Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-11-06 / 45. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 A megcsonkult, gápadt arcú hőst u megye, s ennek határain túl vérző katonákért reszkető szí­vek meleg öröme üdvözli, min­denkinek eszébe jut „valaki“ a sok közül, akinek sírját már ta­possa az idő, akinek feje fölött most kereng a halálos golyó, aki­nek sorsa a bizonytalanság út­vesztőjébe merült. Boldogság, fiatal barátom, hogy megjöttél, hogy élve viszont­láthatod hálás hazádat, hogy szí­vednek és lelkednek harc tűzébsn megedzett erejével beállhatsz, ha csonkán, ha megsápadva is, a pol­gári élet munkájába. Őrizd meg magadban azt a hatalmat, azt az erőt, amit a nagy megpróbáltatá­sok váltanak ki a lélekben, légy hűséges harcosa a nemzet erköl­csi megújhodásának. Visszatérő katonáink tiszta gondolkodásába vetett remény él­teti a mi hitünket, hogy ez a so­kat szenvedett hazu végre min­den becsületesen dolgozó polgárá­nak boldog és büszke megélhetést biztosító országa lesz. (Ma.) Uj javaslat a rendőrség átszervezése kérdésében. A csendőrség még egy évig marad. A főkapitány ismert javaslatának inegvalősitása elé előre nem látott aka­dályok gördültek. Az anyagi feltételek nagysága sem lát­szott áthidalhatónak, aztán az államosítás kérdését is meggondolás tárgyává kel­lett tenni. Ezért, bár a főka­pitány előbbi álláspontját utolsó betűig fenntartja, a helyzettel kénytelen megal­kudni és ennek eredménye­ként uj javaslatot terjesztett elő, amely az előbbi 260 ezer koronás költség helyett mind­össze 75 ezer koronás több­letet igényel, ezen kívül fenn kívánja tartani a csendőrség­gel lejáró szerződést további egy esztendőre. A többlet kiadásból államsegély címén 48 ezer korona megtérül és igy a rendőrség létszámának szaporítása a városnak mind­össze évi 30 ezer koronájába fog kerülni. Ezekhez a hivatalos ada­tokhoz annyi hozzá tenni valónk van, hogy a csendör- ségnek a rendőri tevékeny­ség körében a közönséggel szemben tanúsítandó maga­tartását oktatás utján szabá­lyozni kell, — a javaslat lényegileg oly csekély arányú igényeket támaszt, amiknek teljesítése kérdésében még vitának sem lehet semmi helye. Apróságok. Mikor az olaszok elfoglal­ták a Monte Santót, amely Triest kulcsának neveztetik, óriási diadal hangzott az egész országban. Most aztán, hogy a kulcs elveszett, nagy a csendesség mindenfelé. Mert hi­szen, ha elvész egy kulcs, mind­járt kéznél van egy lakatos, aki mást csinál helyette, de itt nem­csak a kulct, hanem a lakatos is elveszett. * Mindig jól esik látni, mikor uj erők lépnek sorompóba, nagyon természetes tehát, ha az uj lapot örömmel üdvözöljük. Több szent többst lát és igy feltétlenül csak haszon lehet belőfe. ha az uj napi­lap is beleszól az ország és a város dolgaiba. ]£» aztán a közönség bizakodik abban is, mert hát a közönség szereti a változatosságot, hogy a két napilap végre is egv- szer-máeszor hajba fog kapni egymással, amikor az a jelszó: „Csak a fejét üsd, hogy meg ne sántuljon !“ ■» Nagy boldogságot jelent a szerkesztőknek, mikor az első szám jelenik meg, s rendes körülmények között vasárnap Havas Miklósnak kellett volna a legboldogabb em­bernek lenni Szatmáron, ha közbe nem jön a Woinréb Bertalan esete, aki váratlanul hozzá jutott a már végleg elveszettnek hitt 130 ezer koronájához. Mert nagy dolog ugyan egy uj napilap is, de vall­juk meg úgy magunk között, hogy 130 ezer korona is valami. * Hova tűntek a régi szép idők, mikor a dalárda közgyűlése valósággal esemény számba ment. Ma csak egy két soros meghivó az egész híradás a Szamosban, mely tudatja, hogy az idei köz­gyűlés hétfőn d. u. 6 órakor lesz, de még csak azt sem jelzi, hogy aztán hol is lesz, mintha arra spe­kulálna, hogy ha netalán valaki véletlenül az elmenetelre hatá­rozná el magát, ne tudja, hogy hova menjen. « Megérkezett a 7-dik hadi- kölcsön is, fogadjuk őtet szívesen. Ez a legokosabb, amit tehetőn^. Bizony, eokkal jobb lett volna, ha erre már sor nem került volna, de nincs kivel e miatt perbe szál- lani. Nyúljunk tehát bele a bugye- lárisba és szedjük elő a bankó­kat, mert azokra most szükség van. Megváltozott a világ e tekintet­ben is, mert mig Montecuccoli sze­rint a háborúhoz csak háromszor kellett pénz, most 'már kétszer háromszornál is többször kell. Demeter. Tompa-utca l.és 2. számú házam (Hungária szálloda] eladó. Dr. Joanovits Ernő, Zilah. 1-3 HÍREK. ana öharitás jelszó alatt nagyszabásúra tervezett, exponáltan katoli­kus egyesülés történt vasár­nap Szatmáron. Jékey Sándor főispán vállalta az elnöki méltóságot, az alakulásnál jelen volt dr. Boromisza Ti­bor püspök, dr. Nagy Vince képviselő, Ratkovszky Pál fő­igazgató és a katolikus tár­sadalom számos tagja, főként nők. A főispán megnyitó sza­vaiban hangsúlyozta, hogy a katolikus társadalom szétfolyó erőinek egyesitéae a jótékony­ság intenzív gyakorlása cél­jából nélkülözhetlenül szük­séges. Benkő József kanonok ismertette az egyesülés hár­mas célját, amely az alap­szabályok szerint kulturális, jótékonysági és szociális, min­degyik célon belül az alap­szabályok szerint, tisztán ka­ritativ tartalom van. — A célok elérésére szolgáló esz­közök : ünnepélyek, felolvasá­sok rendezése, az anyagi ja­vakat Szent Antal perselyé­nek, az ünnepségeknek és tag­sági dijjaknak jövedelme fog­ja adni. Az egészen objektiv is­mertetés és teljesen alapsza- bályszerü cél kitűzés után kissé erősnek tűnt föl Figus Albert felszólalása, aminek tartalma annál kevésbé volt alkalomszerű, mert a jóté­konyságnak minél szélesebb, minél intenzivebb gyakorlata ellen, még, ha az exclusive felekezeti tendenciájú is, sen­ki sem emeli a legcsekélyebb kifogást sem, és annak is csak örülni lehet, ha a világ kultúrának kétségkívül elis­merten egyik jeles részét te­vő katolikus kultúrát, a ka­tolikusok az eddiginél is bő­vebb tanulmányozásban kí­vánják részesíteni. Sőt, mint­hogy ez a kultúra is, mint minden más tudomány és művészet, a nemzetnek és emberiségnek közkincse, en­nek megismerésétől és c»o- dálásától más felekezetüeket nem is lehet megfosztani. Ma nincs szükség a jó­tékonyságnak és kultúrának fegyverrel való terjesztésére és e célból teljesen fölös­leges a kedélyeket nem lé­tező veszedelmekkel izgatni. A gyűlésen dr. Nagy Vince képviselő helyes, tapin­tatos szavakkal utalt arra, hogy, ahol a felekezeteknek egymás elleni harcára tö­rekszenek, ott öt nem fogják a munkatársak sorában ta­lálni, de, ahol a szivek a kereszt szeretetet jelentő je­gyében szegények istápolá- sára és műveltség terjeszté­sére egyesülnek, mindenkor számíthatnak az ö támoga­tására is. — A király a magyar hadikölcsönre 12,000.000 ko­ronát jegyzett. — Dr. Tóth Istvánnak, a nagynevű nőgyógyásznak, akit születése városunkhoz köt, nagy­szabású kitüntetéséről adhatunk hirt az őt annyira szerető szat­máriaknak. A budapesti egyete­men megüresedett bel- és nőgyó­gyászati tanszékre őt helyettesí­tették és egyúttal átvette a bel­gyógyászati klinika vezetését is. Úgy vagyunk informálva, hogy ezt a helyettesítést rövidesen kö­veti a végleges kinevezés. — Ezt n hirt az egész vármegye osztat­lan örömmel veszi tudomásul. — Uj igazgató. A vallás és közoktatásügyi miniszter a róm. kath. elemi iskolától nemrég az állami elemi iskolához kinevezett Juhás» József tanítót bízta mag a Kinizsi-utcai áll. iskola s ezzel kapcsolatos óvoda vezetésével. A tanügy az uj igazgató személyé­ben kitűnő erőt nyert, ki úgy a társadalmi élet mint a tanügy terén eddig is értékes munkássá­got fejtett ki s városszerte álta­lános tiszteletnek és szeretetnek örvend. — Tanári előléptetések. Bodnár Gáspár képezdei tanár a VII. fizetési osztály 1 fokozatába, Holczmann Béla képezdei tanár a VIII. fizetési osztály 1 fokoza­tába, Tóth József képezdei tanár pedig a IX. fizetési osztály 1 fo­kozatába lépett elő. — Kitüntetés. A király Beiter Viktor tartalékos zás/Jóst ez ellenség előtt teljesített ki­váló szolgálataiért a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. — Az izraelita Nő­egylet és Népkonyha ve­zetősége azt határozta, hogy a Népkonyhát folyó hó 11-én délben megnyitják. Az elnök­ségtől értesülünk, hogy a kö­zönség lelkesen adakozik a szét küldött gyűjtő ivekre és a vidéki jótevők egész serege fáradozik a főként természet­beli adományok összegyűjté­sén. Az elnökség hálás kö­szönetét fejezi ki a gyűjtők­nek és adakozóknak egyaránt. A nagyközönséghez azzal a kérelemmel fordul a Nép­konyha vezetősége, hogy eddigi áldozatkész agitációját továbbra is ezzel a lelkes buzgalommal folytassa és az adakozási kedvet és hajlandóságot mindenütt igye­kezzék fenntartani és felhasz­nálni, mert a már beállott hi­deg sok száz szegényre hoz ke­serves napokat, és valósággal megváltás lesz a Népkonyha me­legedője és meleg étele.

Next

/
Thumbnails
Contents