Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-01-30 / 5. szám

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Harmincnégyedik évfolyam. — 5. szám.

Szatmár-Németi, 1917.

Megjelenik minden kedden.

Egyes szám ára 12 fillér.

Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS.

Felelős szerlcesztő:

Hr. FEJES ISTVÁN.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda.

Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 0 fillér.

A

villám világítási bizottság

díjazásának eltörlése iránt kétrendbeli indítvány is van beadva a városhoz, a melyek a februári közgyűlésen fognak tárgyalás alá jönni. A kiindulási pont., hogy miután minden más bizottság ingyen dolgozik, nincs értelme, hogy a villamvilágitási bizottság tagjai fizetést kapjanak Tetszetősnek látszik, ez a felfogás, de helyesnek nem tartjuk. Mindent az érdek mozgat, s a többi bizottságnál is csak akkor dolgoznak, ha ilyen magánérdekről van sző. Mikor választás, valami vállalat, parczellázás stb. forog szóban,' akkor mozognak a bizottsági tagok, különben feléje sem néznek, az igazán közérdekű kérdések nem érdekelnek senkit, vagy legTÄ3ELCA.

d&CUCl harctérről.

(Saját külön kiküldött harctéri tudósitónktól.)

VII

Tek. Szerkesztő Ur! Erős tél jött hirtelen és e miatt az előrehaladás lassúbb tempóba jutott, a mi boszant is bennünket, mert rohamaink olyan lendülettel haladtak, hogy az ellenség még megállani is képtelen volt. Most aztán a tél beleszólott és akarva nem akarva, pihenésre szorított, az orosznak pedig lehetővé tette a menekülést. Épen ezeket beszélgettük csendes borozás közben Mackensen és Falkenheyn társaságában, mikor jelenti a hadsegéd, hogy az oroszoktól egy követ érkezett, a ki Bruszilov tábornoktól levelet hozott. Erre be

alább is csak egy pár embert, de ha fontos dolga akad, még az a pár ember is ennek az utóbbinak adja az elsőbbséget. A város szervezeti szabályrendelete megalkotására egy sok tagból álló bizottság lett annak idején kikiildve, s mikor a bizottsági tárgyalásokra került a sor, több ülésen csak egyetlen egy bizottsági tag volt jelen és a tisztviselői tagok. Csak frázis tehát az, hogy a többi bizottságok ingyen dolgoznak, mert a többi bizottságok, hacsak valami magánérdek vagy valami személyi kérdés nem forog szőnyegen, emlitésre való munkát nem végeznek.

Épen ez a körülmény adta az eszmét, mikor a vil- lamvilágitási vállalat újabb szervezése megtörtént, hogy a vállalat vezetésében résztvevő bizottság érdeklődése biztosítva legyen, hogy a bizottság tagjai a vállalat jövedelmében részesüljenek. A példa előttünk van a nyereségre dolgozó pénzintézeti és egyéb vállalatok életében és az elmúlt néhány év megmutatta, hogy az eszme helyes volt. A sok szem sokat Iát elvénél fogva kívánatos, hogy a bizottság minél több tagja ott legyen, mikor a vállalat ügyeit tárgyalják, s mig a villamvilágitási bizott- ságnak tagjai díjazásban nem részesültek, épen úgy dolgoztak, mint a többi bizottságok dolgoznak és épen olyan eredménnyel, de mióta díjazásuk van, csak ritka kivételként fordult elő, hogy valamelyik tagja hiányzott volna, a mi meg is látszott . a vállalat működésén. Ez a díjazás meg van érdemelve és hasznothajtó, a ki tehát annak eltörlésén dolgozik, az nem a város közérdekét szolgálja.

ban még egy próbát tegyek, miután biztosítottam róla, hegy a győzelem bizonyos. A kocka ellenem fordult, hadvezéri pályámat befejeztem. Törtem a fejemet, hol lehetett hiba elkövetve, mikor ez a tömegroham oly tökéletesen volt kidolgozva, hogy annak nem lehetett más az eredménye, mint a legfényesebb győzelem. Vezérkari főnököm aztán megmagyarázta „az oldalozó elő- r8menés“ védekezési módot, a mely tönkre tette. Megadom magamat és felhagyok a további küzdelemmel, mert a hol ilyen erők állanak velem szemben, ott hiábavaló minden erőlködés.

Egyszer volt találkozásom Önnel, mikor a mukdeni ütközetben azzal a kardcssipással eltorzította arcomat, akkor megesküdtem, hogy boszut fogok állani rajta, most a boszura százszoros okom van. A mit megfogadtam, meg is teszem. Bruazilov sk.

tábornok.

Az utóbbi választásból kifolyólag bizonyos fokig elfogultak lehetnénk, de a mikor közérdekről van szó, nem szabad elfogultnak lenni, már pedig a villamos vállalat közérdeket szolgál, a hol nincs helye animozitásnak, s nincs helye semmiféle személyes motívumnak és legkevésbé jogosult az az álláspont, hogyha mi ingyen szolgálunk, hát akkor szolgáljon más is ingyen, mert mint fentebb rámutattunk, van különbség a kettő között. És aztán a villamvilágitási bizottság azon tagjai, ha akadnának ilyenek, a kik úgy dolgoznak, mint a többi bizottságok tagjai, nem kapnak díjazást, a ki pedig kap, az azt a díjazást megérdemli, attól nem kell sajnálni, miután az a városnak is hasznára van.

Bármennyire élére van is állítva ez a kérdés, leheHirtelen egy lövés dördült el. s mindjárt utána a másik, a mire egy zuhanás következett, a levelet hozó orosz halva feküdt előttünk. Mindez egy pillanat műve volt. Az első lövés nekem volt szánva, a golyó főiem mellett repült el, da szerencsére nem talált. A másikkal az orosz magú magát lőtte agyon. A boBzu tehát nem sikerült. Mert azt mondani is felesleges, hogy a levelet hozó orosz, maga Bruszilov volt, ki az arcát elváltoztatta, hogy rá ne ismerjek. *

Mackensen és Falkenheyn, miután előbb alaposan meggyőződtek, hogy nem történt semmi bajom, megindultan gratuláltak szerencsés megmenekülósemhee.

— Ez volt az utolsó tömegrohama — mondták egyértelmű- leg — de ez sem sikerült. Egy nagy tömeggel felért volna ugyanig a veszteség, ha eltalál. Hála a gondviselésnek, hogy másként történt!

Szatmár és

Közvetlen a

A vall amen! Kiai Quality cipóit Mips raktára.

Megérkeztek a téli idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők.

\

is lépatt és miután levették szeméről a köteléket, letette a levelet az asztalra. Ámulva láttuk, hogy a levél nekem van cimezve:

T. Ripp haditudósítónak!

Csak ennyi volt a cimzés, mire én a levelet felvettem és oda- nyujtottam Mackensennek, hogy olvassa fel. Szólt pedig a levél a következőképen:

Tisztelt Ripp Ur!

Mikor Ön e levelet olvasni fogja, ón már nem leszek az élők sorában. A tegnapi csata elvesztése az én halálos Ítéletem. Egy darabig a cárnak bennem volt minden reménye, különösen mig tömegrohamaim némi sikert arattak. de az eredmény mindig kisebb és kisebb lévén, végre is megunta a tömegrohamokat, a I melyek nagyon sok orosznak életébe kerültek és kiadta a parancsot, hogy vége legyen. Csak nagy kérésemre engedett meg I annyit, hogy a tegnapi ütközet-