijas gya­kornokká nevezte ki. — Esküvő. Ablonczay Andor ev. ref. lelkész múlt hó 25-én kelt egybe Király-Daróczon Je­szenszky Sándor gyógyszerész kedves leányával, Mariska kisasszonynyal. — Utazás. Meszlényi Gyula püspök négy heti körútra Olaszországba utazott. Útjában kisérik Szabó István püspöki titkár, Pemp Antal f.-bányai, Szőke Béla n.-bányai lelkész és Mondik Endre helybeli tanító. Az utazás főczélja Róma, hol a pápa f. hó 5-én rendkívüli kihallgatáson fogadja a püspököt. Rómában a társaság az egyes neve­zetesebb helyekre kirándulásokat tesz. — Választás. A németi részi gazd. egye­sület üresedésben volt elnöki állására Bartha Kálmán választatott meg. — Eljegyzés. Szilágyi Lajos v.-megyei gyám­pénztári könyvelő szept. 11-én jegyet váltott Ku­lin Sándor jármii földbirtokos kedves leányával, Vilma kisasszonnyal. — Választás. F.-Bánya város tiszti ügyé­szévé szept. 24-én megejtett választás alkalmával Dr. Sereghy Béla n.-károlyi ügyvéd, vármegyei tb. tiszti alügyész választatott meg. — A választók névjegyzékét a jövő évre a központi választmány végleg megállapította. A város bel- és külterületén és a hegyen összesen 1600 a választók száma. — Esperes választás. A máramaros-ugocsai egyházmegyében üresedésben levő esperesi ál­lásra a napokban bontották fel Nagy-Szőllősön a presbitériumok szavazatait. Általános többséggel Szikszay Zoltán m.-szigeti reform, lelkész vá­lasztatott meg. Szavazatokat kaptak még Bikky Ferencz gyulai, Tóth Ferencz téesői és Tegze László fertős-almási lelkészek. A megválasztott esperes a fiatalabb lelkészi generáció egyik ro­konszenves, ambiciózus tagja, a ki kiváló szónok és ügyes adminisztrátor. Működéséhez az egy­házmegye szép reményeket fiiz s a 36 éves ifjú esperes tevékenységétől sokat vár. — Jótékonyság. Meszlényi Gyula püspök a f.-gyarmati r. k. templom építési költségeire 1200 k.-át. a vitkai r. k. lelkészlak és a csengeri r. k. is­kola javítására 400—400 k.-át, a tibai r. k. iskola épület vételárának törlesztésére 1500 k.-át, a bu­dapesti műegyetemi hallgatók körének 100 k.-át, adományozott. — A hegyközség költségvetését, mint közöl­tük, a legközelebb tartott hegyközségi közgyű­lés nem fogadta el. A határozatot többen meg­fellebbezték a tanácshoz, amely a határozatot megsemmisítette s a választmányt utasította, hogy a költségvetést terjeszsze újból a közgyűlés elé. Az indokolás igen helyesen arra támaszko­dik, hogy a közgyűlésnek nincs joga a költség- vetést minden indokolás nélkül csak visszadobni, mert ez által az válnék lehetővé, hogy egy tör­vény alapján megalkotott intézmény töröltessék s fentállása lehetetlenné tétessék. Vitassa meg a közgyűlés a költségvetést, egyes tételeit változ­

Next

/
Thumbnails
Contents