Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-28 / 9. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjeleni minden kedden, ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Haladunk és szegényedünk. Haladuk! városunk épül és szépül, szó se rá, ez mind tiszta tény és igazság. A kényelmetlen, egyenetlen járdák el- ( tűntek, szép egyenes aspfalt vagy beton mü gyalogjárók vezetnek mindenfelé. Szó se j rá, ez is igen szép és kényelmes, de nagyon i sok háztulajdonos tartozik még az árába és nagyon soknak keservesen esett egész- j ben vagy részben az árát kifizetni. Ma ha 1 összszámolnák hirtelenében a városházánál, hogy kik tartoznak az árába, a kik az adott viszonyok között egyáltalában nem tudják, vagy épen már régen nem is tudják, törleszteni az árat, hát bizony sok ház előtt : meg kellene ütni a dobot és sok hirtele- i nébei' más gazdát cserélne. Bizony a városnak ilyen haladása : j czifra nyomorúság! Czifra nyomorúságát e városnak semmi sem bizonyítja inkább, mint azon körül- j mény, hogy az utóbbi 10 év alatt épült házainak legnagyobb tésze kölcsön - pénz • bői van felépítve, a mi bizony alapnak nagyon bizonytalan alap, -ezt elhiheti mindenki! Aki pedig ebben kételkednék, csak nézzen széjjel és látnia kell, hogy rövid egy pár év alatt, hány uj ház cserélt kényszerből más gazdát! Közegészségi állapotainkat javítgatnák, megvan a törvényhatóságban a jóakarat, de nem igen tud eredményeket feltüntetni, különösen olyat egyet sem, melyet nem tisztán a háztulajdonosok megterheltetésének mellőzésével vinne keresztül a hatóság. A pia ez parkírozása, melyet közegészségi szempontból föltétlenül keresztül kellett volna már vinni, miután az ott úgy szólva, napról-napra felgyűlő és szerte terjedő bűz, az egész város területére legmételyezőbben hat, még is a piacz-területi házi gazdák ellenállásán megtörik a közegészség fontos kérdése, hiába tette magáévá a törvényhatóság Eötvös-utcza, a ,,Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. nemzetünk fennállásának ezredéves országos megünneplése alkalmával, hallgat és szunnyad a szép ügy! . . . Pedig tisztában kellene a piaczi ház tulajdonosoknak lenni azzal, hogy akármely utczákra darabolják is szét az u. n. piaczot, ott hirtelenében emeletes házak, s ezekben uj kereskedések nem támadnak, hanem a közönségnek csak ott kell beszereznie mindenféle szükségletét, a hol ezt eddig beszerezte, stb. stb. Mégis hallgat a szép ügy . . . mert itt, úgy látszik, a város és ennek fontos intézményei vannak az egyes emberekért! és nem megfordítva, a hogy igazság szerint lenni kellene! Igazság! . . . mi ezf Sajnos, annyira kezd már az „igazság“ szokásból kimenni, hogy méltán tehető fel ez a kérdés : Igazság ? hát van igazság is? Mert hiszen a mindennapi élet, a melyben pedig az igazságnak sokat kellene szerepelni, azt igazolja, hogy mig egyik embernek centiméterrel mérünk, vagy épen ezzel sem, addig a másiknak kilométerrel osztunk. A kit az éhség keserves, kinos érzete megtántorit és lopásra kmezt, börtönbe kerül, (nem ok nélkül), de a ki ezreket lopott és családokat döntött nyomorba, az vígan hajózik Amerikába! (Talán ez sem ok nélkül) Nagyot fordult a világ! Régente, a ki csalt, lopott, arra azt mondták: gazember! ma azt mondjuk: „iparlovag“ azaz ügyes ember ! A csatornázás és vízvezeték rég vajúdó kérdése is kezdi fejét ki-kiütögetni. Majd ránk húzzák ezt is és — nyöghetünk alatta, ha ugyan még tudunk akkor nyögni is. Ha a mi városi hatóságunk annak idején azon az utón indult volna el, mely a közegészség kérdését és ezzel kapcsolatosan a csatornázást fontosabbnak tartotta a villanyvilágításnál ma nem kellene félnünk e kérdés megoldásától. Mert mondjunk igazat, nagyon fontos e kérdés és nem Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. bélyegdíj minden hirdetés után 3ű kr. Kéziratok nem adatnak vissza. bírunk vele megbirkózni, mert a háztulajdonosokat, ha vállaikra tesszük még ezt a terhet is, teljesen megöltük ! Segítségére akart ugyan jönni ennek, úgy látszik az „államsegély“ eszméje vagy ténye is, de hát nem lesz ebben sem köszönet, mert az az államsegély is olyan valami, mely először kér tőlünk, azután ideadja nekünk, vagyis: ez is csak a mi terhűnk. A gazdaközönséget lenyomta a sok rósz esztendő, eladósodott és csak küzd, a kisiparost tönkre tette a nagy ipar, a gyár-ipar; a hivatali osztály fizetéséből alig-alig tud a drágaság miatt megélni ... az igazi szegény pedig, a kinek épen nincs semmije, tűr és tűrve remél egy szebb jövőt, mert azt hallja a templomban, a hová még nem kell belépti dijat fizetni, hogy: „Szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít, Neid, mig a sir rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kell.“ Színház. Hétfőn, f. hó 20-án »Fepita« Hegyi Béla operettje zónában, szép számú közönség előtt. Kedden, febr. 21-én Suderman „Otthon“ czimü nagyhatású darabjában volt alkalmunk Jászai Marit, a nemzeti színház kitűnő tragikáját. ez idő szerint a müveit világ egyik legszámottevőbb drámai hősnőjét, színpadunkon láthatni s fenkölt szárnyalásu, igaz művészetében gyönyörködhetni. A színház minden helye, már jövetelének hirére elkelt, a kik lent helyet nem kaptak, a karzaton is szivesen elültek, csakhogy szinről-szinre láthassák s közvetlenül tanúi lehessenek a nagynevű tragika kiváló művészetének. Magdát, az egyszerű, becsületes polgári otthonból, a nagyvilágba tévedt s a művészet magaslatára emelkedett énekesnőt mutatta be Jászai, lei magának fényes, gazdag jelent, világhírű nevet vívott ki, de a ki a tiszta, becsületes otthonban, szülei látogatásakor, sehogy sem tud belé illeni. A házias egyszerűség, tisztesség, közbecsülés és a nagyvilági pompa, hírnév erős küzdelme Magda szerepe, melyet Jászai any- nyi közvetlenséggel, meggyőző magával-ragadás- sal igazolt, illetve teremtett meg a színpadon, T Á R C Z A. A Báthory-család és Báthory Erzsébet. felolvasta a kereskedő ifjak körében, 1899. január 29-én Dr. Fechtel János. (Folyt, és vége.) A vérfürdő mondája bizony Csak monda és semmiesetre sem valóság. Erzsébet vérfürdőt nem vett, hanem a leányokat halálra kínozta önmaga említett bűntársaival. Ennyi tény, ennyit a per vallomásai bebizonyitottak. Az áldozatok számát 37-től 6u0-ra teszik. Szenvedélye volt az embertelen kínzás gyönyörűsége. A percsomó iratai szerint a legválo- gntottabb módjait eszelte ki a házi tortúrának. Pl. tűvel szurkába a szegények nyakát, mellét, karját. Ha a récét meg nem kötötték, 5--6 mindig récét kötött, ha fodrát ki nem szedték, fodorszedő vassal sütögették őket, arezukon, ajkaikon, orrukon ; aztán vitték a műhelybe, hol halálra gyötörtettek, tiz is áldozatul esett egy nap. A szájukba tolta ujját s úgy feszitette széjjel. Mezítelenre vetkőz- tette szegényeket s télen a vár udvarára, a fagyos földre dobatta s aztán jeges vízzel locsoltatta testükéi, mig a jégpánczélban megszűntek élni. Kosz- tolányban a patakban télen léket vágatott s úgy fúrösztetett meg egy leányt. Csalánnal seprüztettette. Éjszaka nyaláb-számra hordták a várba a vesszőket, vagy mézzel kenette meg a testet s az éhes rovarok prédájául dobta oda. Egy szolga lesből látta, amint egy leány körül vén asszonyok égő gyertyával forgolódtak s tövissel szakgattálc le róla a húst. Tüzes vas, íorró viz, eleven parázs, köröm alá vert tű, a tagokat csontig szoriló zsineg, voltak hóhér eszközei. Minden jószágán kifogástalanul berendezett kinzó-kamrái voltak, hol passiójának tetszése szerint áldozhatott. A hol lakott, onnan temettek. Ha utón volt, kocsijában mindig 2—3 leány mellette ült, kiket csipdcsett, tűvel szurkált, harapott s J agyba, főbe ütött. Arc/.uk és kezük egy seb volt. ; Ezeket a szerencsétleneket éjjel lánczra verték, nehogy elszökclöshessenek. Jöttének hirére lányok, menyecskék Csejthéről menekültek. A ki a várba j került, ott maradt. Szobáiból éjjel-nappal kisirt a nyomorultak halálos panaszszava, mindenki hallotta és senki sem tehetett róla A holttesteket a vár pinezéiben, leértjében földelték el, vagy a földszinén hagyták, majd hangosan beszélték a csejthei vár szörnyű titkait. A szülők jajgatva keresték, visszakövetelték leányaikat, a sárvári és csejthei prédikátorok a szószékről fedették meg a hatalmas úrasszonyt gonoszságaiért, istentélen- ségeiért s az egek villámaival fenyegették. Dekát mindez, mit sem használt, mert ki merészelte volna a siker reményével bevádolni B. Erzsébetet, fejedelmek', egy király ivadékát, bugát, a ki vérségi rokonságot tartott az ország legfelsőbb köreivel, legmagasabb arisztokrata családaival. Tehát j csak keseregtek és bánkódva panaszkodtak. Újságok, melyek napfényre hozzák a sötét elvete mültségeket, boszut, megtorlást követeljenek az igazságszolgáltatástól, — még nem léteztek, a közlekedési eszközök gyarlók voltak, a törvény- széki tárgyalás tenger akadályokba ütköző. Ezért folytathatta büntetlenül e borzasztó nő üzelmek Dehát mindennek van határa ma s volt már akkor is, bár Mátyás király régen csendes emberré lett. A csejthei borzalmakról beszélő titokzatos hangok, messze szállottak s megütötték II. Mátyás király, Thur/ó nádor fülét is, ki aztán végére járt a dolognak. 1610. decz. 29. a nádor Pozsonyból hazafelé utazva, Vág-Ujhelyen megállapodott. Kíséretében voltak B. Erzsébet két veje : Zrinyi Miklós és Homonnay Drugcth György, fia, Nádasdy Pál s a Nádasdy család jószágkormányzója : Megyeri Imre. Vág-Ujhelyen már oly nyíltan tárgyalták a vérengző asszony üzelmek, hogy Tburzó elhatározta a dolgok mélyére nézni, a mire úgy is királyi parancsot kapott. Csejtébe megérkezve, éppen munkában lepte meg a bandát. Egy leány már halott volt, kettő a halállal vivődött, egy asszony sebekkel borítva esedezett segítségért, több leány börtönbe zárva várta sorát. A nádor, 14 tagból álló törvényszéket szervezett, s a cselédség, 100- és 100 ember vallomásainak alapján, alapján a szomszéd nemesek s a szolgabirók tanuságtétele mellett az eljárást megindította. A vizsgálat nyomán hajmeresztő dolgok ke-
