Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-19 / 25. szám
!V„ év. Szatmár, 1900. junius 19. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZ ATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. A hol a part szakad. Rendkívüli tehetségek rendkívüli eredményeket szoktak szülni. Ezen axióma igazságát oly kézzelfoghatóan senki sem bizonyíthatja be, mint mi, Szatmárnémeti sz. kir. város polgárai, akik nem idegenből hozott példákkal, hanem saját ta pasztalatunkkal, élményünkkel tudjuk igazolni. Rendkívüli tehetségekkel bírunk mindnyájan. Van eró's fantáziánk, mindent eltudunk azzal képzelni, hogy mi nagyon, sőt szerfölött okosok vagyunk; hogy képességeink határt nem ismernek, előttünk lehetetlenség nincs. Hát ki nem látja azt be, és ki meri azt tagadni ? Nézze meg az a Tanács városunkat, Szatmárnémetit és látnifogja, hogy rövid idő alatt köz- és magánépületeink gomba módra teremnek. Előttünk lehetetlenség nincs, nem lehet, azt mi bebizonyítjuk annak, a ki nem hiszi. Építünk vasutat is, mivel a vasút nagy forgalmat idéz elő, annak a vállalatnak, amely a regényes tyukodi-lápra akar vasutat építeni, sub- ventiót adunk, aki a világhírű Dárien- bádba, forgalmieszközt akar létesíteni, az ellen sem viselkedünk szükkeblüleg. Szóval mi emeljük kint és bent a város tekintélyét, befolyását, szépségét, kényelmességeit és minden a legkitűnőbben sikerül, mert mi a szerencse kegyeltjei vagyunk, megáldván minket a sors bölcsességgel és lángelmével. Azonban nehány példával jobb lesz azt megvilágítani, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona‘‘-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A forgalom előmozdítására nagyon sokat teszünk és különösen a pénzforgalmat idézzük elő a lehető legmagasabb mértékben, mivel azt a pénzt megkaptuk ebben a pillanatban, óh azt a másik pillanatban biztosan kiadjuk, mert ki kell ^adpunk, ha nincs pénzünk, óh akkor az ingóságok forgalmára kerül a sor, hogy pénzünk legyen, ha valamelyikünk reso- niroz, úgy ott van a hatóság, az fogja pénzforgalom hiányában az ingóforgalmat, egy kicsit feléleszteni a piacz közepén,' melyhez zenekiséretet is ad a város. Ha ingóforgalmat nem lehet, akkor ingatlanforgalmat fog kelleni megkisérleni s igy a kincstár deficitjét egyúttal pótolni. A forgalmat előidéző eszközök láncz- szemként vannak összekapcsolva. Követem azért a iáncz példáját és a pénzforgalomról, ingóságokforgalmáról áttérek a közönséges é; telemben vett személyforgalomra: Ez alatt ne a személyek különböző minőségben és állapotban való szereplését méltóztassék érteni. A személyforgalom legfőbb eszköze a jó gyalogút. Hogy az mentül magasabb fokra emeltessék, műgyalogjáró készítése vált szükségessé, az mindegy, akárki jár rajta, lenni kell neki, lenni muszáj, es lön az egész városban műgyalogjáró. Kinek van abban legnagyobb érdeke, mint a tulajdonosnak, hát viselje ő annak a költségeit, hiszen úgy is oly csekély adót fizet és oly kevés czimen, hogy a ház vételárát az adók tiz év alatt sem képesek kitenni, Hát nem kevés az, de különben is, a kinek van háza, fizetheti, mennyivel emeli a házának az árát a mű-gyalogjáró. T Á R C Z A. Garamparti nóta. Fa derekán felkuszik a folyondár Barna kis lány keservesen sirdogál. Ne szomorkodj barna kis lány babádon : „Himes lepke nem áll meg egy virágon“ Azt ígérte, hogy te leszel babája, Mikor csókot hintett piros arczára. Ne szomorkodj 1 vigasztalódj ; felejtsd öl: „Ad az Isten nála hivebb szeretőt“ Eldanollák nekem is ezt a nótát, Egyszer én is szerettem egy csapodért. Bánatomban össze tettem két kezem, A jó Isten meghallgatta kérésem. Tóth Gizella. A második feleség. Bo>.ók bátyám művész volt. Kitűnő Amati hegedűjét az ő lelkének nevezte. Mély mélabus érzésteli hangja volt, melynek akkordjai könyüt csaltak a hallgató szemébe. Hát még ha Janos bátyám játszott rajta! Megindította a legközönyösebb embert is. Kedvencz darabja bátyámnak Beethoven reqnieme volt. A dalköltészet e remekét oly meghatóan, oly érzéssel játszotta, hogy az égi dalamban feledénk földi voltunkat. Bátyám felesége, a jó Betti néni sirt, ha e hango kát ballá. — Ha meghalok kedvesem, ezt a darabot játszd ravatalomnál — szólt mindig. Meghalt a jó asszony egy veröfényes este. Bátyám nem jajgatott, nem sirt, elpanasolta hegedűjén buját ; igazabban, fájdalmasabban, mint azt könnyek mutatják. Eldalolta buját mint az erdő madara. Két évig volt özvegy. Egy nnp kipirult arczczal jött hozzám s mondá: — Öcsém, — megházasodom. — Nos, abban nincs semmi rendkívüli az a fődolog, hogy megértsétek egymást. Első bol- dogságod után, mért ne kívánnál másodikat? — Oh, ilyen angyalt öcsém nem láttál, és csak most tudom, mi a valódi boldogság. — János, te vétkezel Betti ellen — feddém őt. — Ah . . . Betti, Bettivel rokonszenveztem, de szerelemről nála szó sem lehetett. — Púpja elrútította nagyon de lelke annál szebb volt; — feleltem én. — Igen, Betti jó volt, de Margit testben és lélekben a nő mintaképe. — Mikor lesz esküvőd ? — Ezen a héten vasárnap —■ Jól van, ott leszek. — Igen, igen — fecsegő —■ ott légy biztosan. * Egy év lelt cl bátyám esküvője óta. Margitot gyűlölni tanulta ez idő óta. Margit nem értette őt meg. Egész nap a tükör előtt van s ha bátyám játszik, durván támadt rá : — Ne tégy idegessé 1 HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nfcm adatnak vissza. De minő élőnyös feltételeket eszközölt ki a város a fizetésre! Csak vegyük a 10 részletben való fizetést. A város kötelezte magát a járda-költség előlegezésére, s behajtására semmi kamat nélkül, mivel a végrehajtási költségekkel együtt 15 perczentre sem megy fél. Hogy honnan veszi az a háztulajdonos a pénzt, az teljesen közönbös, elégedjék meg a közönség azzal, hoge a város megcsináltatta a mügyalogjárót, nem gondoskodhatik-e arról is, hogy megmutassa, mint a vaknak, hogy honnan szerezheti meg a pénzt a fizetéshez. Nem olyan kiskorú a közönség! Ha nem akarja, nemtudja fizetni, akkor, kényszeriteni kell, majd tudja akkor, ha megütik a dobot a háza előtt, s ha még akkor sem akarja, kitelik a ház árából. Hogy ilyen vonakodók tényleg léteznek, mutatja az, hogy több mint 400 ilyen ház- tulajdonos ellen kell a legkérlelhetetlenebb szigorral eljárni. A szekér-utak legbrilliánsabb állapotban vannak, ilyen különösen a hegyi-ut, amelyet a fahordással annyira jóvátettek, hogy senki nem panaszkodhatik, aki valami rosszat mondott, s azért a nyelvét akarná megbüntetni. A vasutak forgalmára sem lehet panasz, mert csak úgy özönlik a vidéki népség a vasúton, de meg nincs ma már az a szerencsétlen helyzetben a Szatmárról utazó, órákig legyen kénytelen a termény- szállitó-szekerek elől kitérve az útfélen menni, azokat a terményeket ma már vasúton szállítják, s a szekeren való szállítás mellett a szatmári terménykereskedők nem kénytelenek a magas kövezetvámot fizetni és a városnak sem kell a kövezetvám számadásSzegény János nedves szemekkel teszi a hegedűt félre s leül az ablakhoz s elmerül gondolataiba. Talán Betti jut eszébe. Hogy beszélgetnek egymással, kéz a kezében, mintha szerelmes ifjak volnának. Aztán, ha már elfáradt a múltak emlékezetében, előkeresi vastag botját s megy barátaihoz panaszkodni a szívtelen nőről. Szokatlanul fel van indulva ma Hozók. Lelke csordulig megtelt a szenvedésektől. Előveszi hegedűjét s játszik ma szenvedélyesen, majd mflabusan, benne van játékában egész múltja, jelene s jövője. Margit felsivit : — Ne kínozz czinczogásoddal ! János nem hallja, most egész lényét csak a játék tölti be, — Nem hallod? — rikáosolá Margit Feltámadt férfias büszkesége bátyámnak s szólt : — Hallom, de hagyj nekem békét. — Mit, mit, te mersz még beszélni? — se pillanatban kikapta Jáns kezéből a hegedűt s földhöz csapta, lábával rálépett s összetörte. János meredten nézte kincsének pusztulását, A meglepetés inegdermeszté izmait, de amikor Margit nevetésbe tört ki, iszonyú düh vett erőt rajta. Ajkait összeharapta, homlok és nyakerei kidagadtak, szemgolyóit pirosra feste az odatódtlt vér . . . Még egy pillanat s Margit halva terül el. De Margit észrevette a düh fokozódását; még mielőtt kitört volna, már kiszaladt a szobából. s bezárta Jánost. Mint a tőrbeesett oroszlán, esett János az ajtónak.
