Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-28 / 48. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Meájelenil^ minden kedden,

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr.

Protestáns felsőbb leánynevelő intézetünk. ?

Az a nemes buzgalom, a mely a mi református egyházunk vezérférfiait mindig kiválóan jellemezte, s az áldozatkészség, a mely e nemes város lakosainál a nevelés és oktatásügy iránt századok óta kitetsző mérvben j megvolt, hozta létre az 1862-ik évben Szatmáron, édes hazánkban a legelső protestáns leánynevelő intézetet.

Nagy és messzekiható intézkedés volt ez akkor e derék város kulturális életében. Mint ifjú, tanulóköröm egyik legszebb mozzanatára, most is élénken emlékezem ama lelkesedésre, a melylyel nemcsak egyházunk, de magyar hazánk intézetének megnyitásánál hatalmába kerítette a minden szépért és nemesért lángoló sziveket! Eleinte egyszerű bérházban húzódott meg e fontos missiót teljesítő intézet. A rendes tanerő is csak egy személyből állott; de ott voltak ám a lelkes és buzgó ref. gym- náziumi tanárok, a kik egész odadással áldozták fel szabad idejűket, hogy ez intézetet kellő színvonalon tarthassák.

Ma már saját palotaszerü épületében s rendes kitűnő tanerőkkel ellátva ott áll e hivatásos intézet, mint méltó büszkesége a két; testvér egyháznak; de fájdalom, még mindig csonkán. Élete még mindig csak kuczorgás a római katholikus hittestvérek zárdái hasonczélu intézetével szemben. Az a segély, a mivel az egyházkerület bőkezűsége évenként istápolja, még mindig elenyésző csekély ahhoz, hogy ama másik intézettel szemben felvehesse

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

a nemes versenyt. Az ilyen kiegészitetlen intézetek pedig, legyenek bármilyen kitűnők, nern tölthetik be kellőleg soha feladatukat, nem felelhetnek meg egészen a kitűzött nagy czélnak.

E nemes város és egyház intéző köreinek minden követ meg kell mozdítani s minden eszközt fel kell használni, hogy ez intézet mielőbb kiegészítve legyen, hogy az tanitónőképezdével kapcsoltassák össze. A ki csak legkevésbé is ismeri ama fontos missiót, a melyet az ilyen irányú intézet betölteni hivatva van; a ki tudja, hogy hány, meg hány kisbirtokos, szerény anyagi viszonyok közt élő lelkészi és tanítói család van ott a Tisza,- Túr- és Számos- mentén, a kiknek leánygyermekeire nézve, mint kenyeret adó pálya, kiválóan szükséges volna a protestáns tanitónőképezde az legkevésbé sem fog kételkedni abban, hogy annak gyors megvalósítása egyházegyetemünknek is egyik legégetőbb kérdése.

Még aktuálisabbá tette most e kérdést ránk nézve a Debreczenben legközelebb fartott egyházkerületi közgyűlésnek egy igen sajnálaton eseménye.

A szatmári egyházmegye nevezetesen mint sérelmet jelentette ide be, hogy a szatmári apáczák zárdájában bentlakó református növendékeket — a törvény határozott intézkedése ellenére — vallásórára se ki nem engedik, se pedig hozzájuk hitoktatót be nem bocsátanak. Ezt a sérelmet még jobban tetézik amaz eljárásukkal, hogy a református vallásu leányok bizonyítványában a hittan rovatát a zárdában töltik ki. Nem csoda aztán, ha ezt a kevés fele baráti szeretetre valló s nagy fokú türelmetlenséget eláruló elbánást, igen

HIRDETÉSEK:

Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek.

bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr.

Kéziratok ntm adatnak vissza.

sokan úgy fogták fel az egyházkerületen, mint a prozelitáskodásnak egyik igen nyilvános jelét.

íme ez a sajnálatos és méltán elitélendő esemény is erősen késztet arra, hogy a szatmári csonka protestáns felsőbb leánynevelő intézet mielőbb kiegészítve s a jelzett módon felállítva legyen. Szüntessük meg csak az okot, magától megszűnik az okozat is. Legyen a mi leányainknak alkalmuk arra, hogy nálunk szerezzék meg a szükséges műveltséget; adjuk meg a modót arra nézve is, hogy kenyérkereseti pályára elkészülhessenek csak igen kevés lesz azoknak száma, a kik a majd zárdába mennek.

Ne lamentálgassunk tehát, hanem cselekedjünk gyorsan. A késedelemben veszély rejlik. A felelősség pedig azokat fogja e tekintetben terhelni, a kik minden lehető eszközt meg nem ragadtak arra nézve, hogy e szép misszióju intézet mielőbb kiegészíttessék. Alig van hazánkban olyan város, a mely kulturális czélok iránt olyan lelkesedéssel viseltetnék, mint épen Szatmár. Számos példa hangosan igazolja hogy akar és tud is e téren áldozni, az intéző körök ne hagyják kialudni ezt a nemes buzgóságot, élesztgessék gyakran az áldozatkészség tiszta lángját, én hiszem, hogy ez megtcrmi a maga áldásos gyümölcsét.

Mint utolsó kisegítő eszközt, ragadják meg az államsegélyt is. Én ugyan nem szeretem az állam támogatását, gyámkodását az ilyen ügyben. De miután jelenleg a közoktatásügyi tárczát egy oly liberális gondolkozásu egyén viseli, a kiről tudjuk azt, hogy a nőnevelés fejleszT Á R C Z A.

Szerelmi vallomás.

Tavaly nyáron bácsiéknál Ünnepelve névnapot,

Megláttalak drága kincsem S nem tudva én, hogyan hogysem — Szivem lángra gyuladott.

Bájos arczod aznap óta Folyton előttem lebeg S szivemben érzelmekkel telten Alkalmas perczet kerestem,

Megvallni szerelmemet!

Kifundáltam egymagámban Hogy fog menni a dolog,

Mig a tyúkokat éteted Kimegyek segitni neked S imigyen szónokolok :

Drága Nagysád 1 Hogy először Megpillantám szép szemét,

Szivem hevesebben dobbant,

S keblemben egy hang igy szólt:

»Ez fog lenni a tied 1«

Azon boldog este óta Szivem-lelkem újra él,

Ám szerelmem zugó tenger Melyet vihar korbácsol-ver Újra támad, újra kél!

Kegyedtől függ, hogy e tenger Csendes patakká legyen,

Melyen vidám napfény alatt Szerelmünk csónaka halad,

S boldog rév felé megyen !

Elérkezett végre hát e Régóta várt pillanat S a garatra jól felöntve És kurázszsal teletöltve Kezdém szónoklatomat.

S Ő mit felelt,'mit gondolnak?

Oh ég s minden csillaga 1 Mig a szivem majd megrepedt Jót kaczagva igy felelt:

»Megbolondult Pistika?«

Vajda Dezső.

Egy kirándulás emlékei.

Irta : Lovasa Aladár(Folyt, és vége.)

Hogy egész hü legyek még azt is lejegyzem, hogy lovaink kissé zavarba hoztak, mikor egy előttünk nagyon ismeretes palló-hidon átnyargalni akarva, az árokhoz kissé közelebb tettek bennünket, mint a hogy kívántuk. Végre aztán meg- érkehtünk. Egy kis toalettirozás után átmentünk az örömházhoz. Engem már ismertek. A két barátom a bemutátkozásokkal foglalkozott, én meg a köszöngetések után a leendő menyasszonyomtól loptam egy-két csókocskát. Ez a piczi kis perszóna a nagy menyasszonyka hugocskája.

Nemsokára kezdetüket vették a trakták, melyeknek vége-hossza nem akart lenni. Igen szép, megható jelenet volt ez, mikor a vőlegény és a menyasszony jelölt velünk, fiatalokkal egy sort alkotva, állottak elé a gyűrű cserére. Ezt az ünnepélyes aktust a falu református papja végezte. Ez kiváló férfi valódi mintája a modern kálvinista papnak. Nagy tudás, müveit, költő lélek, szép magyaros arcz, sugár termet. Oly közvetlen s oly szép volt az a beszéd, a melyben röviden figyelmeztette a jegyeseket annak a pillanatnak a fontosságára, arra, hogy az egész uj világot nyit meg előttük, a melynek a milyensége tőlük van füg gővé téve. Az Ur áldását kérte rájuk.

így telt el az idő akkorig. mikor már az óra is azt mutatta, hogy bizony késő az idő I Ekkor elmentük, hogy álmodjunk rózsásokat, hiszen a hajnali álom a legszebb szokott lenni.

A kis menyasszony, mint harmatos liliom, mint bájos tubarózsa jelent meg előttünk a napsugaras reggelen. Az álmoknak hát már vége lett volna; de én nekem úgy tetszett, mintha még most is álmodnám, pedig ébren voltam, bizonyságára hogy a kávém is megittam, s még meg is köszöntem szépen.

E reggellel a mi nagyfalui szereplésünknek terv szerint véget kellett volna érniej s indulnunk haza felé ; mert Kolozsvárról oly számítással indultunk e), hogy vasárnap estére viszatérünk. De hát itt is igaza lett a közmondásnak: „ember tervez Isten végez.“

A menyasszonyka, édes apja 25 év óta fárad a nevelés ügy terén. Sok alkalommal, talán minden nap bebizonyította komoly, nemes, és határozott hivatottságát. Ez iránt fejezte ki igaz elismerését és méltánylását Szilágy-Nagyíalu tanügyi bizottsága, mikor egy igen sikerült és gazdag programom jubiláris ünnepélyt rendezett a derék igazgató, Elek József tiszteletére.

Ez az ünnepély volt az, a mely két napra tervezett kirándulásunkat hat napossá tette, s abba a szerencsés helyzetbe hozott minket, hogy ugys/ólva egész Szilágymegyét beutazhattuk, s