Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-09 / 36. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 közös ideáljától tettekben é* kij-leutesejiban távolodunk, amíg la nem csiszoljuk prog- rammunknak esztétikai fogyatkozásait, addig még mindig messze von u béke. Minden ötlet- síép, amit a tudomány és a haladás javára az emberi agy teruml, de ma már nem hiszünk tudománynak, tudományos ötleteknek sem. A lieztnélküÜ kenyér feltalálója épannyira nem teszi ma boldogabbá az emberiséget, mint aki a messze- bordó ágyút, a tankot, vagy az angolok uj fojtógázait kitalálta. = MOZI SZÍNHÁZBAN = Hétfő-Kedd-Szerdán Óriási fiíms2enzáció! Budapesten hatalmas nagysikerrel most műsoron levő :: attrakció :: Apróságfok. Itt a beiratkozások ideje, nagy nyugalommal nézem a mások ebbeli igyekezetét. Éveken át nekem is volt benne részem bőven, s nem egyszer boszankodtam a tudomány drágasága miatt, mely évről évre állandóan fokozódott. Ha az a pénz, a mit e címen kiadtam, most mind a zsebemben volna, oda se néznék a háborúnak. Hát most még mi lehet, örvendve gondolok rá, hogy én már kimenekültem. Epen szembe jön velem egy ismerősöm 3 gyermekévei s magából kikelve mondja: Borzasztó!!... — Ne is folytassa tovább, — vágok szavába nagy részvéttel — ügyi* tudom, hogy mit akar mondani ! * Egészségi állapotom iránt érdeklődik egy nagyon régen nem látott ismerősöm. Maga is konstatálja a nagy megfogyatkozást, s mikor mondom neki, hogy bizony 22 kiló a háború alatti apadás, mindenképen vigasztalni igyekszik, hiszen ez mostanában nagyon sok emberrel megtörténik. — Nem is volna ez olyan nagy baj, — magyarázom én—csak a ruháim ne kellene szükebbre vétetni, de a szabók most olyan drágán dolgoznak, hogy az embert a bosszúságtól a guta környékezi. •» Harctéri tudósitónk levele lapzárta után érkezvén meg, csak jövő számunkban közölhetjük, de egy fontos passzusát már itt is közreadjuk: „Nincs semmi baj. a visszavonulás csak taktikából történik. Olyan liaditer- vet állapítottunk meg Hindenburggal, amelynek a vége csak győzelem lehet. Az eszme az enyém volt, s mikor a haditanácsban előterjesztettem, általános el bámulás következett. A császár és a trónörökös elismeréssel szorított velem kezet, s Hindenburg és Lu- dendorff nyakamba borult a nagy örömtől. Még azt is megsúghatom, hogy a fordulat szeptember 15. én fog bekövetkezni.“ Demeter. Zsircsempészés Szatmáritól Ausztriába« 185 kilogramm disznózsír, mint „vasalkatrész “. — Saját tudósításunk. — Szatrnár, szept. 8. A Szatmári Kereskedelmi rt. 5000 K alapítványt tett a városi kereskedelmi iskola javára. Van-e összefüggés az alapítvány és az ismert kihágási ügyben hozott felmentő tanácsi határozat között, már t. i. olyan értelemben. hogy ez adta volna meg az impulzust, nem kutatom, de az bizonyos, hogy sokkal szebb lett volna, ha az alapítvány 10 ezer koronáról szólana, mert az adott viszonyoknak ez jobban megfelelne, s miután „az idő pénz“ elvénél fogva a 3 hónap is képvisel valamit, a részvényesek sem panaszkodhatnának. * A városi tisztviselők részére kiküldött bizottság úgy állapította meg a segélyt, hogy a tisztviselők részére h törzsfizetés 50°/0-át, a dijnokok részére pedig napi 50 fillért hozottjavaslatba, vagyis az egyik rósz ily módon tényleg summáé pénzhez jut, mig a másik, a melyik pedig sokkalta jobban érzi az idők viszontagságát, alig kap valamit. De hét a bizottság igazságos akart lenne és takarékoskodni is szeretett volna, s végezetül is úgy oldotta meg a kérdést, hogy többet adott, a hol kevesebb is elég lett volna, s kevesebbet ott, a hol feltétlenül többet kellett volna, más szóval: se igazságos nem volt, se a takarékosságot nem szolgálta. * A véletlen éppen most egy újabb bűncselekmény gyanújának az árnyékát veti Fekete Lajosra. A bruck-királyhidai határrendőrségnek gyanús volt két láda, amely úgy volt jelezve, hogy: vasalkatrészek. A cimzett Sternischa kapitány, Fischa- mend volt. A felbontott ládákból 185 kilogram disznózsír került elő. Feladóul Fekete és Társa volt megjelölve. A határrendőrség a szállítmányt lefoglalta és erről értesítette a szatmári vasúti raktárfönökséget, amely a rendőrséget kereste meg a további eljárásra. A rendőrség a nyomozást megindította és abban az irányban is folytatja, vájjon első eset-é ez, vagy pedig csak most kapták rajta Fekete és Társa urakat. Az ^összefüggés megértése céljából tudni kell, hogy Fekete Lajos veje Sternischa Jánosnak, akinek a cimzett Sternischa kapitány fia. 100 korona a becsületes megtalálónak. Vasárnap délután a Battyányi-uccá- tól a Halász Ferenc és Tompa-uccákon keresztül a József kir. herceg-uccáig elveszett egy karkötős arany női óra. A megtaláló 100 korona jutalmat kap. Jelentkezni a szerkesztőségen vagy a kiadóhivatalban kell. Szemlélődés. Dr. Lükő Bélát a király a Ferenc Jó- zsef-rend lovagjává nevezte ki. Mondhatom, nagyobb s őszintébb örömet kevés kitüntetés keltett, mint u dr. Lükőé. A háború kezdetétől fogva szakadatlanul szolgálja a hadsereg egészségügyét, nem egyszer veszélyes helyzetekben, bámulatra méltó lelkiismeretességgel, fáradságot nem ismerő, szinte emberfeletti szorgalommal és munkával s nagy értékű szaktudással. Ezrek köszönhetik neki életüket, gyógyulásukat, javulásukat. Nem csodáltam, mikor teljes idegenben nevét említve, mindenfelé a hála és tisztelet kifejezéseit hallottam róla. A megfeszített háborús szolgálat mellett pedig, a pihenésre való idejét a polgári közönségnek áldozza fej. Milyen bizalommal keresik föl a betegek. Éjfélig világos e buzgó orvos rendelőjének ablaka. S a kiváló orvos a nemes emberi szív melegével vessi gondjaiba betegeit. Egész orvos, egész ember. Hivatásának igazi lovagja. * Kecskemét a rendőrség államosítása ellen foglalt állást, mert félti tőle a községi autonómiát. Pedig kisebb az az esetleges veszteség, amely az autonómiát érheti az államosítással, mint az az előny, amit az ország rendészete nyer ez államosítás mielőbbi lelkiismeretes keresztülvitelével. Leszámítva, hogy a községi teherviselés megkönnyebbül, a közrend és moralitás szempontjából is csak jót várhatunk az államosítástól. De még inkább üdvös lenne az újítás, ha egyben az országos közigazgatási reformot is keresztül vinnék s legalább is másodfokú állami közigazgatási fórumot létesítenének. A vidéki rendőrség szervezete teljesen megérett nz államosításra. Általában hiányos, vegyes összetételű személyzet látja el vidéken a hatványozottan növekvő rendőrségi teendőket. Emellett némelyik városban, — tisztelet a kivételeknek, — napirenden vannak az Ízléstelen személyi torzsalkodások a rendőrségi intézmény keretében, különösen akkor, ha egyik-másik alkalmazott a komoly, közérdekű munka helyett idejét irigykedéssel, személyi gyülölkedéssel és más magántermészetű dologgal tölti. Hol van ilyenkor a hires autonómia, amely meggondolásra, kötelesség teljesítésre intse a megfeledkezőket és megvédelmezze a közérdeket? Ezért olvassuk aztán a fővárosi lapokban, hogy feltorlódik a sok munka, elévül a sok fontos kihágási ügy, nem érvényesülnek a kormányrendeletek ; és ezért terjed az utcákon az életveszélyes bolsevikizmus, — hogy egyebekről ne is beszéljünk. Minden demokratikus gondolkodású ember híve a községi autonómiának, mint a polgári jogok egyik intézményes biztosítékának. Magam is őszinte, lelkes híve és harcosa vagyok a polgári jogoknak, amint eD- nek számos tanújelét adtam. De olyan autonómiának érdekeit nem tudom az államosítástól félteni, és képes vagyok olyan autó-
