Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-29 / 22. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. A vigadó. Hát az meg már micsoda: leszavazni a vigadót ? Hiszen hallottunk panaszkodni sok adóról, nagy-adóról, terhes-adóról, súlyos- adóról, ez az egy lett volna a vig-adó és még sem szavazni meg, ez sok, nagyon sok tisztelt uraim! Meggondolták önök, hogy hogy mit cselekesznek akkor, midőn leszavazzák a vigadót? Tudják-e önök, hogy közbeszéd az, hogy sírva vigad a magyar ? Hát mi szatmárnémeti magyarok abban a felépitendett vigadóban a legkifejezettebben demonst- rálhatnók a mi magyarságunkat ? Mert annak a falai közt meg ha vigadni nem akarnánk is, okunk volna riva fakadni ? És önök megfosztották szatmárnémeti polgártársaikat ettől a gyönyörűségtől, hogy bebizonyíthassák magukról, hogy a legjobb magyarok, mivel a legnagyobb mérvű sírva vigadást nem dernonstrálAzt hiszik önök. hogy csak annyi vétket követtek el a leszavazás csclekvé- nyével? Oh nem! Önök nem gondolták azt meg, hogy az építkezés számtalan budapesti vállalkozót és tótnapszámost vonz városunkba, azokban a kifogástalan inter- nacionális gavallér viseletét, ezekben egy helyünkbe jövó' népviseletet tanulmányozhattunk volna! És ezek együtt véve minő forgalmat idéztek volna elő, különösen a postán fizetési, vagy azt követő napokon ? De nem gondolták meg önök azt sem, hogy' téglagyáros polgártársaink, a törvénykezési palotától visszamaradt, éveken keresztül esőn edzett, antik portékájukon nem adhatnak túl, igy jelentékeny károsodást szenvednek ők is a további eltartás költségei miatt, de mi is, mivel nem láthatjuk a vigadót nehány esztendő múlva nehány százados romokként, amit az idegeneknek ilyenül be is mutathatnánk ! Városunknak nagyon sok bakterra és tűz- és betörésmentes pénzszekrényre van ez idő szerint szüksége, merem állítani, hogy mind ez mellőzhető volna, mivel a vigadó egymaga is elég volna, hogy a város szerteszét heverő pénzét belefektessék és se bakterra, se pénzszekrényre nem volna szükség, még sem lopná el senki sem ! Azt hiszik önök, hogy okosan cselekedtek ! Nagyon tévednek! De bizom a hivatalos városban, hogy nem engedi a feledékenység homályába merülni az eszmét, hanem ismét és ismét felvetik a kérdést mindaddig, mig dűlőre nem juttaták a vigadó építését! De ugyan minek is szavazták le önök a vigaciót? Azt gondolják önök, hogy nem gondosan és óvatosan jártak el az intéző körök! Én biztosíthatok arról mindenkit, hogy a legnagyobb gondossággal és óvatossággal volt az tervezve és elhatározva, értem azt úgy, hogy először nem SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Wcinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. egy óriási költségekbe kerülő nagy vigadót terveztek, hanem egy kicsit, csak akkor, ha az életképességéről meggyőződtek volna, építtettek volna egy nagyobbat, mint azt a viilamtelepnél tették! Azt pedig ne feledjék önök, hogy ha hivatásukat lelkiismeretesen akarják, gyakorolni, akkor a hivatalos város részéről jövő minden indítványt el kell fogadniok, mivel az «ex offo» csak a város javát akarja, másrak nincs alkalma abba a magasságba felemelkedni és megítélni mi helyes, mi nem, egyedül csak annak? Azért ha felszínre talá! kerülni a csatornázás és vizveték ügye, bátran szavazzák meg, mivel akkor feleslegessé válik nem csak a városnak, hanem az egyeseknek is a bakterokra és tüzmentes szekré nyekre való költekezése, s még sem lopják el pénzünket, ha ugyan érdemes volna most is lelkiismeretét terhelni akárkinek! De meg ez által gondoskodva volna az utódainkról is, mert hátha olyan gyámoltalanok lesznek, hogy adósságot nem is tudnának csinálni, i^j -'meg lesz helyzetük könnyítve, már csak avval fog kelleni törődniük, hogy miből fizessenek! Képzeljék csak önök, mily hálásak lesznek mindnyájunk iránt, hogy oly szép örökséget hagyunk reájuk adósságban ! Aztán meg ezek a rendkívül szükséges és elkerülhetetlen dolgok absorbe- álnák a felesleges és kidobálni való pénzünket is és nem veszlegetnők pénzünket hiábavalóságokra, mint a minő például a kenyér és több más egyéb! Nem tudják önök igen tisztelt leszavazó uraim, hogy minő bakot lőttek! De hogyan is tudnák, mikor nem értik a csíziót ! Az igaz, hogy én sem értem, mert, ha értettem volna és érteném, nem sültem volna úgy fel, mint a múlt napokban. Egy ismerősömmel találkoztam, találósmesékre kerülvén a sor, az én találósmeséimet, mint elavultakat alaposan megkritizálta és előhozakodott ő afféle újdonságokkal. Nem akarom, hogy a felébresztett kíváncsiságot kielégítetlenül hagyjam, épen azért idciktatom mind-a két találósmeséjét. Az egyik ez volt: *9.)ón ni; hőseitek az árnyában, attól kezdve nála is melegesznek, meg mellette is, az alapja meg sehol sincs. Mi az ?*)« A másik pedig ez : »A magistratus és sok más akarja, abból a városnak semmi haszna, sokba került, szépen fest, megalkotva még sem lesz. Mi az**) ?» Persze, hogy hasztalan törtem magamat a találóskérdések megfejtésén! Tetszik tudni miért ? Azért mert nem értem a csíziót! Dr. Törseök Károly. *) A szatmári erdő. **) A vigadó. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek, BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nbm adatnak vissza. Védő beszéd, elmondta Dr. Kelemen Samu ügyvéd, Pap Bélának f. hó 22 —23-án tárgyalt testvérgyilkossági bünperében. Tisztelt Esküdt uraim ! Mély vizek partján, tengerek mellett, mikor a vihar végig szánt a viz tükörén és az égnek haragos villámaival ölelkezni látszik a hullámok taraja, hogy a következő pillanatban velőt hasogató fényben nyíljék meg előttünk a tenger örvénye: babonás halász emberek keresztet vetnek magukra. Rémülten rebegik, hogy a vizek gonosz szellemei viaskodnak egymással és imádkoznak a szerencsétlenekért, akiket balsorsuk netán nyílt tengeren ért és akikkel most haláltán- ezot járat az elemek ereje. Vájjon a viharok, melyek az emberi lélek tengerén száguldanak végig, nem e gonosz szellemek játékai szintén. .? Véletlen-e, ami a hajót a vizek forgatagába, az embert a lelki indulatok zajló örvényébe sodorja? Végzet-e, mely előtt bénultan hull le a küzdő emberi kar ? Törvény-e, melynek nemcsak parancsszava, de indító oka, megérthető előzménye, előttüníc kibontakozó fejlődése van ? Törvény-e az, hogy akarhatunk és akaratunk igájába hajthatjuk lelkünk világát? Képesek vagyunk-e mindnyájan az akaratra ? És tudjuk-e akarni azt, ami mint vágy és sejtelem csírázik lelkűnknek mélyében. ** Ur-e hát az ember akaratán ? Akaratával a körülményeken, körülményeivel az életen ? Vagy életviszonyai, mint sajkát a habok, messze sodorhatják utjának irányától, hogy hajótörötten vergődjék idegen partokon, vagy mély hullámsir boruljon feje fölött, nem hagyva maga után mást, csak a hátramaradottak gyászát és könnyeit. Ha e könnyekkel életre tudnám kelteni azt a szerencsétlen gyermeket, aki örök álomba borult, mielőtt jóformán ébren lett volna, nem tűnődném e problémákon, hanem beállnék én is a siratok közzé. Nem kutatnám jó gyerek volt-e, vagy rossz-e, erényeknek vagy hazugságoknak szövedékéből állott-e a lelke, ép volt-e a teste, vagy mint rothadó fa gyümölcsébe, agyának és szivének mag- vába befurta-e már magát az enyészetnek férge ? Lezárnám számadásomat ! Ember volt, mint mi mindannyian: oly fiatal, mint csak kevesen, gyönge és védtelen, tehát oltalomért esdő, mint minden gyermek. Ámha az érte ontott könyeknek patakja tengerré dagadna is, amit partra vet, az nem az élő többé, hanem egy alaktalan roncs. Vissza nem hozza az életne.k, sem a szülőknek jajszava, sem a bíinbánat mardosó gyötrelme, sem a kir! ügyész urnák bosszúra hivó szózata, mely a megtorlásnak legrettenetesebb fegyvereit köszörüli, hogy azokat az önök kezébe tegye le Esküdt Uraim 1 A halottról, aki kiszei vedelt, fordítsuk hát te- kintetünketaz élő felé, aki küzd, szenved és vonaglik az élet és halál közötti hajszálnyi mesgyejére állítva, vezekel a múltnak minden bűneiért. Olyan szörnyeteg-e, mint a minőnek önök előtt festették, vagy elhatárosásának véres függönye mögött ott lappang e, végzetének árnya ? Igaz-e, hogy daczos akaratban, eltökélt szándékkal maga vágja sorsának ösvényét, mint árokszéli csalánt irtva azt, aki útjába áll: vagy nem-e nálánál erősebb hatalom űzi és hajszolja, karmai közé ragadja, kiszívja akaratának velejét és dialmasan rája térdelve, tépi ki belőle felelősségének életerét: akaratának szabadságát. A kir. ügyész ur nagyra teregette önök előtt mit akart örökölni Papp Béla a szülei után. Ezennel meghívom a kir. ügyész urat: vizsgáljuk hát meg azt a szomorú hagyatékot, amelyet Papp Béla valóban örökölt a szüleitől. Az udvari apai házban született Papp Béla. A ház olyan, mint a gazdája. Mást mutat kívül, mint a milyen belül. Kívül csupa deiü, belül csupa
