Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-12-24 / 52. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. S Künk és h végén amúgy is minden ki fog tudódni, s én azzal vigasztalom magamat, hogy a legrosszabb esetben is mi történhe­tik, visszatérünk a műhelybe, vagyis akarom mondani, a keddi napra és leszünk, akik azelőtt voltunk. * Én mindenesetre nagy bámulója vagyok az ő lelkesedésének, amely most már nem elégszik meg a hetilappal, de már a napilap eszméjével foglalkozik. A mint megtudta csinálni, hogy a „Szatmár és Vidéke“ poli­tikai lap lett, most már abban sem kételke­dem, hogy napilapot is képes lesz csinálni belőle. Egyet azonban biztosan tudok, azt t. i. hogyha ez csakugyan sikerülni fog, akkor útjaink elválnak, mert egy hetilap erejéig még győzöm lelkesedései, hogy ingyen dol­gozom, de már egy napilapnál erre nem vállalkoznám. Ha ő erre is képes, ehhez csak gratulálni lehet. * A mai este az első hétfő este, amikor nem kell apróságokat Írnom, de miután a mai este szent Karácsony estéje, mégis az apróságokkal fogom eltölteni. Itthon van a két kis unoka, s ezek aztán olyan apróságok, amelyek felérnek az eddig produkált összes másféle apróságaimnál. Lesz annyi kérdezés, hogy alig fogok rá tudni felelni, s a mitől legjobban félek, bizonyosan el fog hangzani ez is: — Nagyapa, miért hozott a Jézuska most olyan kevés játékot ? Demeter. Uj helyzet. Szatmár, 1917. dec. 23. Mikor e sorokat Írjuk, még a tá­volság ködében sötétedik ami drága fő­városunk : Budapest. A választói jog úgynevezett kiterjesztéséről szóló tör­vény ott fekszik a képviselőház aszta­lán, szárazon, szó nélkül, mint egy potyka, amit a halászok kövérnek hit­tek, de amelyik rattentö csalódást kel­tett mindenütt. Bizony, nem kövér, hanem Csak: nagy, dorongos szálkák­kal megtűzdelt, avas, élvezhetetlen; alaposan megszurkálja, aki valami hasznát akarná látni, aki megizelitené. Soha magyar kormány igy nem játszott a tűzzel, mint a mai. Soha ország igazgatás nem hamisított úgy jelszavakat, mint ez. Általános a közvélemény: ez a parlament nincsen feljogositva arra, hogy az ország jogtalan millióinak joga fölött döntsön, az exkluzív osz­tály parlament nem határozhat az ál­talános választójog terjedelme fölött. Megalkuvást, megpaktálást hirdet Wekerle. Az országnak erre semmi szük­sége nincsen. Kivel lehetne a mai viszonyok között megegyezésre jutni? Csak a munkapárttal és a kormánypártnak ezsel rokonszenvező részével. Kinek kell ma az Apponyi kle­rikális, feudális, minden evolúciótól mesterségesen elzárt politikája? Ezzel párhuzamosan, vagy együtt lehet e egyáltalán előrehaladást, szabad gon­dolkodást elképzelni ? Megalkudni a munkapárttal? Az osztály gőggel, a nagybirtokosok zárt falankszaival, a nagytőkék exponen­seivel ? Képzelhető e, hogy a munkapárt, amely többségi hatalmának teljes tu­datában van, demokratikus irányban fog eltolódni csak azért, hogy ezzel saját halálos Ítéletét, irja alá? Nem, nem, ezerszer nem! Uj párt alakulásra van szükség, amely a nép millióinak vállain nyug­szik, amely mögött elszánt, kitartó tömeg adja a lendületet az ország pol­gári és proletár tömegeinek okos egye­sítésére. Kinek jut eszébe, hogy erkölcste­len dolog a mai választás? Micsoda romlott izü frázis! Miért volna meg nem engedhető a választás a háború alait ? Először is látjuk, hogy a nélkü­lözhetett állatni funkciók elvégzésére nélkülözhetetlenekként itthon tartották a katonák jó részét. Van e nélkülözhetetlenebb feladat, mint a vérző ország minden tagjának beleszólási joga az élet-halál kérdé­sekbe? Ha jogfosztásról lenne szó, megértenök az aggodalmat. De jogki­terjesztés csak azt a szemrehányást szülheti, hogy kevés, — hogy több kell. Ezt a sokkal többet majd meg­csinálja az uj parlament. Most meg kell alkotni a nélkülözhetlen vá­lasztójogot, amely mindenkit megillet, akinek tevékenysége az összesség szem­pontjából nem nélkülözhető Itt pedig osztálykülönbséget nem lehet tenni. Sem vagyoni cenzusnak nincsen helye. Az ország sorsának intézése min- denkit megillet, aki alkalomadtán a testét is kiviszi a lét és nem lét kér­déseinek elintézéséhez. Itt nincs alku. Aki ezt nem akarja, vagy nem tudja megérteni, söpörje el egy uj, egy tiszta elvi harc: az uj választá­sok tiszta, hatalmas lendülete, amely­ből a rrfegifjodott, minden polgár aka­ratát kifejező parlament fog kialakulni. — Üdvözlő sürgönyöket küld­tek a királynak, Wekerlének és kép- viselöház elnökségének a szatmári fe­ministák is abból az alkalomból, hogy a választójogi javaslat a nők egy ré­szét is befogadja a politikai jogokba. A táviratok szerint a magyar nőket örömmel és büszke öntudattal tölti el a jogkiterjesztés és ígérik, hogy poli­tikai hatalmukat kizárólag az emberi­ség és a világbéke szolgálatának fog­ják szentelni. Hasonló tartalmú táviratokat kül­döttek az ország összes feminista egye­sületei. — Eljegyzés. Morvay Gizikét, M o r v a y János, lapunk kiadójának leányát eljagyezte Láng Ernő cs. és kir. tart. fő­hadnagy, kir. járásbirósági jegyző. — Házasság. Dr. Putz Janő fekete­erdői járás orvos holnap délután tartja esküvő­jét Fridin an n Boriakéval, Fridman n Ferenc kereskedő leányával. — Előléptetés. A király dr. Mázy Engelbert kassai tankerületi főigazgatót az V. fizetési osztályba nevezte ki. — Áthelyezés. Dr. Kovács Lajos volt nagykárolyi ügyvédet, adóügyi biztost, a pénzügyminiszter saját kérelmére a nagy- károlyi pónzügyigazgatósághoz helyezte át. — Egy órai záróra kará­csonykor és Szilveszterkor. A belügyminiszter rendeletet adott ki, mellyel a zárórát karácsony este és Szilveszterkor éjfél után egy óráig meghosszabbittotta. — Karácsony ünnepély a lábba- dozó osztagnál. Szombat délben a vöröi kereszt a 65-ik gyalogezred lábbadozó kato­náinak reudezett karácsony ünnepséget. Bél- teky Lajos nehány közvetlen szóval vezette be az ünnepséget, majd szétosztották a ka­rácsonyi ajándékokat, amiket a katonák ne­vében dr. Burger Djzső főhadnagy, parancs­nok köszönt meg. — Halálozások. Lengyel Károly városi bizottsági tag, népbanki és gőzmalmi igazgatósági tag, folyó hó 22-én délelőtt 11 órakor élete 61. évében elhunyt. A megbol­dogult földi részsit folyó hó 24-én délután fél 4 órakor helyesik nyugalomra a Deák­tér 19. e*. háztól a hidontuli családi sírbolt­ban. Halálát nagy kiterjedésű család gyá­szolja. —■ Erzsébetvárosi Ember Sándor folyó évi december hó 20 án este 6 órakor életének 74-ik, hosszas szenvedés után el­hunyt. — Weisz Mózes, aranyosmeggyesi földbirtokos 85 éves korában meghalt. Az elhunytban Weis* Albert, a Leszémitolóbank ügyvezetője és Vágó Imre kereskedő édes­apjukat gyászolják. — Vasúti katasztrófa. Dec. 8-ára viradó éjjel a Bátyú felől Bereg­szász felé tartó „U* vonat Beregsom- nál kisiklott. A vonaton utazó katonák közül ötön súlyosan, mintegy tizenötön könnyen megsebesültek. A felborult kocsik a forgalomban késéseket okoz­ták, aznap reggel Ungvárra sem jött be az u. n. diákvonat. A sebesülteket a beregszászi kórházban ápolják. — Tea délután. Az. Izr. Nősgylet és Népkonyha egyesület karácsony másod- napján, szerdán délután fél 5 órakor a Pan­nónia éttermében tea délutánt rendez. Ezt a teát főként a búcsúzó 65-ösök tiszteletére adják. —■ A Halmi Takarékpénztár ha- dikölcsönjegyzése a vidéki pénzintézetek között szokatlan nagy eredményt mutat. A bank 364 tételben összesen kis hijján 600 ezer korona jegyzést hozott össze a hetedik hadikölcsönre. A bank és főként dr. Fuchs Ernő vezérigazgató és Nádas Lajos ügyve­zető agitáció* tevékenységének erejét dicséri a siker, amit emel az, hogy nagyrészt kis tőkéket mozgattak meg. — A vasárnapi munkaszünet felfüggesztése december 23-án és decem­ber 30 án. A kereskedelemügyi m. kir. mi­niszter 9302/VI. D. számú rendeletével meg­engedte, hogy a folyó évi december hó 23-ára és 30-ára eső vasárnapokon az ipari és kereskedelmi árusítás és házhozszállítás a magyar szent korona országainak egész te­rületén a tüzelőanyagokkal való takarékos­ságról szóló 3392/917. M. E. sz. rendelet korlátain belül végezhető legyen. — Hadikölcsön életbiztosítás. Mi­előtt ilyent köt, kérjen tájékoztatót a Szatmári r Leszámítoló banktól, mint a Triesti Általános Biztosító Társulat főügynökségétől.

Next

/
Thumbnails
Contents