Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-10-02 / 40. szám
Harmincnégyedik évfolyam. — 40. szám. Szatmár-Németi, 1917. október 2. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI ÚJSÁG. Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Főszerkesztő: Br. FEJES ISTVÁN. Felelős szerkesztő: l)r. MARK O FITS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 6 0 fillér. Demokrácia» Irta: Dr. Gutman Lajos. L Talán seholsem olyan rövid életűek a politikai élet jelszavai, mint nálunk Magyarországon, annyi politikai jelszót még a francia parlament sem fogyasztott el, mint a magyar. Nálunk minden kormányváltozás, sőt minden kormánybuktatást célzó mozgalom is egy egy hatalmas jelszó egise alatt történik — és, mert 1867 óta, dacára a gyakori kormányváltozásoknak, pártalakulásoknak és pártbomlásoknak, a politikai élet számottevő körülményei lényegükben alig változtak valamelyest és a parlament összetétele, hála konzervatív és minden korrupciónak tág teret nyitó választójogunknak, nem változott, semmit sem, — a jelszavak megmaradtak jelszavaknak, a szabad- elvüség jelszava alatt ugyanaz a szűkkeblű osztálypolitika uralkodott, mint a függetlenségi jelszó alatt. A jelszavak változtak, de az emberek maradtak. A magyar parlament jó urai — talán ebben rejlik parlamentünk nivótlanságának egyik legfőbb oka — egyforma scru- pulozitás nélkül csatlakoztak a különféle irányzatokat jelentő jelszavak mellé, mert csak a szavak népszerű hangzását látták, de nem ismerték azok igazi tartalmát, és kivétel nélkül lejárattak minden jelszót. Bármilyen ragyogónak és bármilyen tartalmasnak bizonyult be más országokban a szabadelvüség, a nemzeti egység, a függetlenség stb. jelszava, nálunk minden tartalmatlanná és szürkévé vált, bármennyire beváltották más országokban a hozzájuk fűzött reményeket, nálunk csak csalódás és kiábrándulás járt a nyomukban, mert hordozóik tartalmatlanok és szürkék voltak. Mert nem csak, hogy soha nem törekedtek egyetlen jelszónak sem megfelelni, de soha — tisztelet egy pár kivételnek — nem tekintették ezeket a jelszavakat másnak, mint kortesfogásoknak. Ilyen kortesfogásnak tekintik még a kormányt támogató pártok is — kivéve a Károlyi pártját — a demokrácia jelszavát is, részint, mert most „jó kurzusa“ van, részint, mert tnég nincs elkopva, illik és hasznos utón útfélen hangoztatni, ha még oly kevéssé tudják is az értelmét, ha még oly kevéssé is akarják a megvalósulását. Az igazi magyar demokrácia jóformán teljesen kívül áll a parlamenten, a polgái’- ságnak, a népnek alig van képviselete és a kik évtizedek óta nem csak hangoztatják a demokrácia szükségességét, de érzik is, hogy csak egy demokratikus államformában érvényesülhetnek, hiába döngetnek a parlament bezárt kapuin, a maguk nagy kou- ceptióival, hatalmas politikai képzettségükkel. A mi mai parlamentünk nem bírja még meg a demokrácia tartalmát jelentő változásokat, nem is lehet várni tőle, hogy elkövesse magán azt a harakirit, amit számára a demokrácia jelent. De mert tudják, hogy az általános választójog számukra az elmúlást jelenti, magukra rángatják,bármilyen komikusán áll is rajtuk, a demokrácia tógáját, hátha ezalatt nem ismernek majd rájuk és meghosszabbíthatják parlamenti életüket. Nekünk, akiknek nem boldogulási eszköz és nem kortesfogás, a feltörekvő néprétegeknek huszonöt évszázad — az athéni Solon-óta használt — hires harci jelszava, kötelességünk tiltakozni az ellen, hogy, ami ma a demokrácia Jelszava alatt történik, többnyire olyan messze áll a demokratizmustól, mint, ami pár hónap előtt a nemzeti munka jelszava alatt, történt; hogy a demokrácia nem vall közösséget a kormányt támogató pártok minden cselekményével, bármennyire hangoztatják is azok a maguk demokrata voltát, — mindaddig mig cselekedeteikben homlokegyenest a demokrácia ellen cselekszenek. Kötelességünk tiltakozni az ellen, hogy a zavarosban halászni szerető, állítólagos néphösök, a mi jelszavunkat meghurcolják az utca sarában és ép úgy lejárassák a polgári demokratizmust, mint ahogy lejárattuk eddig minden dicséretre méltó elvet, aminek csak a neve volt az ajkukon, de eszméi nem éltek bennök. — Értelmes fiút nyomdász tanulónak felvesz a Kiadóhivntal. Köszönet a munkás gyermekek ellátásáért. A Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete a következő köszönő levelet intézte a városi tanácshoz: Mélyen tisztelt Városi Tanács ! A m. kir. Belügyminiszter ur e nyár folyamán, több mint 2000 budapesti munkásgyermeket helyezett el vidéken nyaralás céljából. E gyermeksereg egy raját a tekintetes cim vezetése alatt álló közönség fogadta be s a bogy a beérkezett jelentésekből és nyilatkozatokból megállapítható, a kedves vendéglátók gyermekeinkről nagy szeretettel és megértéssel gondoskodtak. Nem jótékonykodási akció a Belügyminiszter ur kezdeményezése, hanem egy nagy, széleskörű népjóléti intézkedésnek egy első és jól sikerült kísérlete, amelyhez az állam a maga tekintélyét és anyagi eszközeit, a vendéglátó vidéki közönség a maga páratlanul álló gyermek barátságát, az érdekelt munkásság pedig a maga féltve szeretett gyermekseregét kölcsönözte oda abból a célból, hogy a főváros gyári füsttől és portól szennyes levegőjében és sötét lakásaiban senyvedő sok ezer munkásgyermek tiszta levegőhöz, éltető napsugárhoz jusson, szóval egészséges környezetbe kerüljön. Arról a jövő nemzedékről történt gondoskodás, melyik hivatva van az országot munkájával majdan fenntartani. Ezeknek pusztulása az ország pusztulása, ezeknek boldogabb jövője az ország boldogabb jövőjét jelenti. A vidi amerikai Kim Quality cipót kizárólap raktára. Talpba vésett szabott ár!!!
