Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-09 / 36. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. napi ötven koronát és élelmet kap. A házitanitó kegyelemből él. Az egyetemi segitőegyesületek vezetői a prímás jóvoltából nagyságos képviselő urak. A nagyságos képviselő urak száz százalékos napdij-emelést engedélyeztek maguknak. A parlament pihen. A hadnagyi fizetés nem sok. Aki. a harctérről tanulmányi szabadságra jön, hadnagyi fizetését sem kapja meg. A semmiből megélni nem lehet. A hadnagynak lopni nem illik, a katonadiák koplal. A rendőr bezárja azt, aki mezítelenül jár. Egy rend ruha ára ezer korona. Ezer korona nagy pénz, amit csak vagy kapni, vagy lopni lehet. Ezer koronát tisztességes keresettel szerezni nem lehet. Az árdrágító árdrágit, a kereskedelmi minisztérium alszik. A városokban nincsen lakás. A spájz és a fürdőszoba jiem lakás. A magánpaloták ráncos rollói le vannak eresztve. A mágnások a 'birtokukon, a bankárok a szabad természet ölén üdülnek. A vidéki szülők őszülnek. 1 A beamternek négy gyermeke van. Egy gyermek után járó családi pótlék egy évre négyszáz korona. A ráfizetés gyermekenként kétezer- hatszáz korona. A beamter négy gyermek után 10.400 koronát fizet rá a családi pótlékra — 3600 korona törzsfizetéséből. A pénzügyminisztérium spórol. A lues szörnyű betegség. A hülyék, vakok, bénák a társadalom terhe és bűne. Az ország férfilakosságának harminc százaléka lueszes. Húsz év múlva Magyarországon alig lesz ‘más ember, mint hülye, vak és béna. A belügyminisztérium alszik. A tüdőbaj gyilkol. A tüdőbaj főként a gyöngeszervezetü fiatalságot gyilkolja. A háborúban a fiatalság szervezete elgyöngült. A fiatalságra még szüksége van az országnak. A tüdőbajt szanatóriumokban lehet gyógyítani. A diákszanatórium nem utópia. A diákság ennek az országnak egyetlen reménysége. Aki nem törődik az ország jövőjével, az pusztuljon. A mai osztályparlament veszni hagyja a diákságot. A mai parlament pusztuljon. Szeptember elején. Supka Géza. EGY FIÚT ellátással tanulónak felveszek. MORVÁI JANOS Elásott fémeket talált a rendőrség. 2 mm. 85 kg. rekvirálás elől elvont réz, ólom, gummi. (Saját tudósításunk.) Szatmár, szept. 8. A háború ötödik évében, a sok elrettentő példa után is még mindig akadnak kereskedők, akiknek nem elég az amúgy is rengeteg háborús haszon, hanem még a hadsereg részére égetően nélkülözhetlen, forgalomból elvont árukból is, a dolog természete szerint még magasabb, nyereségre vágyódnak. Az erkölcsök már, úgy látszik nem javulhatnak meg. Nincsen visszatérés az önzetlenség nagy gondolatához. Hát hozzá kell ehhez is alkalmazkodni. Megtorlással, súlyos ferdítéssel. E hónap utolsó napjain a rendőrséghez bizalmas jelentés érkezett, amelynek alapján a főkapitány rendeletére Izsák Dezső és Maygrab Gyula polgári biztosok váratlanul kutatást tartottak Sternischa János és Fekete Lajos vaskereskedők lakásán, íizleli helyiségében és ezeknek tájékán. A kutatások meglepő eredménnyel jártak. Fekete Lajos deáktéri üzletében a pultokban, idegen anyagok közé keverve nagyobb mennyiségű rezet, réztárgyakat, csapokat, gummiárut, tömlőket, gummitömböt találtak, amely anyagok már évek óta bejelentés és beszolgáltatás alá estek. Sternischa János Kossuth-Lajos- utcai lakásán ólmokat, rezet, gummiárut, az udvaron a tyúkketrec tetejébe beszegezve 50 kilogramm rezet, a lakás előtt egy pad alatt elásva nagy, kerek, vastag, állítólag hadifémet, félméternél hosszabb rézrudakat, rézcsapokat, hátul a kertben 7—8 méteres, 10 cm. vastag vascsövekbe dugott ólomcsöveket, a padláson * egy kis láda réztöredéket, összesen .2 mm. 85 kg. súlyú rekvirálás alá eső fémanyagot szedtek ki a detektívek. A talált tárgyakat elkobozták, a kihágási eljárást úgy Sternischa, mint Fekete ellen megindították. Természetes, hogy ezek hevesen védekeznek a vád ellen s azt mondják, hogy tolvajok elöl rejtették el a különben — állításuk szerint — szabályszerűen bejelentett fémeket. No, majd kiderül az igazság. A lisztnélküli kenyér. A háború ötödik évében vagyunk és nagyon meg kell fontoljuk, hogy mit teszünk minden grammnyi liszttel. Lisztet fogyaszt a zsák, amibe a megőrölt lisztet beletesszük és lisztet fogyaszt a mttlomkő, amelyik a búzttszemeket apróra őrli. Németország egy uj kenyérkészitési módszerrel kísérletezik, mely a gabonából közvetlenül az őrlés kizárásával állítana elő kenyeret. El akarják tüntetni a porlási veszteséget, hogy a megspórolt liszttel is nyerjenek a népélelmezés céljaira. Ugyanakkor, amikor ennek az ui német kisérletnek hire érkezik, Robert Cecil lord hagy nyilatkozatot adott a békekötés lehetőségéről. Az entente nem akarja magát eszerint a német népen megbosszulni, de a németekkel nem lehet addig békét kötni, amig a német politikát a középkori szellem uralja és ez a nemzet meg nem tisztul az alldeutschoktól. Amig a német tudomány és kémia az emberi okosságot felhasználva arra törekszik, hogy minden nélkülözhetlen anyagot pótoljon a háború számára, ersatzokat gyárt és kanállal méri ki az emberi test, az emberi élet számára szükséges kalóriát, amig német kémikusok azon törik fejüket, hogy tudják liszt nélküli kenyérrel megspórolni a búza őrlési vesztességét, addig a másik oldalon politikai ersatzokkal táplálják a német népet és megakarják bosszabitani háborús kitartását. Volt idő, amikor elég naiven azt hittük, hogy nem vagyunk messze az általános békétől. A központi hatalmuk hadikárpótlás és annexiómentes békeformulájának idején volt ez, amikor úgy látszott, hogy megbukott minden imperialista gonoszság és megegyezéses béke felé hajlik az egész világ, és benne a német nép. Azóta nagyot fordult a föld és a békefoszlányokkal eltűnt az a reménységünk is, amelyet a világ megújhodásába vetettünk, a német belátást elnyomta az alideutechok szava, az orosz forradalom, szocialista akciók, belső agitációk és az entente béke alapelveinek hirdetése sem tudta a helyzetet megváltoztatni. Újra készültek a kardok, megszólalt a messzehordó ágyú, mozogni kezdett az óriási eyugati front és újra munkába kezdett a német tudomány, hogy a harcoló nemzet számára élelempótlékokat ég ipari pótahyagokat, gyártson. A német agy találékony, a német szervezettség hatalmas, a német fegyelem erős, de agynak, szervezettségnek, fegyelemnek is van határa. Hin- denburg mondása, hogy a háborút az idegek nyerik meg, igaz lehetett mostanáig, de ma már az idegeknél is hatalmasabb a gondolat. A háborút az emberi gondolatok fogják megnyerni. Azok a gondolatok, amelyek nem szuronyhegyre ápitik az emberiség jövőjét, hanem békére, belátására, népek szövetségére, nemzetközi döntőbíróságra. Akárhány német, vagy magyar, vagy osztrák katona esik el, akárhány város szabadul fel német uralom alól, vagy kerül újra német uralom alá a nyugati fronton, úgy érezzük, hogy mindez ma már nem viszi előbbre a döntést és hadisikerek pillanatai nem hoznak közelebb a békéhez. Amig az egyik oldalról demokratikus világbékét és a wilsoni gondolatot állítják előtérbe s amig a túlsó oldalról az alideutechok kiáltásai hangzanak el, mig az entente egységes békeprogramm- jával szemben nem állítjuk mi is a harcoló szövetséges nemzetek minden rétegét kielégítő békeprogramját, ameddig a világbéka
