Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-18 / 11. szám

8 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Országos feminista gyűlés a nők választójogáért. hogy elfeledjük derék embereink érdemeit s hozzátartozóiktól megvonjuk a gyámolitást. Azt tartom méltányos éa igazságos el­járásnak, hogy az özvegy ez állásban meg­hagyások. Szatmár-Németi, 1918. március 17. A vezető politikusok nyilatkozatai. — Tisza nem tekinti pártkérdésnek. Tisza és a balmazújvárosi asszonyok. — Eredeti tudósításunk. — Caomay Győző. Hadifoglyainkért. 1918. márc. 14. Nagy napja volt március 11-én a femi­nista egyesületnek. Ekkor tartottak először országos értekezletet a mozgalomnak meg­indulása óta. 18 város küldötte gyűlt össze, hogy megbeszéljék a vidéki szervezkedés módozatait, s deputációkkal keresték fel a kormány egyes tagjait és néhány államfér- fint. Céljuk az volt, hogy dokumentálják, hogy az ország minden részéről irányul feléjük a kívánság: csorbítatlanul szavazzák meg a nők aktiv és passiv választójogéra vonatkozó törvényjavaslatot. Az értekezlet rendkivül érdekes képet mutatott. A társadalom legkülönbözőbb ré­tegeiből alakulva mutatta, hogy a legkülön­bözőbb társadalmi osztálybeli nők érdekeit egyesíti. Láttunk itt a legutolsó divat szerint öltözött milliomos asszonyt épp úgy, mint egyszerű földmives asszonyt, diáklányokat, orvosnövendékeket, tanárnőket, olyan család anyákat, akik hozzájárulnak a maguk és csa­ládjuk fenntartásához, sőt kötelességük lelki- ismeretes teljesítése mellett időt és fáradsá­got vesznek maguknak arra is, hogy az em­beriség érdekeiért harcoljanak. Élénken cá­folja ez a tény azt a felfogást, hogy az anyai és feleségi kötelességek olyunok, hogy amel­lett a nők semmi más kötelezettségeket nem vállalhatnak. Az értekezlet hétfőn délelőtt 10 óra­kor kezdődött. A vidéki küldöttségeken kívül az egylet vezetői, Swimmer Rózsa, gróf Telekiné (Szikra). Glüklich Vilma, Spády Adél és Pogány Paula voltak jelen. Glüklich Vilma elnöki megnyitója után Swimmer Rózsa u választójogi helyzetről tá­jékoztatta a vidéki küldöttségeket, Az ülést délután folytatták, melynek rendjén Spády Adél hangoztatta a központ és csoportok együttes és egységes munkájának fontossá­gát és részletesen megbeszélték a vidéki szer­vezkedés módozatait. Pogány Paula a sajtó agitáció módozatait ismertette. Swimmer Rózsa felhivta a küldöttségeket az egylet anyagi támogatására. A vidéki küldöttségek beszámoltak eddigi működésükről s ismertet­ték a vezetőséggel a helyi viszonyokat. Végül a különböző indítványokkal foglalkoztak. Este a Hungária külön termében az egyesület vendégül látta a vidéki küldöttsé­geket. A vacsorán a pesti tagtársak is részt vettek. Kedden délután deputációkkal keresték fel Wekerlét, Vázsonyit, Bizony Ákost, Giess- wein Sándort s az Andrássy távollétében őket fogadó Bakonyi Samut. A küldöttség gróf Teleki Sándorné (Szikra) vezetése alatt elő­ször Wekerlét kereste fel a miniszterelnöki palotában. Wekerle szívélyes szavakkal üd­vözölte a megjelenteket és továbbra is Ígérte támogatását, utána Vázsonyi fogadta a kül­döttséget s Glücklich Vilma üdvözlő szavaira válaszolva azt fejtegette, hogy tudjuk mily nehézségekbe ütközik a választójogi javaslat e része, utalt Angliára, hol maguk a kor­mány tagjai között is (Lloyd George, Asquith) mily eltérő vélemények voltak e kérdés felől. A javaslat e része még függőben van, egyes , pontjai felett éles vita folyik, a maga részé­ről rendületlenül kitart álláspontja mellett. A miniszterelnöki palotából a munka­párti pártkörbe mentek, hol Tisza szívélye­sen fogadta Groák Ödönné üdvözletét s ki­jelentette, hogy az érvek, melyek a nők vá­lasztójoga mellett szólnak, igaz, hogy súlyo­sak, de szerinte az ő érvei súlyosabbak, meg­ígérte, hogy e kérdésből nem csinál párt- kérdést. r Érdekes volt a balmazujvarosi paraszt asszonyok felszólalása, akik azt hangoztatták, hogy a politikai jogok mindenkinek született jogai, mire Tisza igy felelt: — Édes galambom, én szerintem még minden férfinek sincs ebez veleszületett joga. Giesswein prelátus (az egyesület, titkára) fogadta azután lakásán a küldöttséget s mo­solyogva kérdezte nz őt köszöntő Kosáryné Réz Lolától (Selmecbánya), hogy talán hozzá is azért jönnek-e, hogy ügyük pártolására kérjék? Mire Kosáryné azt válaszolta, hogy hozzá hálájukat kifejezni jöttek eddigi mű­ködéséért s kérik, hogy továbbra is hasonló erővel szálljon síkra jogaikért. Giesswein a küldöttség minden tagját bemutattatta magá­nak s szívélyes biztató szavukkal búcsúzott el tőlük. Andrássy/ávoilétében Bakonyi Samu biztositotta őket a párt támogatásáról. — Károlyi kijelentette, hogy kötelességének tartja ismertetni a választójogi bizottságban tartandó beszédének a nők választójogára vonatkozó részét, melyben kiemelte, mint Giesswein is, hogy főleg a nők választójogá­nak megadásával gondolják elejét venni a további háborúknak. Ezekután a kiküldöttek az Országos Feminista egyesület helyiségeiben összegyűlve megbeszélték a történteket és miután Bédy Swimmer Rózsa megköszönte a vidékiek fára­dozását, a vidéki küldöttségek lelkes hangu­latban távoztak, erőt merítve további műkö­désükhöz és a további küzdelmekhez. Erdélyi Anna. Szemlélődés. A szinházfelügyelői állást, meghirdették. Hát bizony, a mai nehéz viszonyok mellett nem valami zsíros állás ez. A volt szinházfelügyelő. Szatmári Géza, nagyon értelmes, ügyes ember volt, aki hossza évek gyakorlatával és nem minden­napi szakmabeli ötletességével kitűnően ér­tette a színpadi diszletezést, a hiányzó kel­lékek beszerzését és előteremtését. A szín­pad volt uz ő otthona. Még nyáron is, umi- kor a színház szünetelt, Szatmári Géza a színpadon dolgozott, javított, rendezgetett. Télen pedig egészen a színháznak élt. Korán tönkre is tette az egészségét a lázas munká­val és a szinpad iéghuzatában, aránylag fiatalon halt. meg. Vagyont nem hagyott hátra, csak tisz­tességes neve és jó híre maradt családjának örökségül. Utána özvegye intézte tovább a színpadi diszletezést. És bár a háború miatt nehéz volt megfelelő munkaerőket segítségül beállítani, mégis ment minden annak rendje szerint. Most pedig annak az eshetőségnek van kitéve az özvegy, hegy ettől a sovány kis kenyértől elesik. Talán erre is egy idegent hoznak. Nagy itt egyelőre az idegen-láz; kurtán-furcsán lebecsüljük a saját embereinket. De akár helybelit tegyenek is ez alkal­mazásba, kíméletlennek tartanám az özvegy mellőzését. Hamar elfelednénk annak a de­rék embernek fáradozásait, amik életét is olyan korán megőrölték. Elfelednénk, hogy tartozunk egy ilyen ember özvegyének és családjának is támogatással. Egyik fiú a ha­záért küzd a fronton. Az özvegy és a másik fiú azonban teljes igyekezettel megfelel an­nak a munkakörnek, amit az elhunyt csa­ládfő betöltött. Ha a háborúnak vége lesz, könnyebben kapnak segítséget is. Ne tegyük utálatos rendszerré azt a szatmári szokást, Szerdán térzenés gyűjtés lesz. A Vörös Kereszt Egylet e héten, szer dán délelőtt 9 tői fél 1 óráig utcai-gyűjtést rendez viszatérő hadifoglyaink felsegítésére,, — A gyűjtést a forgalmasabb pontokon fel­állítandó urnák körűi, jótékony urhölgyek fogják végezni. — Délben 11 órától fii 1 óráig katonazene fog játszani a Deáktóren. — Felhívja azonkívül az Egylet, a város és a környék áldozuírakész közönségét, hogy ne csak pénzadományokat, de élelmiszerekett lisztet, kenyeret, tojást, zsírt, húsfélét, ba­bot. krumplit etb., továbbá nlsóruhákat éa vászouneinűeket is szíveskedjenek beküldeni, melyeket ». legalkalmasabb módon szétoszta­nak az érkező hadifoglyok ős a katonai kór­házak betegei között. — Minthogy Szutmár- Nérneti nagyobb gyűjtő és elosztó állomásul van kijelölve e ígv sok ezer Oroszországból visszatérő hadifogoly megfordul városunkban a közeli hónapokban, fokozott mértékben szükség van a közönség áldozatkészségére. Természetbeli adományok Sziávy Dezsőnő alelnöknőhöz küldendők a hadi konyha Rá- kóczi-u. 9. szám alatti helyiségébe, ki azokat minden délelőtt átveszi és nyugtázza. A népkonyha záró­ünnepe. özv. Markovits Mihályné elnöknő arcképének leleplezése. Saját tudósításunk. Márc. 17. Ősztől tavaszig tart a Népkonyha ál­dásos munkája. A hivatás, amit ez az intéz­mény betölt, a háborús időkben a legna­gyobb szociális jelentőségű. Az élelem, a kenyérkeresők fogytával nő az ínség, az idei télen negyvenezer meleg ebéd kiosztá­sára volt szükség. A vezetőség hatalmas munkát végzett, a közönség pedig páratlan áldozatkészséggel támogatta őket. A mai záró ünnepet Róth Lajos el­nök nyitotta meg s kifejtette, hogy, amilyen aggodalommal néztek az idei tél elé, olyan megnyugvással kell megállapítani, hogy a népkonyha teljesen megfelelt kötelességének, kifejezi háláját a munkában részt vett höl­gyeknek, a támogató hatóságoknak s ezek élén Vajay polgármesternek, a nagyközön­ségnek, a sajtónak. Utána dr. Jordán Sándor főrabbi köl­tői szárnyalásu beszédben méltatta a korán elhunyt özv. Markovits Mihályné érdemeit, akinek köszönhető, hogy a népkonyha a nyo­mornak ebben a kritikus esztendejében szi­lárdul megállta helyét. Majd dr. Vajay Károly kir. tanácsos polgármester rótta le a város közönségének háláját az elhunyt elnöknő érdemei iránt s fejezte ki elismerését a mai vezetőség em­berfeletti munkájáért. A szegények bőséges ebédet kaptak, mire az ünnepség véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents