Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-12-24 / 52. szám

s SZATMÁR ÉS VIDÉKE. kötöttségit, visszakapja a szabad kereskedel­met és hogy szabályozza azt az egészségte­len tendenciát, ami a kereskedők nagyobb adózási megterhelésére irányul a földbirtok­kal szemben, holott a kereskedők sokkal, na­gyobb kényszer rendszabályok alatt síny­lődtek. Roóz Samu elnök megköszönte az elő­adásokat és a gyűlést bezárta. házat vagy birtokot eladni vagy venni akar, forduljon bizalommal Szigeti József ügy­nökhöz, Szatmár-Németi, Nyíl-utca 19. sz. Intézeti részvényeket és Hadi- kölcsönkötvényeket veszek a legmagasabb árban. 1—3 Szemlélődés. Amikor leirom a címet, eszembe jut, milyen régen Írtam én e óim alá igénytelen, de jóakaró csevegéseket é# elmefuttatásokat. Emlékezem, a háború előtt milyen fo­kozatosan csendesedett el minden, milyen tikkadtá lett a légkör és komor, véaztjósló felhők közeledését lehetett érezni a gazdasági helyzet súlyosbodásából. Emlékezem, hogy milyen kétségbeesett hangon kiáltottam föl e helyen: mi lesz hát velünk, minő titokza­tos erők láthatatlan kezétől áll el a lólekze- tünk, — hát türhetjflk-e ezt ?! De még a saját hangom visszhangja sem jött vissza akként, mint Rip Van Winklének, akinek legalább a zord bércek sokszorozták meg kísértetiesen drámai énekét. Hallgatott és szomorú volt mindenki. Most már tudjuk, mi következett... Óh mennyi küzdés, szenvedés és halál tette örökké emlékezetessé az elmúlt három és fél évet a népek számára... Ismét kezembe vehetem a tollat. Néze­getem e kis tárgyat, vájjon az én kezemben most mívó lesz? Nagyon fáradt vagyok és az én kimerült lelkem is áhítattal tekint az ég felé, mit hoz e negyedik gyászos kará­csony, mit rejt méhében az új év? Viszontag­ságaimról beszéljek, vagy mások ssomoru történetéről ? Karácsonyi gondolatokról el­mélkedjem, hogy régi szelid karácsonyesték boldog órái jussanak az emberek eszébe ? Látok egy uj nemzedéket körülöttem, felcse­peredett ifjúságot, jórészt nélkülözve az egész­séges fejlődéshez szükséges anyagi és szel­lemi essközöket, — ennek komoly jövőjéről beszéljek ? Vagy Andrássy és Tisza politikai tuséiról, amig a nevető elvénhedt Wekerle kovácsolja as uj adókat? Beszéljek arról, hogy a békeköveteink közt egyetlen magyar diplomatát vagy katonát nem látok ? Mi lesz velünk a télen, ha ilyen hideg lesz? Lesz-e orosz ás román külön-béke? Vagy: milyen V I lesz az uj általános választójog? Vagy kisebb dologról: kié lesz a szatmári ssinház és lesz-e annak még valaha olyan direktora, amelyik teljes megelégedést kelt a szinházi szakértők­ben ? — Itt. rujzunak a dolgok és események előttünk, ez állandó szenzációk korát éljük. Ha ezután irogatni fogok e helyen, miről Írok hát ? Mi lesz a kezemben ez a kis érc­darab ? * Még nem tudom biztosan. De minden­esetre olyan eszköz lesz, amelyet csak jó szándékkal szabad kézbevenni. Leggyakrab­ban emelőrúd lesz, amelylyel váliam minden ereje által fogok görditeni én is egy-egy követ, a meggyötört világ omladékáin felépí­tendő igazi kultúra palotájához. Ahhoz a palotához, amelynek homlokzatán a humaniz­mus örökké lángoló fáklyája kell hogy világítson ...! Szatmár-Németi, 1917. dec. 21. Csomay Győző. Színházi hírek. Az elmúlt hét idegen forgalmáról ne­vezetes. Kát uj színésznő mutatkozott be, nem azért, hogy a játékuk, föllépésük után a közönség hangulata alapján határozzanak szerződésük felől, hanem, hogy vagyük tu­domásul ezentuli végleges hozzánktartozó- ságukat. A kényszerhelyzet nem tűr ellentmon­dást. Sebestyén Irma inásodszubrettnek van szerződtetve, mégis az első szubrettet illető szerepekben lépett fel. Egész objekti­ven Ítélve,- a másodszerepet sem bírja hang­gal, rosszul intőnél és bizony gyöngén tán­col is. Igyekezete azonban elismerésre\méltó mennyiségű. Béhr Matild naivának jött közénk. A „Palika“ című drámában lépett föl s azért nem adunk róla bírálatot, mert az egész előadás körülötte valóságos bohózati stílus­ban folyt le: nem lehet komolyan erről tár­gyalni sem. A közönség állandó derültségben követte az előadást. Az egyéb idegen forgalmat régi szí­nészeink csinálták. Majdnem mindegyik meg fordult egy reá nézve idegen szerepkörben. Legalább ezt az idegen forgalmat be kellene szüntetni. * Három a kislány előadásán Sáfár Sán­dor részesítette meglepetésben a közönséget. Scbubertnek épen nem az ő alakjára szabott szerepét olyan közvetlen melegséggel, finom­sággal játszotta meg, hogy a nézőtéren sok­szor csendült föl a jól megérdemelt taps. A Csárdáskirályné szombati és vasár­napi estéin Borbély Lili könnyed, eleven lüktető élettel és érzéssel tele Sylviéjában gyönyörködtünk. Szalma Sándor méltó partnere volt. Végre Bal lay Manci is el­jutott egy neki való jó szerephez. Sztázi körntest játszotta végtelen bájosan. P e r é n y i tüntető jó kedvvel játszott, kötalességtudását annál jobb néven kell tőle venni, mert bete­gen jött az előadásra. Az j iparosok közgyűlése. Eladták as Otthont a városnak. —. dec. 24. Tegnap délután tartotta a szatmári i iparosság azt a közgyűlését, amelyen hatá- | rozni kellett, aláírják e a szerződést az Ott- | hon eladása tárgyában. Dr. V aj ay Károly j polgármester elnök vázolta a helyzetet és ki- íj emelte, hogy bár szomorúan válik meg az | iparosság Otthonától, nem szabad e percben I > rekriminálni, senkit váddal illetni, mert ez a sajnálatos eset nem az iparosság hibájából, hanem a körülmények kényszerítő hatása alatt következett be. Reméli, hogy, bár sző­kébb keretek között, az iparosság egységesen | é« erősen együtt fog tartani és még jobb í jövő is derülhet rájuk. Ferenc Ágoston tanácsos ismertette ' a városi közgyűlés határozatát és a választ- ; mány javaslatát, majd Thurner Albert ! szólott a tárgyhoz, kiemelve, hogy a mozi j jog, amelyre való tekint/tte) az árut meg- \ állapították, nem szerzett joga az Otthonnak, Í tehát az iparosságnak a kínált árra) meg kell elégednie. Dr. Vsjay polgármester még megemli- | tette, hogy megnyugvással Írhatják meg a j szerződést, mert az Otthont kulturális, ipar- | művészeti célokra fogják úgyis fordítani ás ■■ igy tulajdonképen eredeti rendeltetésében j marad és az iparosok megmenekülnek a nagy l gondtól. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a | szerződést s ezzel végre lecsöndesül ez a sok ; vihart vert ügy is. ] ----------------------------------------------------------­Apróságok. A legfőbb büszkeségem volt, hogy a j nagy világfelfordulásban a „Szatmár és Vi- í déke“ az egyetlen, aminek az ára ugyanaz j marad, most mér ennek is vége van, uj év- j tői kezdve nyájas olvasóink nem 6 K-ért, I de 10-ért fogják magukénak mondhatni. Fájó \ szívvel állok meg a nagy esemény előtt, I amelyből nekem tulajdonképen semmi anyagi hasznom nincsen és igy egészen önzetlenül ; lehetek szemlélője a nngy változásnak. * A másik nagy ujitás, hogy ezután kedd j helyett hétfőn fogunk megjelenni, tehát hét- | fői újság lesz belőlünk. Mitől jó ez nem ! kutatom, nekem semmi esetre sem kellemes, I mert 33 éven át vérembe ment, hogy az „Apróságok* szerkesztésének a hétfő-este volt szentelve és most igazán nem tudhatom, j fog-é sikerülni a megszokott hangulatot egy í másik estén is megtalálni. Az én körömben annyira ismert volt ez a körülmény, hogyha valami összejövetelről esett szó és valaki a hétfő-estét proponálta, mindjárt felhangzott az ellenvélemény: — Akkor nem lehet, mert akkor Deme- i t«r az apróságokat írja. 5 * A jó öreg „Szatmár és Vidéke“ az ! utóbbi időben különben is úgy megváltozott, i hogy alig lehet ráismerni. Mióta beleártotta í magát a politikába, rudikálista, feminista 5 stb. lett belőle, úgy hogy már magammal i s«m vagyok tisztába, tulajdonképen hová | tartozom. De hát Aladár öcsém tartja a i gyeplőt, 6 tudja, hogy merre és hova igyek­A vall amerikai Kill Quality cipói üzárólaps raktára. Talpba vésett szabott ár!!!

Next

/
Thumbnails
Contents