Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-06-19 / 25. szám
VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Harmincnegyedik évfolyam. — 25. szám. Szatmár-Németi, 1917. Megjelen minden kedden. Ügyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztő: Dr. MARKOVITS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Homokba fórja fejét a harcos kedvű kiérikáliz- mus. Hátat fordit a világnak, hogT' ne kelljen látnia semmit abból, ami tökéletesedik. És, hogy valamiképen eszébe ne jusson senkinek, hogy mégis csak tudnia kell valamit a világrengésből, — szűnni nem akaró lármával csapkod maga köré. Ezzel a mesterséges zajjal akarja a figyelmet eszméire terelni. Ez a zenebona nagyon naiv és nagyon mulatságos. Jó nyári szórakozás azoknak, akik az élet, a munka, a nemzet jóléte, kulturális haladása érdekében komolyan dolgoznak. Akik tudnak egy kis történelmet, akik ismerik a bigottság köpenyébe burkolt, de valójában igen számitó és öntudatos tervszerűséggel dolgozó klerikálizrnust. Pedig tudjuk ám mi is, hogy az egyedül üdvözitö hit is látott már üldözéseket. Játszott benne passzív szerepet, legtöbbször azonban cselekvő intéző volt a más hiten levők ellen. Amikor a katolikus kereszténységet üldözték, azon az alapon követeltek türel- mességet, hogy a hit szubjektív érzés, a léleknek sajátossága és igy ki sem kényszeríthető. De ezt a hit-elvüket rögtön megtagadták, — mihelyt csak valamelyes hatalomhoz tudtak hozzájutni, — másokkal szemben. A meggyőződésnek, a szabad gondolatnak korlátlanságáért senkivel és semmivel nem volt annyi harca az emberiségnek, mint a klerikális hatalommal. Ez volt a múlt, de ezt nem lehet többé visszacsinálni. Nem lehet meg nem történtté tenni a tizenkilenc és huszadik század rengeteg terinésze t rajzi, cs i 11 agászat. i fölfedezését és az emberi jogok, társadalmi elhelyeződés (megállapitott törvényeit. Nem lehet azt mondani, hogy nincs világváltozás, nincs az élethez, munkához, boldoguláshoz való jog, — hogy nem jogos a létért való küzdelem. Ki meri mondani, hogy a világ nem reng a demokrácia egyenlőséget követelő támadásaitól ? Az egész kulturált emberiség az üldözöttek és elnyomottak felsza- baditásánaP jelszava alatt ontja vérét. — csak a homokba fúrt. fejű emberek l:iabáiják : nem igaz, — megállt a föld, megakadt a középkorban az emberi történelem ! A reakció ősi szelleme ismét kisért. Csakhogy már * * * senki sem ijed meg a sötétben kiabáló, íoszforeszkáló ábrázatától, hanem mulatunk furcsa ötletein, groteszk mozdulatain. Ha pedig megunjuk, csöndes kézlegyintéssel intézzük el: ugyan ugyan, nem kell viccelni. Nincs kedvünk nevetni, amikor annyi sirnivalónk. ™ s — Pergőtűz. Minden, nagyobb erőfeszítéssel járó mozgalomnál az utolsó órák a legizgalmasabbak. Azok a lelkes hazafiak, akik nálunk a nemzeti hadiköl- cstinök sikereinek mozgalmát vezették. sokszor, kerültek olyan nem szeretem helyzetbe, mintha ellenséggel harcolnának. Valóságos ütközeteket vivtak. Győztek és — foglyokat ejtettek. Foglyokat, a kik később önmaguk elismerték, hogy tulajdonképpen nincs semmi bánni valójuk, mert hiszen pénzük a legjobb ellátásba került. Jobb, gyümölcsözőbb befektetésbe, mintha otthon maradt volna. így van ez most is, a hatodik hadikölosönnál. Az ugitáló ^TÁRCÁI A nihíisstanő. A csiTiagtalaa éjszaka néma, titokzatos csendjében két férfialak állott a város postapalotája előtt és halkan suttogtak egymással. Bundájuk gallérja úgy fel volt gyűrve, hogy arcukat alig lehetett látni az áthatlnn sötétségben, végre bizalmas kézszoritással elváltak egymástól. — Tehát rendben van az ügy — mondta az egyik. — A bárónő beleegyezett. — Helyes — válaszolta a másik. — Elvárjuk, holnapután a kormányzó magánirodájában. Délután pontban három órakor I * — Excellencies uram, — jelentette Borisz Sziljakov, a kormányzó magántitkára — megtaláltam, amit kerestünk. A kormányzó, körülbelül ötvenéves férfi, éles arcvonásokkal, keskeny, vártéiért aj-ikkttl és hideg, kifejezéstelen szemekkel, — Úgy ? — kérdezte, miközben íróasztalánál «egy kicsit megemelte fejét. — Igen... teljesen megbízható leányt... helyesebben: nem is leányt... — Hanem ? — Fiatal özvegyet. Csinos, tizenkiléncévea özvegyet. A kormányzó meglepetten nézett titkárjára: — Ilyen fi tál ? — Férje a háborúban esett el. Elszegényedett nemes volt, a kit bedugtak a katonasághoz és bevonulása napján rögtönözve tartotta meg menyegzőjét... Az »asszony most kenyér nélkül nyomorog, tudását értékesíteni akarja. — Helyes, elfogadom. — Már ide is rendeltem. Délután három órára. A kormányzó belemélyodt ismét aktáiba és a titkár halk léptekkel távozott. * — Mária Anasztázia Lova, jelentette délután a titkár, miközben bebocsátotta a gyászruhás, fiatal nőt. A kormányzó hátrafordult, székén, homlokára tolta arany keretes szemüvegét ás szigorú tekintettel szemlélte a belépőt, aki mélyen meghajolt és megemelte fátyolét, mely alatt az elfogultságtól kipirult arca és ragyogó szemei látszottak. A kormányzó udvarias kéz j mozdulattal helyet mutatott neki, aztán udvariasan igy szólt. — Azt hiszem, tudja már, hogy miről van szó? — Igen — válaszolta a nő, akinek hangjai sajátos félelem rezgeti át. A kormányzó elégedetten integetett : i— írásbeli munkákról van szó, amelyeket, önnek az esti órákban, magénirodámbao kelien^el- végezni. Leírja majd, amit én diktálok ... Úgy értesültem, hogy ön kitünően bírja a német és francia nyelvet... — Meglehetősen ... — Azt mondták, hogy ügyes, megbízható és diszkrét.... Na, majd meglátjuk ... egyelőre próbaképpen hajlandó vagyok foglalkoztatni. A fiatal özvegy ösztön szerükig fölemelkedett helyéről és örömmel mondta: / — Köszönöm előlegezett bizalmát, excellonciás uram... A kormányzó tiltakozva legyintett közével, miközben szemei megélénkültek és kedvteléssel legeltette tekintetét n szép, fiatal asz- ezouy hajlékony, formás termetén: — Reményiem, hogy meg leszünk egymással elégedve. Jelentkezzék holnap este hat órakor a lakásomon. Mária Anasztázia mélyen meghajolt és kecses fejmozdulat- tal köszöntötte a kormányzót, aki elégedetten mosolyogva az ajtóig kisérte. (Folyt, köv.) nagy váksztéku a t mé Hr is vidéke lefagy# Gipöraktára. Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. A Talóffl aulai Klai Qnaliíy cipói kizárólagos raliára. Talpba vésett szabott ár 1! 1
