Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-06-26 / 26. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. bűneiből fakadt, elkeseredett hangulatot. Az egész fogyasztó közönség támogatására szá­míthatnak. Mert ne értsenek félre bennünket. Mi fanatikus hí­vei vagyunk a kereskedelem szabadságának és hittel vall­juk, hogy a hivatása komoly­ságának tudatában élő keres­kedő a haza vagyonosodásá- nak, gazdasági és kulturális erejének szilárd bástyája. A kereskedő az, aki az országot a nemzetközi érintkezésbe, a világpiacokba bekapcsolja. A szolid kereskedelem a nemzeti becsületnek, a nemzet élet­értékének a külföldön a leg­hatalmasabb terjesztője. Amikor azonban ez az osztály lustán, nem törődés­sel elnézi a visszaélések tö megét, a forgalom tisztességé­nek megromlását, amikor nem érzi meg azt, hogy a közön­ség megvédelmezése az ő kö­telessége és minden rendel­kezésre álló erővel és fegy­verrel nem száll érte sikra, amikor engedi, hogy a fo­gyasztót az illegális kereske­delem polipja bénára szorítsa, — úgy ez a magatartása a fogyasztó társadalom anyagi leromlásával az általános ke­reskedői becsületet is pusz­tulásba viszi, az elkeseredést, amit egyesek támasztottak, a kereskedők összessége ellen növeli. Ezt meg kell látniok, ez ellen tenniök kell, mert meg­történhet,, hogy a ma már amúgy is súlyos beszerzési bajokkal A mérgezési eset — mely­nek tettesét nem sikerült kinyo­mozni — rendkívüli feltűnést kell­tett és örömteljes ujjongást vál­tott ki a néptömegből, mely visz- ezafojtott gyűlölettel viseltetett a zsarnok kormányzó ellen. A gyilkosságot rövid időn hasonló titokzatos bűneset követ­te, anélkül, hogy a kormánynak sikerült volna a tettesek bárme­lyikét kézrekeriteni. Úgy látszott, mintha az óriás orosz birodalom fölébredt volna mákonyos álmából és most nyújtózkodni akar, hogy erejét éreztesse . . . Az óriás kolosszus megin­gott és mindenki visszafojtott lé lekzettel várja és lesi a katasz­trófa kitörését . . . Ki tudja, hogy mit rejt raé- hében a jövő ? küzdő kereskedő osztályt az a veszély éri, hogy a mai — kétség­kívül bevált, bár nehézkes — köz­pontosító rendszer fenntartását a háború után az ország osztatlan' véleménye fogja követelni. Jó, hogy most nagy va­gyont szereztek, de a jövő, a gyermekeik, az utánuk fejlődő kereskedő nemzedék érdeke, az állampolgári kötelesség, amely a ) nemzet vagyonosodásának foko- \ zatos fejlesztését írja elő, meg­követeli, hogy a kereskedelem a maga hivatását abba ne hagyja. De ez az evolúció csak a becsület és a közérdek jegyé­ben folytatódhat és, akik erre nem képesek, azokat maguknak a tisztességes kereskedőknek kell kiseprüzni maguk közül. A legmagyarabb ünnepnek: j Apróság-ok. :: Aki házat venni :: és bérelni akar :: forduljon bizalommal József ügynökségéhez. Nyil- utca 19. — Intézeti részvényt és hadiköl- osön kötvényt veszek. Egy jókarban levő zon­gora kerestetik. 2—2 i RUPRECHT örökösök Eötvös-utca 6. számú h r „aia és 25 hl. bor W eladó. Értekezhetni ugyanott. Kévekötő géphez manilla helyett para- finált tiszta natron cellulose több ágú kiváló jó minőség franko küldés 3-3 100 kg. 800 korona. PÁTRIA PAPÍRGYÁR papirspárgáinak eladási irodája :: Magyarország részére :: Budapest, VII. Rákóczi-ut 6. Telefon 83—63. Péter és Pálnak, kaszn- pengé» a muzsikája. A legma- gyarabb muzsika. Az élet ujjong fel benne, az erő lüktet ritmu­sában, arany és ezüst cseng ki ütemeiből. A magyar aratás, a magyarság ereje, a magyar ke­nyér gyúrja az acélt a magyar fiuk izmaiba. Azt az «rőt, mellyel 1000 éven át megvédtük ezt az áldott földet és mellyel most is a vitézség csudáit műveljük észa­kon é* délen. Peng a kasza, az arany kalásszal boritott magyar rónán felcsendül a dal és ujjongva hirdeti, hogy a magyar földet szent frigy köti fiaihoz, egyik el nem hagyja a másikat, mig a nap sütni fog. Egyik dolgozik a má­sikért, hűséges összetartásban és soha mag nem sziiuő szeretetben. Most a földön vau a sor. A magyar vitézség, a magyar virtus, a magyar bátorság csak a föld segítségével tudja kivívni a végső győzelmet. És a föld, ime segit. A föld ontja az életet, a földből bőven dagadozik ki a kenyér, amelynek hi 1 jón ellankad a kardot és puskát emelő kar, de elerőtlenedik az a kéz is, mely a kardot és puskát készíti és elapad az a forrás, amelyből a harcoló hadsereg erejét meríti. A föld aranyakat ígér ás mi filléreket kérünk » jövendő kincsből előlegül. Előlegül annak az intézménynek gyarapítására, mely jótékony mentőként jár a háború nyomában. Bármilyen gyors az ormótlan testű, véres kezű óriás járása, nem marad el mögötte egy lépésnyid sem. Ott van, hogy a sebeket, melyeket ütött gyógyítsa, hogy a fájdal­makat, melyeket okozott enyhítse, hogy a könnyeket, melyeket a szemekből fakasztott letörölje. A Vöröskereszt számára kér­jük filléreiket Hölgyeim és Uraim... a Vöröskereszt számára, moly a szeretet, az irgalom, a köoyörület képviselője a háború borzalmaiban ! A Vöröskereszt számára, mely az életért harcol a halál birodalmá­ban, mely az emberiség szent igéit hirdeti az embertelen pusz­títás közepette. Amit a Vöröskeresztnek adunk, azt a nemzetnek, a ma­gyarságnak adjuk, amit a Vörös- keresztért áldozunk, azt győzel­münkért, jövőnkért, fiainkért, ön­magunkért áldozzuk ! És nem igaz magyar ember az, ki mikor ha­zájáért kell áldozatot hoznia szűkkeblű tud maradni. Hogy ilyen magyar ember nem volt soha, azt fényesen bizonyítja ezer­éves történetünk, melynek folya­mán, mikor szükség volt rá, min- dig egyszerre és egységesen nyi­latkozott meg az egész nemzet áldozatkészsége. A magyar kasza pengése aranyakat Ígér, Hölgyeim és Uraim, kérjük filléreiket a legszebb há­borús intézmény: a Magyar Vö­röskereszt számára! — Mit, jaj gatsz, hiszen most kaptál ruha-pénzt, egy szavad sem lehet a panaszra. — Kaptam, kaptam, de az egész csak annyi, mintha már el is nyűttem volna. Hogy ki lesz a főispán ? er­ről folynak a kombinációk. Pedig hát a kérdés olyan egyszerű. Mi­kor a koálioió megbukott, a volt főispán átadta a helyét a munka­pártnak, most tehát, hogy ismét a koálició jutott a győzelemhez, nem következtetik más, minthogy a régi udvariasan odaszól a mos­taninak : — Adorján kérlek, nem volnál szives visszaadni a he­lyemet ? S a milyen udvarias ember­nek ismerem, bizonyára meg is teszi és visszusdja. A polgármesternek is ké­nyelmes a helyzete, mert mikor a koálició idején megválasztották polgármesternők, beköszöntő be­szédjében ünnepélyes vallomást tett: „Hive vagyok a koálició- nak!“ — Ha tehát visszajön a régi, büszkén hivatkozhatik erre a kijelentésre, nem szüksége* egyebet mondania. A nagy főispáni beikta­tás bizonyára szón recept szerint fog végbemenni, mint a hogy a miniszteri bemutatkozások történ­tek. Kölcsönösen elmaradnak a szónoklatok. Nem is volna külön­ben semmi különös értelme. Az első alkalommal rendjén volt, da miután akkor és azóta meggyő­ződtünk róla, hogy nagyszerűen tudunk beszélni, kár volna ismét­lésekbe bocsátkozni. Teljesen elég, ha a főispán csak annyit fog mondani: „Uruim! folytassuk, a hol elhagytuk!“ —és aztán min­den szószaporitáa nélkül folytatják. A fő azonban, ha még sem tudnák tnegállani, hogy szónokla­tok ne legyenek, legalább arra ügyeljünk, hogy a munkáról ne beszéljenek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy eddigelé állan­dóan a munka vitte a főszerepet a beszédekben, ennek dacára a munka nem tudott népszerűségre szert tenni, a miből önként kö­vetkezik, hogy a munka és a be? széd nem egy anyaméhből szüle­tett, jó lesz tt}hát szó nélkül rá­térni a munkára annál is inkább, mert ha nem csalódunk, a demok­rácia vette volna át az uralmat, ehez pedig épen igy illik. Demeter. Morvái János könyv­nyomdájában egy fiú tanulóul felvétetik. t HYGIENIKDS SZIYARKAHÜYELYEK! Sajnálattal tudatjuk a T. cigarettázó urakkal, hogy minden- nemű anyag roppant megdrágulása folytán kénytelenek el voltunk o hüvely dobozának árát egy harmaddal felemelni. 1 könyvecske (sodorni való) „PÄX“ cigarettapapír ára 20 fillér. PAX VÁLLALAT.

Next

/
Thumbnails
Contents