Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-25 / 39. szám

Saatmár, 1900.

SZATMÁR-NÉMETI.

Szálloda« bérletétől visszalépett, sőt hajlandó volna a biztositékkép letett nagyobb összegű pénzét is elveszteni, ha annak árán menekülhet a bérletből, amit semmi körülmények között nem tenne, ha bármily csekély hasznot remélhetne a kilátásba helyezett bérletből. Városunkban van magának a városnak egy másik szállodája, a »Zöldfa vendéglő« s azonkívül a »Korona«, »Hungária«, »Károlyi ház«, »Magyar király« szállodák, amelyek bármily nagy szatmári sokadalom befogadására mindég elégségesek voltak, s ma, midőn nincs idegen forgalom, üresen állanak.

Ennélfogva előreláthatólag a város adófizető polgárságának az oly sok oldalról igénybe vett pénzéből leszen törlesztendő a Vigadó és Szállodára felveendő kölcsön, mivel ennek prosperálására, a jelzett viszonyok között, egyáltalán semmi reményünk nem lehet!

Hogy mennyire igénybe van csekély jövedelmünk véve, sőt igen gyakran törzs- vagyonúnk megtámadva, következik abból, hogy a földmives osztály az általa produkált terményekből alig képes annyit kiárulni, amennyi a súlyos föld, ház, házbér, kereseti, egyenes és általános, betegápolási költség, községi pótadón és az ezrekre kivetett kamat és végrehajtási költségekre szükséges, kénytelen magától sok mindent megtagadni, mert olyan terheket is rótt már eddig is a törvény- hatósági közgyűlés vállaikra, amelyek a netalán fennmaradó csekélységet teljesen felemésztik, mint aminő: az aszfalt és betongyalogjáró; az iparos osztály kereset hiányában teljesen tönkre ment, a kereskedelem pang, mert nincs kinek eladni. Ily körülmények között a szó teljes értelmében öngyilkosság volna már ma is súlyos terheinket még növelni, azonban az említett «Vigadó és Szálloda» költségeinek törlesztése nemcsak a mi, hanem utódaink vállaira is nehezedik, a kiknek előreláthatólag még súlyosabb helyzetben kell küzdeniök.

Ennélfogva reánk nemcsak hogy nem hasznos, sőt a legmesszebbmenőleg káros hatással lenne.

A városi törvényhatósági közgyűlésen nem a közönség közérzülete nyilatkozott meg akkor, midőn elhatároztatott a «Vigadó és Szálloda» építése, mert a többséget a városi tisztikar adta és mert arra még a bizottsági tagok sem voltak előkészítve, mivel ezen tárgy, egész meglepetésszerűen az utolsó órában lett napirendre tűzve.

Ezen közgyűlésén Márkusz Mártonnak a »Vigadó és Szálloda« jövőbeli bérlőjének, miután e bérlettől visszalépett, kérvénye volt napirendre tűzve, a ki biztosítékát kérte vissza. Ezen tárgy elé lett becsusztatva az építtetés fontos kérdése, a mint ezt, az ezen közgyűlés eredeti tárgysorozatát itt csatolva igazoljuk.

Ez a képviselők akaratának megtévesztésére vezetett, mivel a közölt közgyűlési tárgysorozat egyenesen azt látszott tudtul adni, hogy a rég vajúdó Szálloda építési kérdése, ezúttal legalább, előkerülni nem fog.

Mindezek után, alázattal kérjük a nagy- méltóságu Belügyminiszter urat, hogy figyelembe véve városunk eladósodott, nehéz helyzetét, a további terhek könyelmü ránk rakásától bennünket s a jövő generácziót megmenteni méltóztassék.

Hogy mily hangú és tartalmú kísérőlevéllel megy a polgárság ezen felebbezése a kormányhoz, nem tudjuk, azt sem tudjuk, hogy a Belügyminiszter mily állást fog a dologgal szemben elfoglalni, annyit azonban tudunk és hirdetünk, hogy a város adófizető polgárságának 9/io_e<^ része tiltakozik a szóban lévő építkezés ellen.

Mind ezek után: kiki tegye szivére a kezét és gondolkozzék az „igazságról“.

Tek. Teitelbaum Herman urnák

(A „Vigadó“ kérdéséhez,)

Mikor a közgyűlésen, a »Vigadó« építés kérdésében folyt a vita, mely az építeni akarók Pirhusi győzelmével végződött, feltűnhettem önnek, hogy az ön javaslata mellett én nem szólottám. Oka ennek az volt, hogy idegesnek láttam a gyűlés tagjait s igyekeztem röviden beszélni. Az ön tervével azonban rokonszenveztem, daczára annak, hogy olyan erősen lepocskondiázta azt az építkezési bizottság s a mérnök. Az ön terve bizonyság arra, hogy a meglevő épületet némi átalakítással, hozzá építéssel lehet hasznosítani másképen is, nem szükséges helyette Vigadót és szállodát építeni.

Másik oka az ön terve mellett való felszólalásom elmulasztásának az volt, hogy én nekem a régi t.-széki épület és telke hasznosítására nézve egy saját külön eszmém volt és van.

Fölvethettem volna eddig is, a vita során is; de nem akartam uj gondolatot vegyíteni a mérges ügybe. Óhajtóttam bevárni, hogy a Vigadó építés kérdése vétessék le előbb a napirendről s mikor aztán egyszerűen azon kérdés állott volna előttünk, hogy hát mit csináljunk a régi épülettel és telekkel? előállottam volna indítványommal. — Úgy vélem, hogy itt már önnel is szemben találtam volna magamat. Mindegy.

Mert t. uraságod egy hasznosítási tervvel és inditványnyal lépett tel, én az én másik tervemet és eszmémet önnek czimzett levelemben vetem fel.

Idát igen tisztelt uram! nekem arra a kérdésre, hogy mit csináljunk a régi t.-széki épülettel ? ez a feleletem :

Az épület erős, szilárd. Egyszerűen ki kell javitni, ki kell festetni. Nem jövedelmezhetett eddig, jövedelmeztessük. Annyi lesz a jövedelme, amennyit diktálunk.

A telek és épület nem hasznosittatik most; de reális értéke van; 80—100 ezer forintra becsülik.

Ezt az eddig nem jövedelmező, de nagy értéket közgyűlési határozattal nyilvánítsuk városi takarékpénztáii alaptőke vagyonnak s a regále tőke és ezen épület felhasználása mellett megalkotandó városi takarékpénztár czéljaira és helyiségéül adjuk át a régi törvényszéki épületet és a telket s a kezelő-bizottságot utasítsuk, hogy a teleknek megfelelő érték után, az elérendő jövedelem egy részét, mint a telek jövedelmét szolgáltassa be. Mondjuk évi 10 ezer forintot ezen a czimen adjon át. — A kérdés meg lesz oldva, a Kolumbus tojás a csúcsán áll.

A városi takarékpénztárak létesítésének helyes és szükséges voltát a kis városok kongresszusán egyhangúlag kimondták. Ezt az eszmét én már itt több év előtt felvetettem s ime fényesen igazoltak a kongresszuson, hogy az eszmém helyes és czélszerü volt.

A városi takarékpénztár létesítése tárgyában azonban készen az indítványom — nyílt provokácizó daczára; mert az aproposra vártam, vártam, hogy azok, kik a kongresszuson jelenvoltak, jelentést fognak tenni s megismertetik velünk azokat a sok üdvös gondolatokat, melyek a kongresszuson felmerültek. De dr. Vajai Károly, Pap Géza és Tankóczi Gyula urak, — bár szóltak is a kongresszuson, — valószínűleg mint privát utazók voltak jelen; jelentést nem tettek, igy hiányzott rám nézve az alkalom arra vonatkozólag, hogy a jelenlétökben tárgyalt és általuk is helyeselt városi takarékpénztár létesítésére a kellő indítványt megtehessem.

Csak azt akartam Önnek s nevével kapcsolatosan a t. közönségnek is tudomására juttatni, hogy igen is lehet a régi épületet és telket minden nagyobb építkezés nélkül, egyszerű karba hozással, tetszés szerint s helyes czélra haszon- hajtóvá tenni 1 Vagyok Iránta mindig elismeréssel és tisztelettel

Csomay Imre,

ügyvéd, t. biz. tag.

HIRE k.

— Kinevezés. A dr. Steinberger Ferencz

n.-váradi kanonokká történt kinevezésével a helybeli kir. kath. tanító képző-intézetnél megüresedett képző tanári, azaz neveléstani tanszékre a vall. és közokt miniszter Bodnár Gáspár tan. képző intézeti tanárt kinevezte. Gratulálunk a jeles képzettségű tanférfiu, országosan ismert nevű iró kineveztetéséhez.

— Eljegyzés. Bagothay Sámuel helybeli ev. ref. főgymnasiumi tanár eljegyezte M.-Szigeten Széchy János cs. és kir. közöshadseregbeli százados leányát, Jolán kisasszonyt

— Kinevezés. Ő Felsége a király Dr. Udvarhelyi Dezső debreczeni járásbirósági albirót, városunk fiát, a debreczeni kir. ügyészséghez alügyész- szé kinevezte.

— Tanítónő választás. Cseh Irén oki. tanítónő Zsarolyánba tanítónőnek megválasztatott.

— Kitüntetés. A honvédelmi miniszter előterjesztése folytán, ő Felsége a király által Le- vendovszky Ferencz I. oszt. százados nyugalomba vonulása alkalmából sok évi hű s odaadó szolgálatáért okiratilag megdicsértetett.

— Jótékonyság. Dr. Kádár Ambrus kanonok a f.-gyarmati leégett róm. kath. templom újraépítésére 200; Hehelein Károly kanonok az ungvári gyermekbarát egyesület részére 100 koronát adományozott.

— Kinevezés. Ő Felsége a király ifjú Jákó Sándort, a debreczeni kir. Ítélőtáblához berendelt bírósági aljegyzőt, városunk fiát, a debreczeni kir. törvényszékhez albiróvá kinevezte.

— Tanítónő választás. Madzsar Mariska okleveles tanítónőt, Madzsar János takarékpénztári pénztárnok leányát Makóra ; Varga Irén oki. tanítónőt, Varga György helybeli lakos leányát pedig Erzsébetfalvára tanítónőül megválasztották.

— Áthelyezés. Dr. Markovits Elemér kir. törv.-széki jegyző, mint értesülünk, a debreczeni kir. itélő-táblához hasonminőségben áthelyeztetett.

— Kinevezés. A király ő Felsége dr. Barcsai Kálmánt, szatmári 12-ik honvéd gyalog ez- redbeli segédorvos helyettest, városunk fiát, a cs. és kir. közös hadsereg tényleges állományába főorvossá nevezte ki.

— Elhalasztott népünnepély. A Kiss Gedeon szobra alapja javára f. hó 23-ra tervezett népünnepély bizonytalan időre elhalasztatott.

— Leikészi értekezletet tartottak, mint előző számunkban közöltük volt, a n.-bányai ev. ref. egyházmegye lelkészei városunkban f. hó 19-én. Az értekezlet az egyházi élet mezején felmerülő gyakorlati kérdéseket vitatta meg s javaslatait az egyházmegyére terjeszti fel.

— Kinevezés. Horváth László losonczi kir. közjegyző helyettest az igazságügyminiszter Halmiba kir. közjegyzővé kinevezte.

— A szatmár-németi gör. kath. egyházközség díszesen restaurált uj templomát Meszlényi Gyula szatmári r. k. és Firczák Gyula munkácsi g. k. püspökök október közepén fogják ünnepélyesen felszentelni.

— A Kossuth-kerti uj fürdő épület bokrétaünnepélye szombaton este tartatott meg. A vállalkozó, Hirsch Miklós építész a társadalom előkelőségeinek tiszteletére vacsorát adott s megvendégelte a munkásokat is. A kedélyes mulatság, melyet számos felköszöntő fűszerezett, az éjféli órákban ért véget.

— A szini idényt, mint közöltük, folyó hó 29-én szombaton este a „Kis szökevény“-nyel kezdi meg színtársulatunk. Jegyek ez előadásra a gazdasági-egyesület titkári hivatalában is válthatók.

— Szüret ideje. A folyó hó 23-án tartott hegyközségi választmány a szüret idejét október 11-re tette. Tekintve, hogy a szőlő már ma is teljesen érett és a darázs nagyon pocsékolja, egy hétíel előbbre kellett volna megállapítani.

— Lóversenyünk és hegyi vasutunk. Ha e két

dologról együtt kell Írnunk, úgy bizonyára mindkettő vezetőjének az élelmességéről és figyelméről szólhat csak az énekünk. Lóversenyünk fáradhatatlan rendezője, Kovásznay méntelepi kapitány, persze, hogy kellő közlekedésről is gondoskodik. Hegyi vasutunk üzletkezelő-igazga- tója — az erről szóló tárgyalások közben azzal lepte meg őt, hogy kocsikat fog a lóverseny tribünje mellett készen tartani, a hova zápor, vagy rossz idő esetén legalább a hölgyek bemenekülhetnek s a verseny lefolyását onnan nézhetik. Hogy kellő számú külön vonatról is gondoskodás történik, abban Dónát-napi tapasztalataink óta senki se kétkedik. Úgy tudjuk, hogy a lóversenytérre három külön vonat fog a hídfőtől indulni,

u. m.: 3 j 1, */*2 és 3n2 órakor, visszafelé pedig 5, V26 és 6 órakor. E vonatok egészen a lóverseny tribünjéig mennek s onnan is indulnak. A mi pi- cziny hegyi vasutunk képes vállalkozni mindezekre; a m. kir. államvasutakat pedig, a melynek vonala épugy érinti a lóverseny-teret, mint a hegyi vasút, a lóversenynek pár ezerre menő közönsége teljes közönyösségben hagyja. Mennyi folyamodás, küldöttségezés és mily rengeteg idő kellene ahhoz, hogy a m. kir. államvasutakat meggyőzze az ember arról, hogy az ő kezelésükben levő helyi érdekű vasúton vonatszaportiás szükséges. Nálunk mindez csak pár szóba kerül; ha sikerül beigazolni a vonat szükséges voltát, rövidesen meg is van a kellő intézkedés bevezettetésük iránt s közönségünk rengeteg költségtől, kellemetlenségtől s idővesztegetéstől menekül.

— A F. M K. E. új örökös tagjai. A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület örökös tagjai, a kik egyszer és mindenkorra 60—60 koronával járulnak az egyesület kulturális alaptőkéjéhez, örvendetesen szaporodnak. Újabban 28-an iratkoztak be az örökös tagok közé, köztük : dr. Emmer Kornél orsz. képviselő, Beniczky Adám zsámboki földbirtokos, id. gróf Chotek Rezső, báró Lévay Henrik főrendiházi tag, Lukács Antal földhitelintézeti igazgató, gróf Vigyázó Ferencz, Széchenyi Aladár orsz. képviselő, Thon Károly egyetemi tanár, a Magyar Kereskedelmi R.-T., Okolicsányi Sándor, hágai követünk, Szabó-Fer- raris Arthur festőművész és még számosán.

Szept. 25.