Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-06-26 / 26. szám
Harmincnegyedik évfolyam. — 26. szám. Szatmár-Németi, 1917. június 26. / Í3Í x\ VEGYES TAUT AIM U HETILAP. Megjelen minden kedden. Egyes szám, ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVA! JÁNOS. Felelős szerkesztő: t Dr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztő: Dr. MARK O VITS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. SBS A kereskedelem vá lsága.*) Irta : dr. M&rksvlts Aladár. A tisztességes kereskedelem érdekében kell felvilágosítanunk kereskedőinket az őket fenyegető válságról. Nem anyagi romlásukról van szó. Ök és a termelők olyan vagyoni föllendülést éltek meg, amit az ország többi foglalkozású polgárai sohasem fognak utólérni. A hirtelen gazdagodás helyzete azonban megszédi*) Múltkori eikkünket: „Oh, mért oly késón .. .* több helybeli kereskedő zokon vette, holott, hogy írásunk gondolat menete, amely kizárólag az illegitim kereskedelem ellen irányult, szélesebb körben tényleg létező hangulatot tolmácsolt, igazolja, hogy távol vidéki laptársaink is áttették. Itt az ideje, hogy a helyzet el nem vitatható komolyságáról maguk a kereskedők is elmélkedjenek. Itt tenni kell valamit a saját érdekükben és pe- dig gyorsan, amig nem késő. Éjjel. Csillagsugáros künn az éjszaka,... Csillagok szeme néz a földre le... Vájjon a soi’súnk halvány csillaga Nem húll-e sírunk fölibe ?... Vájjon Honúnkra derül-e hajnal ? Lesz-e még fényes itt a kikelet ? ...Itt, — ahol annyi millió haddal Szaggatják ezt a Nemzetet... ...Vájjon a béke, — amit|mi várunk, — Nem fog-e késni ? (késni: bajt jelent!...)------Hatalmas Isten 1 légy erős várunk! És teremts békét idelent !... Hozd el a békét, hogy véres földünk Virágos, üde, szabad föld legyen... Amelyen, —• ha már láncokat törtünk,— Ne legyen Úr az Idegen!!... Szatmár. sasi Nagy Lajos. tette a kereskedő és gazdálkodó osztály nagy részét. A közhivatalok felgyülemlett munkája, a közönség nem törődő közönye pedig megszüntette az ellenőrzést úgy, hogy a szó szoros értel mében ellenállhatatlan erővel csábított a a kapzsiság az illegális nyereségre. Az országot egyszerre elárasztotta az áru uzsora, hirtelen eltűntek a készletek, olyan áruk, melyeknek termelési költségei alig emelkedtek, együtt rohantak egyéb cikkek többé kevésbbé indokoltan fölfelé törtető áraival. A fogyasztó közönség megdöbbenve állott meg és tehetetlen volt. Újságcikkek, tanácskozások meddők marad- » tak, az állapotok nem köny- nyebbedtek. Minden változás csak súlyosította a megélhetés feltételeit. A mhiSisíanő. (Folytatás.) Az éj már meglehetősen előre haladt. A kormányzó dolgozószobája bizalmas félhomályba volt borulva és az asztalon két csészében illatos tea párolgót!. Mária Anasztázia az asztalnál foglalatoskodott. A kormányzó megemelte fejét és mosolyogva legeltette szemeit a szép asszony minden mozdulatán. Majd kedélyesen igy szólt: — Mária, eleget dolgoztunk, kedvesem. Most mondd el rövid házasságod érdekes történetét, édes, kis fekete rigóm. — Szívesen, excellenciás uram, de előbb kérem, fogadja tőlem szívesen ezt a csésze Ízletes teát... Sajátkezüleg készítettem és édesítettem meg számára. — Te megad? — Igen én. — Akkor örömmel fogadom. A kormányzó mohón kiürítette a csésze tartalmát, azután Ea a mai helyzet is, ami , nemcsak a közönségnek, ha- , nem a kereskedelemnek is válságot jelent. A közönség csak anyagiakban szenved, de a kereskedőknek erkölcsi értékét támadta meg ez a csúnya állapot. Többször tettük szóvá már e lap hasábjain is, hogy a kereskedő osztálynak volna kötelessége, hogy a maga erkölcsi reputációját helyreállítsa. Nem tudtuk és nem is akartuk elhinni, hogy a magyar kereskedők elismert komolysága ne álljon a sarkára, amikor,legféltettebb és hosszú béke évek nehéz munkájával szerzett kincsét: a becsületét, a jóhirét naponta, percen- kint lelkiismeretlen emberek szennyezik. Hogy a magyar kereskedő osztály ne emeljen szót, ne követeljen elégtételt, a tisztes nevével visszaélőket visszaadta uz edényt Mária Anasztáziának : — így ni, most mondd el, hogy ki ó» mi volt a férjed ? A dő helyet foglalt és miután saját teájából néhány kortyot ivott, megkezdte elbeszélését: — Férjem lengyel volt, aki gyűlölte Oros/or^zágot. azért sorozták be közkatonának. A kormányzó szempillái megrándultak, homlokát ráncokba szedte és hidegen kérdezte: — Hogyan ? A fiatal nő arca hirtelen megváltozott. Vonásaiból eltűnt az alázatosság kifejezése és érdes hangon folytatta: — Igen, férjem szegény, de előkelő családból származott, és tanuló volt. Magam is tanulónő vagyok és mikor excellenciádat arról értesítették, hogy msgbiz- ható vagyok, ekkor megcsalták és félrevezették. Én egy titkos ügynökség tagja vagyok, mely az ön halálát elhatározta és most azért vagyok itt, hogy az ítéletet végrehajtsam. ne hajszolja fel és ne juttassa börtönre. A kereskedők nem tettek semmit, és most. három év után nem szabad panaszkod- niok a miatt, ha a közönség — amelynek ma már nincs módjában megállapítani, kik az igazi bűnösök — általánosít és azt a kedves, benső érintkezést, ami béke időben a kereskedő és rendes vevője között fennállott, — újra* éleszteni nem tudja. Szálljanak magukba a kereskedők. Tartsanak saját lelkiismeretükön vizsgálatot. Hányán vannak olyanok, akik egyetlen egyszer sem támadtak hangos szóval az árak ellen felszólaló vevőre, mondván: „Tessék ott hagyni. Szívességet tesz, ha nem vásárol.“ Ahányan sohasem tették, — álljanak össze és próbálják megreparálni a mások A kormányzó halálsápadt lett félelmében, fel akart ugrani keljéről, de erőtlenül visszaha- nyatlott, mindkét kezével görcsösen melléhez kapott és őrült tekintettel meredt Anasztáziára. — Ne erőlködjön, ez most már úgysem használna, — mondta fölényes mosolygással a nő, — hiszen maga küldte el házától a cselédséget! — Mit tett velem ? hebegte kétségbeesetten a kormányzó. — Csak azt, amit az ön kreatúrái ezrekkel tettek : megöltem... méreggel, melyet a teájába hintettem. A halálküzdelem beállt... a kormányzó hörgött... melle zihált... veríték tört ki homlokán és szemei megüvegesedtek. Anasztázia a tükör elé lépett, föltette kalapját, fölöltötte köpenyét és leeresztette arcára fátyolát. Azután gyorsan eltávozott a szobából, anélkül, hogy a haldoklót még egy tekintetre méltatta volna. #
