Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-12-24 / 52. szám
Saatflir, 189Ö. SZATMAR-NEMETI December 24. A karácsony például az emberszeretet ünnepe. Emlékeztet mindenkit az Isten hozzánk fordult nagy szeretetére, ,,aki úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érette“. Az Isten ezen nagy szeretette megtermékenyíti örök időkön át az emberi szivet. A karácsony felmelegiti, megnyitja a sziveket s azon gondolatot ébreszt évről-évre az ember milliók lelkében: Amint ' az Istenszeretett és szeret bennünket, mi is úgy szeressük embertársunkat . . . Ezért a karácsony valami jóleső melegségei, az arczunkon is visszatükröződő derűvel, aranyozza be a téli napokat. Milyen édes titkolódzás már hetekkel előbb a szülők arczán ! Milyen sejtelmes öröm az ártatlan gyermeki szivekben. Mindenki azon gondolkozik, minő meglepetést szerezen szereteteinek! Hogy tegye minél örömteljessebbé reájuk karácsony ün- neppét ?! Es midőn ráborul a szenteste félhomálya, midőn kigyuladnak palotában és kunyhóban a karácsonyfa gyertyácskái s látjuk körülötte állani a szüléket, amint szivükben mennyei gyönyörrel elandalodva nézik az örvendező kicsinyek örömét : megismétlődni látjuk az első szent este csodáját, a mikor az ég ölelkezett a földdel s csókjából * megszületett az Istenember, földre szállott as égi béke, az örök szeretet! . . . Úgy szeretek ez estén az utczákon kóborolni, valami vonz önkénytelenül. Olyan jól esik látni a hazafelé siető párokat. Apának, jegyeseknek, jó barátnak egy-egy csomag, édes meglepetést rejtő, a kezében. Az ablakokon az utczára világit a karácsonyfa fénye, kihallik az örömzaj. Egy- egy kis darab menyország minden családikor. Minden ember az ez estén, a minek lennie kellene mindenkor; megtestesült szeretet !*..■. * * * Boldogult Székács, a pesti ág. ev. egyház ékes szavú püspökét hallottam egy karácsonyestén prédikálni. Arról beszélt, az ékesszavu főpap : »Nem mondja meg a bölcső, milyen lesz egykor a koporsó 1» . . . Bizony nem mondja meg! Régen történt, de azóta sem tudom elfelejteni, oly mély hatással voltak e szavak reám. Bizony nem mondja meg! De jó is, hogy nem mondja meg. Hová lenne a karácsonyi öröm, ha annak költészetét a rideg jövő; hová lenne a szivekből az emberszeretet, ha azt a fényes jövő tudása megsemmisítené? Mert megsemmisítené 1 Kétségbe esnék, vagy felfuvalkodnék az ember, ha előre tudná a sötét; vagy fényes jövőt. Nem mondja meg a bölcső, milyen lesz egykor a koporsó .... És jó hogy, nem mondja meg ! . . . Én kicsinyeim; akik most örömrepeső szívvel álltok a karácsonyfa körül! A leg- nagyobbik közületek már sejti iskolás buksi fejével, hogy honnan jő a karácsonyfa, de azért magadra diktálod, mert jól esik hinned, hogy azt a kis Jézus hozta. A legkisebbik még beszélni sem tudva terjesztgeti anyja öléből kis karjait a fényes gyertyaláng felé ! . . Én kicsinyeim, hová lenne a karácsonyi öröm, ha tudnád, hogy jövőre, — óh, még kimondani is szivtépő — kevesebben lennétek egygyel! Mig igy az édes remény elringat s hisszük, hogy növekedtek, fejlődtök — fiat voluntas Dei — (diákul mondom, hogy a feleség meg ne értse) jövőre ismét nagyobb karácsonyfa kell. Hová lenne a karácsonyi öröm, ha tudnák, én is, ti is, mindannyian szülők, hogy gyermekünket a magunk szégyenére, a társadalom kárára neveljük? Hová lenne az égi szeretet, mely e napon a szivekbe száll, ha tudnák, hogy bölcső és koporsó között egy fényes ragyogó pálya áll? Nem ? Jól van igy 1 Az emberi szív gyönge a jövő tudásának elbírására. «Nem mondja meg a bölcső, milyen lesz egyszer a koporsó.» És jó, hogy nem mondja meg ! . . . * * * De félre sötét képek ! Ne zavarjátok a karácsoay örömét. Hadd lbgyen ez az ég és föld ünnepe. Ünnepe az örök égi és földi szeretetnek. Hadd álljontovább is a remény angyala a bölcső felett! Hadd költözzék e napon évről-évre a szeretet az égből a szivekbe. Hadd teljenek meg a templomok a hívők seregével s zendüljön fel az ének : »Krisztus Urunknak áldott születésén Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Bethlehemnek mezejében régen Zengett eképen« ! Nagy Károly. HÍREK. — Az olvasó közönséghez. íme ismét egy év jár el fölöttünk, néhány nap múlva lapunk a negyedik évfolyamba lép. A kik figyelemmel kisérték lapunk irányát és magatartását, tapasztalhatták azt, hogy mi kezdettől, daczára mindazon nehézségeknek, melyek az adott helyi viszonyok között ránk, mint uj lapra nehezedtek, irányelvünkhöz, az igazsághoz, a közügyek pártatlan ellenőrzéséhez, a nép javának előmozdítására, hívek maradtunk. Épen azért : teljes bizalommal fordulunk a n. é. olvasó közönséghez, hogy méltányolva lapunk álláspontját, bennünket továbbra is bizalommal fogad és tömeges pártfogásával szolgáltat kárpótlást azon veszteségekért, melyeket épen lapunk szelleme, iránya és magatartása miatt sokszor elviselnünk kell. A szerkesztőség a jövőben is gondoskodni fog, hogy a lap munkatársai olyan egyének legyenek, a kik díszére szolgálnak mindenkor lapunknak a mint ezt a jelen számunk irói is igazolják, a kiadóhivatal pedig a lap csinos és pontos kiállításáról a jövőben is lelkiismerettel gondoskodand. Lapunk a legolcsóbb szatmárvárme- gyei lap. előfizetési árak : egy egész évre 2 frt, félévre 1 frt, negyedére 5 ) kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szat- máron, Eötvös-utcza, Antal Kristóf-féle ház. — a karácsonyi ünnepek alkalmából lapunk t. előfizetőinek, olvasó közönségének s munkatársainak boldog ünnepléseket kívánunk! — Jótékonyság. Meszlényi Gyula püspök a szegények között szétosztásra karácsony ünnepe alkalmából 100 frtot és 12 öl tűzifát, szt. Antal perselyének szintén 100 frtot adományozott. Pohl Antal kanonok hagyatékából 52 frt 20 kr. osz- tatik ki a szegények közölt. — Áthelyezés. Ujfalvi Kovács Gyula vasúti tisztviselő a helybeli forgalmi főnökségtől a központi igazgatósághoz áthelyezteti. — Istentisztelet sorrendje. A szatmári ev. ref. templomban a karácsonyi ünnep alatt az istentisztelete szolgála' a következőkép lett megosztva. Ünnep első napján d. e. Rá ez István d. u. ugyanaz. Ünnep másod napján pedig d. e. Ho- dossy Lajos s. lelkész, d. u. ugyancsak ő tartja az egyházi beszédet. — Színházi műsor. Hétfőn : d. u. »Tündérlak Magyarhonbans, este Dankó Pista uj népszínműve: »A halász szerelője.« Kedden: d. , U. „Gyurkovics leányok, este »A fekete dominó.” Szerdán : „Az aranykakas«...Csütörtökön : Feledi Boriska jutalomjátéka : »A kis alamuszi.“ Pénteken : »A két árva.« Szombaton : „A fekete dominó.« — Katonai temetés. Múlt héten, hétfőn temették el Bolemán közöshadseregbeli szakaszvezetőt, — ki ismeretlen okból agyonlőtte mayát — a jelenlevők nagy részvéte mellett. A honvédzenekar kisérte ki hült tetemeit a hidotuli sirkertbe, hol a róm. kath. szertartás szerint tétettek örök nyugalomra — A polgármester, mint értesülünk, most már túl van egészen a veszélyen sőt a teljes fel— Ön nagyon naiv ember; a minisztérium igen jól tudja, hogy mért fizeti azokat az urakat. Ön talán szélsőbaloldali képviselő, hogy ezt a dolgot kutatja? — Nem én, sőt miniszteri hivatalnok'fagyok. — Akkor azt az egy tanácsot adhatom önnek, hogy ne bolygassa ezeket a dolgokat, s ha a felsőbbség valahol egy avar gyűrűt lát, ön ott lásson héttőt. Visszaballagtam a minisztériumba, s ő ke- gyelmességének híven referáltam a hazánk különböző részeiben levő nagy történeti becsű avar gyűrűkről. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy ezek nem újra húzható karika gyűrűk, hanem várak. ő kegyelmessége megkönnyebülten sóhajtott föl, megveregette a vállamat, s igy szólt: — Hála Istennek! Már attól tartottam, hogy mint a Potvora-ügyében, itt is ellenzéki besugá- sokra fog hallgatni. Tovább persze nem kutattam. Hallgatok mélységesen. Különösön mióta az avar gyűl ük fenntartására felügyelő bizottság elnöke haldoklik. Aspirálok a helyére. Fizetés 3000 frt, ezenkívül úti költség és napi dij, mikor az avar gyűrűket inspiciálja. Ebből megtanultuk, hogy haszonlalansá- gokra mennyi pénzt költ az állam, s megtanultuk azt is, hogy nálunk nem a megüresedett szükséges állásokra keresik a legalkalmasabb embert, hanem fölösleges állásokat csinálnak, hogy a protekciós embereket elhelyezzék. Az Ompolyt már nem is mertem keresni, Legelői állt a Potvora és Ompoly folyók kormánybiztosa. A miniszter kellő költséggel ellátván, meghozattam az utóbbi negyven év alatt megjelent összes földrajzkönyveket. A Potvora és Ompoly vize egyikben se hömpölygőit. Nyomorult kis patakok egész tömegére rábukkantam, de a keresett kettőre nem. Kérdést intéztem a földrajzi társasághoz. Kinevettek. Átiratot intéztem a történeti társulathoz: ők is foglalkoznak vízzel, mert a legtöbb históriai csata meg vár, valami viz mellett fekszik. Csakugyan kaptam is feleletet: azt irta Szádeczky, hogy Mátyás király fekete serege átgázolt egy Ízben a Potvorán, Bártfa mellett. Az Ompolyról ő sem tudott semmit. (Ha Mátyás király óta mindig voltak kormánybiztosai ennek a Potvorának, jó drága vize lehet ez az országnak.) Azonnal levelet írtam a bártfai polgármesternek, hogy világosítson föl engem a Potvora mibenléte felől. Valami veszedelmes egy folyó lehet, hogy csak külön kormánybiztossal lehet féken tartani. De micsoda tökéletlen földrajzaink vannak nekünk, hogy nem vesznek róla tudomást! A bártfai polgármester aztán megírta, hogy ők bizony Potvora-folyót nem ismernek, de van a bártfai határban egy Potvora-árok, mely a tavaszi és őszi esőzések alkalmával megtelik vízzel és békával Egyebet nem csinál. De igen. Négyezer forint fizetést a kormány- biztosnak, csakhogy ezt sem a jámbor Potorva, sem a bártfai polgármester nem tudják. hanem referáltam a Potvoráról a miniszternek. Ő kegyelmessége nagyot nézett s aztán elajbém tett egy levelet, melyben a Potvora és Ompoly kormánybiztosa folyamodik, hogy „tekintettel felhalmozott teendőire“ adassék melléje egy „kormánybiztosi titkár* évi 1200 frt fizetéssel. A miniszter igy szólt: — Meglehet, hogy önnek a Potvorával igaza van. De nyilván az a ménkű Ompoly itt a fő. Keresse meg azt. Hozzáfogtam Az összes lapokban közzétettem, hogy kerestetik az Ompoly vize, s a becsületes megtaláló száz forint jutalomban részesül. Senkise jelentkezett. De mégis jelentkezett egy ember: a kormánybiztos, az esedékes havi fizetés fölvétele végett. Nem sajnáltam volna tőle, hacsak egy pohár vízzel megkínál az Ompoly folyóból. Nem tette. Áttértem a második nagyságos urra: az avar gyűrűk fentartására felügyelő bizottság elnökére. Teringettét! Nagyfontosságu tehet a haza javára az avar gyűrűk fen tartása, hogy egy egész bizottság felügyel rá. Azonnal siettem Pulszky- hoz, megkérdezni, hogy hát merre vannak azok a gondosan őrzött avar gyűrűk? Pulszky végig nézett. — Kedves öcsém, avar gyűrűk nálunk nincsenek. — Bocsánatot kérek, kell, hogy legyenek, mert a minisztériumunk egy egész bizottságot fizet azért, hogy az avar gyűrűkre felügyeljen.
