Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-10-16 / 42. szám

Harmincnegyedik évfolyam. — é2. szám.

teáimé,--Németi, 1917. október

16.

JDEm

POLITIKAI ÉS TÁliSADALMI HETI ÚJSÁG.

Megjelen minden kedden.

Egyes szám ára 12 fillér.

Laptulajdonofi és kiadó: MORVÁI JÁNOS.

Főszerkesztő :

l)r. FEJES EJTVÁfií.

Felelős szerkesztő:

J&r. MARKQVITS ALADÁR.

Szerlcesztőség és kiadóhivg.

Eötvös-u. 8.; Könyvn,tnida

Előfizetés egész évre 6 kor *

fél évre 3 kor., negyedévre J kot0

Demokrácia.

Irta: Dr. Gutman Lajos.

II.

Demokrácia mint kormányzati rendszer a nép ösz- szeségének a kormányzatban való részvételét jelenti szemben a kevesek, a kiválasztottak uralmával, tulajdonképen annak a természetes jognak az elismerését jelenti, hogy minden önálló és itélöképes embernek joga van saját sorsának intézésére és épigy a polgárság egyetemének joga van az állam üg}'einek a vezetésére.

A demokratikus állam- forrrra ilyen tökéletes tisztán ugyan csak az ősi faluközösségekben valósitatott meg és egy fragmentarius alakja létezett a középkori városokban, midőn a hatalomban való részvét minden polgárt megilletett. E két esetet kivéve, az összes politikai alkotmányok bizonyos aligarchikus jelleggel bírnak. (Bonur: Phil, of politicuhcisnoe.) Épen azért nem lehet a deinokrátiát a páriámén tárizmussal azonosítani, mint ahogy azt különösen magyar közjogi Íróink és még inkább politikusaink szeretik megcselekedni: „mert ha egyfelől bizonyos is, hogy a parlamentarizmus nem engedi, hogy az egyéni önkény úgy érvényesüljön, mint az abszolutizmus mellett, másfelől nem lehet tagadni, hogy egyúttal ez a kormányfortna legjobban biztosítja a birtokos osztály uralmát, mert hisz a törvényesség látszatával ruházza azt fel“. (B«x: Ethics of sociulizm.)

Mikor azonban mi a demokráciáról beszélünk, a demokrácia szóval nem csak a politikai kormányzati forma áll előttünk, még kevésbé a szó ethimologiai jelentése Nem az ősi faluközösségeket látjuk, nem a középkori város rendszereket — hanem a modern szabad munkára felépített államszerkezeteket, és a demokrácia egyszerre politikai, gazdasági és társadalmi ideálunk, benső meggyőződésünk. Nem szigorú dogmatikus szabályokkal körül határolt fogalom, nem paragrafusokba szedhető tételes törvény — hanem egy elv, ami minden cselekedetünket kell hogy vezérelje, aminek jegyében kell a társadalmi élet minden mozzanatának megnyilvánulnia.

A nyugat főbb civilizált államainak szociális osztályai sorban kivívták maguknak h politikai és polgári jogokat, Legelöl haladnak e téren a legújabb, legmodernebb államok Uj Zelund és Ausztrália, — gondoljunk arra, hogy ez államok kormányformái nem fokozatosan fejlődtek és nem fejlődést gátló hagyományokon épültek fel, — azután következik Anglia, Francia- ország és az amerikai köztársaságok, azután ezek mögött jelentékenyen elmaradva a többi nyugati államok, ellenben kelet Európa és Ázsia államaiban szemünk előtt folynak le a nagy küzdelem első harcai.

Magyarország ebben a küzdelemben még csak az első fázisnál, az igazi purla- | mentárizmus megteremtésénél, az általános választójog kivívásánál tart, mondhatnók a. demokrácia abc-jénél. Mi még ott tartunk, hogy legjobban kizsákmányolt osztályaink előtt, bizonyítgatnunk kell a legitinizmusnak elavult és igazságtalan voltát, nálunk nem csak az uralkodó osztály van meggyőződve róla, hogy csak az ő uralma tartja fenn az államot, csak nekik, akik az államot alapították, van joguk és képességük az államot vezetni, de mega a leigázott csoport sem ébredt még tudatára annak, hogy ez a beállítás hamis. N<S un k még azok előtt is számtalanszor kell elmondani Oppenheimer szende állítását a legitinizmus és demokráciáról — „az egyik kodifikált és jognak odaállított igazságtalanság, a másik maga az igazság; emez a politikai eszköz joga, amaz a gazdasági eszközé, ez az erőszak és erőszakos elsajátítás, az a békés munka és becsületes csere“, — akik maguk legtöbbet szenvednek a legitiz- mus elnyomása alatt.

Ezért a priusa minden demokratikus küzdelemnek nálunk az általános választó jog. Ezért nem lehet nálunk a gazdasági életben, a közoktatásban, a gyermekvédelemben, a magán és büntetőjogban, a közigazgatásban, az adózás kérdésében, a külpolitikában stb. demokráciáról beszélnünk sem, mig az általános választójog tudatára nem ébreszti az állam minden polgárát, hogy ö is részese az állami hatalomnak,

hogy ép annyi jogüfJ & maga gazdasági vas?e^ lemi boldogulásához., állam más polgáránip^ annyi, — mert ez rácia lényege, — se^ sem kevesebb.

Sokan, •— nerr háborúra izgatók, ak; tonosan gúnyosan hang zák ellenségeink „demc ját“, amiből csak imp musukat és uj keletű rizmusunkat látják, — legjobbak és legmeleg gondolkodók is a ma szc tapasztalatai alapján sebb hittel és sok kéts» állanak a demokráciával s ben. Ezeknek azt válaszo hogy a háború nem a den rácia bűne, hogy a den, ráciának ellenfeleink imps lizmusához semmi köze nin mert az imperálizmus ép olyan nemzetközi tulajdonsága és velejárója a kapitalista osztályuralomnak, mint a nagybirtokos osztályuralomnak és nem bűne, hanem csak gyengesége a demokráciának, ha ezzel szemben nem volt képes a nép összességének igazi érdekét, a békét megvédelmezui,

Rendithetetlen meggyőződésem, hogy a demokrácia ebből a háborúból meguj- hodva, apró szépséghibáit, túlzásait és kihágásait, lár- másságát és szájhösködését levetkőzve győzedelmesen fog kikerülni. Az égő világot boritó sürü és fojtó füstön keresztül is észre lehet venni a hajnal hasadását, a világi tó, életet adó sugarak bármilyen nehezen, de még is utat fognak törni maguknak — és a béke napjával az emberiség legmagasabb ideálja érkezik meg, a Demokrácia.

nagyválasztáku cipőraktárát

ajánljuk a t vevő közlnségaek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást.

Szätl&är ÉS VÍiíks ltnigyoMl tipiftlltfL W 4 val® mC11® ^rolap raktára.

Közvetlen a „Pannónia* szálloda mellett. tíáfÉlÍÍ# VGSGtt SZcibotti ÉIP ! ! !