Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-11-06 / 45. szám

/ SZATMÁR ÉS VIDÉKE. denkori irodalom a társadalom lelki mozgalmainak elsőrendű jellemzője. A társaságnak a vá­ros szellemi életében vállalkoz­nia kell arra a misszióra, hogy a modern irodalom termékeivel és irányaival megismertesse. Éhez a munkássághoz kéri a tagok támogatását. A mély tudással felépí­tett megnyitó beszédet a gyű­lés nagy tetszéssel hallgatta. A társaság már a leg­közelebbi napokban megkezdi működését. SZÍNHÁZ. Äz Iparos Otthon jövője. — Saját tudósitóuktó!. — A kritika ősrégi intézmény és természetes velejárója minden nyilvános szereplésnek úgy, hogy maga a kritika is köteles a meg- kritizálást eltűrni. A bírálat a szereplés reflexe, amely akkor tö­kéletes, amikor a szereplés maga : ha természetes, ha őszinte. Vidéken, amikor a repertoár napról napra változik, lehetetlen minden egyes alkalomról kritikát Írni. Még hetenként is inkább beszámolást adhatunk csak az átla­gos eredményről. Egyes kimagaló esetekben, —*jó vagy rossz irány­ban, — hu a szerep, vagy a játék megérdemli, igyekezni fogunk a magunk szerény szavával is ki­emelni a tehetséget, vugy fogya­Hangsulyozzuk, hogy senki­től icm követelünk többet, mint amire a tehetsége képesíti. De mindig a legteljesebb szorgalmat é* odaadást várjuk el a színésztől. Legfeljebb, ha ez a mi közönsé­günk müizlésének, vagy műpárto­lásának nem elegendő, a direk­tortól fogjuk követelni, hogy saját érdekében nekünk megfelelő erő­vel cserélje ki ue illetőt. Ha nem az első napokon vol­nánk, ilyen cserét már is szóba hoznánk. Hagyjuk azonban ké­sőbbre, hadd szaporodjanak az indokaink. * A hét bemutató előadása a jó hangulat jegyében folyt le. Mágnás Miskát telt házak tap­solták. A Vengerkák előadása egy pár túlzástól eltekintve, jól sike­rült, különösen ki kell emelni Kelle Margit átgondolt, etilusos játékát és Kiss Miklós rendkívül karakterisztikus alakítását. Az operettnél Borbély Lili­ben, a drámai színészek közül Relle Margitban és Kiss Miklós­ban látjuk a társaság főerősségeit. Mindenkit arra kérünk, hogy minden körülmények kötött foko­zódó ambícióval dolgozzanak, mert a mi közönségünknél hálásabbat talán az egész országban nem találnak. ____ (M. A.) Sz ínházi műsor: Kedden : Vengerkák1. Szerdán: Vengerkák. Csütörtökön: Tökéletes asszony. Pénteken: Aranyvirág. Szombaton délután: Tücsök Matyi utazása. Gyermekelőadás. Este: Sulamith. Vasárnap délután: Miska. Este: Aranyvirág. Vasárnap délután rend­kívüli közgyűlése volt az Iparos Otthonnak, melyen a titkár és pénztárnok jelenté­sének a meghallgatása után, a választmánynak ama javas­lata került élénk megvitatás alá, hogy ajánlják fel az egész épületet megvételre a város­nak 400,000 korona árban s maguknak csak a könyvtárt, olvasó és játékszoba beren­dezést és a kuglizót tartsák meg, amely tárgyak a leg­szükségesebbek lesznek majd egy uj helyiség berendezé­séhez. Ezelőtt 7—8 évvel impo­záns, modern székházat emelt Kazinczy-utcán az Iparos Otthon, belefektetvén a meg­levő mintegy 50,000 ko­rona készpénzét. Az építésre 150.000 korona törlesztéses kölcsönt kapott, de még azon­felül mintegy 200,000 korosa adósság maradt különböző helyeken. Jött háború előtt a nehéz pénzügyi helyzet, a bankok még magas kamatláb mellett is nehezen folyósítot­tak kölcsönt, tehát néhány az ügy iránt lelkesülő tag vál­lalt kezességet az adósság egy részéért. Bár az emeleti nagyte­rem bérlete fejében a mozgó- szinház tulajdonosától tekin­télyes összeg folyt be, még sem tudta az Otthon tetemes adósságai kamatait rendezni, ügy, hogy 2—3 évvel ezelőtt már zárlatot kértek a hitele­zők a ház jövedelmére. Az időben a város tör­vényhatósága ment a bajban levő iparosok segítségére, a mennyiben mintegy 38,000 korona sürgős követelést kifi­zetett helyettük, azonfelül ki­látásba helyezte, hogy 200,000 korona kölcsön felvételéért jót áll, ha azt az Otthon megfe­lelő feltételek mellett folyó- sittatni tudja, összes függő adósságai visszafizetésére. Mint a titkári jelentés­ből meghallottuk a bankok még a város jótállása inellett sem voltak hajlandók folyó­sítani e második helyre jövő 200.000 koronás kölcsönt, bár a vezetőség ez év május havában személyesen is tár­gyalt több budapesti pénz­intézettel. Szatmár, 1917. november 5. A pénztárnok jelentése szerint az Otthon pénzügyi helyzete ez év végén körül­belül a következő’lesz: Tőketartozás . . . 350,188 K Kamat tartozás . 35,957 K Összes tartozás 386,145 K Ebből mozi bérlet, kato­nai megtérítés, tagdíj befize­tés stb. címeken remélhetőleg befoly még ez évben 23,530 korona,amely esetben 362,615 korona adósság maradna fent. Ha az Iparos Otthon 6 százalék mellett konver­tálni tudná összes adósságait, az évi kamat 22,000 korona volna, amelyhez még épület fenntartás, biztosítás, adó stb. címeken mintegy 8000 korona kiadás járul. A várható évi bevétel 23,000 korona és így, a pénztárnok számítása sze­rint, mintegy 7000 korona hiány maradni. Ami termé­szetesen kevesebb lesz, ha a város 15,000 korona helyett 20.000 korona évi bért kötne ki a nagyterem használatáért a mozi jog újabb értékesíté­sénél, amint az tervbe is van véve. De még igy sem lenne fedezve teljesen az évi 30.000 korona előre látható kiadás. A tagok száma is nagyon megfogyatkozott a háború alatt, úgy hogy ma alig lehet 300 fizető tagnál többre szá­mítani s azok sem mind ipa­rosok. A tagdijak évek óta nem voltak beszedve. A jelentések meghallga­tása után tért át a közgyű­lés az épület eladásának az ügyére. A legtöbb felszólaló a város részére való eladást ajánlotta, amely esetben az adósság kifizetése után kész­pénzben és berendezési érték­ben még megtudná menteni az Otthon azt az 50,000 koro­nát, amelyet az építésbe ere­detileg belefektetett s újból kezdve a dolgot, nem fényes palotában, de egyszerű haj­lékban élhetne az iparosság valóban köri életet, mit e helyiségben nem talált fel. Viszont mások a mozi jog visszaszerzése utján és a kölcsönfelvétel újabb megkí­sérlésével megakarják tartani továbbra is az épületet az Iparos Otthon tulajdonában. Feltűnő jelenség volt, hogy az Otthon mai alakjában való megmaradása mellett egyet­len iparos tag sem szólalt fel, azok mindnyájan csak az épü­letnek a város részére való felajánlásában vélték felta­lálni a nehéz helyzetből való kibontakozás útját, rnig dr. Szűcs Sándor, #dr. Barabás Ferenc, Riszdorfer Imre és Tankóczy Gyula amellett kar­doskodtak, hogy meg kell tartani az Otthon intézményét az iparosság számára. Végre hosszas vitatko­zás után abban egyeztek meg az összes jelenlevők, hogy az épület eladása felett való dön­tést a három hét múlva e tárgyban ismét összehívandó közgyűlésre halasztják el s megbízták a vezetőséget, hogy igyekezzék az ideig a város­sal tisztázni a kérdést a mozi- jog használatára nézve, amit annak idején Tankóczy Gyula volt rendőrfőkapitány az Ott­hon nevére engedélyezett, de utóbb már két Ízben a város értékesített. Úgyszintén fel­hívta a közgyűlés az e célból kiküldött tagokat, hogy lép­jenek azonnal érintkezésbe újólag a pénzintézetekkel s igyekezzenek ajánlatokat be­szerezni a függő adósságok rendezése végett. Az elnökség pedig értékeltesse szakértők­kel az épületet, hogy a mai viszonyok között milyen ár volna azért elérhető. Ez adatok beszerzése után fog majd a november 25-ikén összeülendő közgyű­lés véglegesen dönteni az Iparos Otthon jövendő sorsa felöl. A kérdés érdemére ad­dig visszatérünk. Kedden. Varga Árpád, egyezem magyar név a magyarok milliói­nak sorában, ezer és ezer fiúnak neve, akik a mindenkit egyenlővé formáló katona ruhában kiszálltuk a határokra, hogy a ránk törő világgul a magyar vitézséget, ön- feláldozást megismertessék. Há­rom év óta mennek a fiuk, apák, három év óta nem tértek vissza a polgári életbe csak a sebesültek, betegek és a hadifogság kicserélt rokkantjui. Á nagy világvándorlásnak egy szürke ruhás katonája, a halmii református púpnak féllábát vesztett hős fia jött haza a na­pokban nagy Oroszországból. Mikor elment épen, pirosán, lelkes elszántsággal: — a szoká­sos búcsú szó járt ki neki csak, a megszokott sóhajtás, amelyben az élve' viszontlátás reménysége, óhajtása röpdösött.

Next

/
Thumbnails
Contents